Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-12-03 / 42. szám

szekszárdi 2000. DECEMBER 10. VASÁRNAP 413 Vendégem a Gemenc presszóban Pecze István, a Szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola új igazgatója, tanár, trombitaművész, a Szekszárd BigBand létrehozója és karmestere, Szekszárd város zenei életének meghatározó személyisége. Vallja, hogy a világban, ezen belül egy országban, s egy városban egyetlen közös nyelv van, s ez a zene, amely összehozza az embereket, örömet szerez, nevel s mindentől, és mindenkitől függetlenül állít egymás mellé embereket, mert ezt a nyelvet mindenki érti, s nem félre érti. - Ez év augusztus l-jével nevezték ki a Zeneiskola igazgatójának. Azóta készülünk erre a randevúra, ám a „késésre" az igazgató úr elfogadható igazolást hozott. Anynyi minden történt ez alatt a két és fél hónap alatt, hogy nehéz volt *

y nyugodt délutánt kiszakítani. titulus csak annyiban változott, hogy elmaradt a helyettes szó, hiszen augusztus 1-jéig az igazgatóhelyettesi posztot töltötte be éppen egy évtizeden keresztül. Kicsit a dolgok elejébe vágtunk, bár Pecze István életét már annyiszor elmesélte, kezdjük mégis az elején. Stílusosan egy évben született a Szekszárdi Zeneiskolával... - Szászváron, s ott jártam az általános iskolát is. Aztán Pécs következett, a művészeti szakközépiskola, ahol trombita szakon érettségiztem. A tanáraimra szeretettel emlékezem, elsősorban Galambos Jánosra (Lagzi Lajcsi nagypapája volt) és Decleva Lászlóra. Az 1974es érettségim után felvettek a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol 1979-ben diplomázm trombita művész tanárként, gyanebben az esztendőben kerültem Szekszárdra, a Hűsek Rezső által vezetett Liszt Ferenc Zeneiskolába. Most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Hűsek Rezsőt, mint művészt, mint pedagógust én köszönthetem, mint a 45 éves Zeneiskola alapító igazgatóját. Ez a rendezvénysorozatunk december 8-9-10-én lesz, s méltó ünnepségsorozat a múltra emlékezni a jelenlegi tanárokkal és tanítványokkal. - Mi volt az, amit célként kitűzött, mint új igazgató? Mi változik meg az iskolában, a tanítási rendszerben? - Olyan kiváló tanártársakkal dolgozhattam együtt ez alatt a több mint két évtized alatt, hogy megtiszteltetés számomra, hogy ők vezetőjükké választottak. Szeretnék a Zeneiskolának egy új imázst teremteni. Ennek legelső lépése, hogy szeretném az iskolát kinyitni a város előtt. SajnáFérfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDALA latos tény, hogy a Zeneiskola, amely a város egyik legszebb épülete, sokak által nem ismert, amin sürgősen változtatni szeretnék. Az iskola nagytermét, amely eddig csak zenei próbák és koncertek helyszíne volt, szeretném többfunkcióssá tenni, ezek között van, a kiállító teremmé való alakítás. - Több mint két évtizede tanít ebben az iskolában, így megvannak azok a tapasztalatai, amelyekkel most kitűzheti az új imázs megvalósításának a célját. A vezetés mellett marad a tanítás is? - Természetesen, hiszen a tanítás a hivatásom. Amit kaptam a mestereimtől, szeretném - s úgy érzem kötelességem is - továbbadni a tanítványaimnak, hiszen pedagógus vagyok, s olyan tehetséges tanítványaim vannak, akikkel öröm együtt dolgozni, s az még külön boldogság számomra, hogy azt a hangszert, amelyet én úgy szeretek, sikerült sok szekszárdi gyerekkel megszerettetnem. - Szekszárd Big-Band. Kiváló együttes, fantasztikus zenészekkel, óriási sikerekkel. Ezt mindenki tudja a városban, sőt... Az együttes nevét kimondva, mindenkinek először egy név jut eszébe Pecze István! - Talán nem véletlen. Amikor 21 évvel ezelőtt Szekszárdra jöttem, akkor kezdtem el ennek a csapatnak a szervezését. Abban az időben még sokan nem ismerték ezt a műfajt, szerencsémre elhitték nekem, hogy jó lesz. Többen még, mint alapítók ma is köztünk vannak, amely feltételez egy jó, korrekt kapcsolatot, amit a 21 éves létünk bizonyít, s sikereink, amelyek önmagukért beszélnek. - Ebben az évben egy új tanárral gazdagodott a Zeneiskola, Molnár Ákos személyében, aki Brémából jött haza, s ezzel a big-band is, hiszen egy kiváló szaxofon szólistát nyertünk vele, s ezen túlmenően karnagyi feladatokat is ellát. Legutóbb ő vezényelte Tomsits Rudolf Jazz miséjét a belvárosi templomban. Megindult a bigbandben a régi tagok mellett egy fiatalodási folyamat - amely természetes, az élettel s az idővel együtt jár - hiszen már a növendékeink is közöttünk játszanak. - Mint laikus, ám a zenét szerető ember, mindig nagy örömmel hallom, ha városunkba látogató, akár hazai, akár külföldi emberek szájából azt hallom: szerencsés városban élsz, ahol a kultúrának, ezen belül a zenei kultúrának fantasztikus „követei" élnek és dolgoznak. - A régióban valóban óriási előnyünk van. Sem Kaposvár, sem Pécs nem tud olyan művészeti együtteseket felmutatni, mint amilyenekből Szekszárdon több is van. Az emberek kapcsolatrendszere más ebben a kis városban. Mindenesetre ez a tudat örömmel és büszkeséggel tölthet el bennünket. Úgy gondolom, hogy ebben a Zeneiskolának komoly szerepe van, hiszen akár zene-, akár táncoktatásról van szó, aki ma még zeneiskolás, évek múlva valamelyik kórus, zenekar vagy táncegyüttes tagja lesz, s viszi a város jó hírét szerte a világban. A városnak óriási a felelőssége és a feladata ennek a jó hírnek a megőrzésében, nevezetesen ezeknek az együtteseknek fenntartása, működtetése, erősítése. - A város zenei életének jó híréhez tartozik, amit legutóbb hallottam, nevezetesen, hogy Pecze István trombita művész a dél-dunántúli régióban az egyetlen, akinek saját szóló lemeze van... - Örülök, hogy az élet megadta ezt a lehetőséget - úgy a művészi, mint a financiális - hogy ez a lemez létrejöhetett. Természetesen a lehetőség nem elég, fontos az, hogy élni tudtam ezzel a lehetőséggel. Komoly munkát végzett a lemez elkészítésében Fűzi János kollégám, aki hangszerelte a lemez zenei anyagát, s feleségem, aki a lemez zenei rendezője, a legnagyobb segítségem, kritikusom és hátszelem is volt a lemez elkészítésében. - Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely köztudott önről, hogy a másik „gyengéje" a zenén túl, a CSALÁD. Csupa nagy betűvel, ahogy kérte... - A családi munkamegosztásban a feleségemé az oroszlánrész. Meggyőződésem, hogy nemcsak kitűnő anya, de legalább ennyire kitűnő pedagógus is, a I. Sz. Garay János Altalános Iskolában tanít. Annak ellenére, hogy ő is dolgozik, olyan hátországot biztosít számomra, amellyel minden kitűzött cél elé bátran nézhetek, sosem kell egyedül megbirkóznom a gondjaimmal. Zsófia lányunk abba a középiskolába jár Pécsett, ahová én jártam, s remélem „kollégám" lesz egyszer. Balázs fiunk már most remekül trombitál, 6. osztályos, a Dienes Valéria Általános Iskolában, s remélem ő is a kettőnk pályáját választja majd. Szeretünk együtt lenni, s azokat a ritka perceket, amikor az egész család együtt van, igyekszünk tartalmassá, széppé, emlékezetessé tenni. Imádjuk az otthonunkat, amely biztos bástya, ha hazatérünk egy-egy fárasztó nap után. - A szabadidőre alig merek rákérdezni, de szerencsére van egy szomszédja, akitől tudom, hogy a kert, amely körülveszi a házukat, az ön keze munkáját is dicséri... - Imádom a kertünket, amit tavasztól őszig a feleségemmel karöltveművelünk - a fűnyírás, ami a leglátványosabb és leghangosabb része a kertművelésnek, valóban az én privilégiumom. Bár sok munka van vele, nagyon nagy az öröm, mert a növények meghálálják a gondoskodást. Pihentető, s kellemes érzés látni amint növekednek, s a rohanó városi életben, számunkra egy kis szigetet biztosítanak az aszfalt és a zárt falak után.