Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-01 / 12. szám

OS­_ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2001. ÁPRILIS 1. ,HA NEM TŰNSZ EL A BOKSZBÓL LESZÚRLAK' Rátámadtak, majd üzentek Rácz Félixnek A lelki nyomok kiülnek a múlt héten megfenyegetett ismert ökölvívó me­nedzser, Rácz Félix arcára. Hiába no, az a bizonyos este, amikor hazafelé tartott, nem megy ki a fejéből. Nem érti, hogy kinek vagy kiknek és miért lehet az útjába. Erre, hogy a lakása előtt megtámadják, majd nem sokkal később mint a krimikben telefonon kö­zöljék vele: ha nem szállsz ki a sport­ágból, a legrosszabbra is készülj fel, nos erre semmivel nem adott okot. Az élet persze megy tovább, már a Félix Promotion jövő heti buda­pesti gálája van terítéken, de az ifjú menedzser tekintete, ha nincs ép­pen beszélgető partnere, a semmi­be réved. Ha pedig elhagyja a Szek­szárd táblát a lelki terror hatására nem érzi magát egyedül biztonság­ba, kénytelen-kelletlen, de kísérő testőrt fogadott. - Mi történt azon a bizonyos na­pon? Egymásnak ellentmondó rém­történetek láttak napvilágot a bal­vársajtóban. - Szó sincs arról, ami egy-két lapban megjelent, amelyek úgy­mond egy nagy verés áldozatául mutatnak be engem. Amit kaptam - az úgymond két megtámadómtól - az különösebben nem zavar, de az már igen, hogy ezt követően nem sokkal a lényegre rátérve ulti­mátumot kaptam: lépjek ki ideha­za a sportágból. Erősen gondolko­zom azon, hogy ki lehetett a felbuj­tó és miért. Ennek mindenképpen utána akarok járni, rendőri segít­séggel, vagy anélkül is, hogy meg­tudjam ki vagy mi van a háttérben. - Azért csak vannak tippjei a le­hetséges elkövetőkről. - Az indíték egyértelmű, bizo­nyos köröknek, feltehetően a fővá­rosból útjában állok. Csak a csillo­gást látják a profi ökölvívásban, bi­zonyára azt is biztosra veszik, hogy ők is ezen a színvonalon meg tudnák csinálni a menedzselést, de útjukban vagyok. Félreértés ne es­sék: én nem hirdetem azt, hogy eh­hez én értek a legjobban Magyaror­szágon, de az állítom, hogy a nyolc év alatt kemény munkával eljutot­tam oda, hogy a profi karrierre és pénzre vágyó magyar ökölvívók és jó néhány külföldi bennem bízik, ezért hozzám igazoltak. Én nem zárhatom ki egy esetleges konku­rencia megjelenését, és vállalom azt a harcot, ami a sportnak amúgy velejárója. Az incidens ellenére is hajlandó lennék leülni az illetővel beszélgetni, nem áll szándékom­ban azt ellenségemnek nevezni, aki megpróbálja ugyanazt az utat végigjárni, amit én. Végül is min­denkinek adott a lehetőség. - Nem lehetett más indíték a tá­madásra? - Nem, mert egyértelműen jelez­ték: velem, a funkcióimmal van­nak gondok. Azt azért hadd mond­jam el, hogy nem tartozom senki­nek pénzzel, nekem sem tartoz­nak. Nem csaptam be senkit, a ma­gánéletem is rendezett. Egy ebből a körből jövő támadás feltételezésé­nek jóformán semmi alapja. - Nem lehet, hogy nincs felbujtó a háttérben, hanem spontán jött magánakcióról van szó? - Nem hinném. Van ugyanis két-három olyan személy a hazai kluboknál, akik sze­retnének az én he­lyembe kerülni, ezt azonban nem úgy képzelik, hogy ver­senyre kelljenek ve­lünk és jobbat csinál­nak, mint én. Az sem elképzelhetetlen, hogy az illető arra épít, hogy megpróbál­ja kihasználni azt a helyzetet, hogy én ki­váltam az apám által irányított klubból, önálló útra léptem, és eléggé megromlott a viszony az utóbbi idő­ben közöttünk, vagyis megpróbál még mélyebb szakadé­kot előidézni, hogy esetleg nevető harmadikként előlépjen. - Addig, amíg nem tisztázódik, úgy látom, nem lesz nyugta. - Mindenáron a dolog végére akarok járni. A rendőrségen kívül vannak még sokan, akik ebben se­gítenek nekem. Remélem, hogy a jövő heti budapesti gálámon, vagy azután már e tekintetben is meg­nyugodhatok a kedélyek. - Azért az édesapja irányította Unió Box Teammel, valamint a profi ligával is meg kéne találni a közös hangot, nem gondolja? - Sajnálom, hogy levelezővé vált mostanra a viszonyunk. Én úgy ér­zem a kiválás előtt nem követtem el semmi olyat, ami miatt takargat­nivalóm lenne. Én ezeket a bok­szolókat nem loptam el, ők jöttek utánam. Nálam van az a lemondó nyilat­kozat, amely értelmében a bokszo­lók térítésmentesen átjöhetnek hozzám. A szerződéseket ennek értelmében nem elloptam, hanem elhoztam. Ami a külföldi szereplé­sek után jár a ligának befizetjük. Az Unió Box Team munkáját sem­miben sem gátoljuk. Éppen ezért nem értem az üzengetéseket, a korlátozó megszorításokat. ^^ VEGERE NAGYON BELEJÖTTEK WIRTH GABIÉK Még szuperebb is lehetett volna A várakozásnak megfelelően európai színvo­nalat felvonultató presztízscsatában dőlt el az 5. helyezés sorsa a női asztalitenisz Szuper Li­gában. Az alapszakaszban elszenvedett veresé­gért visszavágott a Jeans Tex Szekszárd. Mind­két csapat nagyon kihegyezte magát erre a ta­lálkozóra, igen színvonalas párharcok zajlottak az asztalnál. Nagy kérdés volt, hogy a szekszár­diak kis kínaija mire megy majd az ex-szek­szárdi Lovas Petrával, aki legutóbb vesztett el­lene. Nos, amikor a szép napjaira emlékeztető­en ellenállhatatlan Wirth Gabi mellett Dzsu Ying is az európai stílusra emlékeztető kétolda­li támadójátékával Lovas Petrát is megadásra késztette, ez a találkozó fordulópontját jelen­tette. Ekkor már sejteni lehetett, az örök rivális már csak a szépítésért küzd, amit sikerült elér­nie, a szekszárdi együttes harmadik számú já­tékosa Herczig Gabi ellen. De mint mindegyik, ezek a meccsek is nagyon szorosak és élvezhe­tőén színvonalasak voltak. Az egy és háromne­gyed óra szinte észrevétlenül elröppent, miu­tán az eredményjelzőn ott állt: Jeans Tex Szek­szárd-Orosháza 6-2. A szekszárdiaknak bőven kijutott a gratulá­cióból: - Azt hiszem, remek volt a formaidőzítés, és az is szemmel láthatóan használt, hogy itt vol­tam már három nappal a mérkőzés előtt és együtt gyakoroltam kínai csapattársammal Yinggel - értékelt a csapatkapitány Wirth Gab­riella. Nehezebb labdákat kapott tőlem és a ko­molyabb pörgetéseket is megtanulta kezelni, a támadójátékban pedig nagyszerű volt. No és szólni kell a kettőnk alkotta párosról is, amely egyre jobban összerázódik, a Szuper Ligában, ha nem csal emlékezetem még nem vesztet­tünk meccset. Ez a páros, ha összeáll, miért ne?!, akkor a hazai ranglistaversenyeken is jó eséllyel indul­hat. Sáth mester nagy reményeket is fűz hozzá. No és ahhoz, hogy a legközelebbi Szuper Liga kiírásban már a legjobb négy közé juthat a csa­pata. A tréner ugyanis a nyáron további erősíté­seket tervez, feltéve, ha a klubvezetés előte­remti ennek az anyagi hátterét. De addig vissza van még a bajnoki rájátszás. A szekszárdi együttesnek feltehetően nem okoz gondot az NB I-ből feljövök egyike sem, de aztán már újabb pingpong-csemegékre van kilátás: már a négy közé jutásért jöhet a Postás vagy újra az Orosháza. Bármelyik ellen győzni muszáj és ilyen játékkal lehetséges is. Bár az kérdés, hogy miképpen lehet ezt most konzer­válni. Minden bizonnyal oly módon, hogy a csapat ugyanolyan gondos előkészületekkel várja majd a rájátszást, mint most a Szuper Li­ga végkifejletét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom