Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-08-05 / 26. szám

<6, SZEKSZÁRDI Y4SARNAP ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! Üres és teli zsebbel is maradjunk önmagunk Legutóbb azzal fejeztük be beszélgetésünket Cserháti András nukleáris mérnökkel (akitől ezúton kérünk elnézést, amiért előző számunkban „átkereszteltük" - a szerk.), hogy kövesse őt Meggyesi Mihály, a BHG ÁSZ Kft. vízvezeték-szerelője, aki színes egyénisége mellett roppant segítőkész férfiú. - Korábban a TOTÉV-nél dolgoztam, s ott is a TMK-ban. Most is elsősorban vízvezeték-szerelőként alkalmaz a cég, de a munkám egyáltalán nemcsak erre korlátozódik. Ha azt mondják a festőnek és nekem, hogy fessük ki valamelyik irodát, akkor azt csinálom. De a festő ugyanígy van, ha olyan nagy vizes munkám van, amivel nem bírok egyedül, akkor velem jön. Elmagyarázom, mit kell tennie, ahogyan ő is elmagyarázza nekem a teendőt. - Most éppen milyen szakterületén kívüli munkát végez? - Németországból hozott robotot és présgépeket telepítünk. A múlt hét végén Szakállas István villanyszerelőnek nem volt társa a munkához, így én mentem be. Targoncáztam is, amikor fénycsöveket cseréltünk, mintegy háromszázat. - Kifizeti a cég a túlórákat? - Hát persze, ezzel soha nem volt gond. Igaz, mi sem szabódunk, ha szombaton és vasárnap is dolgozni kell. - Egyébként is jól megfizetik a munkájukat? - Nézze, a pénz mindig lehetne több. Az is igaz, hogy a magasabban kvalifikált szakemberek munkáját érthetően anyagilag is jobban elismerik. - Milyen munkarendben dolgoznak? - Fél hattól kettőig dolgozom, de ha azt mondják egykor, hogy „Misi, ezt a munkát sürgősen el kell végezni!", akkor maradok. - Munkahelyén étkezik? - Nem. Sok éve már naponta csak kétszer eszem. Otthon reggelizem, majd este szintén otthon vacsorázom. Ha megszomjazom munka közben, akkor az italautomatákhoz „fordulok". Egyébként ezek bekötésében is közreműködtem. - Nem foglalkozott még azzal a gondolattal, hogy magánvállalkozó legyen? Mert gondolom, munkája lenne elég, hiszen majd az egész város ismeri. - Ha megfelelő anyagiakkal rendelkeznék, akkor már régen megpróbáltam volna. De így nincs értelme. A mostani cégnél megvan a biztonságom... De azért álmodozni szoktam. A nevelőapám - sajnos, már meghalt, édesapámat és édesanyámat is eltemettük - szenvedélyes lottózó volt, amiben én is követtem. Azelőtt négy-hat szelvénnyel játszottam, de mára ez a szám lecsökkent. Szóval, ha egy nagyobb összeget nyernék, mondjuk 50-100 millió forintot, akkor megvennék egy kisebb céget, és összeszednék tíz-tizenöt embert. Vízzel és fűtéssel foglalkoznánk. A kollegáimat megbecsülném, megfizetném rendesen, persze, a jó munka függvényében. - Most min mosolyog? - Azon, hogy sokszor megértem a vezetőket, amikor drasztikusan járnak el a lógós dolgozókkal. Ha cégem lenne, én is csak egyszer szólítanám föl a kollegáimat, hogy végezzék rendesen a munkát, a második alkalommal viszont elválnánk. Ugyanis ha én őt megfizetem, s megbízom benne, akkor elvárom, hogy tisztességesen dolgozzon. Ha ez nem működik összhangban, akkor valamelyikünk rosszul jár. Én humánus, ám maximalista vezető lennénk. S hozzáteszem, hogy nemcsak főnök lennék, hanem ha szükség lenne rá, beállnék közéjük szerelni, cipekedni, vagy bármit csinálni... Én otthon is mindig olyan „szerelésben" vagyok, hogy bármilyen munkának nekiállhatok. Ezért lepődtek meg a napokban a szomszédaim. Mert kicsit kiöltöztem, ugyanis Henrietta lányom esküvője közeledik, s vittük a meghívókat a rokonoknak és az ismerősöknek. A házban többen megkérdezték, hogy „Mi van Misi? Csak nem lakodalomba mész?" Azt válaszollam, hogy majdnem eltalálták. - Két gyereke van? - Igen, Zoltán fiam 1974-ben született, s gépkocsivezetőként dolgozik. A hobbija pedig a számítógép. Olyan csodákat képes a géppel elkövetni, hogy csak a számat tátom. A lányom, Henrietta nyolcvanban született, az egészségügyi szakközépiskolában végzett, s hivatását szerető 