Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-07 / 33. szám

SZEKSZÁRDI 2001. OKTOBER 14. VASÁRNAP M OVosztafó na Mwi tl 3! i \m m Di m OVosztafó na SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Gemenc presszóban Szintai Gézáné Ibolya, akivel az első randevúnk nyolc esztendővel ezelőtt volt. A véletlen hozta úgy, hogy akkor éppen a házassági évfordulóján készült az interjú, most pedig éppen a születésnapján jelenik meg a vele készült nosztalgiabeszélgetés. A nyolc esztendő alatt nagy változások voltak az életében. Ibolya életelve, miszerint a legfontosabb a család összetartása, s a tudat, hogy bármit hozhat az élet, a változásokra fel kell készülni, s bármilyen sok munkával is jár, lehet teljesen új dolgokat kezdeni. Az első randevúnkon ékszeroolt-tulajdonos voltál, s éppen arról beszélgettünk, hogy felváltottad a biztost - a városházi műszaki munkakörödet - a bizonytalanra, hiszen egy vállalkozás sikere mindig többesélyes... Arról nem beszélve mennyi mindentől függ a siker... - Öt évig működött az üzlet, amit én vezettem, s vele párhuzamosan a sörfőző, Regölyben, férjem szülőfalujában, amelyet ő vezetett. A jövedéki törvény életbelépésével a sörfőzőt kénytelenek voltunk megszüntetni, profilt váltottunk, üdítő italt kezdtünk el gyártani és forgalmazni, valamint egy kis vegyesboltot nyitottunk szintén Regölyben. - A betegség sem kímélte a csajMot az elmúlt években... - Volt két nehéz évem, egy nagy műtéten estem át, amelyből hosszú lábadozás után sikerült csak felépülnöm. Sajnos a betegség az előző évben nagyon is sokat látogatott meg bennünket, szüleimet az idén tavasszal hat hét különbséggel veszítettem el. - Még láthatták a helyet, amit új otthonul választottatok... - Tavaly nyáron eladtuk a szekszárdi lakásunkat, s Szálkán vettünk egy öreg parasztházat, amit le kellett bontani, s ahol nemcsak a saját otthonunkat építettük fel, hanem 4 db kétágyas szobával szeretnénk a falusi turizmusban vállalkozni. Szüleim még láthatták ezt a szép helyet, amit úgy gondolom a Jóisten jókedvében teremtett, hiszem Szálkán minden együtt van ahhoz, hogyha valaki élvezni akarja a természet szépségeit, akkor azt megtehesse. Ott van az erdő, amely a kirándulásokra, a növényekkel való ismerkedésre adja meg a lehetőséget, ott van a tó, amely a pihenésre, a fürdésre, úszásra, sportolásra ad alkalmat. Maga az egész falu úgy gondolom egy „vendégház", ahová a városi emberek szívesen kijönnek, s nemcsak pihenni, és feltöltődni, hanem, akik tehetik azok végleg kiköltöznek. Eladják a városokban a lakásukat, házukat - ez leginkább a nyugdíjasokra jellemző, de ha dolgozik valaki nem nagy a távolság a bejáráshoz sem - s kiköltöznek. - Mikor kívánjátok beindítani a vendégházatokat? - Jövő nyárra már teljesen kész leszünk. Szeretnénk olyan összkomfortossá tenni, hogy minden szobához meglegyenek azok a kiszolgáló helyiségek, amelyeket a városi ember már megszokott és elvár. - Nyolc évvel ezelőtt kétlaki életet éltetek, hiszen az életetek Szekszárd és Regöly között „bonyolódott". Semmi sem köt benneteket már Szekszárdhoz? - Minden! Itt vannak a barátaink, rokonaink, kisebbik lányunk ide jár középiskolába. Sőt Regölytől sem szakadtunk el, férjem édesanyjához is gyakran ellátogatunk. Meggyőződésem, hogy nincsenek távolságok, ha az ember valahová