Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-11-05 / 35. szám

2000. NOVEMBER 5. JUL , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP KISSEBBSÉGI KÖZOKTATÁSI FÓRUM 2000 Senki sem születik rasszistának Tolna megyében két jelentősebb kisebbség él: a német és a roma kisebbség. E kettő közül a roma kisebbség helyzete a rosszabb. A romagyerekek a népességi részarányukhoz mérten túlságosan nagy számban kerülnek kisegítő vagy felzárkóztató iskolákba/osztályokba, olyan felzárkóztató osztályokba, amelyek voltaképpen sehova sem zárkóztatnak fel. A roma népesség problémáinak feltárásaival egy új tudományág, a romanológia foglalkozik, és van ^fc olyan törekvés is, hogy romárat lehetőség szerint romák oktassanak. Ha nem történik meg a körülbelül 500 ezres roma népesség integrációja, akkor egy önmagát eltartani képtelen jelentős társadalmi réteg reprodukciója következik be, aminek a terheit a társadalom egészének kell viselnie, és ennek hatásai a gazdasági élet és a társadalmi béke szempontjából is beláthatatlanok. Prof. Dr. Kaltenbach Jenő, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa legelőször is köszöntöttea nemzet napszámosait, hiszen a pedagógusok annyit keresnek és annyit (vagy többet) dolgoznak, mint a kétkezi napszámosok. Pedig a tudás stra^teiai kérdés. Oly korban élünk, ^mkor egy ország versenyképességét a világban nem az dönti el alapvetően, hogy "mekkora a nyersanyagbázisa, hanem az, hogy mekkora tudástőkét tudott/tud felhalmozni, mit tud és hogyan (milyen hatékonyan) működik az oktatási rendszere. Dr. Kaltenbach Jenő közbevetőleg megjegyezte, sokszor felteszik neki a kérdést, hogy mit tesz/mit tud tenni a kormány a problémák megoldása érdekében. A tévedések elkerülése érdekében Kaltenbach Jenő leszögezte, hogy ő nem tagja a kormánynak, az ő megbízatása attól független, csak közvetíteni tudja az észlelt problémákat, amelyek általában nagyon nehezen kezelhetőek/megoldhatóak, még sok-sok kompromisszum árán is, hiszen sok az elvarratlan szál. Két fő vonulata van a kisebbségi oktatásKaltenbach Jenő nak: a nemzetiségi és a cigány kisebbségi oktatás problémaköre, ezeket (a sok hasonlóság ellenére) azért kell különválasztani, mert a cigányság speciális problémái speciális megközelítéseket/megoldásokat igényelnek. Miért van szükség nemzetiségi oktatásra? A nyelv, a kultúra, a hagyományok, a kultúra átörökítő képesség megőrzése érdekében. Az iskolák enyhíthetik a társadalmi/gazdasági feszültségeket, szűkíthetik, áthidalhatóvá tehetik a különböző hátrányos helyzetű rétegek számára azt a szakadékot, amely köztük és az állítólag nem létező középosztály között tátong. Az állami költségvetési koncepció elvileg megfelelő, de a fejkvóta nem eléggé specifikus. Hasonlatos a dolog az egyszeri hajóskapitány és a kormányos párbeszédéhez: - Mennyi? - 30. - Mi 30? - Mi mennyi? Pénz elvben van, gyakorlatban nincs, mert nem jut el az érintettekhez. Ez akkor is így volt, amikor még „pántlikázva" volt, vagyis (elvben) másra nem lehetett felhasználni, mivel az Állami Számvevőszék akkor sem ellenőrizte tételesen azt, hogy mire fordítódott a pénz. Megelégedett a nemzetiségi kisebbségi oktatás meglétének a tényével. Az oktatási minisztérium is csupán csak jogi szabályozást végez, szakmai dolgokba való beleszólása minimális. Konkrétabban fogalmazva: nem egyértelmű, hogy az állam a pénzéért megkapja-e (esetenként sokszorosan) azt a szellemi tőkét kamatostul, amiért a pénzét befektette, megelőlegezte. Egyes optimista vélemények szerint erre a tanterv és a tankönyvek nyújtanak garanciát, amelyeket szakértők szakértettek és felelős, magas beosztású illetékesek jóváhagytak. (Maradjunk annyiban, hogy a „fekete dobozba" az egyik oldalon bemegy és a másik oldalon majd 8-12-17 év múlva kijön „valami". (Visszatérve a roma integráció kérdésére, már elöljárójában le kell szögezni azt, hogy ez távolról sem csak „cigány-kérdés", hiszen a társadalom minden egyes tagjának integrációja nélkül Európában ma egyetlen ország sem lehet versenyképes. Valaha a „Török áfium" ellen lehet, hogy volt orvosság, de a diszkrimináció ellen jelenleg még nincs felírható kanalas orvosság, ami naponta kétszer, háromszor beszedve elmulasztja a hátrányos megkülönböztetés riasztó tüneteit. Természetesen ennek érdekében annak kell többet tenni (a vak", rajtunk múlik, hogy mivé neveljük... Szűnjön meg az egymásra mutogatás, a bűnbakkeresés, döntsük le a több évszázados valóságos és képzeletbeli falakat, és ne csak azért, mert ez törvénytelen, alkotmányellenes dolog, hanem azért, mert emberek vagyunk... Egy roma önkormányzati vezető a cigányság problémáinak taglalásakor többek között felvetette azt, hogy az ÁLLAM elsősorban a roma szülők tisztességes megélhetési lehetőségeinek biztosításával tegye lehetővé a roma gyerekek esélyegyenlőségét, ne közvetett módon a fejkvótával, mert az a falra hányt borsónál is kevesebbet ér. Kaltenbach Jenő válaszában elmondta, hogy nem tud azonosulni azzal a nézettel, hogy az állampolgár az államot valami különálló (felsőbbrendű) isteni vagy ördögi hatalomnak képzeli és kezeli elképzelései szerint, amely kénye-kedve szerint ajándékoz vagy büntet. „AZ ÁLLAM MI VAGYUNK" - hangsúlyozta, ezért vegyünk részt tevékenyen a politikai, társadalmi, gazdasági folyamatokban, és szervezeti keretek között juttassuk érvényre jogos érdekeinket. Hogy ez nem illúzió, A roma integráció nem „cigány-kérdés" többségi társadalomnak), aki jogi, anyagi, hatalmi eszközök birtokában többet tud tenni, de a hozzávetőlegesen 500 ezres cigány népesség felelőssége sem bagatellizálható el: karba tett kézzel ülve még a sült galamb se tud berepülni egy csukott szájba. A diszkriminációellenesség ne csak tantárgy, hanem szemlélet legyen, ami nemcsak az iskolákban érvényes (mert ha csak ott, akkor ott sem), hanem az élet minden területén, hiszen senki sem születik rasszistának, az újszülött ilyen szempontból „színannak bizonyítékaként álljon itt a legújabb kori OZORAI PÉLDA: Ozorán 25 százalékos a roma népesség részaránya. Ozorán különösebb konfliktusok nélkül élnek egymás mellett a romák és nem romák. Ozorán minden roma munkát kap, aki hajlandó dolgozni... nem folytatom. Vajon nem kellene-e egy hatpárti országgyűlési bizottságot kiküldeni Ozorára, hogy az egész országban megvalósulhasson az OZORAI PÉLDA? Bálint György Lajos