Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-03 / 5. szám - Városi Vasárnap

2001. június 427. VÁROSNÉZŐ SÉTA A suszter esete a kaptafával - Nahát! Az biztos, hogy nem így kell írni! - vált le egy pillanatra férje karjáról a középkorú, szőke, újvárosi asszony a tanítóképző előtt, aztán az út szélén elhelyezett utca illetve cégjelzők egyikére bökött: „Polláck Mihály utca." - Ezt biztosan nem így kell írni! - hajtogatta az aszszony, s a szavai sokkal inkább hozzám szóltak, mint a csendesen bólogató férjéhez, aki „tüke" ^negyeszékhelyen, mi pedig a Wgóta ismerős asszonykával a megye nyugati széléből, „gyüttmentként" kerültünk Alisca területére. Ettől még azonban mindketten érezhetjük az imázsblamázst és tudhatjuk a helyesírást. - Valóban jól gondolja - válaszoltam kénytelen - kelletlen a hölgynek, aki aztán meg is nyugodott, mivel sikerélményhez jutott. KÜLDJÖN BE EGY VICCET! El is felejtettem volna az egészet, - azóta már kicserélték a táblát -, de városnéző - remélhetőleg egészségőrző sétámon rövid idő múlva a volt laktanya elé érkeztem. Ott az út és járda között ugyancsak az előbbi típusú, gyártású, és ugyancsak az előző „helyesírási szabályzatot" követő eligazító információs táblákkal találkoztam, melyeken ez és így állt: „Polláck Mihály utca", „Vasút állomás", „Autóbusz állomás", Festék kis és nagykereskedés..." És ekkor - megvallom, eredetemet nem feledten - magyar szólások és közmondások jutottak eszembe. Ilyenek: „Nyelvében él a nemzet." „Teljes birtokában lenni a nyelvnek...", „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól elválaszthatatlan dolog..." vagy: Suszter maradjon a kaptafánál! Az utóbbin elgondolkodtam, mert én is amondó vagyok, hogy suszter maradjon a kaptafánál. Igenám, de mi van akkor, ha a suszter - ahogy mondani szokták - a mi kutyánk kölyke, vagy ahhoz közeli? Akkor meg kell nézni, hol van a kaptafa elhantolva, akarom mondani a kutya elásva. Erre kétféle válasz lehetséges. A megfelelő egóval rendelkezők felelete így hangzik: „Lehet hogy aval, ch-val, egybe illetve kötőjellel írandók az említett szavak, ám mi azt gondoljuk, úgy jó, ahogy írva vagyon. Legfeljebb majd igazodik hozzánk az Akadémia." A másik választ pedig magam szeretném megadni egy tétova kérdés formájában: Lehet, hogy nincs kaptafa? - ékes ULF 3. ^ Múltunk mosolya 5. Elvi szempont: elviszem, pont? Ha valamit nagyon lehet szeretni Szekszárdban, hát az az, hogy nem felejt. Ennek a jelenségnek olyasmi a titka, mint a Tolna-vármegye 1900. január 7-i számában a Szórakozott professzor című humor főszereplőjének: „Szórakozott professzor a szobalányhoz: - Adjon tiszta zsebkendőt, és kösse arra ugyanazon csomókat, amelyek a régin voltak..." Mostanában is hasonló jelenség tanúi vagyunk, de már elvi alapon, s erről eszünkbe juthat a gonosz ellenzéki Tolnamegyei Közlöny 1905. február 9-i Mi az elv? című jelenetecskéje. „Belép a becsületes választópolgár a kormánypárti elnökhöz, és nagy alázatossággal köszönvén, az éjszakai nyugodalmat is annak rendje - módja szerint egészségére kívánván, azon szerény kérdést terjeszti a nagyságos elnök úr elé, hogy: - Megkéröm alássan, hát tulajdonképpen mi is légyön az elv? - Hát a kormánypárt, a jobbpárt ismeretes elvei - mondja az elnök úr csak tán ismeri maga is az elveket, édes jó barátom! - Igenis, megkéröm alássan a nagyságos urat, de hát mégiscsak szeretném tudni azt egészen bizonyosan, hogy mi lössz az elv, hogy otthun, a faluban is mögmondhassam, mert egyiké' ezér' küldtek engöm. Nem tudom, mit gondol, édes barátom, nem mondhatok mást, mint ámit az imént mondtam. - Dehogynem tudja nagyságos uram, hát a napidíj erányában kérdezősködöm, mit fizetnek egy - egy szavallásér' (szavazatért)?" No ez talán ma is kérdés lehetne, de bölQS döntések már az 1858-as képviselőtestületi jegyzőkönyv szerint is akadtak Szekszárdon. Akkor Bein Márton az Újváros végén álló „pálinka gunyhó" helyébe gőzmalmot szándékozott építeni, a bölcs uraknak „ezen építésre nézvén azon aggodalma lévén, hogy az építeni szándékolt gőz malom felállásával a városnak három kerekű pataki malma, ha nem is egészen, mégis nagy részében károsíttatni fog", a testület pedig „tapasztalásból tudja, hogy az ily gőzmalmok többnyire megbuktak", „ezen jó reménység fejében" minden marad a régiben. Azóta is, legföljebb mostanában búza helyett idegeinket őrlik... \ / Viccpályázat a Város

i Vasárnap

ban! Küldjön be egy viccet, minden megjelent írásért 500 Ft hono^^•iumot vehet fel a szerző. A zsűri által legjobbnak ítélt viccek szerzői között havonta 2 db 1000 Ft-os vásárlási utalványt sorsolunk ki. A megjelent viccek díját postán küldjük ki. Rosszcsont Nagymama: Ejnye, te gyerek! Micsoda dolog ez!? Hogy lehet a miatyánk alatt nevetni? Unoka: Mert a papa a „szabadíts meg a gonosztól"- nál mindig a nagymamára néz. Heitzmann Frigyes, Szekszárd, Zöldkert u. 2. - A nő olyan mint az életbiztosítás - állapítja meg kávéházi törzsasztalánál Kohn minél öregebb az ember, annál többe kerül. Egy alamizsnás kijön a Rothschild-palotából. Társa, aki a kapuban várt rá, megkérdezi: - Mennyit kaptál? N- Egy guldent. - Csak? - Hagyd el, nagyon le van égve most ő is. Saját szememmel láttam, hogy két baronessz egy zongorán játszott! Mit csinál a zsiráf, ha szembe köpöd? Kirúgja alólad a létrát. -Anyu, kimehetek cseresznyét szedni? - Dehát december van!! - Tudom, sapka, sál... Éger Milán, Paks, Polláck Mihály u. 40. fszt. 2. • • • Két atyafi beszélget - Képzeld sógor, megszűnik az adóhivatal! - Hogy-hogy? - Kaptam tőlük egy levelet, rá volt írva: Utolsó felszólítás! Hómann Sándor Szekszárd, Csalogány u. 16. • • • - Tudod-e Grün, hogy mi az abszolút humanizmus? -Mi? -Vak ember kezébe fehér puskát adni.