Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-11 / 38. szám

2001. NOVEMBER 11. SZEKSZÁRDI íNosztaCgia KáMíS ito [ MÉfwS SAS ERZSÉBET OLDALA A „Nosztalgia randevúk", mind-mind egy régi interjú alanyommal való ta­lálkozás, amely úgy jön létre, hogy forgatom a „Kávéházi randevúk" cí­mű könyvet, s kikeresem azt, akivel úgy gondolom, illetve tudom, sok minden történt az utóbbi években. A könyv elején - mindjárt a 28. oldalon - Petz Margó nevet rám fekete rövid hajjal, s beszélgetésünk apropója ak­kor az volt, ő a Szekszárdi Városi Te­levízió egyetlen női szerkesztő-ripor­tere. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, ugyanis hónapok óta reggelenként a Duna Televízió „Indul a nap" című műsorából mosolyog rám, s minden kedves tévénézőre. Illetve, mostaná­ban mintha nem láttam volna... Telefon! Most már tudom miért mo­solygott rám Petz Margó a 28. oldal­• Azt üzente: Sasi hívj fel, szuper jó gok történtek velem az utóbbi idő­ben. A telefoninterjú megtörtént. Mi­közben hallgattam a hangját, s jegy­zeteltem, azon tűnődtem, mennyi minden történhet egy emberrel egy év alatt. Szerencsére Margóval csak jó dolgok történtek, ami már nagyon is kijárt neki. Sosem várt a sült ka­csára, mindenért komolyan és kemé­nyen megdolgozott, s íme az ered­mény őt igazolja. - Margó! Már az is furcsa volt, hogy először édesanyád vette fel a telefont amikor kerestelek, aztán meg egy kedves udvarias férfihang. Mi történt, hogy együtt van a csa­lád? - Óriási dolgok történtek. Meg­született Dorka lányunk. Képzeld el, milyen boldogság. A szüleim olyan büszkék, szülőfalumban Gyönkön bemondta a televízió, .hogy unokájuk született. Igazán ^Étlves gesztus volt az ottani kollé­^któl. Visszafelé megyek az idő­ben, előbb férjhez mentem, s a fér­jem - aki nem szakmabeli - egy fantasztikus ember. - Miután a legeslegfontosabbat elmondtad, akkor kezdjük elölről. Közel három éve mentél el Szek­szárdról... - A MTV Pécsi Körzeti Stúdiójá­ba műsorvezető-riporternek. Hír­adót és magazinműsort vezettem. Ami szép volt ebben a korszakban a „Sorstársak" című műsorom, amely fogyatékos gyerekekrő] és a másságról szólt, hogyan lehet őket közel hozni a többi emberhez és viszont. - Mikor kerültél fel Budapestre? - 2000 májusában, az MTV Bu­dapesti Körzeti Stúdiójába, ahol sok mindent csináltam, ami a fon­tos, hogy folytattam a „Sorstársak" című műsort Pécsre. - Azí már többen láttuk, hallot­tuk, hogy egyszer csak Petz Margó megjelent a Duna Televízió „Indul a nap" című háromórás magazin­műsorában, de hogy kerültél oda? - 2000 októberében egy véletlen folytán szereztem tudomást, hogy a Duna Televíziónál arculatváltás van, s felvételt hirdetve új arcokat kerestek. Nagyon erős volt a felvé­teli, mint egy 18 éves úgy izgul­tam, óriási volt a túljelentkezés, sok fiatal. Igaz, hogy a legidősebb voltam a csapatban, de szerencsé­re a legtapasztaltabb is. Erre és ar­ra vagyok büszke, hogy minden protekció nélkül kerültem oda, ahová mindig is vágytam, azt ugyanis tudni kell, hogy ebben a szakmában sokan kerülnek be azért, mert valakinek a valakijei. Ami persze nem baj, ha szakmai­lag jó az illető. - Az arculatváltásról jutott eszembe, amikór az első interjút csináltam veled, akkor hosszú, göndör vörös hajad volt, a követke­zőnél rövid fekete, most pedig sző­kén tűntél fel a Duna Televíziónál. Akkor azt nyilatkoztad, hogy szere­ted a változatosságot, szeretsz meg­újulni, s ez nemcsak a munkádra, a külsődre is vonatkozik... - Ez most sem változott. Gondol­tam, új televíziós csatorna, új élet, új hajszín. Többen azt mondják ez a fehér hajszín kifejezetten jól áll nekem, s ez a lényeg. - Mondanál valamit bővebben a jelenlegi feladatodról