Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-26 / 41. szám

SZEKSZÁRDI aa. VASÁRNAP 2000. NOVEMBER 26. DIVATBA JÖHET AZ ÍJÁSZ BIATLON Alisca nyilai célba értek a Blattner Kupán Ha valaki vasárnap a sötétvölgyi Erzsébet-tisztás környékén járt és felgyalogolt az erdőbe, az okkal valamilyen nagyszabású vadásztalálkozóra gondolhatott abban a szent minutumban. Annyi terepszínű ruhába bújtatott kisebb-nagyobb gyereket és felnőttet láthatott együtt, amit csak ritkán. Ám, ha valaki tovább elmélkedett, az nyomban elvonatkoztatott a klasszikus vadászattól, mert puska bizony egy szál sem volt a környéken. Minek is lett volna, Sötétvölgy sok minden másnak, de a klasszikus vadászatnak egyáltalán nem a paradicsoma. Annál inkább a vadászíjászatnak, amit a sportág terepváltozataként is szokás emlegetni. A nemrégen zászlót bontott szekszárdi íjászegyesület Alisca Nyilai elég hamar messzire is elértek: az ismeretlenség homályából előlépve országos meghívásos versenyt rendeztek a karate mellett ezt a sportágat is felvállaló Balogh László nevével jelzett szekszárdiak. A százas mezőnynek az egyharmadát a hazai versenyzők tették ki. Ami önmagában már jelzi, hogy a toborzó munka sikeres volt. Az pedig, hogy az összetett pontversenyben ők diadalmaskodtak, a tradicionális íjászklubnak számító hódmezővásárhelyiek előtt, az óhatatlanul megvillantja egynémely gyerkőc, illetve felnőtt tehetségét. Bár el kell ismerni, az hogy minden harmadik versenyző szekszárdi volt, az már eleve a dobogóra predesztinálta a hazaiakat, ám az első hely mindenképpen a meglepetés erejével hatott. Persze a meglepetésekben nem volt hiány. Az aliscások a klasszikus terepíjászat mellett - egyébiránt ennek keretében hat elhelyezett célállomás állatfiguráira adtak le a különböző kategóriájú nyilakkal lövéseket - egy nálunk már feledésbe merült szakág felélesztésének újbóli bemutatkozásának adtak sanszot. A futás íjászatról, sportosabb néven az íjász biatlonról van szó. Nincs benne semmi bonyolult: különböző távoknak „fegyverrel" a kézben történő lefutása során több alkalommal kell célba juttatni a sík terepen kialakított célokra, íjászat plusz atlétika, ennyi... - Világszerte elismert, űzött szakágról van szó, amelyben ugyanúgy rendeznek világversenyeket, mint bármely ismert, avagy kevésbé ismert sportágban - jegyezte meg a Blattner Kupa főszervezőjeként is Balogh László. - Jól állunk ebben a szakágban is, olyannyira, hogy komolyan hiszek benne: az áprilisi spanyolországi világbajnokságon ott lehet egy szekszárdi versenyző is. - Ahogy a szimpla kirándulókat, a gyakorlottabb természetjárókat, aztán a terepkerékpárosokat „megfogta" az őszi erdő ezer színében pompázó Sötétvölgy, úgy a terepíjászat képviselőit is, az országos szövetség Sötétvölgybe még nem járt vezetőit is. Persze őket azért más okból... - Már most elmondhatom, hogy a talaj, az erdő áttekinthetősége, az íjak megtalálhatósága miatt egyik legjobb adottságú terep ez, ahová biztosan visszatér a mezőny, ahol válogató versenyeket is egyre többet lehet rendezni - jegyezte meg Szőllősi Antal főbíró, a Magyar íjász Szövetség elnökségi tagja, aki egyébiránt az íjász biatlon újjáélesztésének szövetségi koordinátora. Jól látható, hogy a kevésbé népszerű, de olimpiai sportágnak számító pályaíjászat csakis a terepről meríthet ígéretes utánpótlást, mert a létszám a tömeg - mint a szekszárdi mellékelt ábra is mutatta - itt van. Ezen okból talán egyszer majd az olimpiai műsort összeállító nemzetközi olimpiai bizottságos urak is elgondolkozhatnak, hogy melyik íjászat maradjon, vagy kerüljön föl az ötkarikás játékokra. Még ha momentán nincs is aktualitása eme kérdésnek... Közeleg a tél. A növények ápolása a hideg beálltával sem maradhat el. Készítsük fel őket a fagyok átvészelésére. f

