Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-14 / 34. szám

m 2001. OKTÓBER 7. SZEKSZÁRDI SOCRATES-találkozó a Szivárvány iskolában Az Szüreti Fesztivál hétvégéje igen gazdag volt eseményekben, programokban. E programok kö­zött szerepelt egy nemzetközi találkozó is, amelyet a Szivárvány Általános Iskola szervezett. De kezd­jük az elején! Az iskola igazgatónője ez év februárjában pályázott a Tempus Közalapítványhoz, hogy részt vehessen a nemzetközi SOCRATES prog­ramban. A projektet egy belga, egy angol és egy fran­cia intézménnyel együtt készítették el azon az előkészítő látogatáson, amely még januárban volt az Oxford melletti Witney-ben. A projekt célja - a SOCRATES általános célkitűzéseivel összhangban -, hogy közelebb hozza egymás r hoz az európai országok különböző oktatási­nevelési intézményeit. A Szivárvány iskola gyógypedagógiai intézmény lévén, hasonló tí­pusú intézményekkel pályázott. A pályázat sikeres volt, ami azt jelenti, hogy a fentebb említett iskolák 3 évig fognak együtt dolgozni. A közös munka első állomása volt ez a szekszárdi találkozó. Nem véletlen, hogy ép­pen a Szüreti Fesztivál időpontját választották. A belga partnerek Waregemből jöttek, egyik testvérvárosunkból, tehát már hallottak a Szü­reti Fesztiválról és kérték, hogy ekkor jöhesse­nek. Az angliai Witney-ből két kolléganő, a francia Rennes-ből egy kolléga jött. 27-én csü­törtökön az esti órákban érkeztek. A pénteki nap volt a szakmai programé. A Szivárvány iskola tanárai és diákjai nagy öröm­mel, lelkesedéssel fogadta a vendégeket. Az in­tézmény bemutatása után lehetőségük volt órákat látogatni. Az elsősöknél környezetisme­ret órát, a másodikban matematika órát, a ne­gyedikeseknél testnevelést és hatodikban ének órát láthattak. Annak ellenére, hogy nem isme­rik a magyar nyelvet, szinte mindent megértet­tek az órák tananyagából, látták, milyen mód­szerekkel dolgoznak az itteni pedagógusok, mennyire önállóak a tanulók. Mindegyik órá­ról elragadtatással, elismeréssel beszéltek. Kiemelték, hogy a magyar gyerekek mennyivel fegyelmezettebbek, mint nyugat-európai tár­saik. Különösen tetszett nekik a matematika taní­tása során használt módszerek, eszközök, illetve az ének órán alkalmazott módszerek. Köszönet érte a Szivárvány pedagógusainak! Az iskolában elfogyasztott ebéd után a pro­jekt további lépéseinek megbeszélése követke­zett. Az együttműködés nemcsak a tanárok szintjén történik, a gyerekek is tevékenyen részt vesznek a munkában. Például mindegyik nemzet tanulói megtanulják a másik három or­szág egy-egy népdalát, amit már erre az alka­lomra videokazettára felvettek. A szombat-vasárnapi program már a Szüre­ti Fesztiválhoz kapcsolódott. Volt ebben pince­látogatás borkóstolással, a szüreti felvonulás végig fotózása, borudvari mulatságok. A búcsúzásnál mindannyian úgy érezték, kaptak, illetve adtak valamit Magyarországnak ebből a kis városából, Szekszárdból. Agora fesztivál Nem nagyon szeretem a vasárnapo­kat. Állandóan unatkozom. Anyukám mindig mondja, hogy olvassak, vagy menjünk el kirándulni, vagy az uszi­ba, de ezek a javaslatok nálam min­dig süket fülekre találnak. Ez a vasár­nap viszont nem is volt rossz. Dél­előtt tettem-vettem a szobámban, ki­hajítottam pár kacatot, ebéd után fel­számoltam a maradék rendetlensé­get, meg számítógépeztem, aztán ki­mentünk a srácokkal a piactérre megnézni az Agora fesztivált. A délelőtti és kora délutáni programokat (nem is tudnám fel­sorolni, mi minden volt) elmu­lasztva pont akkor értem a hely­színre, amikor a Négy Komjáthi befejezte produkcióját, szóval ró­luk sajnos semmit sem tudok írni, az utánuk következő izsáki Red Wine zenekarról viszont igen. Az énekes néha olyan magasan éne­kelt, hogy nem is csodálkoztam a piactér fölötti légtérben ugrássze­rűen megnövekedett denevértevé­kenységen. Különben klassz volt a koncert, főleg az „illa berek, ná­dak, erek, a motorosok jó