Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-24 / 23. szám

SZEKSZÁRDI 2001. JUNIUS 24. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap VII. Hajdan azt tartották a rossz nyelvek megyeszékhelyünkről, hogy ide csak akkor jön valaki a környékről, ha kórházba megy, peres vagy adóügye kényszeríti városunkba. Az az igazság, hogy nemigen túloz a megállapítás, de 1836. június 20-a óta ehhez a vonzerőhöz szelíden hozzásimult egy szerény ipari üzem - legalábbis szándékában. Amikor 165 éve a szombathelyi születésű, magának Somogyban jó nevet szerzett Perger Sándor kérvényével Tolna vármegyéhez fordult, támogatóként maga mögött tudhatta Bezerédj Istvánt és Csapó Dánielt is. Ők ugyan a háttérben maradtak, de nyilvánvaló, hogy a reformnemesség érdekeit szolgálta a kérés teljesítése. Arról, hogy mi is volt ez, beszéljen inkább szép stílusú levelében maga Perger. „Tekintetes Nemes Vármegye, Nagy kegyelmességű drága jó Uraim! Buzdítva azon tapasztalatból, hogy mennyire fekszik szíveken a •

intetes Karoknak és Rendeka műveltség elősegítése, bátorkodom én is alázatosan folyamodni igyekezetem kegyes előmozdításáért. Szándékom e Nemes Megyében Szexárdon egy Könyvnyomtató Intézetet felállítani, ha T. Karok és Rendek minden előforduló és elmaradhatatlan munkáit a T.N. Vármegyének nekem bizonyos alku szerént által adni méltóztatnak, mely kegyesség megnyerése után mindenekben a legügyesebb szorgalmamat ígérem. Többnyire alázatos folyamodásom kegyes végrehajtásáért esedezve vagyok a Tek. Nemes Vármegyének Sexárdon(!) Június 20-án 1836. alázatos szolgája Perger Sándor könyvnyomtató." A kérvényt erősítette Somogy vármegye bizonyossága a nyomdász szép, tiszta és pontos munkájáról, de nem kevésbé az igény is, amely a nyomtatásban a csalódással zárult országgyűlés után lehetőséget látott. Rekordidő alatt, alig két hét múlva már meg is kezdhette működését, de csupán augusztus l-jétől szólt szerződése a megyei nyomtatványok előállítására, ezért cserébe hat öl tűzifát és 280 ezüst forintot ígértek neki. Elvileg nem is nyomtathatott volna mást, ugyanis ahhoz egy helyi cenzorra lett volna szükség, aki engedélyezi Kézisajtó Perger idejéből (1836) VARGA TRANS-FER UTAZÁSI IRODA AJÁNLATAI %ÖRÖG0RSZÁG/Sarti 10 nap/7 éjszaka apartmanban, autóbusszal főszezonban már 41 400 Ft/fő utószezonban már 24 400 Ft/fő LAST MINUTE AKCIÓ! Július 6-15. ' 39 900 Ft/fő HORVÁTORSZÁG/Rovinj 6 nap/5 éjszaka szállodában félpanzióval, autóbusszal Július 16-21., július 21-26. 43 900 Ft/fő • Mikrobuszos járatok Németországba • Repülőjegy-értékesítés • Belföldi szállásfoglalás További részletekről érdeklődjenek irodánkban: Szekszárd, Szent István tér 23. Telefon: 74/315-627 a megjelenést. Ennek ügye azonban némiképp elhúzódott, csak később nevezték ki Ujváry József katolikus plébánost cenzorrá. Ezek után izgalmas tudnunk, hogy a Perger-nyomda tulajdonképpen egy illegális kiadvánnyal kezdte meg működését. A megye július 5-én közgyűlést tartott, ezen szerepelt Bezerédj István követjelentése, amelyet úgy adhattak ki, ha a megjelenés helyéül Pest szerepel, az ottani cenzor engedélyezi. Ha azonban valaki megnézi a betűket, könnyűszerrel fölfedezheti, hogy azok Perger készletéből valók, ő nyomtatta ki a művet nyilvánvalóan hamis helymegjelöléssel, ami persze tilos volt. Később a kinevezett cenzor, Ujváry sem járt jobban: ő meg Perczelnek engedélyezte a Védegylet tervezetének megjelentetését - állása