Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-22 / 15. szám

SZEKSZÁRDI 2001. ÁPRILIS 22. VASÁRNAP M Három taggal is változatlan a siker Kozsó-válogatás „terméke" a Picasso Branch A közönség előtt régóta ismerős a név: Picasso Branch. A rajongók azt is tudják a kezdeti öt fős formáció mára három főre csökkent. Ketten tősgyökeresek, egy fiú az Ámokfutók tánccsapatból került a trióba. - Hogyan kezdtétek, volt valami előzménye a Picasso Branchnak? Ricky: - Már gyerekkoromban színpadorientált voltam. Játszottam egy szípi társulatban is. Én tudatosan készültem erre a pályára, büszke vagyok arra, hogy az álmom teljesült. Egyébként is hiszem, hogy megálmodhatjuk vágyainkat. ^^ack O.: - Nálam úgy kezdőIV, hogy nagyon akartam a dolgot. Szerintem akarattal teljesülnek az ember vágyai. Tommy G.: - Én zenész családból származom, édesapám énekes, gitáros. Persze nem akarták, hogy én is az legyek. Ők „jobb" sorsot szántak nekem. A gond ott kezdődött, hogy rájöttem: vonz a színpad. A felismerés után egy évre rá már tagja voltam az együttesnek. - Bizonyára nem volt könnyű, megfelelni a válogatás követelményeinek. Mindenki számára tudott, hogy „Kozsó-gyerekek" vagytok. Ricky: - Két meghallgatás volt, de egyenként is több száz jelentkező érkezett. Bekerültünk Tommyval a kiválasztottak közé, de utána volt még nagyon sok beszélgetés és pszichológiai tesztet is ki kellett töltenünk. Talán azért is becsüljük meg ennyire a csapatot, mert tudjuk, hogy nem könynyű a kezdet. - Mi történt Marckal? Ricky: - Egy kicsit korábbról kezdeném. Először öten voltunk, de ketten nem vették komolyan az együttest. Egy éven át hárman zenéltünk. Mack 0. az Ámokfutók táncsuliból került hozzánk. Mindig jött velünk, tudott rólunk mindent. Bevettük és egy hónapig négyen léptünk fel: Marc, Tommy G., Mack 0. és én. Majd Marc itt hagyott bennünket. Az okot nem kérdeztük, tiszteletben tartottuk a döntését. - Kaptatok-e utasítást, valamilyen „kezelési útmutatót" a rajongókhoz? Tommy G.: - Nem, az a lényeg, hogy őszinték legyünk velük. Ha játszanánk magunkat, azt megéreznék. - Bizonyára nagyon sok levelet kaptok. Ricky: - Igen, olyan dolgokat megosztanak velünk, amit mással nem. Számomra ez nagyon megható és kedves. - Boldogok vagytok? R., M„ T.: - Teljes mértékben! A génsebészeté a jövő. Aki ezt még most is vitatja, annak a génjeibe valamilyen nagy-nagy hiba csúszott. Én abban a szerencsés helyzetben voltam a minap, hogy a vonaton véletlenül kihallgathattam két kiváló génsebész beszélgetését. - Képzeld el öregem, a kertünkben van egy fa, amelyikbe a rezgő nyárfa és a diófa összes jó és hasznos tulajdonságait sikerült összevegyítenem. Többek között erről a fáról nem kell fáradtságos munkával leverni a diót, mert lerázza magáról magától úgy, mint kutya a vizet. Ami voltaképpen nem csoda, mert van benne egy kis kutyavér is. - Ügyes, ügyes - mondta némi elismeréssel a másik génsebész. - De nem szabadna egyedülálló képességeinket aprópénzre váltani. Tudod, én is családi házban lakom, és a feleségemnek az a mániája, hogy rengeteg háziállatot tart. Engem meg néha nagyon tudnak idegesíteni a hangjukkal. A legjobb gondolataimba belekukorékolnak, beleugatnak... Elhatároztam, ha már a feleségemet nem vagyok képes megváltoztatni, akkor legalább az állatokat megpróbálom