Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-01 / 12. szám

SZEKSZÁRDI M- VASÁRNAP Férfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDALA 2001. ÁPRILIS 1. Vendégem a Gemenc presszóban Talabos Gábor, a Tolna Megyei Kórház Felügyelő Tanácsának elnö­ke, akit abból az apropóból hívtam randevúra, hogy 2001. március 26­án, első alkalommal került sor a felügyelő tanács által meghirdetett lakossági fórum megrendezésére. Talabos Gáborral ezt a randevút már akkor megbeszéltük, amikor 2000 decemberében egy karácso­nyi ünnepség alkalmával, számára nagyon kedves díjat vehetett át, így beszélgetésünknek már kettő apro­pója van, nem beszélve arról a leg­kevésbé sem elhanyagolható tény­ről, hogy Talabos Gábor színes egyénisége, sokoldalú tevékenysé­ge, szórakoztató előadásmódja, nagy élettapasztalata már önma­gában is lehetne egy apropó, őt ki­» óbban megismerni, jelen nap­faggatni. - Alig akad szekszárdi, aki nem ismeri önt név után, s való­színű még kevesebb, aki tudja, nem szekszárdi születésű... - Budapesten születtem, s a szüleim ha a mai korba szület­nek valószínű többre vitték vol­na, mint az akkori időkben. Mindketten három nyelven be­széltek, édesanyám egy gazdag emberek számára fenntartott klinikán társalkodónő volt, édesapám idomszerész, s ami­kor összeházasodtak, a Grassal­kovits utcában nyitott egy kis üzletet. Lelkes vasas volt, szak­szervezeti funkcionárius, amiért több munkahelyéről is eltaná­csolták. így lett ő fizető pincér ^fcnkében, főgépész az Angol­pSxban, s még sorolhatnám. A család Székesfehérvárra költözött, jómagam 1948-ban ott maturáltam. A következő évben bevonultam katonának, majd tiszti iskolába kerültem, még­hozzá egy nagyon elit csapatba. A hadseregben szolgáltam egé­szen 1957-ig, amikor szakmai át­helyezéssel a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság állomá­nyába kerültem. - Az élet alakította ezt így, vagy egyébként is megvoltak ön­ben azok a tulajdonságok, ame­lyek e felé a pálya felé irányítot­ták? - A rendszeresség a fegyelem már a középiskolában is meg­volt, cserkész voltam, a cser­késztörvények megtartása nem jelentett számomra gondot, hi­szen otthon is racionálisan ne­veltek, szeretettel, de fegyelem­mel. Ez olyan dolgokban mutat­kozott meg, hogy a nyári szün­időkben rendszeresen dolgoz­tam, hogy amikor édesanyám beteg volt, tizenévesen ott álltam a tűzhely mellett és főztem. Mindezek a dolgok beépültek az életembe, a család, a nők iránti tisztelet - a vasárnapi ebéd után édesanyámnak mindig kijárt a kézcsók - s ezekkel az értékek­kel ma is együtt élek. - A szülői házból magával ho­zott családcentrikusságot, vala­mint az ugyancsak onnan szár­mazó közösségi szellemet, hogy sikerült megvalósítania? - Azt hiszem nagyon jól. Las­san fél évszázada, hogy egy na­gyon jó feleség választott ki en­gem, s ahogy mondani szokták, azóta is együtt rójuk az élet út­ját. Gyermekeink, Magdolna, aki gyógypedagógus, Gábor, aki mű­szaki tanár, pilóta, valamint me­nyünk és vejünk kiváló képessé­gű emberek. Természetes, hogy elfogult vagyok velük, hiszen mindezeken túl még négy ragyo­gó unokával is megajándékoztak bennünket. A más emberekkel való törő­dés, a másokért való tenni aka­rás, inkább a feleségemre volt jellemző, én mindezekkel in­kább a nyugdíjazásom után is­merkedtem meg. - A közel négy évtizedes mun­ka után nem vágyott gondtalan pihenésre? - Az első öt évben igen. El­utaztunk a feleségemmel azokra a helyekre, amelyről álmodtunk, Párizs, Velence és még pár hely­re. Amíg ugyanis a gyerekek ki­csik voltak, inkább olyan helyek­re jártunk, ahol igazán pihenhe­tett a család, a Dunára. Az 1990-es évek elején, mint ráérő nyugdíjasnak a kert lett a mindenem. Jó kis társaság jött össze, dolgoztunk, beszélget­tünk, kártyázgattunk. Amíg nem szólt közbe a szívem.... A vizsgá­latok vége műtét lett, Budapes­ten 1996 májusában, annak is mindjárt öt éve. Az intenzív terá­piával hamar felépültem, össze­találkoztam „sorstársammal" Hazafi József újságíróval, s arról beszélgettünk, hogy kellene a szekszárdi szívbetegeknek bonyhádi mintára egy klubot alapítani. A megalakulásban nagy szerepe volt dr. Józan Jilling Mihály főorvos úrnak. A klub elnöke: dr. Zsigmond Ár­pád, ügyvezető elnöke pedig Ha­zafi József lett. Ma már közel 100 taggal működik, s elmond­hatom, hogy sok mindent sike­rült elérnünk a szívbetegek érde­kében. - Akkor most először a beszél­getésünk második apropója kö­vetkezik. Milyen díj is volt az a karácsonyi? - Minden esztendőben meg­ünnepli a Szív és Élet Klub az év legszebb ünnepét. Köszönhető­en Kubanek Miklósnak és bará­tainak ezek a rendezvények min­den alkalommal felejthetetlen órákat szereznek a klub tagjai számára. Ezen a legutóbbi ün­nepségen a klub tagjaitól kap­tam egy kerámiát, amely szán­dékuk szerint a tisztelet és a sze­retet díja. Bevallom nagyon jól­esett. Akkor mondtam el a tagság­nak, hogy magalakult a kórházi felügyelő tanács. - Mit kell tudnunk erről a szer­vezetről? - A kórház vezetése sokat dol­gozott azon, hogy a bíróságon bejegyzett és egészségüggyel foglakozó társadalmi és civil szervezetek kerüljenek ebbe a tanácsba. Egy egyeztető fórumra lettek meghívva a civil szerveze­tek, ahol titkos szavazással a Tolna Megyei Önkormányzat határozatának megfelelően négy szervezet került megválasztásra. Vöröskereszt Megyei Szerve­zete, Mozgássérültek Tolna Me­gyei Egyesülete, Szív és Élet Klub Szekszárd, valamint a Va­kok Országos Szövetségének he­lyi szervezete. Az egészségügyről szóló CLIV. törvény kimondja, hogy a fel­ügyelő tanács elnökét civil szer­vezet küldötteiből kell, titkos szavazással megválasztani, így kerültem megválasztásra 2000. október 25-én. - Mi a célja, a feladata ennek a szervezetnek? - A legfontosabb feladat, hogy maximális segítséget nyújtson a kórház vezetésének abban, hogy minél hamarabb és hitele­sebb képet kapjanak, az egész­ségügyi szolgáltatással össze­függő lakossági véleményekről. Ebből következik, hogy bizto­sítsa a kórház vezetése és a la­kosság közötti kapcsolatot. En­nek megfelelően - többek között - lakossági fórumot is tarthat, amely a 200 éves kórház életé­ben, ma egy emlékezetes napon, először megtörtént. Az emlékezetes nap pedig nem más, mint hogy 1769 márci­us 26-án a megyei közgyűlés dr. Keller Jakab Udarlik svájci or­vost bízta meg az első tiszti or­vosi teendők ellátásával, aki el­sőként megszervezi járásonként kirurgusok - régen orvos, ma se­bész - vezetésével a negyed­évenkénti egészségügyi beszá­moltatást a járás területéről és 10 000 Ft-ot hagyományozott egy majdan megépítendő kór­ház számára. Úgy gondolom, hogy a nap ki­választása főhajtás az elődök előtt, s az első - kísérleti - lakos­sági fórumot több, mindkét fél számára, sikeres fogja követni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom