Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-19 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2000. NOVEMBER 19. m MUU6HKUI VASÁRNAP 415 Vendégem a Gemenc presszóban Pálinkás Csaba, a Rádió Antritt tulajdonos-vezetője, akit abból az alkalomból hívtam randevúra, hogy egy nagy álom megvalósu­lásának küszöbén kicsit a múltról, a jelenről és a jövőről beszélges­sünk. I Csaba! Mesélj arról, amikor rólad szóltak a hírek, amikor a topon voltál, ahogy mosta­nában mondják a csúcsot... - Talán előbb az odavezető út­ról. Kétszeresen elvált szülők gyermekeként, évenként felvált­va Miskolc és Szekszárd volt az otthonom. Aztán apám 13 éves koromban végleg magához vett, szakítva mindennel amelyben ^addig élt, vállalva a nélkülözést, s egy kamaszgyerekkel járó ösz­szes gondot. Az ő bátorsága, mellettem való,,voksolása" adott nekem is erőt, s volt bennem egy óriási bizonyítási vágy, dac és ke­serűség, ami aztán sikeresen egy sportban, nevezetesen a kerék­pározásban „jött" ki. El kellett döntenem mi akarok lenni, s az út, amit választottam „az azért is megmutatom" út volt. A Szekszárdi Spartacus kere­tén belül nyolcadikos koromban már országos bajnok voltam. Fé­nyes idők jöttek, amelyek min­den lelki bánattól elterelték a fi­gyelmemet. Aztán jöttek az egyesületen belüli gondok, ame­lyek a későbbi nagy tehetségek­énél is megismétlődtek. Ami bánt ^fz, hogy abból a tíz évből volt három olyan év, amikor világbaj­nok is lehettem volna. Sok verse­nyen győztem világbajnokok el­len, tehát az esélyem megvolt. • Mikor hagytad abba? - A moszkvai olimpia után 1980-ban. Aztán négy év múlva egyszer visszatértem, pillanato­kon belül jó formába kerültem, ez Pécsett volt, majd amikor Szé­kesfehérvárra hívtak egy rosz­szullét miatt mindennek vége lett. Akkor derült ki, hogy egy velem született veserendellenes­ségben szenvedek. I Egy korábbi interjúban, amit az elfelejtett időszakodban ké­szítettem veled sokat meséltél erről, s akkor sem értettem, hogy egy sportolót, akit ki­emelten és állandóan orvosi felügyelet alatt tartanak, hogy Férfiakról nemcsak férfiaknak SAS ERZSÉBET OLDALA érheti ilyen sokk. Akkor töb­bet, ma már semmit nem akarsz erről beszélni, s ezt tiszteletben tartom. A további életed hogy folytatódott, ke­rékpározás és a hihetetlen nagy népszerűség nélkilU - Az előbbi hiányzott, az utób­bit csak akkor vettem észre, ami­kor szembesülnöm kellett azzal, hogy milyen hamar felejtenek az emberek. Akik a magasba dobál­tak, azok nem ismertek meg az utcán, s fel kellett ismernem, hogy egyedül maradtam. Termé­szetesen velem maradt a párom, az egyetlen biztos pont az éle­temben, volt és marad is. Senki részéről nem tapasztaltam jó és segítő szándékot, s bevallom na­gyon szegények voltunk. Amikor elköltöztünk az egyik lakásunk­ból a másikba, egy segédmotor­kerékpáron vittük az összes va­gyonunkat. Mindenfelé dolgoz­tam, s éppen annyit kerestem, hogy megélt a család. S mikor következett be fordu­lat az életedben? rádiója lettünk, évek óta dobo­gón vagyunk a hallgatottsági fel­mérések alapján az ország 140 rádiója közül. Szegényesen in­dultunk, minden kitermelt pénz­eszközt kizárólag fejlesztésre költöttünk. Ennek köszönhetően már öt évvel ezelőtt olyan számí­tógépes technikával rendelkez­tünk, amelyet a