Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-03 / 20. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Férfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDALA 2001. JÚNIUS 3. Vendégem a Gemenc presszóban Hepp Ádám, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület által Immár tizenegyedik alkalommal megrendezésre kerülő Pünkösdi Fesztivál főszervezője. A négynapos rendezvénysorozat alkalmából kiadott elegáns és mindenre kiterjedő információt tartalmazó programfüzet sejteti, ez a Pünkösdi Fesztivál méltó lesz az első tízhez, s azon hazai és külföldi vendégek elvárásaihoz, akik számára évről évre szép élményt jelenti ez a találkozó. A programok sokszínűsége, a vendég együttesek, kórusok fellépései, a sportcsarnokban megrendezésre kerülő programokon kívüli események, sok-sok meglepetést tartogatnak. A hagyományőrzés egyik leglátványosabb és leghangulatosabb rendezvényére 2001. június 1-4. között kerül sor. •- A Pünkösdi Fesztivál elválasztatatlan az ön nevétől. Pár nappal a négynapos rendezvénysorozat előtt bizonyára ezer a tennivaló, mégis úgy gondolom az olvasó kíváncsi lenne egyszer nemcsak a nagysikerű, s már mondhatjuk nagy múltú fesztivál programjára, hanem arra az emberre is, aki mindezt - természetesen sok mással együtt - szervezi, sőt megálmodta. .. - A megálmodás szó szerint igaz. Egy németországi út során a Szekszárdi Német Nemzetiségi Kórussal felléptünk egy sörfesztiválon. Akkor elhatároztam, hogy addig nem halok meg, amíg Szekszárdon nem lesz ilyen fesztivál. S amikor 1990. november 28-án megalakult a Német Nemzetiségi Egyesület, az alakuló ülést követő első összejövetelen bejelentettem, •

;y szeretnék egy ilyen rendezyt. Hitetlenül néztek rám, de elfogadták az érveimet, s az első fesztivál megrendezését immár 10 követte. - Azért visszagondolva sok különbség volt mondjuk az első és a tizedik között... - Az első a Prométheusz-parkban egy cirkuszi sátorban volt. Ami nehezítette a helyzetünket, hogy - bár abban az évszázadban nem esett pünkösdkor havas eső, - rettenetes időjárást fogtunk ki. Ennek ellenére nagyon jól sikerült, azt azonban el kell mondani, hogy kezdők lévén a szervezésben kitűnő segítőink voltak. Elsősorban Dránovits Istvánnak köszönhetünk sokat, aztán barátomnak, Horváth Tibornak, aki az első fesztiváltól mindmáig a vendéglátó részét viszi az egész rendezvénynek. - Ami az évek alatt egyre sikeresebb, s önnek ebben nagy szerepe van. Most talán valamit magáról, aztán a beszélgetés végén visszatérhetünk a fesztiválra. Tősgyökeres szekszárdi... - Itt születtem - méghozzá április l-jén, s ez a jókedvű nap, úgy érzem, végigkíséri az életemet - itt jártam iskoláimat, először a II. Sz. Általános Iskolában, majd a Garay János Gimnáziumban. Szerencsésnek tartom magam, mert az egész életemet meghatározó kiváló pedagógusok keze alatt nőttem fel. Vágh Mátyásnénak köszönhetem a zene iránti rajongásomat, ami mindmáig elkísér. Varga János kántor tanítótól tanultam meg harmonikán játszani, s a gimnáziumban dr. Pataky József volt az osztályfőnököm, akit imádtam mint embert, mint pedagógust. - Az érettségi után .hogyan tovább? - Kitanultam az autószerelő szakmát - bizonyítványom van róla - de mivel rájöttem, hogy megjavítani nem tudom, elrontani nem akarom, megváltam ettől a szakmától. Egyébként abban az időben a foci volt a legfontosabb az életemben, a Vasasban játszottam, majd amikor behívtak katonának a Honvédban. A katonaság alatt volt más „szenvedélyem" is, egy harmadikos gimnazista korból induló gyermekszerelem vált igazi kapcsolattá, s még a katonaság alatt megnősültem. - Hol kezdett el dolgozni a leszerelés után? - A Tolna Megyei Építőipari Vállalatnál, a végzettségem is szállítmányozással, fuvarozással kapcsolatos. Aztán több munkahelyen kipróbáltam magam, végül a Kanizsai Sörgyárban kötöttem ki, ahonnan régi barátom Horváth Tibor ösztönzésére - igen nagyon jól tette - a Borsodi Sörgyárhoz „igazoltam" át. Ennek már öt éve, s mint területi értékesítési vezető, a munkám széles és színes skálán mozog, hiszen négy megye - Somogy, Baranya, Tolna, Zala összesen 3600 üzletét - minden élelmiszerüzlet hozzánk tartozik - látjuk el 11 munkatársammal, a legfinomabb sörrel, amit természetesen a Borsodi Sörgyár állít elő. - Ez a hivatalos foglalkozás, de úgy tudom mellette van egy pár önként vállalt feladata is... - A felsoroláshoz kevés a hely, talán a legfontosabbak: Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke vagyok. Választmányi tagja a Szekszárdi Újvárosi RK Társaskörnek, elnöke vagyok a Tehetséges Ifjúságért Egyesületnek, Szekszárdon 1977 óta rendezem a svábbálokat, és 11 éve a Pünkösdi Fesztivált. A svábbálokhoz még szeretném hozzáfűzni, hogy az egyetlen bál amely soha nem marad el, sőt már kétszer kell egy farsangi szezonban megrendezni, annyi az érdeklődő, s megtaláltuk hozzá azt a helyet, amellyel már szintén hagyományt teremtettünk, ez pedig a Gemenc Étterem. - Két felnőtt fia mennyiben követi az ön mozgalmas életét? S a neje? - Csaba fiam a családi vállalkozást viszi, jó szervező. Attila aki már nős - éppen az interjú előtt tudtam meg, hogy nagypapa leszek hamarosan, innen azonnal egy üveg pezsgővel hazamegyek, hogy a feleségemmel megünnepeljük, mert már a boldogság könnyein túl vagyunk - zenész, az első Szekszárdról indult trombitaművész. Meggyőződésem, hogy a feleségem az egyetlen nő a világon, aki m ezt az őrületet - ami az én életem - el tudja viselni. Szerencsém van, hogy elfogadja, megérti az én életelvemet, másokért dolgozni nekem mindennél többet jelent. Egyébként ő főállásban a Szt. István Ház gondnoka. Érdekesen alakult az életem, hiszen édesapám már a Németországba tartó vonatról pakolta le a családot a kitelepítéskor, s bevallom azóta is lett volna lehetőségem ezerszer már elmenni, de nem tudnám itt hagyni, nem hogy az országot, Szekszárdot sem, nem tudnék máshol élni. Számomra rengeteget jelent a város, a rengeteg barát, s legnagyobb „fizetség" amikor látom, hogy a Pünkösdi Fesztiválon jól érzik magukat az emberek, viszszatérnek, itthonról és külföldről egyaránt. - Említette, milyen sok barátja van... - Ezek mind régi kipróbált barátságok. Számomra nagyon fontos a barátság, s nem az érdekeken alapuló, csak rövid időre, s bizonyos dolgokra létrejött barátság, hanem a megalapozott, egymást önzetlenül segítő, s egymásnak jó tanácsot, ösztönzést adó barátok az igaziak. S nekem ilyenek vannak. - Térjünk vissza a Pünkösdi Fesztiválra. Egy álmot nem elég megálmodni, meg kell valósítani, egyszer, tizenegyszer. A megvalósításhoz nem elég egy ember, segítség kell, támogatás, természetesen anyagi és erkölcsi egyaránt... - Fentebb már említettem, hogy a kezdeteknél kik segítettek és segítenek a mai napig. Itt szeretném elmondani, hogy aki mindvégig mellettünk állt, a város vezetői részéről, az Kocsis Imre Antal polgármester úr, akinek sokat köszönhetünk, s talán nem túlzás, de mindig azt éreztük, ő szívügyének tekinti a Pünkösdi Fesztivált. Amit nagyon sajnálok az az, hogy az eddigi szokástól eltérően a testvérvárosok már nem vesznek részt a fesztiválon, mindig szívesen látott vendégek voltak, s színesítették jelenlétükkel ezt az ünnepet. - A Borsodi Sörgyár a munkahelye, azt viszont mindenki tudja, hogy Hepp Ádámnak milyen jó borai vannak? Mit szólnak ehhez a „sörös" kollégák? - Azt szoktam mondani a Sörgyárban, hogy legjobb sör a bor. A viccet félretéve, apánktól örökölt területen, az öcsémmel együtt telepített szőlőn, együtt borászkodunk. Miután a szekszárdi német önkormányzat a mi borunkat szavazta meg - kékfrankos, kadarka cuvet - 1999-ben az év borának, úgy látszik nem is rosszul.