Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 22. szám

SZEKSZÁRDI 2001. JUNIUS 24. VASÁRNAP M Vendégem a Gemenc presszóban Dörmer Csaba szerkesztő-riporter, a Pécsi Körzeti Televízió munkatársa. A kedves olvasó most bizonyára arra gondol, hogy miért nem a Szekszárdi Városi Televízió egyik munkatársával randevúzom ha már ilyen témát választottam, a válaszom erre: a helyi televízióban jelenleg olyan tulajdonviták zajlanak, amelyek feltárása, és az olvasók tájékoztatása nem ennek a rovatnak a feladata, másrészt Dörmer Csaba többszörösen is szekszárdi. Itt született, itt kezdte televíziós pályáját, s hétvégeken ma is találkozhatunk vele Szekszárd utcáin. A véletlen úgy hozta, hogy éppen ma, amikor beszélgetünk (szombat, február 11.) láttam ^^ a kollégádat a Napkeltében, ahol a körzeti stúdiók ki nem fizetett munkabéréről esett szó. Ott sem látszottak az elmondottak igazi megoldásnak, így téged sem faggatlak erről. Szekszárdon születtél, tévét szerettél... - A Garay Gimnáziumban érettségiztem, s az igazat megvallva sokáig nem találtam a helyemet. Háromszor felvételiztem a jogi egyetemre, aztán amikor felvettek, akkor meg abbahagytam. Közben tanácsi gyakornokként is dolgoztam, azt hiszem későn érő típus vagyok, mert végül is egy véletlen terelt afelé, ami mindig is szerettem volna lenni. Ez nem volt konkrét elképzelés csak egy vágy a megmutatkozásra, amely már visszavezethető a színjátszó Jaki éveimre a Babitsban, amit ^Pgyon élveztem. A véletlen pedig úgy történt, hogy egy szombat délelőtt bementem az Alisca Rádióba, hogy ott szeretnék dolgozni. Sok volt az ismerős, többek között a Hollós Kovács Gábor, aki továbbadott nekem egy ötletet, miszerint csináljak slágerlistát. Közben feltűntél a televízióban is... - Pécsett elvégeztem egy tanfolyamot, s elkezdtem a Mecsek Tvnél dolgozni, és egyidejűleg a Szekszárdi Tv-nél is. Mindez 1994 májusában volt, ami egy jó hónap, mert akkor születtem. Mi volt az első önálló televíziós munkád? - Egy ifjúsági magazin, ami még most is sikerrel megy, a NA ÉS?. Aztán híradót vezettem, riporter voltam, és magazinműsorokat is készítettem, illetve vezettem. Kikre emlékezel vissza azokból az időkből? Férfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDALA - A legközelebb állt s a mai napig is áll hozzám Mayer Zoltán, akivel akkor és a mai napig is együtt dolgozunk, erről majd bővebben is szeretnék beszélni, aztán Csontos Péter, Cziráki Péter, Petz Margó, Kiss Natália, Kutny Gábor és az akkori vezető Gál László. Ezek nevek, s milyen volt a munka, a légkör? - Azért volt jó iskola számomra, mert mindent csinálhattam. Filmet készítettünk Taszárról, egy AIDS-es fiúról, Nagy Feriről az ufó-látóról, az első Operabálról, a Madrigálkórus hollandiai turnéjáról, hogy csak a legkedvesebbeket említsem. Ezek nagy feladatok voltak, jó erőpróbák, hiszen mindeközben a munkafolyamatok valamennyijében kipróbálhattam magam. Mégis elmentél... - Egy ismerősöm felhívott 1997 szeptemberében, hogy van-e kedvem egy kereskedelmi tévénél, nevezetesen az RTL Klubnál dolgozni. Akkor úgy gondoltam, hogy ez egy jó lépcsőfok ebben a szakmában. Két és fél évig tartott, mint dél-dunántúli tudósítónak Pécsett volt az irodám. Rengeteg dolgot megtanultam, elsősorban azt, hogy mindennél fontosabb a gyorsaság. Ezzel az életem is felgyorsult, s a hajsza bizony az egészségem rovására ment. Milyen műsorokba