Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-12-03 / 42. szám

szekszárdi 2000. DECEMBER 3. VASÁRNAP 4UL Kérdések I. Béla körül EKVMMMMMMMMMI A Szekszárd életében oly fontos sze­repet játszó uralkodót 940 éve, 1060. december 6-án választották királlyá s még aznap meg is koronázták Szé­kesfehérvárott. Szűk három évnyi uralkodásának előzményei és utóéle­tének kérdései fölöttébb izgalmasak, noha ezek legtöbbjét a történettudo­mány tulajdonképpen komolyan föl sem tette. Béla, aki az Árpád-ház pogány ágáról származott, valószínűleg maga sem volt keresztény még ak­kor, amikor a lengyel király szol­gálatában legyőzte a pomerániai fejedelmet, aki népével éppen a kereszténység fölvétele ellen szállt | csatasíkra. A mi hercegünk, akár­csak a mesében, ekkor kapta meg a királylány kezét s ha nem is a fe­le, de a harmada királyságot. Min­den bizonnyal e házasság kedvé­ért keresztelkedett meg, s a frigy igen eredményesnek bizonyult, mivel Salamont kivéve a Béla utá­ni Árpád-házi királyok mind az ő leszármazottai. A krónikák a di­nasztia jó híre miatt ezért egész egyszerűen meghamisítják atyja személyét s buzgó kereszténynek teszik meg. Ennek éppen az ellenkezőjét tudhatták 1060 decemberében a Székesfehérvárott összegyűlt ma­gyarok: atyját a pogányügy vérta­nújaként tartották számon, ezért volt nagyobb bizalmuk a keresz­tény nevén Béla, de pogány nevén Bika iránt. (Azt, hogy ez a neve akkor még élhetett, onnét tudhat­|juk, mivel a bencés apátságnak épp egy ilyen nevű, tehát a saját tulajdonában volt szőlőt is adomá­nyozott.) A pogány fordulatban az őt megválasztók már csak azért is bízhattak, mert (az utolsó) - po­gány kori szokást követő - orszá­gos gyűlésre hívták őket. A keresz­tény források ugyan pogányláza­dásról írnak, de ez csak formáli­san igaz: éppen ők írják le a köve­teléseket, amelyekben a papok el­űzése nemcsak hit kérdése, ha­nem gazdasági is, mert ők szede­I. Béla király tik be és kapják meg az egyházi ti­zedet. A gazdaság korabeli állapo­tában, a korai feudális termelési viszony mellett ez súlyos teher le­hetett, sőt, akár fel is boríthatta a családi gazdaságok törékeny egyensúlyát. Béla hiába tudhatta maga is ezt, központi hatalma és - éppen el­lenpártja, a német irányzat ellen kellő - pápai támogatás miatt szét kellett vernie a lázadókat. Kétsé­geit és erejének gyengeségét jelzi a krónikák kitétele, hogy mindeh­hez két nap gondolkodási (sereg­gyűjtési) időt kért. Győzelme után látszólag keresztény gesztust tett, amikor megalapította a szekszárdi apátságot, ez azonban csak formá­lisan igaz. A behozott bencés szer­zetesek a nyugat-európai modern mezőgazdaságot honosítják meg, jövedelmüket az erre járó királyok rendszeres vendégeskedéssel fölö­zik le, ráadásul az apátság közvet­lenül az ő fennhatóságuk alá tarto­zik. Ennek hadi jelentősége is volt, hiszen a Sárközben élő besenyők, az apátság lovas szolgái így neki szolgáltak ezután. Bélát, a szek­szárdi apátot és utódait nem iga­zán izgatta, hogy a besenyők po­gány szokásoknak hódolnak. (Er­/Pl ng nyele! az Augusz I. u. 1-3. szápi alatt (Vállalkozók Háza) orchidea NŐI DIVATÁRU ÜZL1 NYITVA: hétfőtől péntekig 9.30-17.30, szombaton: 8-12 óráig. Telefon: 412-122 A HOLLÓHÁZI PORCELÁN KÜLÖNLEGES AJÁNDÉK. BENNE VAN AZ ALKOTÓI FANTÁZIA, A SZAKÉRTŐ KEZEK MUNKÁJA, AZ ANYAG SZERETETE. MINDEZ MOST AZ ÖNÖKÉ LEHET. %gdvezményes ajándékakció A m HOLLÓHÁZI PORCELÁNGYÁR szekszárdi márkaboltjában Szekszárd, Kiskorzó tér 3. Telefon: 416-988 r ODON DERU 82. re fényes bizonyíték, hogy még 900 évvel az apátság alapítása után is ismerték a kumiszkészítés titkát, el is mondták Andrásfalvy Bertalannak!) Béla számára szelíd keretek kö­zött a későbbiekben is előnyös