Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-26 / 41. szám

SZEKSZÁRDI aa. VASÁRNAP 2000. NOVEMBER 26. DIVATBA JÖHET AZ ÍJÁSZ BIATLON Alisca nyilai célba értek a Blattner Kupán Ha valaki vasárnap a sötétvölgyi Erzsébet-tisztás környékén járt és felgyalogolt az erdőbe, az okkal valamilyen nagyszabású vadász­találkozóra gondolhatott abban a szent minutumban. Annyi terep­színű ruhába bújtatott kisebb-na­gyobb gyereket és felnőttet látha­tott együtt, amit csak ritkán. Ám, ha valaki tovább elmélkedett, az nyomban elvonatkoztatott a klasszikus vadászattól, mert pus­ka bizony egy szál sem volt a kör­nyéken. Minek is lett volna, Sötét­völgy sok minden másnak, de a klasszikus vadászatnak egyál­talán nem a paradicsoma. An­nál inkább a vadászíjászatnak, amit a sportág terepváltozata­ként is szokás emlegetni. A nemrégen zászlót bontott szek­szárdi íjászegyesület Alisca Nyilai elég hamar messzire is elértek: az ismeretlenség homá­lyából előlépve országos meg­hívásos versenyt rendeztek a karate mellett ezt a sportágat is felvállaló Balogh László nevé­vel jelzett szekszárdiak. A szá­zas mezőnynek az egyharma­dát a hazai versenyzők tették ki. Ami önmagában már jelzi, hogy a toborzó munka sikeres volt. Az pedig, hogy az össze­tett pontversenyben ők diadal­maskodtak, a tradicionális íjászklubnak számító hódme­zővásárhelyiek előtt, az óhatat­lanul megvillantja egynémely gyerkőc, illetve felnőtt tehetsé­gét. Bár el kell ismerni, az hogy minden harmadik versenyző szekszárdi volt, az már eleve a dobogóra predesztinálta a ha­zaiakat, ám az első hely min­denképpen a meglepetés erejé­vel hatott. Persze a meglepetésekben nem volt hiány. Az aliscások a klasszikus terepíjászat mellett - egyébiránt ennek keretében hat elhelyezett célállomás állat­figuráira adtak le a különböző kategóriájú nyilakkal lövéseket - egy nálunk már feledésbe merült szakág felélesztésének újbóli bemutatkozásának ad­tak sanszot. A futás íjászatról, sportosabb néven az íjász biat­lonról van szó. Nincs benne semmi bonyolult: különböző távoknak „fegyverrel" a kézben történő lefutása során több al­kalommal kell célba juttatni a sík terepen kialakított célokra, íjászat plusz atlétika, ennyi... - Világszerte elismert, űzött szakágról van szó, amelyben ugyanúgy rendeznek világver­senyeket, mint bármely ismert, avagy kevésbé ismert sportág­ban - jegyezte meg a Blattner Kupa főszervezőjeként is Ba­logh László. - Jól állunk ebben a szakágban is, olyannyira, hogy komolyan hiszek benne: az áprilisi spanyolországi világ­bajnokságon ott lehet egy szek­szárdi versenyző is. - Ahogy a szimpla kiránduló­kat, a gyakorlottabb természet­járókat, aztán a terepkerékpá­rosokat „megfogta" az őszi er­dő ezer színében pompázó Sö­tétvölgy, úgy a terepíjászat kép­viselőit is, az országos szövet­ség Sötétvölgybe még nem járt vezetőit is. Persze őket azért más okból... - Már most elmondhatom, hogy a talaj, az erdő áttekinthe­tősége, az íjak megtalálhatósá­ga miatt egyik legjobb adottsá­gú terep ez, ahová biztosan visszatér a mezőny, ahol válo­gató versenyeket is egyre töb­bet lehet rendezni - jegyezte meg Szőllősi Antal főbíró, a Magyar íjász Szövetség elnök­ségi tagja, aki egyébiránt az íjász biatlon újjáélesztésének szövetségi koordinátora. Jól látható, hogy a kevésbé nép­szerű, de olimpiai sportágnak számító pályaíjászat csakis a terepről meríthet ígéretes után­pótlást, mert a létszám a tömeg - mint a szekszárdi mellékelt ábra is mutatta - itt van. Ezen okból talán egyszer majd az olimpiai műsort össze­állító nemzetközi olimpiai bi­zottságos urak is elgondolkoz­hatnak, hogy melyik íjászat maradjon, vagy kerüljön föl az ötkarikás játékokra. Még ha momentán nincs is aktualitása eme kérdésnek... Közeleg a tél. A növények ápolása a hi­deg beálltával