Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-02-13 / 6. szám

14 SZEKSZÁRDI 2000. február 13. Demokratikus fordulat Napló a kelet-európai változásokról - alulnézetből Elnézést kérek mindazoktól, akikről írtam és akikről nem. Én mar mindenkinek megbocsátottam. Részletek 1989. szeptember 22. péntek Két fekete reverendás papot kísértem a tolnai gimnáziumba, hogy részt vegyek a tanév - az évtized, az elmúlt negyven esztendő - harmadik hittan óráján. A plébániától a gimiig tartó úton, de bent a gimnáziumban is vegyes érzelmekkel viseltettek irántunk. Voltak, akik öszszeröhögtek a hátunk mögött, voltak akik dicsértesséket köszöntek. A fakultatív órán mindössze 14en vettek részt - köztük 3-4 felnőtt (talán tanárok) - a több száz fős tanodából. Egy civil, korombeli srác tartotta az előadást, a papok pedig a hallgatók közé ültek. A plébános így mutatta be az óraadót: Arnold Fülöp, aki járatos a héber, arám és görög nyelvekben. Az óra vége felé Kispál Mari is berobogott fotózni. Jó vele dolgozni, mert élvezi a munkáját; vitális egyéniség. Rossz vele dolgozni, mert szórt, sokat vállal, és sohasem pontos. És jó vele dolgozni, mert rendes ember. Hogy mi sül ki a cikkből azt nem tudom A legtöbb pályázó fényképet is küldött, én Bartha Csaba fotótörténeti unicumjával álltam elő, azzal a képpel, mikor egy kunszentmártoni pottyantós budin lefényképezett, letolt gatyával. Mondanom sem kell, hogy ez a legsikeresebb fotó a könyvben. Elnézést kértem a tolnai párttitkártól, mert nem hittan, hanem bibliatörténeti órák lesznek a pártházban. (Egy cikkemben „félretájékoztattam" az olvasót.) Elnézést kértem a plébánostól is, ugyanezért. (Azt mondta, hogy Szűcs, a párttitkár, előállt ezzel a javaslattal; aztán kiderült, hogy nem Szűcstől, hanem valami közvetítőtől tudja. Szegény kisemberek között teljes volt a pánik, mert leszólt Herczig Feri is, „a megyétől". Hűha! A szerkesztőség is felbolydult. Mindenki idegesen telefonálgatott. Igyekeztem roppant komolyan venni a történteket, és levonni az ügyből annyi tanulságot, amennyit csak lehetett.) 1989. október 25. szerda A bolgár polgár. A bolgár polgár, ha a török kisebbséghez tartozik, vándorútra kél. Hazája többé nem a hazája. El kell mennie, mert nem egyenlő a szülőföldjén azzal az emberrel, aki ugyanott született, de más nyelvet beszél. (1989-et írunk!) 300 ezerre saccolják az idén áttelepülő bolgárok számát. Az NDK, a maga 6080 ezer emigránsával sehol nincs! Se Románia a 20 ezer menekültjével. A Szovjetunióban minden akadozik. Megbénult a vasúti forgalom. Nyersanyag híján nem termelnek a gyárak. Nem tett jót ez a fene nagy szabadság. A politikusok sok mindenhez nem értenek, de egyhez nagyon: hogy a saját fontosságukat bizonygassák. Hogy elhitessék a néppel: ők azok, akik megvédik őket — más politikusoktól. Abban tehetségesek a politikusok, hogy elhitessék: tulajdonképpen minden rajtuk múlik. Kíváncsi lennék, mihez kezdenének egy lakatlan szigeten! 1989. november 30. csütörtök Nem érdemes sokáig aludni, mert hideg van. Minél hamarabb befűt az ember, annál kellemesebb lesz a délelőtt. A konyhában szenes kályha, a két szobában olajkályha van. Kinn -10 C , benn ébredéskor +12 C. Mire Viki felzokog a reggeli kakaóért már +17-18 C-ig feltornásztuk a helyiség hőmérsékletét. A szén kitart tavaszig. Az olaj és fa kb. februárig. Ha nagyon fagy, majd gondoskodunk utánpótlásról. (Ha lesz miből.) Enyhe tél esetén nem lesz baj. És mivel üvegház hatásról, a Föld felmelegedéséről beszélnek a tudósok, erre egyre több esélyünk van. Tavaly és tavalyelőtt is megúsztuk néhány napi lapátolással. (Azért hó legyen, mert Viki szánkót kapott karácsonyra!) Két éve ilyenkor a konyhában otromba sparhelt füstölt. Toldozott-foltozott csövekkel, orránszáján pöfékelve. Napi két öl fát evett. A szobában rozoga olajkályha pislákolt vagy izzott, mikor hogy ,,indult be". A kisszobában semmi... És Viki üvöltött. Nem is tudom vele, vagy a tüzeléstechnikával vesződtem-e többet. Életem legnehezebb éve volt a '87-es. Remélem. Sehogy sem akartam megérteni, hogy ha már vannak a világban találmányok: központi fűtés, távkapcsolós színes tévé, hőfokszabályzós vízcsap stb., azokat én miért nem használhatom? Miért kell kínlódnom szenes kályhával, zúgó-vibráló Junoszttyal és fafűtéses vízmelegítővel? Miért nincs telefonom, kocsim, videóm? Miért kell mindazokon az akadályokon újra végigvergődnöm, amiket már mások sikeresen vettek? 1989. december 15. péntek Meghalt Szaharov. Az idei bő termés bőséges lombhullatást eredményezett. Nagy koponya volt. Természetesen száműzték, Gorkijba. Az a rend nem tűrte az okosokat, csak az okoskodókat. Hétfőn ülésezni kezd a Parlament. Válsághelyzet van. Ha nem fogadják el a kormány 1990-re szóló költségvetését, a kormány lemond. A költségvetés igen népszerűtlen elemeket is tartalmaz. Főleg a lakásrendelkezések nyomasztók. De megpróbálják átsajtolni a dolgokat a képviselőházon. Mondják, a lakáskoncepció a költségvetés része, és ha a költségvetés nem kerül elfogadásra, nem lesz világbanki hitel, csőd, fizetésképtelenség, jegyrendszer várható. Mindenesetre hétfőig megpróbálják a lakásokkal kapcsolatos témakört átdolgozni; újat kidolgozni. Mulatságos. Húsz éve óriási probléma a lakáshelyzet, s most, pénteken kijelentik, hogy hétfőre megoldják. A másik mulatságos téma az, hogy a 3 %-os lakáshiteleket visszamenőleg kamatemelésnek vagy valamiféle plusz adózásnak akarják alávetai. Ez egyszerűen szerződésszegés. Megállapodtak a fiatalok és a pénzintézetek egy-öt-tíz évvel ezelőtt valamiben, s most másra „kötelezik" a szerződő felek egyikét. Zűrös időszak következik. De majd a hazánkban vendégszereplő Kohl kancellár kihúz bennünket a csávából. Hisz mi engedtük ki elsőként az NDK menekülteket. 1989. december 18. hétfő Tőkés László temesvári lelkész. El akaiják távolítani a románok, mert szólni mert az embertelenségek ellen. Hírek szerint házát élő lánc védi, nem tudták elvinni a secusok. Néhányszor belehajtottak gépjárművekkel a tömegbe, aztán lövöldözésekre, tüntetésekre, a karhatalom és harci helikopterek bevonására is sor került. A hírek bizonytalanok, de ha azt veszem, hogy a brassói zavargásokról semmi sem jutott el hozzánk, itt pedig már az első óvatos becslések is százas nagyságrendben beszélnek sebesültekről, halottakról, meg merem kockáztatni, hogy volt ezer halott. (Brassóban, két éve 200 volt.) Tőkéséket állítólag elhurcolták, megverték, állapotos felesége elvetélt. Azt hiszem, ezzel az eseménynyel megkezdődött a visszaszámlálás. Nem a romániai kisebbségeknek, hanem a titánnak. Kár, hogy ennyi ember életébe - és ami „érdekes": román ember életébe! - kerül az eltávolítása. Foggal-körömmel kapaszkodik a vén ordas. Szerintem, ha az emberek - a saját népe - kezébe kerülne, szétcincálnák. Az egészben a legvelőtrázóbb: román katona, román asszonyokat és gyerekeket lő le. Egy agybajos hülye miatt, aki nem lát tovább saját bűvkörénél. Most már csak azon kell szurkolni, hogy végső haláltusája - hattyúdala nehogy túlcsorduljon a határokon. Nehogy létrejöjjön Ceausescu dédelgetett álma, a hármas szövetség (Észak-Kórea, Kína, Románia). Azért azt igencsak megsínylené a világ. 1989. december 23. szombat Először a hadsereg állt át a néphez. Aztán a seculitáté egyes csapatai. De jó páran maradtak még, sőt Bukarest környékén kiképzett líbiai, szíriai terroristákat is bedobtak. Ma is több ezer ember halt meg. Köztük két magyar sofőr, akik segélyszállítmányokat vittek. Egész nap a híreken csüngünk. Ceausescut elfogták, nem fogták el, menekül, megvan. Bizonytalanság. Gorbacsov Bukarest^^ ben lévő szovjet állampolgárokén^^ aggódik, javasolja, hogy hívják öszsze a Varsói Szerződés Tanácskozó Testületét holnap, s beszéljék meg, mit tehetnek. Temesvárról kihantolt tömegsírok felvételeit hozták haza a magyar tévések. Megcsonkított emberek, kisgyermekek estek áldozatul a tombolásnak. Meghívtuk ebédre Domokos Esztert és fiát, Tamást. Ők Erdélyből menekültek. Sárházunkban vendégül láttuk a még sárházzal sem bírókat. Megérkeztek. Mindketten részegek voltak. Tamás üvöltve fordította a román rádió adását, aztán dalra fakadt. Az ideiglenes kormány névsorának beolvasásakor apósom meg mert szólalni. Tamás ráförmedt: - Hallgass ember, ez most történelem! (Húsz éves rendre utasíthat egy hatvan évest?) Előtte a jehovák is meglátogattak bennünket: hoztak egy új csillár^^ (Mert a régit lefejelték.) Mozga^^ mas napunk volt. Sok minden eldől még holnap reggelig. Az elit alakulatok éjszaka mozgékonyak. Bár most - ha ez a hír igaz, hogy tényleg elfogták ma délután a kánt s a klánt - reméljük újabb megadásokat, átállásokat eredményez. Egyébként Svájcból jelezték, hogy Ceausescunak 400 millió dolláros vagyona van, aranyban. A nép meg fázik a fűtetlen lakásokban, és órákat áll sorba, hogy beválthassa kenyérjegyeit. Mi mindent meg lehet csinálni egy türelmes és megfélemlített ország lakóival! Wessely Gábor Aki e napló könyv alakban való megjelentetését támogatná, az erre szánt összeget szíveskedjék a Kézjegy klub 11746108-20006572 számú számlájára befizetni!