Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-28 / 36. szám

SZEKSZÁRDI 2001. OKTOBER 28. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XVIII M A két magyar hazának alig akadt nálánál tisztább kezű, korszakos hatású, de egyben méltatlanabbul elfeledett államférfia, aki ma egyaránt példa lehetne gazdasági és társadalmi elképzeléseivel és tetteivel egyaránt. Jól esik azt mondanunk, hoqy Bezerédj Istvánt, hiszen róla van szó, többszörösen is magáénak vallhatja Szekszárd. Atyja följegyzése szerint 1796. október 28-án született Szerdahelyen, keresztanyja az a Gindly Zsófia, akinek birtokát örökölve kerül majd Tolna megyébe. Marx Károly születésnapján, 1818. február 26-án esküszik föl megyénk tiszteletbeli jegyzőjévé, de kilenc év múlva már a reformkor jeles alispánja, Csapó •Éhei mellett főjegyző. Ekkorra nemcsak ismerik, d^Keretik is Szekszárdon, hiszen 1825-ben, amikor május 25-én 500 ház, az akkori mezőváros harmada égett le, ő társzekereken hordatott élelmet a helybelieknek, s azt a Szentháromság-szobor tövében szétosztatta szűkölködő eleinknek. A következő évben, aztán majd többször jelentős adománnyal járult a kórház bővítéséhez is. Számos országgyűlésen a reformellenzék nevezetes szónokaként képviselte megyénket, amelynek helyi politikai harcait a megyeházán élénk figyelemmel kísérték a karzaton meg-megjelenő szekszárdiak. Ugyancsak ismerték a Szedrest alapító nemes felvilágosult gazdasági tevékenységét, valamint a birtokán, majd ennek mintájára Szekszárdon megalapított óvoda jelentőségét. Tettei mögött örömmel fedezték fel a jobbágyságnak polgári sorsot, felelős jövőt szánó, távolba tekintő államférfit. Elveinek országos visszhangot keltő gyakorlatba ültetése volt, amikor 1844. december 16-án (leánya halála után 11 nappal) bejelentette önként adózásának szándékát. Mivel igen tanulságos az indoklás is, idézzük most Bodnár István és Gárdonyi Albert »

ve nyomán a megyegyűlés jegyzőkönyvét, írt fájdalommal szemlélvén: miképpen a legközelebb befejezett országgyűlése sem bírt az adó állapotja eránt - bármely formában is - orvosló törvényt hozni: nem halaszthatom továbbra, hogy meggyőződésemnek, melly szerint adózási rendszerünk megváltoztatását mind a haza érdeke, mind az igazság legsürgősebben követeli, - ne csak szóban, hanem mennyire tőlem függ, cselekvésben is, azaz adómentességemnek megszüntetésével - kötelezést adjak, mit egyszerű vagyonbeli jogommal élve tehetni vélek anélkül, hogy törvénysértéssel vagy törvény eránti tiszteletlenséggel távolról is vádoltathatnám. Ezennel tudniilik magamat és birtokomat önként adó alá vetem, az úgy mondott hadi adó alá, úgy mint a házi adó alá... Adóbéli kötelezettségemben lelki könnyebbülést találok... Ha pedig azon szebb időig, midőn hazámban az adó állapotját igazságos törvény általán (általában) orvosolandja - ezen önkéntes adózói helyezetemben több és minél több hazafi társakkal állhatok egyesülve Istennek buzgó hálát adandók." A megyegyűlésen Augusz Antal és Bartal György követték példáját, amelyet Kossuth Lajos pártolandónak és áldásosnak, Széchenyi viszont elvetendőnek ítélt. A szekszárdiak még inkább szívükbe zárták Bezerédjt, akit 1848. március 25-én a haladó erők vezéreként ünnepelnek a népgyűlésen. Szinte terméBezerédj István (1842-ben készült kőnyomat után) szetes volt, hogy az első népképviseleti választásokon egyhangúlag kiáltják Szekszárd és környéke követévé. Alakját nemcsak a győzelmek, de