Juventus rádión kívül még egy rádió használta a „Szegedi rádió 88." I Milyen igények szerint ala­kítottad ki az Antritt rádió ar­culatát? I - Amikor egy éjszaka átgon­doltam, hogy senki segítségére nem várhatok, s itt a családom, akiket szeretek, lépnem kell. Be­kerültem a Szekszárdi Rádióba, s amikor az megszűnt, akkor a stáb biztatására felvállaltam az új rádió megszervezését. Ez lett az Antritt, 1993. február 28-án kezd­tünk az ÁNTSZ „tetején". Mára az ország egyik leghallgatottabb - Két dolgot kell egyeztetni, a hallgatók igényeit, s azt a minő­séget, amit mi szeretnénk sugall­ni. Mindkettőnek tudni kell meg­felelni, ugyanis mindenki szíve­sen hallgatja az igényes adást, de pénzt erre senki sem ad, azt ne­künk kell előteremteni. Ettől kezdve ez egy méregdrága „hob­bi". A megújulás a fejlődés techni­kailag és szellemileg is azt hi­szem elmondhatom, hogy folya­matos volt, most mégis az Antritt rádió egy nagy „ugrásra" készül. Az épület napfelkelte oldalán (ez nagyon fontos) egy 22 méte­res kirakatrádió lesz, nemzetkö­zileg is kiemelkedő színvonal, melyhez párosul egy három és fél éves engedélyezési tortúrával já­ró teljesítményemelés, amelynek üzembe helyezése karácsony utánra várható. Ez lesz a karácso­nyi ajándékunk nekünk, Antritt I rádiósoknak és reményeink sze­rint a kedves hallgatóknak is. Aki ismer az tudja, hogyha va­lamit csinálok, 'akkor azt csak maximálisan tudom csinálni. Re­mélem, hogy akik 20 múlva ide betérnek, még azok sem látják majd elavultnak ezt a rádiót. Sajnos menetközben az a bi­zonyos gyermekbetegségem olyan stádiumba jutott, hogy ­bár nem látszik rajtam, s min­dent megteszek, hogy a környe­zetem is minél kevesebbet érez­zen ebből - a közeljövőben kerü­lök transzplantációs listára, s hogy legyen esélyem a műtőasz­talon ismét elkezdtem kerékpá­rozni. Kik azok, akikre számíthatsz, kik segítik megvalósítani ter­veidet, ötleteidet? - Szerencsére van egy türel­mes családom, feleségem, aki mindig minden ötletemet, elkép­zelésemet támogatta, ő mindig megvolt nekem és az ő édesany­ja, akire éjjel-nappal számítha­tunk. Feleségem nemrégiben le­vette a vállamról a rádió összes pénzügyeit, ami nagy megköny­nyebbülés számomra. Talán so­sem jutok el idáig, ha az ő türel­mes szeretetét nem érzem állan­dóan mögöttem. Büszke vagyok nagyfiúnkra is, aki 17 éves, azt mondom neki folyton, hogy olyan életveszélyes vagy, hogy piros zászlóval kellene közleked­ned. Roppant jó fej, s bár tanulni sosem látjuk, rendkívül jó nyelv­érzéke van, talán ezen az úton fog egyszer érvényesülni. Van-e valamilyen titkos vá­gyad, elképzelésed, amit még szeretnél elérni a rádiózás te­rületén. - A nagy rádiós versengésben, sajnos elhidegültünk egymástól a másik rádió vezetőjével, ennek nem kellett volna így lennie. A közelmúltban pályázni lehetett, a környező városok frekvenciáira, s én akkor tettem egy gesztust ­mindenki tanácsa ellenére - nem indultam azokon a pályázato­kon, amelyeken ők. Ezt a gesz­tust ő nem viszonozta, ő indult a miénken. Ezt bármikor megvál­toztathatná - két sorba kerülne ­s ezzel letehetné a barátság új alapjait. Bár döntése kizárólag gesztus értékű lenne, hiszen a frekvenciára az Antritt rádiónak már elővásárlási joga van. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom