Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-05-20 / 3. szám - Városi Vasárnap

2001. május 20. 7. LOBBIZNI TUDNI KELL... A régiós összefogás stratégiája Örvendetes módon egyre többet találkoznak a dél-dunántúli megyék ilyen-olyan rendű rangú képviselői az úgynevezett régiós stratégia kialakítása miatt. Ennek fontosságát, jelentőségét aligha kell hangsúlyozni, az Európai Unió kizárólag a régió kategóriában gondolkodik, ennek keretében hajlandó foglalkozni - a még csak a csatlakozásra váró országokkal is. Dél-Dunántúl, ahogy mondani szokás „veszi az adást": túl azon, hogy a pályázatok elbírálására és a pénzelosztásokra szakosodott regionális területfejlesztési tanács annak rendje-módja szerint ülésezik, szinte havi gyakoriságúak a régió lehetőségei felszínre hozása jegyében szervezett programok, amelyeknél egyfajta rotációban valamelyik megye a házigazda. A májusi „menükártyán" Tolnának, mármint a megyének az úgynevezett Lobbi találkozó jutott. A megyeháza dísztermében a helyi gazdasági szféra legjelentősebb képviselői foglaltak helyet. Akik bevezetőként megtudhatták a dél-dunántúli térség területfejlesztési tanácsának elnökétől, Koltai Tamástól a három évre meghatározott prioritásokat: a közlekedési infrastruktúra, a humán erőforrások, a kis- és középvállalkozások, valamint az idegenforgalom, a turizmus fejlesztését. A három megyét érintő, autópályák hiányából adódó közlekedési peremhelyzetet - a gyors és látványos javulásra e tekintetben nem túl jók a kilátások - a térség kis repülőtereinek nagy ütemű fejlesztésével próbálják ellensúlyozni. Pécs-Pogány, Taszár mellett most már Őcsény is képbe került. A KSH, elnökhelyettesétől Dr. Soós Lőrinctől megtudhattuk, hogy a különböző mérhető mutatók alapján az ország másik hat régiójával való összehasonlításban átlagos gazdasági fejlettségről beszélhetünk. A hagyományos ipar területén elmarad a térség a többitől, miképpen a külföldi érdekeltségű tőke, a beruházások tekintetében is, de a mezőgazdaságban és az építőiparban jóval kedvezőbb a helyzet, mint más térségben. És idegenforgalomban is nagyszerű helyzetkép tárulkozik elénk. Csakhogy itt a statisztika csalóka, mert a Balaton idegenforgalmi vonzereje óriásit lendít a szekéren, de ezt kéretik leszámítani. Miképpen az ipar rubrikában is, ha valós képhez akarunk jutni, akkor az ország villamos energia szükségletének ma már több mint egyharmadát előállító paksi atomerőművet sztornózni szükségeltetik. Egy valamiben, aminek a jelentősége hamarosan felértékelődik, mindenképpen élen jár a régió. Éspedig a már megyéken belül létező kistérségi társulások számát és azok működési színvonalát tekintve. Olyan idők jönnek, amikor ez a forrásszerzési versenyben nem elhanyagolható előnyöket jelenthet. De nemcsak a kis régió, hanem a nagy is szeretne mihamarabb dollármilliókban megmutatkozó fórba kerülni. A legfőbb marketingfelelőstől, dr. Kovács Katalintól megtudhattuk, hogy a „dinamikus és derűs" régiónak nem csupán hivatalos logoja van, hanem információ gazdag internetes honlapja és hat típusú kiadványa is: egy mindenkinek szóló reprezentatív, egy általános gazdasági, egy kimondottan befektetőknek szóló. Mindezek ismeretében már alig említésre méltó a két különböző szórólap létezése. B.Gy. vir vArosi vasárnap -kommentár Tesco, Duna-híd a hozzákapcsolódó gyorsforgalmi utakkal, légikikötő Őcsényben, és ha még felépül a Duna Szekszárdhoz közeleső szakaszán az a kikötő, amiről szintén egyre gyakrabban hallani, akkor... Nem vitatható, hogy ezen folyamat a hőn óhajtott működő tőkevárásban a térség, a megye, a város felértékelődését hozza maga után, prognosztizálhatóan 2003 és 2005 között. Egyes helyi avagy régiós politikusok retorikájában mindez úgy jelenik meg, vagy legalábbis ezt a hatást éri el, hogy most már itt, a tőke jövetele szempontjából nem kell mást tenni, mint kibekkelni ezt a pár évet, és itt a kertek alatt a Kánaán. Amit kéretik nem komolyan venni. Már csak abból a tételből kiindulva, hogy: az infrastruktúra szükséges, de nem elégséges feltétele a hőn óhajtott tőkeinjekciónak. A Kánaán előidézésének fortélyait előbb el kellene tudnunk sajátítani, s e tekintetben rengeteg a dolgunk. A hogyan, a miként tegyünk érdekében nem ártana vigyázó tekintetünket a szomszédos Somogyra, mindenekelőtt Kaposvárra hegyeznünk. Kutatni azt, hogy miként lehetséges, hogy a helyi kulturális csoportoknak, sportegyesületeknek pontosan tízszeresét tudja nyújtani helyi támogatásként ez a város, mint amennyit a momentán szabadon elkölthető pénzzel alig rendelkező Szekszárd. Noha Kaposvár csak duplája Szekszárdnak. Alapadottságai az új idők kezdetén 1990-ben nem voltak lényegesen jobbak az itteninél. De a vezetőik, mindenkori képviselőtestületeik? Élek a gyanúperrel, hogy itt osztálykülönbség van a tíz év alatt két megyeszékhelyen felbukkant képviselők, testületek között - a szomszéd javára. Aligha valószínű, hogy egyéni képességek közötti különbségek lennének a perdöntőek - bár egy Gyenesei vagy egy Szita kétségtelenül klasszis a vidéki, sokszor botcsinálta politikusok mezőnyében -, hanem az a pártszínektől független csapatmunka, amely jellemezhette a somogyi testületeket. Ahogy a megyéért a városért mindenki bedobta magát, ahogy mindenki egyfajta szellemi tőkeként letette a fölfelé meglévő kapcsolatrendszerét. Ahogy félre tudták tenni a nagy közös ügyek megoldását másutt gátló kicsinyes pártérdekeket. Ahol svindli a bunda, az erről szóló pletyka nem artikulálódott. Mert amikor a somogyi apuka azt hallja a tolnai barátjától, hogy neki bizony táncos, avagy éppen sportos fiacskájának meg kell vennie a felszerelését, ha azt akarja, hogy rendjén menjenek a dolgok, ő csemetéjét pedig nem csak öltözteti, hanem állami pénzen rendszeresen utaztatja is külföldre a náluk jelentősen megtámogatott egyesület, akkor a kedvezményezettnek a rendőri szakaszba se kerülő privatizációs botrányok, más, szem előtt zajló lenyúlások -, mert biztosan odaát is voltak, vannak - nem tűnnek oly vérlázítónak, mint mifelénk. Ekkor a saját bőrén egyfajta természetbeni juttatásként úgy érzi: annak idején ősei, vagy ő maga jó lakóhelyet választott... B.Gy.