biztos elvesztésével. Érdemes még megjegyeznünk, hogy az első könyv éppúgy a Perger-nyomdához kapcsolódik, akárcsak az első szabad nyomtatvány, az Örömdall, melyet „Szekszárdon, márczius 25kén 1848. többek felszólítására a nép nevében Mehrverth(!) Ignácz" készített. Az első könyvet - a jubileumát ünneplő kórház miatt ezt külön is érdemes, megemlítenünk - Krenmüller (későbbi nevén: Tormay) Károly adta ki 1844 elején Rövid útmutatás törvényszéki orvosnak címmel. Még 1846-1847-ben két kitűnő megyei statisztikai összefoglalás is megjelent nyomtatásban, de Perger számára a legnagyobb tételt a hivatali nyomtatványok adták: jegyzőkönyvektől engedélyekig mindent vele készíttettek. Ez még a Bach-korszakban is megmaradt, csakhogy akkor már gót betűs császári cirádákkal ékes nyomdatermékeket remekelt. Ha úgy vesszük, tulajdonképpen ez lett a veszte: ő maga már nem élt, özvegye tulajdonába ment át szerény üzeme - amelyben két kézisajtó működött -, az üzemet azonban nem ő, hanem Ujfalusy Lajos vezette. Amikor 1860-1861-ben új szelek kezdtek fújdogálni, ő mint volt '48-as tiszt könnyebben egyezett meg a háttérben nyomdája engedélyeztetéséről, pontosabban 1858-ban kapott engedélye megújításáról. Ezzel a régi Perger-nyomda ugyan lassan beszüntette működését, de a mai nyomda jogelődje megkezdhette saját hírnevének megalapozását. Dr. Töttős Gábor ^ ÓDON DERŰ 108. ^ A nyomda mosolya Gutenberg János kései utódai jogos büszkeséggel állították magukról, hogy ők a legműveltebb iparosok: nem csoda, hiszen a legtöbbet olvastak már akkor, amikor más szakmában még a betűvetésig éppencsak eljutott mesterek űzték a tisztes ipart. Bodnár István a maga idejében ezért is tartotta fontosnak, hogy a nyomdát a legérzékenyebb pontján, vagyis a sajtóhibák ürügyén csiklandozza meg egy régi történettel. „Borzsák Bandi bácsi holtig való barátságot tartott Ujfalussy(!) Lajossal, a szekszárdi köztiszteletben állott nyomdatulajdonossal. Aki büszke volt: először nyomdájára. Mert amikor az első tulajdonosa, Perger bácsi megalapította, a nyomda érdekében Bezerédj István még Kossuth Lajossal is levelet váltott. Büszke volt másodszor különösen azért, mert szerinte az ő nyomdájából sajtóhiba nélkül kerülnek ki a nyomtatványok, mivel hát a nyomás előtt azokat ő maga is át szokta nézni. Borzsák éppen kéziratot vitt Boda Vilmos volt országgyűlési képviselő lapjába, amelynek ő is belső munkatársa volt. S amikor belép, egy pillantást vetett egy éppen akkor gépből kikerült nyomtatványra. Elmosolyodik s már készen volt tréfájával - Na, mit csinálsz, kedves Lajos bácsi? - Korrigálom a mai lap első oldalát. - Akkor megint tele lesz sajtóhibával! - Mit, sajtóhibával? Jegyezd meg, hogy amit én egyszer átnézek, abban soha sincs hiba. - Nono, Lajoskám. Nincsen olyan nyomtatvány, melyben hogyha akarok, hibát ne találnék. Például mit nyomtok most? - A vármegyei közgyűlési meghívót. - Átnézted? - Át. - Hát azért én látatlanban is mernék fogadni, hogy abban is van hiba. - Fogadjunk, de mibe? - Ha elvesztem, én fizetem a kompániának a vasárnapi sört. Ha megnyerem, egy jó vacsora - a szőlődben. - Várj, előbb még átnézem. - Átnézted? - Át. Na most állom a fogadást. - No lássuk csak, Lajos bácsi. Hát ez mi? Diadallal mutatta fel a sajtóhiba nélkül való nyomtatványt. Nem is volt abban egyéb hiba, mint hogy a közgyűlési meghívó alatt a főispán neve így éktelenkedett: Perczel Ispány Főispány." Lanius Excubitor S /