sem maradhat el. Készítsük fel őket a fagyok átvészelésére. f A rózsák töveit kupacoljuk fel földdel. Akinek magas törzsre oltott rózsája van, húzzon a koronára jutazsá­kot. (Műanyag fóliát ne, mert megpenészedik alatta a nö­vény.) Smaragd Faiskola Szekszárd, az 56-os út mellett a Deltánál Telefon: 74/412-051 NYITVA: hétfőtől péntekig 8-17 óráig, szombaton 8-12 óráig. A pampafű töve fagyérzékeny. Falomb­bal, szalmával takarjuk be vastagon. Minden növény meghálálja, ha a tövéhez marhalrágyát kupacolunk. Ez védi a hideg­től, a hóolvadás pedig bemossa a gyöke­rekhez a trágyában lévő tápanya­gokat. Az örökzöldek télen is párolog­tatnak. Fagymentes napokon bő vízzel öntözzük meg örök­. zöld növényeinket. Most még jó idő van, lehet ültetni. Nagy növényválaszték­kal - többek között földlabdás fenyőkkel - várjuk kedves vá­sárlóinkat. I r-* r "Ck ;' Kmivm Egy-egy írásnak, cikksorozatnak általában van utóélete - kivéve, ha nem szól semmiről a cikk az olvasóban valami elraktározó­dik. így volt ez a tervezett futballreformokat némi kis lelkesedéssel üdvözlő írásaimmal, amelyben még mindenképpen hiteles embe­reket igyekeztettem megszólaltatni. Be kell látnom, hogy kevésbé sikerült lelket öntenem a harmadik, illetve negyedik vonalban dol­gozó, a maguk módján a tőlük telhetőt meg­tevő sportemberekben, és a helyi szinten pro­dukáló egyfajta respekttel bíró utánpótlás­edzőkben sem, akik egyébiránt nem tartoz­nak a Kereki szakigazgató által alkalmatlan­nak titulált 75 százalékba. Érveiket el kell fo­gadnom. Részint azért, mert egyelőre csak az látszik, hogy az első osztályú klubok lesznek a haszonélvezői a hirtelen ránk tört gazda­ságnak. A futball hátországát jelentő vidéki. klubok, az amatőr liga támogatásáról nem* lehet hallani. Ellenben arról már olvasni is lehetett, ha így alakulnak a bevételek, akkor jövőre már az élvonal csapatai átlagosan két­százmilliót is visszakaphatnak a közvetítési és az ehhez kapcsolódó reklámbevételekből. Alapvetően nem lenne ezzel semmi baj, ha a hátországban is rendjén mennének a dolgok, nem az önkormányzatokon és a csapatok mögött álló néhány szponzor gazdasági telje­sítőképességén múlna az, hogy egyáltalán el tud-e indulni a kiscsapat az NB III-as bajnok­ságban? Be tudják-e fizetni a közel félmilliós­ra duzzadt nevezési díjakat és az egyéni já­tékengedélyeket. Kár volna, ha a sokszor emlegetett „lent" elfelejtődne. Mert jöhetnek még olyan részsi­kerek, mint az olaszok elleni vébéselejtezőn elért döntetlen, kis szerencsével még a követ­kező világbajnokságra is kijuthatunk a cso­portunkból, de ezek ugyanúgy nem oldhat­ják meg több évtizede vajúdó szakmai és mo rális gondjainkat, minthogy a mexikói vébé^J előtti válogatott sikerek és a Videoton UEFA kupa döntőbe kerülése sem tüntette el a hát­ország problémáját 1986-ban. Az utánpótlás általános helyzete még rosszabb, mint akkor volt. Akkor még talán fele annyi igazolt lab­darúgónk volt, mint a belgáknak, hollan­doknak vagy a dánoknak, most meg csak harmada. Azóta kiscsapatok százai mentek tönkre vagy jobb híján fuzionáltak a szom­széddal. A kormányzat és az önkormányzat­ok nem fognak, de nem is tudnak annyit ad­ni, ami a lenti érdemi folyamatok beindítá­sához kell. Jó, tudom meg van a liga szándé­ka - Muszbek igazgató úr ezt le is nyilatkoz­ta számunkra -, de ez még nem boldogít sen­ki a nagy magyar futballugaron. Tessék már az amatőr alszövetségnek is valami biztatót mondani. Nekem csak a nyugati tapasztala­tok alapján lenne is egy másolandó javasla­tom. Ott százalékban lefektetett, hogy a leg­főbb bevételt jelentő televíziós közvetítési dí­jakból mekkora szelet jut a tartományi szö­vetségeknek. Függetlenül attól, hogy ők más támogatóktól kapnak vagy nem kapnak tá­mogatást...

Next

/
Oldalképek
Tartalom