A rózsák töveit kupacoljuk fel földdel. Akinek magas törzsre oltott rózsája van, húzzon a koronára jutazsákot. (Műanyag fóliát ne, mert megpenészedik alatta a növény.) Smaragd Faiskola Szekszárd, az 56-os út mellett a Deltánál Telefon: 74/412-051 NYITVA: hétfőtől péntekig 8-17 óráig, szombaton 8-12 óráig. A pampafű töve fagyérzékeny. Falombbal, szalmával takarjuk be vastagon. Minden növény meghálálja, ha a tövéhez marhalrágyát kupacolunk. Ez védi a hidegtől, a hóolvadás pedig bemossa a gyökerekhez a trágyában lévő tápanyagokat. Az örökzöldek télen is párologtatnak. Fagymentes napokon bő vízzel öntözzük meg örök. zöld növényeinket. Most még jó idő van, lehet ültetni. Nagy növényválasztékkal - többek között földlabdás fenyőkkel - várjuk kedves vásárlóinkat. I r-* r "Ck ;' Kmivm Egy-egy írásnak, cikksorozatnak általában van utóélete - kivéve, ha nem szól semmiről a cikk az olvasóban valami elraktározódik. így volt ez a tervezett futballreformokat némi kis lelkesedéssel üdvözlő írásaimmal, amelyben még mindenképpen hiteles embereket igyekeztettem megszólaltatni. Be kell látnom, hogy kevésbé sikerült lelket öntenem a harmadik, illetve negyedik vonalban dolgozó, a maguk módján a tőlük telhetőt megtevő sportemberekben, és a helyi szinten produkáló egyfajta respekttel bíró utánpótlásedzőkben sem, akik egyébiránt nem tartoznak a Kereki szakigazgató által alkalmatlannak titulált 75 százalékba. Érveiket el kell fogadnom. Részint azért, mert egyelőre csak az látszik, hogy az első osztályú klubok lesznek a haszonélvezői a hirtelen ránk tört gazdaságnak. A futball hátországát jelentő vidéki. klubok, az amatőr liga támogatásáról nem* lehet hallani. Ellenben arról már olvasni is lehetett, ha így alakulnak a bevételek, akkor jövőre már az élvonal csapatai átlagosan kétszázmilliót is visszakaphatnak a közvetítési és az ehhez kapcsolódó reklámbevételekből. Alapvetően nem lenne ezzel semmi baj, ha a hátországban is rendjén mennének a dolgok, nem az önkormányzatokon és a csapatok mögött álló néhány szponzor gazdasági teljesítőképességén múlna az, hogy egyáltalán el tud-e indulni a kiscsapat az NB III-as bajnokságban? Be tudják-e fizetni a közel félmilliósra duzzadt nevezési díjakat és az egyéni játékengedélyeket. Kár volna, ha a sokszor emlegetett „lent" elfelejtődne. Mert jöhetnek még olyan részsikerek, mint az olaszok elleni vébéselejtezőn elért döntetlen, kis szerencsével még a következő világbajnokságra is kijuthatunk a csoportunkból, de ezek ugyanúgy nem oldhatják meg több évtizede vajúdó szakmai és mo rális gondjainkat, minthogy a mexikói vébé^J előtti válogatott sikerek és a Videoton UEFA kupa döntőbe kerülése sem tüntette el a hátország problémáját 1986-ban. Az utánpótlás általános helyzete még rosszabb, mint akkor volt. Akkor még talán fele annyi igazolt labdarúgónk volt, mint a belgáknak, hollandoknak vagy a dánoknak, most meg csak harmada. Azóta kiscsapatok százai mentek tönkre vagy jobb híján fuzionáltak a szomszéddal. A kormányzat és az önkormányzatok nem fognak, de nem is tudnak annyit adni, ami a lenti érdemi folyamatok beindításához kell. Jó, tudom meg van a liga szándéka - Muszbek igazgató úr ezt le is nyilatkozta számunkra -, de ez még nem boldogít senki a nagy magyar futballugaron. Tessék már az amatőr alszövetségnek is valami biztatót mondani. Nekem csak a nyugati tapasztalatok alapján lenne is egy másolandó javaslatom. Ott százalékban lefektetett, hogy a legfőbb bevételt jelentő televíziós közvetítési díjakból mekkora szelet jut a tartományi szövetségeknek. Függetlenül attól, hogy ők más támogatóktól kapnak vagy nem kapnak támogatást...