Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-11 / 38. szám

SZEKSZÁRDI MSARN4P 2001. NOVEMBER 11. ERDEKLI? BEMUTATJUK! Hosi szerint lehetünk saját magunk ellenfelei E sorozatunkban két hete azt javasol­ta az üzletház-tulajdonos Tancsa Zol­tán, hogy Horváth Istvánt, a sokak ál­tal „mosolygós Hősiként" ismert fia­talembert faggassam a konditerem­ben kialakult kapcsolatairól, a test­edzés fontosságáról, s a mostani ti­zenévesek perspektívájáról. - Jé, ha komolyan néz, akkor is úgy tűnik, mintha mosolyogna Hosi. Valóban így szólítsam? - Persze, engem így ismer és szólít mindenki. Sokan a hivatalos nevemet nem is tudják. De ez en­gem nem zavar. - Mesél magáról? Például azt tu­dom, hogy 25 éves. - Ez nem stimmel, ugyanis 32 esztendős vagyok... Szekszárdon születtem, Tolnán nevelkedtem, s a barátnőmnek köszönhetően most szekszárdi vagyok. Gyerek­korom óta sportolok, ez életem egyik meghatározója. Először fo­ciztam, majd jó néhány év után váltottam, s áttértem a cselgáncsra. - A cselgáncsot pedig kiegészítet­te a testépítéssel? - Nem. 21 éves koromig úgy gondoltam, soha nem fogok súly­zót a kezembe, mert akkoriban er­ről a többség másképpen véleke­dett, mint ma. Emlékszem, amikor dzsúdóztam, a szomszédban volt egy konditerem. Azokon a sráco­kon, akik oda jártak, közel sem azt láttuk, amit mostanában az emberek kihoznak magukból a testépítés révén. Ugyanis vala­mennyien egyszerűen csak fel vol­tak „fújva". - Végül mégis a testépítésnél kö­tött ki. - Amikor leszereltem, egy na­gyon jó barátom invitált, hogy pró­báljam ki ezt a sportot. Elmentem, mert az mindig bennem volt, hogy az egészség érdekében szüksé­günk van a rendszeres mozgásra. A testépítést próbálkozásnak, mondhatni, hogy kísérletnek szántam, ám mégis ott ragadtam. Pedig egy hónap eltelte után nem tetszett igazán a dolog. Nem volt akkor olyan edző, aki tanácsokkal segítette volna a fiatalokat. Min­denki a másiktól leste el a gyakor­latokat, s fogalmunk sem volt, me­lyik mire jó. - Nem volt edzéstervük? - Edzésterv ugyan volt, de nem személyre szabott. Akkor én meg­kértem Balogh Andrást - most is az ő edzőtermébe járok - segítsen. Látta a fogékonyságomat, s foglal­kozott velem. Egyre jobban meg­kedveltem e sportágat. Sőt, ké­sőbb a versenyzéssel is megpró­bálkoztam. - Sikerek? - Több, kevesebb... de erről in­kább mást kérdezzen. Annyit azért elmondok, a versenyeken nagyon zavart a közönség hozzá­állása mivel kizárólag azokat az „izomagyúaknak" nevezettekért őrjöngött, akik - sarkítva a dolgot - talán egy ép mondatot sem tud­tak volna elmondani. A másik za­varó tényező az volt, hogy a ver­senyzés során találkoztam olyan szerekkel, amiket nem ajánlatos használni. A doppingszereket mindig elleneztem. - De vannak az úgynevezett táp­lálék-kiegészítő fehérjék. Azok a különböző ízesítésű porok, amiket például turmix formájában fo­gyasztanak. - Igen, ezeknek én is híve va­gyok. Ugyanis a szaküzletekben kapható termékek orvosilag be­vizsgáltak. Tudni kell azt is, hogy a különböző táplálék-kiegészítő­ket különböző sportokra találták ki a megterhelés függvényében. - Amennyiben egy testépítő nem egészíti ki étrendjét az említett po­rokkal, akkor mit kell fogyaszta­nia és milyen mennyiségben? - Először azt említem, hogy ugyan ezek a „porok" nem olcsó­ak, de a megfelelő élelmiszerekre még többet kellene áldozni, úgy­hogy végül is elfogadható az áruk. Csak néhányat sorolok az ajánlott élelmiszerek közül: csirke, puly­ka, hal, szója, mellettük zöldségek és gyümölcs. Gondoljon csak bele, ha az edzés előtt elfogyasztott mé­rőkanálnyi - ez 25 gramm fehérjét tartalmaz - táplálék-kiegészítő helyett 12-13 tojást kellene elfo­gyasztani, nem szólva a hús mennyiségéről. Nyilván nem a sertéshúsra, a szaftos pörköltekre gondolok, amiket ajánlatos mel­lőzni. Persze, olykor én is megen­gedek magamnak ilyesmit, mert szeretem a magyaros étkeket. De a versenyek, vagy fellépések előtt bizony gyakran kellett diétáz­nom: figyelemmel kellett- lennem, mennyi zsírt, fehérjét, vagy szén­hidrátot juttatok a szervezetembe. - Elég lehangoló lehet úgy elfo­gyasztani az ebédet, hogy az em­bernek az kavarog a fejében, 28 százalék ez, 30 százalék amaz van a tányéromban. - Ehhez bizony fanatizmus kell. - Hosi fanatikus ember - már e tekintetben? - Rájöttem, hogy nem vagyok az, ezért hagytam föl a verseny­zéssel, s lényegében saját örö­mömre űzöm e sportágat heti négy alkalommal csupán másfél­másfél órában. Ma már azt is tu­dom, hogy ez így van jól, s az em­ber akkor is kedvét leli bármilyen sportágban, ha saját magának az ellenfele, nem pedig másoknak. Mondhatom, hogy a testépítés a hobbim. - Mondják, hogy szívesen és so­kat segít az konditerembe járó fia­taloknak, noha nem hivatásos edző. - Ez úgy indult, hogy éppen Tancsa Zoltán kért meg, hogy edzésekkor figyeljek a fiaira, mert ez őt megnyugtatná. Szívesen se­gítek nekik barátilag azóta is, kü­lönösen azért, mert a többség ép­pen a gyakorlat híján nincs tisztá­ban azzal, hogy milyen izomra mi­lyen gyakorlatokat kell végezni. Igaz, hogy a terem üzemeltetői ad­nak tanácsokat az edzésre járók­nak, de a nagy létszám nem teszi lehetővé, hogy mindig és minden­kivel foglalkozzanak. - Azt is mondják, hogy a testépí­tés terén - beleértve a táplálkozást is - figyelemre méltó tájékozottság­ra tett szert, amihez részben a szakkönyvekből jutott. - És az edzőtársakkal történő eszmecserékből, valamint saját ta­pasztalatból. Többen kérik ki a vé­leményemet, szívesen beszélget­nek velem. Például a tanácsomat kérte nem is egy olyan férfi, aki azért járt a konditerembe, hogy „legyalulja" a pocakját. Az volt a jellemző, hogy nagyon keveset et­tek, viszont igen sokat edzettek. A szervezetük erre úgy reagált, hogy nemcsak a zsírt, hanem az izmot is leépítette. Szóval, levékonyod­tak, bőrük laza lett. Később sike­rült ezen korrigálniuk, mert meg­szívlelték, ha fogyókúrázni, vagy erősíteni akarnak, étkezni azért kell, napjában négy-ötször. Mellet­te sok folyadékot - elsősorban vi­zet, ásványvizet - kell elfogyaszta­ni. - Min mosolyog? - Dél-Tirolban voltam almát szedni. Megfigyeltem, hogy az ot­tani emberek nyugodtak, kiegyen­súlyozottak, de napjában ötször étkeztek a megfelelő rituálé sze­rint. Előételként felszolgálták a sa­látát, amit komótosan fogyasztot­tak el, a főfogásból pedig nem fal­tak. Ez az étkezési rend és rend­szeresség segíti meglelni nyugal­mukat, sőt optimizmusukat. Az én céljaim közé tartozik ez is, mármint hogy egészségesen élni, ami által az ember örömöt, bol­dogságot talál az életben. ^^ - Erre igyekszik tanítani a fizer^P éveseket, igaz? Teszi ezt nyugod­tan, érvelve, nem pedig pökhendi­en. Szokott ordibálni, veszekedni? - Nem. Az edzőteremben soha nem jutottam odáig, hogy akár vi­tatkoztam volna valakivel. Minden nézeteltérésnek van más megoldá­si módja, mellette próbálom nem vonzani magamhoz a konfliktuso­kat. De érdekes a dolog, mert soha nem történt meg velem, hogy vala­ki belém kötött volna az utcán, vagy bárhol. - Sok barátja van? - Igen. Sok. - Hogyan látja a fiatalok jövőjét? - Azt mondom, hogy azt a pár évtizedet próbáljuk, próbálják bol­dogan leélni, de nem mondom azt, hogy minden örömöt jelentő dolgot vonjanak el maguktól. A^fe élet bizonyítja, hogy a fiataloknal^^ elsősorban tanulniuk kell, beleért­ve a nyelveket is, mellette pedig sportoljanak. Durvuló világunk­ban a sportnak erőszak-levezető hatása is van. És ez nagyon fontos. Magamon tapasztalom, hogy a napközben felhalmozódott stresszt az edzésen kiadom magamból. Azután nyugodtan, tiszta fejjel megyek haza, s a következő na­pom is jól indul. Ez minden sport­ra vonatkozik! Hozzáfűzöm, hogy volt néhány hónap, amikor egzisz­tenciám építése sok időmbe ke­rült, s akkor nem edzettem. Fe­szült voltam és fáradékonyabb a normális időszakaimnál. - Ki legyen a következő interjú­alany? - Beszélgessenek Szepesi József cselgáncsedzővel a szakosztály­ról, a munkájáról, s a sportág jövő­jéről..., no és az anyagi vonzatai­ról. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom