Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-12-17 / 44. szám

szekszárdi 2000. DECEMBER 10. VASÁRNAP 413 i/endégem a Gemenc presszóban, Szakács Róbert reklámszakember ím ahogy mondani szokás, mi nem Bzért szeretjük. Az előző karácsonyok emlékei eszembe juttatták azokat az embereket, akikkel évről évre találkozom, azokon a rendezvényeken, ahol a szeretet és a segítés a fő cél. Neveket felsorolni most nagy felelőtlenség lenne részemről, hiszen minden évben többen leszünk, s talán az a legszebb az egészben, hogy aki egyszer „megkóstolta" mit jelent segíteni, és melegséget vinni az otthonokba, annak ezek a pillanatok legalább olyan sokat jelentenek, mint akiknek szánjuk. Ezek közül az emberek közül választottam ki Szakács Róbertet, aki mindig meghallja a jótékonyságra hívó szót. - Robi! Ahogy mondani szokás, ezer éve ismerjük egymást, így jól t^tom rólad, hogy két dologgal j^ezted el magad, a zenével és a reklámmal. Persze volt egy harmadik, ami talán az első kettőnél is fontosabb, Krisztina a feleséged, de erről majd az interjú vége felé... Volt egyszer egy KI MIT TUD... - Akkor már végeztem Budapesten a Képzőművészeti Gimnáziumban, ahol alkalmazott grafika szakon érettségiztem. Sőt túl voltam a katonaságon is, amikor 1987-ben a televízió országos elődöntőjébe bekerültem. Méghozzá szólóénekesként, a „Játékos Fiúk" nevű zenekarral. Az a világ akkor annyira megkapott, hogy Budapesten ragadtam, s az akkori életemet teljes egészében a zene töltötte ki. A Rock Caffé, az Eötvös klub, és £nfbmás éjszakai szórakozóhel^Wroltak akkor a munkahelyeim. Volt egy Cappriccó nevű zenekarom - ők énekest kerestek, én zenekart, így egymásra találtunk, s nagyon jó barátok lettünk - ők énekest kerestek, én zenekart így egymásra találtunk, s nagyon jó barátok lettünk -, velük dolgoztam, saját szerzeményeimet és régi Elvis-dalokat, amelyek a külföldi vendégeket is vonzották, adtunk elő. - Ha ilyen jól ment ez az éjszakai - mondhatjuk ügy is, vendéglátós munka - akkor miért hagytad viszonylag rövid időn belül abba... - Valóban jól ment, jól kerestünk, csakhogy amit kerestünk az el is ment. Aztán egy idő után vágytam haza, vágytam a vidéki életre, kicsit terhes lett az állandó éjszakázás, a megállás nélküli éjszakából a nappalba és vissza élet. Családi életre, biztonságra, állandó munkahelyre vágytam, Férfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDAL azt hiszem az-az életforma csak a kipróbálás szintjéig vonzott. Éreztem, hogy arra nem lehet egy életet alapozni. - Azért ebben volt valami konkrét dolog is már abban az időben... - Valóban, hiszen 1990-ben, éppen tíz esztendeje kötöttem házasságot, feleségem Kapitány Krisztina, akinek fényképész a hivatása, s Tolnán saját üzletet vezet. Két „tündér" is belépett az életembe, Szimonetta 1992-ben, Bernadett 1997-ben. - A két „tündér" között valami más is belépett az életedbe, amely azóta is meghatározza azt... Mindenki tudja, hogy a Tolnatej Rt.nél dolgozol... - Amikor 1994-ben, mint marketing szakembert felvettek, úgy éreztem megtaláltam a helyemet. Tanult eredeti végzettségemet itt kamatoztathatom, hiszen az alkalmazott grafika a reklám egyik alapja. A privatizáció elejétől kezdtem, akkor egyedül, ma már egy marketing csoport dolgozik, ott vagyunk az egész országban, s a Trappista bácsit, valamint a Sajtországot mindenki ismeri, a Tolnatej Rt. más kiváló termékeivel együtt. Ez a hírnév természetesen az ott dolgozó emberek munkájának köszönhető, s örülök annak, hogy ebben én is részt vállalhatok. - Mikor tértél vissza a zenéhez? - Valamilyen szinten mindig zenéltem, egy darabig ugyan nem volt zenekarom, de három évvel ezelőtt megalakítottam a Jani-BeGood (Jani légy jó) nevű zenekart, a népszerű sláger után. Tagjai: Barta Zalán basszusgitár, Barta Balázs gitár, Szűcs Gábor dob, Virág Antal billentyűs, jómagam ének és gitár. - A három év alatt sikerült már sok helyen fellépnetek, járjátok Szekszárd környékét, s a RollingRock-ban is sokan tapsolnak nektek... - Ennek a titka valószínű a zenében rejlik. Az LGT-től a Hungáriáig, Charlie dalaitól az Elvis dalokig mindent játszunk, ami most a virágkorát éli. Aztán természetesen saját számokat is. Szeretnénk, ha ezek az összejövetelek, ezek a bulik igazi rock and roll partik lennének. - Robi! Ha valaki Téged lát és hall énekelni, az érzi, hogy szívből énekelsz. Jómagam általában inkább nosztalgia dalokat, vagy saját számokat hallottam tőled, de az az érzésem, egyszerűen szeretsz énekelni. - Szó szerint így van: egyszerűen szeretek énekelni. Ha egy szép dalt sikerül elénekelni, amikor egy dalnak van mondanivalója, akkor az számomra is élvezet. Inkább előadónak tartom magam, mint énekesnek. Mi, amatőríjk azt hiszem éppen abban különbözünk a profiktól, hogy átüt a játékunkon, hogy imádjuk azt, amit csinálunk, még ha az nem is tökéletes. - Zenét is szerzel és szöveget is írsz. Melyik nehezebb? - Általában komplett szeretem megírni a dalokat, hiszen más a vers és más a zene. A mondanivalóm születik meg előbb, aztán fogom a gitárt, s a dallamot hozzászerzem. Ha a dallam van meg először, akkor bizony nehéz rá szöveget írni. Ezérf hallunk anynyi gyönyörű külföldi slágerre borzalmasan megírt szövegeket. - A dalaid az emberi érzelmek egész skáláját felölelik... - Mert erről szól az életem, az életünk, szerelem, indulat, csalódás, vágyakozás, kiábrándulás, düh, gyöngédség s még sorolhatnám... - Többedszer vagyunk együtt karácsonykor olyan műsorban, amit a szekszárdi nézők láthatnak... - Van ennek valami varázsa, egyébként is szeretem az érzelemdús dolgokat, s a Karácsony a felfokozott szeretetről szól, s ebben jó érzés részt venni, s ha sikerül olyan dalokkal a közönség elé lépni, amellyel közvetíteni tudom a szeretetet, az elsősorban nekem ajándék. - Egyetértesz ezek szerint azzal, hogy adni sokkal jobb, mint kapni? - Azt hiszem, hogy azok, akik ezekben a műsorokban részt veszünk, valamennyien így gondoljuk. Az, hogy a televízióban szerepelek, számomra semmit sem jelent, az viszont igen, ha az én dalomtól érzi valaki azt, hogy szép ez az ünnep, talán nem is olyan rosszak az emberek, s nincs egyedül, mert a képernyő másik oldalán mi vele vagyunk, érte jövünk össze. - Mit gondolsz ez egyéniség kérdése vagy a neveltetésé, esetleg másé? - Az emberek bezárkóztak, mert mindenhol csak az érdekösszefonódásokat látják. Alig hisznek az önzetlenségben, s az anyagiasság elnyomja az érzelmeket. Azt hiszem a gyermekkorban kell keresni a gyökereket. Aki sok szeretetet kapott, az azt érzi, hogy van miből táplálkoznia, s az megtalálja a helyet és az időt, hogy embertársainak juttasson a szeretetből. Szerintem minden ember annyit ér, amennyit a gyermekkorából meg tud őrizni. Aki a tiszta gyermeki értékekben gondolkodik tovább, az nemcsak saját boldogulását keresi, hanem érzékeny a másik ember gondjai iránt is. Ezzel az igaz gondolattal kívánok ma, aranyvasárnapon Szakács Róbertnek és minden eddigi Kávéházi randevú vendégemnek, s kedves olvasóimnak áldott karácsonyt, s jó egészséget az új évezredben.