embe­rek" refrén tetszett, höhö! Holnap veszek is egy Herli Dévidznt. A srácok lepakoltak a színpad­ról, rövidesen pedig felkonferálták a fesztivál „sztárzenekarát", a Lángoló Kolbászokat, akik a leg­nagyobb hitelességgel vezették elő Ordenáré Ánplággd című mű­sorukat. Tulajdonképpen egy al­kalmi produkcióról van szó, me­lyet a Norbitura és Tomitura álné­ven garázdálkodó urak hoztak lét­re és - nem meglepő módon ­Prosectura dalokat játszottak egy szál gitár kíséretében. Tervbe vet­ték azt is, hogy Norbi majd csör­gődobbal hozza az ütemet, ami nem mindig sikerült, ellenben vé­gig ügyesen hadonászott egy fej­szével. Vidám percek voltak ezek. Az estet záró bajai Bad Times koncertje és dobosuk borotvált hónalja volt a legprofibb. Ők is azon a vonalon mozogtak, mint Vörösborék: Pémobil, meg hason­lók. Kár, hogy túl fiatal vagyok eh­hez a zenéhez. Különben meg sajnálom, hogy az ilyen bulikra nem jár több em­ber (mondjuk azt nem tudom, hogy délelőtt mennyien voltak). Bezzeg Ludwig von Menyegző és csatlósainak szeptember végi för­medvényére azonnal elfogyott az összes tikett, pedig az mekkora gagyi már! A végére még valami. Miközben a színpadon az átszerelések zaj­lottak, Simon szervező úr többek között a Pad című irodalmi és mű­vészeti folyóirat régebbi számait osztogatta a jelenlévőknek, vi­szont nekem Dicső Zsolt (ő a má­sik szervező) DéBéla késni indul című verseskötetét sikerült meg­kaparintanom. Legalább lesz mit olvasnom unalmas vasárnap dél­utánokon. Anyukám örülni fog, az Agora pedig májusban folytató­dik. B Parádés UFC „A Diósgyőr VTK csapatát az NB III. Dráva-csoportjának listavezetője a Szekszárd búcsúztatta"- olvashattuk a Nemzeti Sportnak az 5. oldalának tetején, alcímként kiemelve, majd a bevezetőben a következőket: „A játék­nap legnagyobb meglepetését az NB lll-as Szekszárd szolgáltatta, mely a másodosztályú Diósgyőrt győzte le 3-0-ra." Nem semmi, sőt parádés telje­sítmény! Ha még azt is hozzá­tesszük, hogy kb. 800 néző lát­hatta a helyszínen a megszépí­tett stadionban, amint az UFC a Diósgyőrt lemosva kiharcolja a Magyar Kupában a legjobb 16 közé jutást, akkor Kalmár Ferenc elnökkel együtt csettinthetünk: - Nagyon örülünk ennek a re­mek teljesítménynek, informáci­ónk szerint 1973-ban jutott be a Szekszárd a legjobb 16 közé utoljára, vagyis 28 éve nem sze­repelt a csapat ilyen jól a kupá­ban - mondja az UFC vezetője, majd hozzáteszi - ennyi néző már közel tíz éve nem volt a sta­dionban, utoljára talán a 90-es évek elején, amikor én is itt ját­szottam. A totógyilkos mérkőzés után szabadon NB I. B-ölőnek nevez­hető UFC edzője, Dienes Pál nyugodtan és boldogan értékel: - Az első félidőt a DVTK med­dő mezőnyfölénye jellemezte, de én akkor is elégedett voltam a csapat teljesítményével, hiszen meg tudtuk őket akadályozni a gólszerzésben. A második fél­időben aztán fizikálisan és szel­lemességben is felülmúltuk az egyébként jobb játékosokból ál­ló, magasabb osztálybeli ellenfe­lünket, ami ráadásul gólokban is megmutatkozott. Ez a teljesít­mény igazi csapatmunka volt, mindenki átlag feletti produkciót nyújtott, de ha mindenképpen ki kell emelnem játékosokat, akkor a mezőnyben rengeteget dolgo­zó Mészáros István, illetve a gó­lokban aktívan résztvevő Bozsér György és Máté Csaba nevét em­líteném. Arra a kérdésre, hogy kit sze­retnének kapni ellenfélnek a no­vember 28-án megrendezésre kerülő nyolcaddöntőben az el­nök és az edző is ugyanazt vála­szolja: - Mindegy, csak itthon le­gyen a meccs! Aztán az utóbbi azért hozzáteszi: - Jó lenne, ha Szekszárdon lenne a mérkőzés a közönség miatt, és mi is erőseb­bek vagyunk hazai pályán. Per­sze jó lenne az is, ha olyan csa­patot kapnánk, aki ellen van sansz a továbbjutásra. Bizony ez jó lenne! Hétfőn délután kiderül, teljesül-e a csa­pat kívánsága. Mi drukkolunk, és még egyszer hozzátesszük: az eddigi teljesítmény is parádés volt UFC!

Next

/
Oldalképek
Tartalom