Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-29 / 16. szám

- SZEHSZAUDI 2001. ÁPRILIS 29

. VASABMIAW

' FTÍL Most megmondom az őszintét. Elenyészően kevés jó tulajdonságom van, de egyről feltétlenül be tudok számolni: ha csak tehetem, SZAVAZOK!! Ami voltaképpen alapvető állampolgári jog, sőt kötelesség is, de én annyira megrögzött szavazáspárti vagyok, hogy akkor is szavazok, ha az nem az Állam bácsinak, hanem nekem kerül nem is kis pénzembe. És egy csöppet sem sokallom vagy sajnálom azt a 120 Ft + áfa percdíjat, amibe a DÁRIDÖ UDVARHÁZ előkelő slágerlistájára való szavazás kerül, mert nincs nagyobb öröm számomra, mint amikor az én szerény szavazatom is jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy Lagzi Lajcsi megalázó vereségeket mérjen világhlrességek világslágereire, annak ellenére, hogy a MI LAJCSIKÁNK ^Phi tagadás) éneklés közben mintha olykor-olykor egy kicsit selypítene... Szóval, én szavazok levélben, szavazok telefonon, szavazok interneten.. Legutóbb az egyik újság azt kérdezte az olvasóitól, hogy mennyire félnek a farkastól. A mai napig is büszke vagyok arra, hogy a voksolók azon 90 százalékához tartozom, akik odanyilatkoztak, hogy „NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL..." Ezek után senki sem csodálkozhat azon, ha arra a kérdésre, hogy mennyire félek a munkanélküliségtől, interneten hetykén (foghegyről) csak ennyit válaszoltam: NEM FÉLEK A MUNKANÉLKÜLISÉGTŐL!! Na ja... Következetlen lettem volna önmagamhoz, ha az egyik pillanatban nem félek a farkastól, a másik pillanatban meg már félek a munkanélküliségtől. Hát olyan nyámnyila anyámasszony katonája vagyok én, hogy egy országosan 6-7%-os MUNKANÉLKÜLISÉG úgy rám tudjon ijeszteni, hogy a rettegéstől össze-vissza rémüldözzem magam tőle?! Hát nem!! Én ennél sokkal karakánabb legény vagyok, én még a parlagfű okozta allergiától sem félek! És tudják, mióta nem félek én a munkanélküliségtől? Amióta egy nagyon szavahihető politikustól azt hallottam, hogy nemsokára megvalósul a teljes foglalkoztatottság... Egy kicsit szégyellem magam, de be kell vallanom, van valami, amitől még én is félek egy iciri-picirit, igazán csak egy hangyányit.. Attól félek, hogy ezt a boldog időt nem érik meg még az én aranyos kis unokáim sem, hiába van már ma is olyan korszerű és humánus (a személyiségi jogokat körömszakadtáig védő) nyilvántartási rendszerünk, amelyik kíméletből/szemérmességből a munkanélküliek jelentős részét nem tartja nyilván. Bálint György Lajos Cáfol a szakma! A Szekszárdi Vasárnap április 15-1 számában megjelent „Ez ell^ua betörőknek sincsen ellen^P?" című cikkel kapcsolatban kötelességemnek érzem az észrevételeimet a nyilvánosság elé tárni. Véleményemet, kritikámat a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara Tolna Megyei Szervezete technikai alelnökeként teszem meg, tolmácsolva számos, a megyében működő vagyonvédelemmel foglalkozó cég vezetőjének fölháborodását is. A cikkben reklámozott riasztóberendezésről a valótlan állítások sokaságát olvastam, amelyek alkalmasak a vevőközönség megtévesztésére, és a vagyonvédelmi szakma lejáratására. A szóban forgó berendezés egyáltalán nem újdonság, több évvel ezelőtt már történt kísérlet a termék hazai értékesítésére, eredménytelenül. A leírt technikai varázsszavak, mint például „szubszónikus érzékelő, vezeték nélküli kialakítás, ugrókódos távkapcsoló, telefonhívó" csak a laikus vevők megtévesztését szolgálják, a szakemberek számára világos, hogy ezek