Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-05-13 / 2. szám - Városi Vasárnap

2001. máius 13 vir VALLOSI VASÁRNAP 11. Nekem is van egy új, TITOKZATOS ÚJSÁGOM, ez is ingyenes, bizonyos értelemben közérdekű is, és meglepő is. Ezzel az újsággal kapcsolatosan nem akarok jóslásokba bocsátkozni, mert ha egy ingyenes (független!) közéleti hetilappal kapcsolatosan nem nehéz megjósolni, hogy további bonyodalmak várhatóak, akkor én nem szeretném azt a bizonyos ördögöt a falra festeni, aki sohasem alszik. Mi a titokzatos az én újságomban? Az, hogy nem értem. Nem értem, hogy közút mellett közvetlenül csak egy piros műanyag szalaggal elkerítve hogyan lehet lovakat tartani? Már csak a kipufogó gázoktól ólommal szennyezett fű miatt is. A múltkoriban is a szeláttára törtek ki ezek a jobbára betöretlen csiKok/lovak, akár a szélvész. Ezer szerencse, hogy éppen akkor nem jött szembe velük jármű. És még valami... Eddig Ebes környékén csak a kutyák túrták fel, ugrándozták össze-vissza a fáradtságos munkával megművelt kis (főleg veteményes) nadrágparcelláinkat, de most megjelentek a színen a szilaj csikók, lovak is, és a világért sem szeretnék senkinek sem tippeket adni, de ezek után most jönnek a struccok, vízilovak, elefántok? Tévedés ne essék, én nagyon szeretem az állatokat, a kutyákat is, a lovakat is, nem is haragszom én őrájuk, hiszen ők nem tudhatják azt, hogy nem ott van a lóversenypálya, ahol a mi veteményesünk van. De abban már nem vagyok túlságosan biztos, hogy a lovacskák gazdája (tulajdonosa) nem neheztel-e rám azért, mert eléggé laza talajú a földünk, és ez a lovak bokájára nagyon veszélyes lehet. Abban viszont biztos vagyok, hogy neki meg se fordul a fejében az, hogy én esetleg haragudhatok azért, amit a lovak művelnek a földünkön. Hiszen az természetes dolog, ilyen telivér állatoknak egyébként is nagy a mozgásigényük. Egyébként is, amit most kitapostak a lovak, azt már nem lophatják el az ősszel az ismeretlen tettesek. Arról már nem is beszélve, hogy a pacik a borsót sem legelték le. És ez még nem minden! Szombaton este földünkről hazaérve épp a ceglédi kisgazda nagygyűlésről tudósított a tévé, és csak annyit mondhatok, hogy le a kalappal a lovak előtt, mert a földünkön okozott kárból kiindulva ezek a tüzes, szilaj vérű állatok tizedrész annyira sem voltak megvadulva, mint az operatőr kamerájának látószögébe került kisgazda küldöttek. A távozó kisgazda párttagokat, minisztereket Torgyán dr. kedvesen búcsúztatta: „BOLSIK HAZA! BOLSIK HAZA!" Munkásőrök ezúttal nem voltak jelen a teremben, de az is lehet, hogy saját jól felfogott érdekükben csendben lapítottak. Bálint György Lajos Küldjön be egy viccet! Viccpályázat a Városi Vasárnapban! Küldjön be egy viccet, minden megjelent írásért 500 Ft honoráriumot ve^Bfel a szerző. A zsűri által legjobbnak ítélt viccek szerzői között havonta 2 db 1000 Ft-os vásárlási utalványt sorsolunk ki. A rendőrkutya elkóborolt az erdőben és véletlenül belelépett egy csapdába. Egyszer csak arra szalag a róka. A kutya megszólítja: - Róka koma segíts rajtam, hiszen szegről-végről rokonok vagyunk! - Szívesen segítenék rajtad, de most sietős az utam, találkám van a tyúkólban. Annyit azért elárulok neked Pajtás, hogy mi ilyenkor lerágjuk a lábunkat. Kis idő múlva jön vissza a róka, egy tyúkkal a szájában. A rendőrkutya siránkozva kérdi: - Hogyan mondtad komám azt a szabadulást? Mert én már három lábamat lerágtam, de még mindig a csapdában vagyok! * * * Az orosz katona bemegy a kocsmába és mondja a kocsmárosnak: - Egy vodka nekem, egy vodka neked, és egy a zongoristának! Bedönti az italt és fizetés nélkül távozik. Ezt megcsinálja másnap és harmadnap is. A kocsmáros megunja, hogy nem fizet soha, ezért az ajtónál elkapja és jól megveri. Negyedik napon is bemegy a katona és rendel egy vodka nekem és egy a zongoristának! A kocsmáros felháborodva kérdezi: - Mi van, hát én..? - Mire a katona: Nem-nem! Te nem kapsz, mert ha egy kicsit iszol, mindjárt verekszel! * * * Telefonközelben A SZ1GMA RT. telefonszáma csak egy számmal tér el a miénktől. Így éjjelnappal csörög nálunk a telefon. Ma reggel is már hét óra után kezdődött a műszak. Megcsörren a telefon. Kitartóan, rámenősen berreg. - Hálló! Tessék! Éles női hang a vonalban. - SZIGMA? - Nem a SZIGMA. - Ide figyeljen, velem ne viccelődjön! - Kérem. - Tehát SZIGMA vagy nem SZIGMA? - Betűzzem? Nem SZIGMA! - Hát akkor mi? - Magánlakás. - Ne viccelődjön velem! Maga nem beszélhet így velem! Érti? Leteszem. Csend. De meddig? Ebéd után elrendezem a kispárnákat a heverőn, aztán a takarót. Egy kis szunyókálás a jó ebéd után, Csendes, békés nyugdíjaskor. Édes szendergés. Csak aludni szeretnék... aludni. A telefon! Nem veszem fel!!! De csak kalapál. Türelmetlenül. Felveszem. Egy mély férfihang szól rám. - SZIGMA? Egy pillanatig kezemben tartom a hallgatót. Próbálom elképzelni a hang gazdáját, aztán egész közelről szólok a kagylóba. - DELTA! Feszült csend. Csak távoli zümmögés van a vonalban, majd fölerősödik a háttér zaja. Hallom a telefonáló nehéz szuszogását. - Hülye! - szólal meg mély hangján, aztán vak csönd. Fischer Lajos Szekszárd, Táncsics u. 1. B/3. Múltunk mosolya 2. Megyei égések Azokban a boldog időkben, amikor még nem átvitt értelemben értették a fenti címet, noha a piruláshoz elég vékony arcbőrrel rendelkeztek eleink, szóval azokban a réges-régi időkben estek meg az alábbi históriák. Az elsőt Székely Ferenc a Tolnamegyei Közlöny 1879. október 12-i számában mesélte: „Egy falusi bizottsági tag majd meggyulladt a megyegyűlésen, ugyanis midőn a gyűlésterembe! lépett, az égő Virgíniát (szivart) mandlija zsebébe dugta, s pár perc múlva a mandli meggyulladt, de a füst és bűz terjedése ál

n tal figyelmessé lett szomszédok a pörkölődő részt tenyerükkel eloltották." Nem tudom, ha ma^ napság ég valaki, megérzik-e a füstöt és bűzt, s ha igen, nem sajnálnák-e tenyerüket? A fenti eset után két évvel a Szekszárd Vidéke 1881. május 5én Forrásy Ferenc Füstbement vallomás című költeményét közölte. Bevezetőül csak annyit, hogy azóta más Ferencek ennél már sokkal rosszabbakat is írtak Ketten ültünk csak a lúgosban, (Felejthetetlen szent pillanat!) És ah! Úgy féltem elrebegni (Az ajkamon égő szavat: (Én szeretlek.) S a szó már-már elröppent volna, (Ha nem töröd a csöndet meg,) És nem mondod: eső lehet még, (Mert szerfölött szemtelenek) Ma - a legyek." Erre bizony csak Arany Jánossal mondhatjuk: "ti leányok, ne tegyétek". Hasonlót javasolhatott a Tolnavármegye és a Közérdek is 1915. augusztus 12-i számában az Ilyen is csak magyar bakával történhetik című apróságában. „Egy, az északi harctéren működő főorvos mondta el a következőket. Sebesültet hoztak a tábori kórházba. - Meglőttek - mondja a baka. Kérdi tőle az orvos, hogy hol sérült meg, mikor itt csata sem volt. - Hát egy cigarettáért végigsétáltam a lövészárok fölött, aztán meglőttek. - Megbolondult maga?! - Nem a! Hanem a Szikora tegnap tíz cigarettáért ötször végigfutott a fedezék fölött, aztán nem találták el. Gondoltam, nekem sem lesz bajom." A történet nincs tovább, de itthon talán egészen másképpen is el lehetett mesélni, ha a hadfi mondjuk - sebesülési érdemérmet kapott. Ma sincs másként. Aurisaf Rafames