Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-29 / 16. szám

SS- 2001. ÁPRILIS 29. M SZEHSZAUUI VASÁRNAP Vendégem a Gemenc presszóban Mácsai Antal ezredes, Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgató. A Tiszai árvízvédelemben végzett nagyon fontos tevékenységéről a napilapok, rádiók, Városi Televízió folyamatosan adott információt, ezért az Ezredes Urat - aki egyébként köztudottan szerény ember- arra kértem, kivételesen apropónk témáján túl, beszéljen magiról, hivatásáról, ami természetesen nem elválasztható az utóbbi idők tragikus eseményeitől. -Ezredes úr! ön nem szekszárdi származású. Hol végezte tanulmányait? Miért választotta ezt a hivatást! -Komlón születtem, az általános iskolát is ott végeztem, középiskolába Pécsett jártam. A Zipernowsky Károly Gépipari Szakközépiskola villamos gépész szakán olyan tanáraim voltak, akik megtanították a szakma minden apró részletét. A gyakorlatok, szakkörök r^^ftmind lehetőséget adtak arra, hogy a tananyagon túl rengeteg ismeretet szerezhessek. A szakmán kivül szívesen foglalkoztam humán tárgyakkal is. Édesapám Pécsett nyugdíjas, édesanyám sajnos már nem él. Testvérem is Pécsett lakik, a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanít. -A középiskolában már kialakult a hogyan tovább? -Villamosmérnök vagy orvos szerettem volna lenni. Utóbbi talán meglepő egy műszaki középiskolástól, azonban van rá magyarázat: érdekelt a pszichológia, sokat foglalkoztam elsősegélynyújtással. -Az orvosi pályától „kicsit" messze került... -A orvosi és a műszaki pálya mellett a katonai is érdekelt. Az utóbbit választottam. Így lettem Budapesten, a Zalka M^Matonai Műszaki Főiskola Légvédel^Szakának hallgatója, s kaptam diplomát 1983-ban. Ezt követően Dunaföldvár közelében egy légvédelmi rakéta osztálynál teljesítettem szolgálatot. Állandó készültégben voltunk, ami nagyon kemény időszak volt, hat évig tartott. Ezt követően Sárbogárdra helyeztek át, ahol, mint légvédelmi rakéta mérnök főtiszt dolgoztam. A rakéta technikai eszközök üzemeltetésével, fejlesztésével foglalkoztam. Ez nem volt hosszú időszak, mert felszámolták az alakulatot. A felajánlott beosztások közül a Szekszárd Városi Polgári Védelmi Parancsnokság törzsparancsnok-helyettesi beosztást pályáztam meg. Később körzeti parancsnok lettem. -A Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatói posztot, 2000. január 1-től tölti be... Katasztrófavédelem... Félelmetes még a szó is. -A kifejezés a görög "katharsis" szóból ered, mely válságot, krízist, rendellenes állapotot, szerencsétlenséget jeleni, és egyben azt, hogy az emberekFérfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDALA íMwiMsÜ izsmümríi nek régóta emlékeik vannak ilyen eseményekről. A háborúkban alkalmazott tömegpusztító fegyverek, a különféle termékek előállításához felhasznált veszélyes anyagok és technológiák, és még egy sor természeti és emberi tevékenység által okozott esemény közvetlenül veszélyezteti az élő és élettelen környezetet. Például: a környezetszennyezés egyik következménye a föld felmelegedésének gyorsulása, a sarkköri jégtakaró fokozott olvadása, a tengerek szintjének emelkedése, melynek hatásaként megváltoznak az éghajlati viszonyok és egyre gyakoribbak az időjárási szélsőségek: szélviharok, rendkívüli esőzések stb. A katasztrófák károsító hatásai elleni védekezés nemzetközi és országon belüli összefogást igényel. Az országban és a határainkon túl bekövetkezett események tapasztalatai felhasználásával, olyan törvény került megalkotásra, mely megfelel az Európai Unió követelményeinek, sőt több ország - köztük Svájc - mintaként kfvánja alkalmazni saját katasztrófavédelmi törvényük megalkotásához. Lényegét nehéz néhány gondolatban összefoglalni. A katasztrófák elleni védekezés három szakaszból áll: a felkészülésből, a bekövetkezést követő mentési munkálatokból és a helyreállításból. A feladatokban történő részvétel minden állampolgár kötelessége, Így - többek között - a katasztrófahelyzet bejelentése is. A katasztrófavédelem rendszere alulról építkezik, azaz a védekezés települési szinten kezdődik meg. Ha a rendelkezésre álló erők és eszközök nem bizonyulnak elégségesnek, bekapcsolódik a megyei, majd az országos