el akar jutni, csak elhatározás kérdése. - Férjeddel mindketten kedves, színes egyéniségek vagytok, amely barátaitok számában meg is mutatkozik. Úgy gondolom nem volt gond az új otthonotokban a beilleszkedés - Annál is inkább nem volt ez gond, ugyanis rengeteg szekszárdi ismerősünk költözött már ki Szálkára, s rengetegen jönnek ki hétvégeken, hosszabb, rövidebb időre. Azonkívül nagyon jó szomszédaink vannak, s úgy érzem az egész falu hamar befogadott bennünket. Ezen túlmenően Szálka számomra nem volt ismeretlen hely. Mint a szekszárdi városháza valamikori műszaki ügyintézője sok építési engedély kiadása alkalmával ismerkedhettem meg Szálkával, még akkor, amikor álmomban sem gondoltam, hogy egyszer a mi otthonunk is ott lesz. így mint szakember is mondhatom, hogy az összeé környező falvak közül a legszebb fekvésű, és a legalkalmasabb a falusi turizmus kialakítására. S a mai állapota még közel sem végleges, nagyon alkalmasnak tartom a további fejlődésre. - A fentiek bizonyára igazak, s ezt jómagam is sokszor megtapasztalhattam, hiszen az immár országszerte vendégszeretetéről és minőségi vendéglátásáról, nemkülönben sokoldalú táborairól ismert Szálkai Alkotóháznak több alkalommal lehettem vendége, sőt számomra is sok kedves ismerős épített ott házat, akár csak saját otthon jelleggel, akár a falusi turizmusra alapozva. Mit szóltak a lányaid, akik közben felnőttek, hogy Szálkára mennek haza, s nem Szekszárdra? - Nagyobbik lányunk Zsuzsa Budapesten dolgozik egy utazási irodában, ő és barátai nagyon szívesen jönnek Szálkára, tetszik nekik az egész környezet. Kisebbik lányunk Eszter pedig ingázik Szekszárd és Szálka között, s az iskola, amit választott szintén az idegenforgalomhoz kapcsolódik. - Ahogy ismerlek tartogatsz még valamit a tarsolyodban, mint „műszakis" még iskolába is jártál az elmúlt időszakban... - Nosztalgiázom egy kicsit. Visszatértem az eredeti végzettségemhez, s elvégeztem egy ingatlanközvetítő és értékbecslő tanfolyamot, így gyakorolhatom újra régi szakmámat, s azt hiszem éppen Szálka fejlődőképessége miatt jól is jön egy ilyen végzettség. - Ibolya! Ti igazán elmondhatjátok, hogy a napi biztos megélhetést félre téve belevágtatok a vállalkozói életbe. Sosem voltál egy panaszkodó típus, még akkor sem, amikor nem ment jól az üzletetek - ami a vállalkozókra aríynyira nem jellemző - arra lennék kíváncsi, hogy élted meg ezeket az éveket? - A nyolc évvel ezelőtti interjúban azt hiszem, valami olyasmit mondtam, hogy ez egy teljesen más életforma. A biztos, nyolc órai munka után, biztos havi fizetés járt. Mégis, ha ötször anynyit is dolgoztam, mint a munkahelyemen, volt valami, ami ösztönzött. Egyrészt, hogy kipróbálhatom magam, másrészt sok múlik azon, én mit akarok és menynyi energiát szánok rá. Az biztos, hogy nem volt egyszerű. A mi generációnknak kellett megtanulni, kitapasztalni a vállalkozás mibenlétét, egyrészt mert rá voltunk kényszerítve, ha valamivel többet akarunk, s valamivel jobban akarunk élni, másrészt ez a kísérletezés magában hordozta a kudarcot és a sikert egyaránt. Kedves volt randevúvendégeim! Kérem a megjelenő könyvhöz az új fényképek elkészítése végett, szíveskedjenek az alábbi időpontban a JANTNER FOTO szaküzletben (160-as alatt) megjelenni OKTÓBER 24-31. KÖZÖTT 10-18 ÓRÁIG. Köszönöm: Sas Erzsébet