a Duna Tele­víziónál? - Azt hiszem most 35 éves ko­romra megtaláltam azt a helyet, amit mindig is álmodtam és keres­tem magamnak. Végigjártam azt az utat, ami szükséges ahhoz, hogy az ember felelősen tudjon kiülni a né­zők elé. Miután riporter koromban megtanultam, hogyan kell egy anyagot úgy megvágni, hogy csak a lényeg maradjon benne, s még so­rolhatnám azokat a fontos dolgokat amelyeket azért kell tudni, mert reggelente húsz ember munkáját viszem a képernyőre. - Sok érdekes emberrel találkoz­hatsz, s csinálhatod amit mindig is a legjobban szerettél, élő adásban műsort vezetni... - Az „Indul a nap" egy három­órás magazinműsor mindig két műsorvezetővel, s vendégekkel, akik politikusok, művészek, tudó­sok. Természetesen a napi aktuali­tás „adja" a vendégeket, s ettől az aktualitástól lesz az egész izgal­mas és érdekes. - Azért gondolsz néha a régiekre? Sok kedves kollégád volt itt, Szek­szárdon, akik ma vagy elmentek, vagy már nem televízióznak... - Még mindig úgy gondolom, hogy mindent, amit tudok, annak nagyobbik részét Szekszárdon ta­nultam. Az ottani munkatársaimra a mai napig nagy-nagy szeretettel gondolok vissza, s arra, hogy ak­kor vésődött belém az az érték­rend, ami szerint, olyan alázattal dolgozom ebben a szakmában, amitől úgy gondolom hiteles lesz az ember. Járok vissza, máig tar­tom a kapcsolatot, sajnos hallot­tam, hogy mi történt a Városi Tele­vízióval, s borzasztó arra gondol­ni, hogy mi történt azzal az archí­vummal, ami véleményem szerint felbecsülhetetlen értéke lenne Szekszárd városának. - Neveket is említesz? - Dörmer Csaba a Pécsi Televí­ziónál, Töttös Márk az RTL Klub­ban, mint operatőr dolgozik, Ma­yer Zoli csinálja egymás után a jobbnál jobb filmeket, KindI Gábor szintén itt van Budapesten, s egy régi kedves kollégámmal, Bősz Pé­terrel együtt dolgozunk a Duna Te­levíziónál, ahol riporter. - Azt mondtad a férjed nem szakmabeli. Megérti a hajnali kelé­seket, s a munkabeosztásodat... - Maximálisan mellettem áll mindenben. Amikor fél 4-kor kel­tem, ő kávét főzött, reggelit készí­tett s kikísért. Elmondhatom, hogy nekem mindig jól „Indul a nap." S ami nagyon fontos, a férjem ­akit kedvesemnek hívok - a kisba­bánknak is mindent megtesz. - Margó! Januártól kerültél kép­ernyőre, azóta állandóan láttunk, hihetetlen volt a hír, hogy október elején kisbabád született... - A szerkesztőségben a kisma­maságomat nagyon nagy szeretet­tel fogadták, mellettem álltak, mű­sort vezethettem, s ezért nagyon hálás vagyok mindenkinek, akinek ebben része volt. - S hogyan tovább? - Minden kisbabánktól Dorkától függ, ő az első, bár szeretnék gyor­san visszamenni dolgozni, ami ta­lán azért érthető, mert éppen most találtam meg azt, amire olyan rég­óta készültem. Szerencsémre a kedvesem, Bozóki Gábor és szü­leim minden segítségére számítha­tok, s a szerkesztőség is maximáli­san mellettem van. - Azért fantasztikus, hogy egy év alatt minden „összejött" amiért olyan sokat dolgoztál, amire olyan régóta vágytál... - Maximálisan boldog vagyok. A munkámban és a magánéletem­ben mindent megkaptam, ami tel­jessé teszi az életemet. Soha nem voltam nagyravágyó, csak egy igé­nyes munkahely, egy megértő társ, s egy gyermek... Kimondhatatla­nul boldog vagyok, hogy ez mind az enyém. BIOPTRON KLUB kéthetente a Zepter előadótermében! • A következő foglalko­zás időpontja: NOVEMBER 22., csütörtök 14-16 óráig, •én, csütörtökön KOZMETIKAI BEMUTATÓ, naqv meglepetéssel " Tapasztalatcserék • Orvosi előadások • Közös továbbgondolkodás • Mindennapos tanácsadás Szeretettel várunk minden kedves lámpatulajdonost és érdeklődőt! Szakszervezeti székház, IV. emelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom