Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-02-06 / 5. szám

14 2000. február 15. SZEKSZÁRDI Vendégem a Gemenc presszóban dr. Jakab Ferenc állatorvos, akit egy Magyarországon egyedülálló témájú könyv megjelenésének kapcsán hívtam randevúra. A könyv külső megjelenésében is igényes, már esztétikus borítójá­val is felkelti az olvasó érdeklődé­sét, témája pedig szinte minden embert érdekel. - Doktor úr! Bár nehezemre esik nem mindjárt a könyvről kér­dezni, mégis az illem úgy kívánja, hogy Önt, aki „csak" egy évtizede él városunkban, bemutassam az olvasóknak. - Csíkszeredai származású va­gyok, édesapám fül-orr-gégész szakorvos volt, sajnos már nincs közöttünk, édesanyám tanítónő volt, ma már nyugdíjas. A Márton Áron Főgimnáziumban érettségiz­íem matematika-fizika szakon 198l-ben. A Kolozsvári Állatorvos Tudományi Egyetemen szereztem diplomát 1987-ben. Az egyetem után két évig egy kis faluban dol­goztam állatorvosként. - Éppen az idén tíz esztendeje, hogy hazajött Magyarországra, s Szekszárd városát választotta ott­honául... - Az, hogy hazajöttem kétszere­sen is igaz. Egyrészt mert édes­anyám Budapesten született, tehát a családi gyökereim az egyik szülő részéről itt vannak, a másik, hogy az egész család nemcsak magyar­nak vallja magát, de magyar is, így valóban hazajöttem. - Hol volt az első munkahelye, s mi volt az első feladat, amivel ta­lálkozott mint állatorvos? - Pécs mellett egy embrió átülte­Í éssel foglalkozó cégnél dolgoztam, hol megismerkedtem a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat vezetőivel, s akik meghívtak a vállalathoz labo­ratórium-vezető állatorvosnak. Saj­nos a cég felszámolásra került, s hogy finoman fogalmazzak álláske­resővé váltam. - Meddig tartott ez az állapot, s hogy sikerült belőle kilépni? - Egy nagyon nehéz év követke­zett, s miután máig sem találtam a hivatásomban megfelelő állást, ezért vállalkozóként kezdtem el dolgozni. Mint magán állatorvos jelenleg kisállatok gyógyításával foglalkozom. - Konkrétan mit jelent ez? - Kutyák, macskák gyógyításával. - Egy új vállalkozás mindig hoz nehézségeket, ugyanakkor próbá­ra is teszi az embert... - Kezdő vállalkozóként, egy olyan városban, ahol sok jó és szak­mailag elismert és befutott állator­vos dolgozik, nem volt könnyű a Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala vállalkozás a kezdetekben, s ma sem az. Mégis ez a szabadság és idő adott lehetőséget számomra, hogy egy nagy álmommal a könyvem megírásával és megjelentetésével foglalkozzam. - Mielőtt rátérünk a könyvre... Az is gyermekkori álma volt, hogy állatorvos legyen ? - Azt tudtam, hogy olyan hiva­tást szeretnék választani, amely bi­zonyos mértékű szabadságot en­ged, mindig nehezen tűrtem a kö­töttséget. Két elképzelésem volt, erdész-mémök leszek, vagy állat­orvos. A természet és az állatok szeretete gyermekkorom meghatá­rozó élménye volt, a vágy, hogy az életre szóló hivatás csak ebből a körből kerülhet ki az szinte termé­szetes volt számomra. Semmiképpen nem tudtam volna egy gyári vagy hivatali munkát el­képzelni, annak ellenére, hogy így sokkal többet dolgozom, hiszen ál­landó készenlétben vagyok, mégis a saját elképzelésem és döntéseim szerint teszem a dolgom, bár az anyagiak hiánya sok esetben elég nagy korlátot jelent. - A kezemben tartok egy köny­vet, amelynek címe: Kutya pszi­chológia. A szerzője pedig Ön, dr. Jakab Ferenc állatorvos.. - Már több éve foglalkoztatott a gondolat, s egyszer csak megszüle­tett az ötlet a könyv megírására. Mi­után nem láttam még magyar nyel­ven megjelent szakkönyvet, amely kizárólag ezzel a témával foglalko­zik, úgy gondoltam ezt a fehér foltot megpróbálom eltüntetni. - A könyv keletkezéséről mon­dana valamit... - Igazából akkor jutott eszembe, s kezdtem el komolyan foglalkozni a könyv gondolatával, amikor a fő tevékenységem a kisállatok gyógyí­tása lett. Érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire hat egymásra az ál­lat és gazdájának lelki világa. - Doktor úr! Egy nappal a ran­devúnk előtt kaptam meg Öntől a kötetet, óriási érdeklődéssel olvas­tam. Olvasmányos, mindenki szá­mára élvezhető stílusban íródott, amely nem minden szakkönyvre mondható el... Kiknek íródott ez a könyv, kiknek ajánlja? - Mindenkinek aki szereti a ku­tyákat, attól függetlenül, hogy van-e kutyája vagy nincs. Ugyanis biztos vagyok abban, hogy sokkal több ember szeretne kutyát, mint akiknek tartásukra lehetőségük van. Magam sem helyeslem azt, ha valaki divat­ból tart kutyát. Egyébként pedig na­gyon jónak tartom, ugyanis a kutya helyettesíthet akár társat is. Azok az emberek, akik egyedül maradtak, akiknek nem lehet gyermekük, akik idősek, a kutya egy eleven élőlény a lakásban, akiről gondoskodni kell, akit szeretni lehet, aki viszont sze­ret, aki hazaváija a gazdáját, s aki­vel beszélgetni lehet. - Talán segítség azoknak, akik ezután szeretnének kutyát tartani, hogy melyek azok a fajták, amelyek jól bírják a bérházi körülményeket? - Vannak kifejezetten olyan ku­tya fajták, amelyek arra lettek kite­nyésztve, hogy az emberekből a gondoskodási ösztönt kiváltsák. Heti könyvajánlat Dr. Jakab Ferenc: Kutya pszichológia A szerzőnek a könyvhöz írt Elő­szavából: „Arra törekedtem, hogy a leírások az „átlag" olvasó számá­ra is elérhetőek legyenek, remélem minden kutyabarát érdeklődéssel forgatja majd a könyvet, annál is inkább mert olvasás közben gyak­ran megeshet velünk a magunkra ismerés heuréka élménye." (SO-es melletti könyvpavilon) Sok fajta nagyon jól tűri akár a bér­házi lakásban tartás körülményeit is, erre is választ talál a kedves ol­vasó a könyvemben. Egy dolog azonban biztos, nagyon meg kell gondolni a kutya tartását, ugyanis ha valaki csak divatból és játék­szernek tekinti az állatot, akkor az hosszú távon mindkét félnek öröm helyett gondot okoz. - Önnek van kutyája? - Egy kis befogadott kutyám van, tacskó, akit végülis nem én választottam, hanem ő választott engem. „Utcai ismeretség" volt, s az első találkozáskor megkedvel­tük egymást. - A könyv megjelent. Szép, tar­talmas, igényes. Manapság nem könnyű könyvet megjelentetni sa­ját kiadásban... - Saját bőrömön tapasztaltam mindezt, s bevallom egyedül nem is sikerült volna. Sok helyen próbál­tam szponzort keresni az egész or­szágban, sajnos nagyon kevés segí­tőkész hozzáállással találkoztam. Az első és legfontosabb támogatóm a Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata volt, aztán a nyom­dai költségek részletekben való tör­lesztésében a Szekszárdi Nyomda segített, támogattak még az Anivet Kft. a Tolnai Népújság, az Állator­vosi Kamarai Hírek, a MEOE Szek­szárdi Önálló Szervezete, és az Antritt Rádió. A könyv lektorálását Prof. Dr. Csányi Vilmosnak köszö­nöm, s a nyomdai előkészítésben nyújtott segítségéért, valamint az Ön és mások által is megdicsért bo­rító tervezéséért Trieber Gézának szeretnék köszönetet mondani. - ízelítőül a kedves olvasóknak szerettem volna idézni a könyvből, sajnos ezt hely hiányában nem tu­dom megtenni, egy bekezdés címét azért idézném, mégpedig azért mert tudom, az Ön Itobbyjának köze van ehhez. Ez a cím pedig: „A kutya és a zene". - Valóban a zene a hobbym, gyer­mekkorom óta tanulok zenét, hege­dűn és zongorán játszom, s pár éve a zeneszerzés lett az igazi hobbym.

Next

/
Oldalképek
Tartalom