átoperálni. És sikerült!! Nálunk, kérlek szépen, a tyúkok pacsirtaként dalolnak, a kacsák úgy fütyörésznek, akár a víg rigók... A szomszéd szamarát is megoperáltam, azóta beszél. Állandóan politikai programnyilatkozatokat tesz ahelyett, hogy csak annyit mondana: IÁ, IÁ, IÁ.... Ezer szerencse, hogy emiatt eddig még csak a feleségem panaszkodott, mert azt tapasztalta, hogy a szamár-beszédek hatására egy idő óta a baromfiai hol ide, hol oda ülnek le tojni. Mit szólsz te mindezekhez? - Szóhoz sem tudok jutni! Persze, én mindig sejtettem, hogy a tudomány - és főleg a génsebészet csodákra képes. Mondd, munkásságod során kudarcok nem értek? - Dehogyisnem! - sötétült el a kiváló génsebészet arca. - Hogy csak a legfájóbbat említsem, a kis unokám szeretett volna egy olyan nyuszit, amelyik piros tojásokat tojik. - És nem tojt?! - vágott közbe a kollega rosszul titkolt kárörömmel. - De, tojt. Kinder tojásokat a nyomorult! Aminek a kis ebadta Ödönke eleinte örült, visongatott, ugrándozott, mint a majmocska a narancsligetben. De aztán kibontotta a tojást, és undorodva eldobta: fúj!, kakás!! Bálint György Lajos ÓDON DERŰ 100. Békebeli bűbájosok Amikor még az országos lapok nem a tudományos és kevésbé tudometeorológiai előrejelzéseket, hanem Falb Rudolf jóslatait hozták, Szekszárdnak is megvolt a maga időjósa. Babits Mihály egyik novellájában megörökíti, hogy fekete gúnyát viselt - éppen ez jelezte tudósságát és „otromba beadványokkal szaladgált a városházára, s hivatalos időjósi állásért folyamodott". Babits két ilyen férfiúról mintázhatta hősét, egyikükről éppen 1882. április 16-án írt a Tolnamegyei Közlöny. „Szekszárd időjósa. Kohárits bácsi, a lucanaptár szorgalmas készítője ugyancsak kiköszörülte a csorbát, melyet egy pár be nem teljesedett jövendölése időjós hírnevén a múltban ütött. Húsvét első napján ugyanis, mikor tudvalevőleg zord, de verőfényes napunk'volt, megjövendölte, hogy rákövetkező nap hóesés lesz. Mindenki mosolygott a merész állításon, de 24 óra múlva már Kohárits bácsin volt a sor souverain (itt: fejedelmi) hangon beszélni az emberek együgyűségéről és hitetlenségéről." Ha időjósra futotta is a megyeszékhelynek, varázslókat csupán a helyi sajtó idézett meg 1873. április 30-án „most egyszer még kímélettel elhallgatván a helység nevét". „Az ind hősök (itt: a cigányok) megjelentek egy háznál, hol szerencséjükre csak a nők valának honn. Rövid beszélgetés, kunyorgás után a ház udvarán egy hely jelöltetik meg a cigányok által, hol állítólag kincs van elásva. Az Éva-utódok hittek a fekete sereg szavainak, s rövid időn dunna, vánkos, szoknya, cipő, tányér, mozsár, nadrág, lajbli, keszkenő, zsák, zsír, sonka, kalbász lőnek a bűbájos helyre kihordva, melyek aztán egypár lepedővel leteríttettek s felettök egy vén sybilla (jósnő) a kincset elővarázsoló bűvigéket mormolt. A kincs azonban nem akará magát felvetni. Az utolsó eszközhöz folyamodtak tehát, s a házi nőknek... testeiken lévő ingeiket is a többi cókmók közé kellett tenni. A paradicsomi állapotban levő nők aztán benn a konyhában várták a kincset. Az augurok és sybillák pedig hirtelen nyalábra kapván mindent: alo usde. Mire a fügefaleveletlen Évák magokat újra szalonképes állapotba tevék, akkor ők már nádan-berken túl voltak" - akárcsak Arany versében... Lanius Excubitor