egyáltalán nem esnek egybe a minőségi vagyonvédelmi rendszer ismérveivel. Misem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az ilyen termékeknél alapvető MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége) minősítésével sem rendelkezik. A berendezés újdonság voltára egy találó mondatot idéznék a Találmányi Hivatal elnökének egyik interjújából: „Az a bili, amelyiknek belül van a füle, kétségtelenül újdonság, de nem feltétlenül hasznos." Hab a tortán az az állítás, hogy a berendezés által adott vészhívásra, mely egy beszédmodul géphangjával tájékoztatja a Rendőrséget, a Rendőrség kivonul. Ez' az állítás szintén nélkülöz minden alapot. Összefoglalva: Mint a biztonságtechnikai elektronikákkal régóta foglalkozó szakember vallom, hogy ez a szakma éppúgy mint az egészségügy, vagy a bankszakma óriási mértékben épül a bizalomra. Az ilyen és ehhez hasonló szemléletű, a reklámot a szakmai igazmondás elé helyező cikkek elhivatott szakemberek évtizedes munkáját képesek erodálni, ami ellen a leghatározottabban tiltakozom. Végezetül egy jó tanács a vagyonvédelmi berendezést vásárolni szándékozók részére: Kérjék a berendezés MABISZ minősítését igazoló iratokat, és a telepítő cég Rendőrséggel kötött szerződését megtekintésre, így elkerülhetik a kellemetlen meglepetéseket. Árki László technikai alelnök Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara Tolna Megyei Szervezete ÓDON DERŰ 101. Nemesi hagyományok Ma már elég furcsa elképzelnünk, hogy 1843-ban több, mint 150 nemes élt Szekszárdon a családjával, tehát csaknem minden tizedik helybéli tartozott e réteghez. A későbbiek során még számosan ide is települtek, köztük a Borsiczky-család. Mivel főiskolát végző sarjadékuk épp most írja a família történetét, álljon itt segítségül egy nehezen hozzáférhető adalék, amely az Üstökös 1861. február 2-i számában jelent meg Borsiczky címmel az egyik ősről. „Nyitra vármegyének igen lelkes követe volt. Egyik országgyűlésen hatalmas szónoklatot tartott az udvari politika ellen, miért is a császár ad audiendum verbum Regium /királyi kihallgatásra/ magához rendelte. Mielőtt Borsiczky a császár elébe menne, az udvarmester figyelmeztette, hogy valamiképp ellene ne merjen mondani a császárnak, hanem hallgassa végig a dorgálást. Úgy is lőn. A császár keményen mennydörög, s ugyancsak mossa a bűnöst, Borsiczky a német beszédet birka türelemmel hallgatta végig, ekkor szokott komolysággal mondja: Nichs deutsch, Euer Majestát! /Nem tudok németül, Felség!/" A nichs deutsch-hagyomány mellett persze mást megtartottak, de Babits például megjegyzi: "Az én apám még semmiért sem haragudott jobban, mint mikor mi, gyerekek a család nemessége felől érdeklődtünk. - Szerezz magadnak nemességet! - mondta ilyenkor." Lehetőleg ne olyat, mint amilyet Kenedi Géza hallott még' szekszárdi kocsisától. "Egyszer egy nemesember meg akarta mutatni, hogy ő se röstelli a munkát. Segített a kocsisának kitakarítani az istállót, de csunyául elpiszkolódott az egyik ujja olyasmitől, ami ott bőven találtatik. Nagyon elbúsult ezen a gyalázaton a nemesember. Előhozatta a fringiáját és tőkére tette a piszkos ujját: - No, ista, rántsd ki a kardot és csak vágd le bátran ezt a becstelen ujjat ni! Nem fér össze a nemesi becsületemmel, hogy tovább viseljem. A kocsisnak volt annyi esze, hogy jókorát csapott rá, de csak lapjával. A nemesember nagyot ordított és azon mód bekapta a piszkos ujját - a szájába. Körülbelül minden gőgnek ez a vége." Lanius Excubitor