dolgoztál be, mint régiótudósító? - Híradó, Fókusz, Akták, Országház. Volt egy magazin, ami kedves volt számomra, hiszen értékteremtő és -megőrző volt, sajnos egy év után megszűnt. Maradtak a finoman szólva botrányokról, tragédiákról szóló tudósítások, s akkor hagytam abba, 2000 február végén, azaz éppen egy éve. Azóta „csak" a Pécsi Körzeti Stúdióban dolgozom, ahol híradószerkesztő vagyok Németh Károllyal, valamint magazin-műsorvezető. A stúdió vezetője Élő Gábor, akit a szekszárdi nézők is bizonyára jól ismernek a képernyőről. Melyik műfajban érzed igazán otthon magad? - A riportban, ahol egy konfliktust kell feldolgozni, s erre megfelelő idő is van. Mindig is vonzottak a hosszabb lélegzetű filmek, amiből Mayer Zoltánnal, aki szerintem kitűnő operatőr, készítettünk párat. Mire vagy a legbüszkébb? - A „Szekszárd vendégszerető város" című filmre, amit 2000-ben a millennium jegyében készítettünk Zolival, amit majdnem egy évig forgattunk, s talán arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy miután senki sem szponzorálta, bele sem szólt senki. Az az egy év pedig azért volt jó, mert a várost minden évszakban meg tudtuk örökíteni. Miután ismerlek, tudom mennyire szerény vagy, ezért engedd meg, hogy saját véleményemet és másokét is elmondjam a filmről. Jómagam és akik látták a filmet, azt mondják, hihetetlen milyen szép városban élünk, s azt is, hogy ezt mennyire nem veszszük észre, vagy nem akarjuk tudomásul venni. A hétköznapokban futunk a dolgunk után, csak az autókra, a gyalogosokra, a szembejövő ismerősökre, vagy ismeretlenekre koncentrálunk, s nem veszszük észre, hogy megint egy gyönyörű épületet felújítottak, hogy nyáron virágözön lepte el a villanyoszlopokat, hogy a terek ezer színben pompáznak, s hogy milyen gazdag és ízléses kirakataink vannak. Ezeket az élményeket valóban csak akkor lehet „begyűjteni" ha egy-egy vasárnapot rászánunk saját városunk szépségeire, vagy megnézzük a ti filmeteket, ami németül és angolul is megjelent, s a Babits könyvesboltban kapható. Családoddal sokat vagytok itthon Szekszárdon? - Hétvégeken szinte mindig, s a gyerekek nyáron is. Dorina 4 éves, Dávid két és fél. Házasságot természetesen a festői környezetű régi Vármegyeháza udvarán kötöttem, s Nóra feleségem mára már megszokta, hogy bár nagyon szeretnék velük több időt tölteni hiszen a gyerekek életében ez a legszebb időszak - ilyen egy televíziós élete. Az az igazság, hogy bár leköltöztünk Pécsre, ott lakom és ott dolgozom, bármikor megkérdezik tőlem szekszárdinak tartom és vallom magam. Jelenleg milyen nagyobb munkán dolgozol, illetve rövid távú terveid? - A Szekszárd városi művelődési bizottság támogatásával filmet készítünk Mayer Zoltánnal, „Bartina, a nagy család" címmel. Az együttes történelmét, s azt az érzést, hogy mit jelent „bartinásnak" lenni, szeretnénk visszaadni és megörökíteni ezen a filmen. Reméljük olyan sikeres lesz mint a többi filmetek, hiszen 1996-ban, a nemzetközi videofesztiválra készített klipetek a „Szerelmes dal" különdíjat kapott, s még ma is népszerű. Csaba! A televíziónézési szokásokról írtál diplomamunkát - hiszen munka közben azért te végig tanultál is - mi a véleményed rólunk, televíziónézőkről? - Az nem baj, hogy sok csatorna van, az egyik ilyen, a másik olyan, a fontos az, hogy mindenkinek ott van a kezében a távkapcsoló, s az a jó, ha mindenki megtalálja az igényének megfelelőt.