szint is. Szabályozásra került a tevékenységek irányításának rendje is, melyben a települési szinten a polgármester, míg országos szinten a Kormány a felelős. A törvény negyedik fejezete a veszélyes üzemek tevékenységének engedélyezésével kapcsolatban tesz igen szigorú előírásokat. -Ezredes úr a Tiszai árvíznél milyen feladatot látott el? —A „Tolna megyei katasztrófavédelmisek" közül heten voltunk a „szabolcsiaknak" segíteni. Kollegáim a polgármesterek mellé, mentesítési feladatra és kárfelmérésre, én az irányító törzsbe kerültem beosztásra. A Kormányzati Koordinációs Bizottság Országos Irányító Törzsében intézkedtünk - a megyei erők megsegítése érdekében - a civil és hivatásos állomány, valamint a technikai eszközök helyszínre rendelésére, koordináltuk a tevékenységeket, kapcsolatot tartottunk és információkat szolgáltattunk a kormányzati és megyei szervezetek részére. -Azt ígértem, hogy kevesebbet a hivatásáról, többet Önről, most mégis benne vagyunk az „árvízben". Melyek voltak a legemlékezetesebb nagy események az utóbbi években, amelyeken helyt kellett állnia? -Először is szeretnék nem egyes számban beszélni. Az igazgatóságon 46 munkatársammal együtt dolgozva, közösen tesszük le az asztalra azt, amit hivatalunktól az állampolgárok elvárnak, valamint amire hivatásunk, nemkülönben lelkiismeretünk kötelez. A Jugoszláv határ menti válság, az árvizek, de helyi példaként a pörbölyi baleset, a szekszárdi gázrobbanás mindmind olyan események voltak, amelyeket az ember sosem felejt el. Érdekes, hogy mindenki azt hiszi, a nagy események döbbentenek meg bennünket, pedig akkor nekünk arra nincs időnk. Életfontosságú dolgokban kell dönteni pillanatok alatt. Pl. a település lakosságának kimenekítéséről, az egészségkárosodás megelőzéséről, egy gát átvágásáról, az azonnali mentési feladatok megszervezéséről. Szabolcsban - a törzsmunkán túl - helikopterrel, gépkocsival jártuk a településeket, s egyik helyen még a kitelepítésről intézkedtünk, míg a másik helyen már az iskolai tanítás megkezdéséről, vagy éppen az újjáépítés lehetőségeiről folytak a tárgyalások. Bevallom, sokszor volt pillanat, amikor elérzékenyültem, ezek azonban nem a nagy döntések pillanatai voltak. Inkább az emberi kitartás és segítőkészség az, ami ezt előidézi. Rosszat tenni, kritizálni mindenki tud - a másiknak segíteni, jót tenni, újat alkotni... hát, ehhez már igazán emberből kell lenni. Muszáj elmondanom egy esetet. Név nélkül, mert megígértem. Kollégáim az árvízkárosultak részére felajánlott anyagokat vették át, mikor jelentkezett egy idős ember, aki féltve őrzött, de nem használt szekrénysorát előzőleg meghirdette eladásra. Nagy szükségem lett volna a pénzre, de szemtelenül keveset ajánlottak érte, annyiért nem adtam oda - mondta. De nekünk, az első szóra, ingyen felajánlotta, hogy vigyük el Vámosatyára, és adjuk egy rászorulónak Hát ilyenkor nehéz nem elérzékenyülni. -Aki ilyen feszültségnek van kitéve mint ön, valamikor valahol szüksége van a feltöltődésre. Mi jelent igazi kikapcsolódást, s mi ad erőt Önnek, mi jelent igazi pihenést? —Munkám, amelyet hivatásomnak tekintek, nem korlátozódik napi munkaidőre kiterjedő tevékenységre, így nem könnyű szabadidőt szervezni, mégis ami fontos, arra szakítok időt. Szeretek nagyokat sétálni, kirándulni a természetben, szeretem a várakat, kedvenceim közé tartozik a barlangászás, kerékpározás. És szeretem az állatokat. Mégis talán mindezek elé helyezném, hogy nagyon szeretem a családomat. Az első házasságom nem sikerült, másodszorra megtaláltam azt a társat, akivel olyan családi légkört tudtunk megteremteni, amelyben boldogok lehetünk , kettőnk gyermekeivel. Számomra az a legnagyobb boldogság, ha a négy gyerekkel kocsiba ülhetünk és elindulhatunk kirándulni. Ezek az órák, ezek az együtt megélt élmények adnak erőt a mindennapi munkámhoz. Mácsai Antal ezredes úr úgy fogalmazott: mindennapi. Sok foglalkozás van. ami mindennapi, úgy gondolom a kedves olvasó egyetért abban, az övé nem mindennapi. Ezt persze ő maga és minden olyan ember tudja, aki mások életéért, nyugalmáért, biztonságáért dolgozik. S éppen az a szép ebben, hogy ők azok, akik ezt sosem hangoztatják. Egyszerűen, szerényen, „csak" teszik a dolgukat.