'ápolónő. Palánkon dolgozik. Az ő szeptemberi esküvőjére készülünk. - Sok vendég lesz? - Először ötvenre gondoltunk, de úgy tűnik, száz körül leszünk. Már megvan a zenekar, összeállítottuk a menüt, sőt, nemcsak a vacsora fogásairól, hanem az éjfél utáni disznótorosról is döntöttünk. Most úgy látom, jól állunk az előkészületekkel. A hagyományokkal nem szakítunk, a háznál lesz a kikérő, ahol egy kis italt, meg diós és mákos kalácsot kínálunk. Annyira jólesett, amikor fölkerestem egy régi ismerősömet, aki szódagyártó. Megbeszéltük a rendelést, majd megkérdeztem, hogy mikor fizessek. Közölte, hogy azzal ne foglalkozzam, csak azt mondjam, hova, mikorra és mennyi szódát hozzon, s reggel hányra jöjjön az üres üvegekért. - Ez kedves, de nem véletlen. Cserháti András azt mondta, hogy ön mindig és mindenkinek megtesz mindent. Sőt, azt is hozzátette, hogy a környéken nemcsak a hölgyek kedvence, hanem a férfiak is szeretik, tisztelik. - Hát most erre mit mondjak? Jólesik. Cserháti Andrással és feleségével, Andreával igen jó a kapcsolatom. Volt, hogy segítettem vizet szerelni, vagy szekrénysort összerakni. Szemben lakunk, hát miért ne ugranék át? Ráadásul Andrea segít is a munkában. Amikor csaptelepet cseréltem náluk, a felfogató csavarok közelsége miatt a csőkulccsal csavartam az anyát, Andrea a telepet tartotta egyenesen. Ilyenkor szóba kerül minden, például a főzés, ami kedvenc foglalatosságaim közé tartozik. - A szomszédokkal tehát igen jó a kapcsolata. - Említhetem a Réz bácsiékat... így mondom, mert olyan a kapcsolatunk, mintha pótszüleim lennének. Szóval átjött Réz bácsi igazi régi vágású úr - és megkért, csináljam meg a szódás szifonjukat. Vagy amikor szőnyeget vet2001. AUGUSZTUS 5. tek, a lányom vőlegényével átmentünk, kipakoltuk a szekrénysort, fölszedtük a régi padlószőnyeget, s leraktuk az újat. Nem várja el senki egy idős embertől, hogy ilyen munkát maga végezzen. Nem esett jól, amikor megkérdezték, mennyivel tartoznak. Mondtam, egy fillért sem fogadok el! Más lenne a helyzet, ha úgy ajánlkoznék, hogy X összegért elvállalom a munkát. De ilyet meg nem tennék. - Az emberek viszonozzák a segítségét? - Azt én nem várom el, de a legtöbben megkeresik a módját. Volt, hogy hoztak egy zsák krumplit, vagy az autószerelő levizsgáztatta a Skodánkat, s egy fillért nem fogadott el, mert a háza vizét és a fűtését két éve én csináltam. De olyan is van, ha segítek valakinaj^ akkor náluk kell vacsoráznom.^^ olyankor jókat beszélgetünk... Ez a kölcsönösség. Nem dicsekvésből mondom, de amikor az utcán megyek, vagy a kismotoromon ülök, azt sem tudom, hova kapjam a fejemet, annyian integetnek, vagy érdeklődnek felőlem. A jó szót, a barátságot többre becsülöm, mint néhány ezer forintot. - Ez azért elég ritka. - Ez így igaz. Tudja, mi nem tetszik? Amikor valakinek úgy jöttek össze a dolgai, hogy „megtollasodott", akkor nem ismeri meg a régi cimboráit, az utcán félrefordítja a fejét. Ilyen is van sajnos. Pedig a legfontosabb, ha az embernek üres, vagy teli a zsebe, akkor is maradjon önmaga. - Kiderült, hogy a főzés a hobbija. Van más is? ^^ - A horgászás. Már harminc a Sióra járok. Az zavar, hogy amióta a Tolnai Halászati Szövetkezethez tartozunk, egyezer forintról négyezerre emelték az engedélyek, vagyis a területi jegyek árát. Ez azért sok. - Milyen halakat fog? - Ponty, kárász, csuka, süllő. Idén a legnagyobb fogásom egy négykilós tükörponty volt, de tavaly volt belőle 8,70-es, de tíz amurt is sikerült fognom. Én minden nap megenném a halat. Ezért a hétvégeken reggel fél négykor már indulok... és tízig maradok. Mindig egy helyre ülök, köves rész fölé. Senki nem foglalja el a másik helyét, pedig foglalt hely nincs. Ezt mondjuk csibész-, illetve pecás becsületnek. - Az utolsó kérdés következik... - ... szeretném, ha dr. Törökné dr. Kaszás Rózsa, aki a Szekszárdi Rendőrkapitányság vezető helyettese arról beszélne, hogy nem okoz-e olykor nehézséget a munkájában, hogy hölgy? V. Horváth Mária