volt, ha a köznép előtt fennmarad pogány mivoltának legendája. Nem véletlen ezért, hogy az apát­sági oszlopfőn is ott szerepel a Bi­ka, vagyis az ő totemállata. Mellet­te az ököl - a hatalom jelképe -, ezzel egy szinten az apátság név­adója, a Szent Megváltó, Jézus Krisztus. A korabeli írástudatlan magyarnak ez világos jelképsor le­hetett: az égi hatalom Krisztusé, a földi az itt lenn vele egy szinten ál­ló Béláé. Innét származik a króni­kák azon megállapítása is, hogy „monostorát magáról nevezte el". Fölmerül a kérdés, eredményes volt-e Béla kettős törekvése, a pá­pai, keresztény támogatás és a fé­lig még pogány magyarság meg­nyerése? Erre a XIX. században még meglévő, Garay és Mehr­werth Ignác által összegyűjtött mondák és regék válaszolnak. A Bartina neve hiába szláv eredetű, a szekszárdiak azt állítják, hogy a szomjas király kívánsága: Bort innám!, mert Bort inna! - formá­ban adták tovább a szerzetesek. Ha a szekszárdi tavasszal szőlőt metsz, úgy véli, a vesszők kibugy­gyanó leve Bélát siratja. Tiszteletét jelzi legrégibb köztéri nevünk, a Béla tér is, amely szeretetből és nem bizalmaskodásból nem egé­szül ki a „király" szóval, azt sem kell senkinek külön mondania, hogy I.. és nem a többi három Bé­la valamelyike. Az már más kér­dés, hogy Lesenyey Márta szobra kissé illúzióromboló, hiszen a da­liás lovagnak tudott Bélát szinte összezsugorítja. Erről azonban nem az alkotó tehet: a krónikák fa­metszetén valóban így szerepel az uralkodó, aki oly mesterien politi­zált a maga szerény lehetőségein belül. Dr. Töttős Gábor A titokzatos idegen (1906) A Közérdek című újság 1906. november 24-i száma szerint kü­lönös figura kavarta föl Szekszárd poros csöndességét. Az alispán­nál megjelent, spanyolul, franciá­ul és törve németül is beszélő fér­fiú „elmondotta, hogy perui szár mazású, Bakuban mint vezető mérnök a petróleumforrásoknál volt alkalmazásban, de a cserke­szek elhamvasztották a forráso­kat, öt megsebesítették, feleségét agyonlőtték, s ő, miután 250 000 rubel vagyonát elvesztette, négy gyermekével hazafelé igyekszik s egyelőre Triesztet akarja elérni, ahol Perunak van diplomáciai képviselete, mely őt majd haza se­gíti". Dőry Pál alispán és Simon­tsits Elemér főjegyző - noha bizo­nyosan enyhe szédület fogta el őket - csupán azt furcsállotta, hogy mindehhez a budapesti né­met konzultól kapott levelet, amely a hatóságok anyagi támo­gatását kéri. A két úr először a városhoz uta­sította a magát Cerdas Remegius­nak valló idegent, hogy ott vált­son koldulási engedélyt, „de ő in­telligens emberhez illő önérzettel utasította el annak még a látszatát is, mintha kéregetni akarna. Erre az alispán szűkebb körben gyűj­tést indított, mely 47 koronát eredményezett." Másnap a főjegyző már angol tolmácsot is szerzett, de a férfiú a hatóság segítségét visszautasítot­ta, mondván, Sárbogárdon egy asszony, aki hallotta őt gyerme­keivel spanyolul beszélni, e nyel­ven szólította meg, mivel „kint járt Brazíliában, ott tanulta meg ezt a nyelvet". (Vajon kitől, mivel ott portugálul beszélnek...) A nő az­tán állítólag Őcsényig ment a gye­rekekkel, de mire vonattal odaér­tek, este lett, nem tudta megmu­tatni a befogadó házat. Visszajőve Szekszárdra végre a rendőrkapi­tánynak volt annyi esze, hogy táv­iratozott Budapestre, de „onnan az a válasz jött, hogy a konzulátus adott ugyan a kérdéses idegennek nyílt levelet, de abban anyagi tá­mogatásról szó sem volt. Erre Bu­dapestre akarták eltoloncolni a gyanús alakot, de Adonyszabolcs­nál leugrott a vonatról s eltűnt." Köd ide, köd oda, kár hogy megtette, mert ő lehetett volna Szekszárd egyetlen perui kapcso­lata - az utcai zenészek előtt... Lanius Excubitor

Next

/
Oldalképek
Tartalom