a nehéz idők során is jelképesnek tartották. Az előbb halálra, utóbb birtokán száműzetésre Ítélt hazafit 1853-ban névnapján, augusztus 20-án kereste föl s dallal üdvözölte a Szegzárdi Dalárda, amelyet épp ezért tiltottak be. Eljutott a megyeszékhely lakóihoz annak híre is, hogy a már Csatár című első jelentős műve megjelenésében támogatott Garay halála után az özvegynek írt levelében szelíd szeretettel engedte el a költő adósságait... így halt meg 1856-ban. Már 1861-ben „az alkotmányos élet rövid felvillanásakor" jegyzőkönyvbe iktatják emlékét a vármegyén, megfestetik képét. Szekszárd 1882. június 7-én hoz megható határozatot: mivel lakói szegények, de mégis szeretnének adni valamit, ezért „a Német utca az említett hazafiúr nevével örök időre feldíszíttetni határoztatott". Szobra, amelyre már az I. világháború előtt gyűjtöttek, végül 1942-ben készült el különleges alumíniumból Konrád Sándor jóvoltából. Ekkorra már iskola, több könyv is hirdette emlékét. Az utóbbi években dr. Kurucz Rózsa kötete is jól szolgálja Bezerédj-hagyományunkat, de sem díj, sem nevével fémjelzett terv nem helyettesítheti műveinek jobb ismeretét, s ezért talán mi tehetnénk a legtöbbet. Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 118. Bezerédj humora A legendásan vézna és törékeny Bezerédj István kiváló szónokként és gondolkodóként gyakran kápráztatta el kortársait. Az utókort is csak azért nem, mert az Akadémiával az élen rendkívül gondosan ügyelnek arra, hogy véletlenül se adják ki műveit. A puszták népesítéséről című sorozatában 1842-ben egy mondatban is tökéletes és gunyoros képet rajzolt maradi kortársairól, akikre sovány vigasz, hogy „jelenlegi adózási rendszerünkben nincsen, mi az afféle birtokát elhanyagoló földesurat egy kissé érezhetőképp emlékeztetné". „Ha azután a rossznál roszszabb termések következnek, ha a sovány birka a mohos kopárgyepről, melyen csak az ebtéj (pitypang) leng, a szintén kopár ugarra hajtatik, és csak port ver gyapjára, ahelyett, hogy jóllaknék, ha munkás kéz hiánya miatt renden rothad, sokszor eléretten, szalmává száradtan kaszáltatik le kínosan a sovány rétek silány füve, ha jobban bánni gabonájával sem bír a szegény gazda, ha a kölcsönök biztonságául már előre lekötelezett gazda ismét pénzetlen(!) látja az esztendő részeinek lejáratával bekövetkezni a hasonló kénytelenséget, ha végre egyebekben is csak hasonló örömöket arat a tágas pusztának nagybirtokú földesura, akkor mindent okoz, mindent vádol, miért jobban nem megyen dolga, az időjárást, a cselédet, a rosszról rosszabbra változó életmódot, a kereskedési s politikai külső s belső conjuncturákat, - mindent okoz, csak az nem jut eszébe, vagy ha jut is, figyelem nélkül hagyja, hogy csekély, vagy általában elégtelen pénzbeli tehetsége s hitele, hogy birtokának nagyságához képest elegendő erőt állíthasson ki, s tartson kellő folytonos működésben." Ő maga a gyakorlatban követte kívánalmait. Fennmaradt az az anekdota, hogy egyszer híres arabs lován, a Fáraón szemlélte meg arató béreseit. Egyszercsak a ló nagyot ficánkol, mire Bezerédj megnyugtatja: - Csak jassan, jassan! (Bizony, Bezerédj, a híres szónok raccsolt!) Pár pillanat múlva ismét majd ledobja a paripa, de gazdája észre veszi az okát is: egy béresgyerek csiklandozta a ló orrlyukait búzakalásszal. A kor szokását nem követte, hanem szelíden szólt: Ej, ej Fáraó, hát illik egy nemes ménnek megijedni - egy kis csacsitól? Lanius Excubitor .