Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-22 / 36. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. október 22. T éfc it f AVüL&s.? T & * Spanyolokat, franciákat előzött meg Arató bravúros vébészereplése Végig „partiban" volt a Szekszárd a megasztár ellen VAN MIT KERESNI A KISEBBIK SOPRON ELLEN Cibálta a mérkőzés nagy részében a hazai női kosárlabdázás egyik, a mezőnyt felfaló oroszlánjának , a Soproni GYSEVnek a bajuszát az Atomerőmű KSC Szekszárd a szerdai derbin, de végülis jött a papírforma, magabiztosan nyert a vendég. Persze ez a végeredményből következtethető látszat, mert a nagynevű sztárcsapat csak az utolsó negyedben tudta biztosítani a győzelmet. Armaghani edzőnek ekkor kénytelen kelletlen,de be kellett vetnie Balogh Bubu nélküli legjobb csapatát, ismét együtt kellett szerepeltetnie a két klasszis légióst, Vilipicset és Kocovát, mert igencsak melegedett a helyzet. Rá kellett jönniük a zöldeknek, hogy ez a Szekszárd már nem az a pipogya gárda, akiket éveken át úgy náspángolgtak el, ahogy csak akartak. A Bulatova által magas szinten vezérelt együttes a harmadik negyedben ráérezve az ellenfél védekezésének hibáira lábra kapott, és szépen bejátszott labdák, kigolyózott akciókat követően szívósan tapadt. Kajdacsi labdaszerzései, kiharcolt ziccerei, Nyírő mérnöki precizitású „tempózásai", Kravcsuk kétkezes, különös stílusban elküldött triplái lázba hozták a közönséget. Örvendetes volt látni, hogy ekkor, a kritikus pillanatokban, amikor kétszer is fölzárkózott öt pontra a végig nagy lelkesedéssel játszó szekszárdi csapat, a Sopron nem a csapatjáték legfőbb komponenseiben, hanem a kinti dobópárbajban, az úgynevezett remekül célzó kisemberei révén múlta felül a hazai csapatot, amiben az ő részükről is hordozott magában kockázatot, de Donkó és Eördögh le tudta hűteni a már igencsak lázban égő szekszárdi publikumot. A látottak alapján joggal kijutott ki a dudaszó utáni elismerésből az Atomerőmű KSC Szekszárdnak. Ez az európai elitbe készülő GYSEV, amely a nyáron Bajnokok Ligája győztes csapatból is erősített, 45-50 pontokkal gázol át a magyar középmezőny csapatain. Szánt szándékkal erre törekedett szerdán este is: minimum megdobni a százat, vagy ha mégsem, akkor ne dobjon ötvenet az ellenfél. A hazai ötödik-hatodik helyet megcélzó KSC ebben nem volt partner, ellenben az első gárda a feltörekvő kicsik közül, amely időnként meg tudta szorongatni a legrangosabb európai kupában is négy közé vágyó GYSEV-et. így a nagyon szoros meccs után kialakult mínusz 21 (9170) nagyon is vállalható. A meccs egyes periódusaiban felvonultatott csapatmunka, benne a jó egyéni teljesítményekkel (Kajdacsi, Nyírő, Kravcsuk, Bulatova) biztató a vasárnapi, a másik, de nem sokkal rosszabb soproni gárda, a Postás, elleni találkozó előtt. Valljuk meg őszintén: itt már a szimpla tisztes helytállással nem nagyon étjük be. Kezdődjék el a hőn óhajtott skalpvadászat, kedves KSC Atomerőmű Szekszárd. B. Gy. Noha a helyi sajtóban - legalábbis egyelőre - nem kapott akkora publicitást, mint azt az elért eredmény okán megérdemelné,ettől függetlenül tény, hogy az olasz színekben versenyző, szekszárdi Arató Dávid a Tolna megyei kerékpársport évtizedekre visszamenőleg egyik legkiválóbb eredményét produkálta a napokban befejeződött franciországi országúti világbajnokságon. Az U23-as, majdnem felnőtt kategóriában induló exszekszárdi az országúti mezőnyversenyben a szokásosan óriási iramban zajló küzdelemben a szűkebben vett élmezőny utáni üldözőbolyban érkezve az igen előkelő 37. helyet szerezte meg a másfélszázas mezőnyben. Nagyszerűen összedolgozva a szintén olasz-magyar „druszájával", Sipőcz Dáviddal, aminek eredményeképpen francia és spanyol bringásokat előzött meg, amire az utóbbi évek világversenyein egyáltalán nem volt példa. Ezt az U23-as világbajnoki 37. helyezést már azon a lapon lehet említeni a Tolna megyei kerékpársport eredményszegény dicsőségkönyvében, amelyen Halász Zoltánnak még a nyolcvanas években elért Békeverseny szakaszgyőzelmét, valamint Steig Csabának a barcelonai olimpián produkált 54. helyezése szerepel. Persze Aratónak - még a koránál fogva - módjában áll e tekintetben az élre tömi. Végülis felnőtt korszaka még csak most kezdődik igazán. Bálint Györm^ „A Világ Labdarúgói A-tól Z-ig" Több száz neves külföldi és magyar futballista fotója díszíti október 30-ig a Babits Művelődési Ház társalgóját A 70 ország focistáit felvonultató, „A Világ Labdarúgói A-tól Z-ig" című fotókiállítás olyannyira teljes, hogy a látogatónak nem sok esélye van arra, hogy tud mondani olyan neves játékost, akinek az arcképe nem található meg a falakon. A hétezer darabos kollekció tulajdonosa, a solti Molnár István 25 éves gyűjtőmunkával állította össze az anyagot. - 13 éves koromban láttam a lányokat az iskolában. hogy Roger Moore és Maros Gábor képeket gyűjtenek. Mivel a 1972-es olimpia alatt beleszeretem a fociba, úgy gondoltam, akkor én labdarugók képeit kezdem el gyűjteni. A kollekció teljessé tétele rengeteg levelezést, utánjárást igényelt, de úgy érzem, most már teljes anyag van a kezemben. A kiállítást Dr. Freppán Miklós, a Tolna megyei Közigazgatási Hivatal vezetője nyitotta meg, aki a '60-as években a magyar élvonalban focizott. - Az én időmben a legtehetségesebb gyeA helyettes államtitkár és a sikeredző rekek futballisták lettek, hiszen ez egy komoly kiugrási lehetőséget jelentet. A focinak jóval nagyobb volt a bázisa, mint jelenleg és ez az eredményekben, a nézőszámban is meglátszott. A kiállítás-megnyitó után Tornyi Barnabás, a Kispest-Honvéd egykor Szekszárdon élő trénere tartott szakmai fórumot. - A mai magyar labdarúgás siralmasnak nevezhető helyzete számtalan okra vezethető vissza. Nem lehet „ vegytisztán " a fociban történtekről beszélni, csak a környezetével együtt. Beszélnünk kell az infrastruktúra változásáról, a stadionok, a létesítmények leromlott állapotáról. Fel kell figyelnünk az utánpótlás leszűkülésére, a pénzhiányra. Egyszerűen nem ködik a labdarú% mechanizmusa. A zárkózás lehetőségét a tömegbázis növekedésében látom, amire már megvannak a kedvező jelek. A mai gyerekekből nőhet ki az a nemzedék, akikért majd tömegek ülnek ki a lelátókra. Én már lehet, hogy olyan idős leszek, hogy úgy kell kivezetni a stadionba, de hiszem, hogy eljön még a magyar foci felemelkedésének ideje, hiszen Magyarország mindig is „Futbólia" volt. Fenyvesi iW A tolnaiak nagyon biztosak voltak a dolgukban, hogy az időmérést is felfüggesztő ellenőr hibázott, amikor a Ferropatent Szekszárd SE elleni megyei rangadón nem engedték a második félidő elejére megérkező román illetőségű átlagai vőjüket, Ana Smetecet pályára <lépni. ÁllüálpP® szerint a játékos annak rendje és módja szerint be akart állni,de a zsűri nem engedie. Márpedig a szabályzat módot ad a jegyzőkönyvben szereplő, érvényes sportorvosi igazolvánnyal rendellek ző játékosnak a bármikori színre lépésre.Ez rendjén is van, de akkor az asztalnál történt úgymond műhiba miatt miért nem rendelt el a szövetség versenybizottsága újrajátszást? Merthogy a szövetség a hét közben meghozta döntését: minden marad a régiben,vagyis a pályán elért eredmény, a 24-20-as Ferropatent győzelem a jogerős. A meccs utáni óvást követően legalább tucatnyi tolnai szimpatizánssal találkoztam, akik úgymond minden kétséget kizáró bizonyító erejükről győaködték a közvéleményt. Úgy tűnt igazuk lehet, noha a zsűnasztalnál jómagam sem láttam a cserére utaló jeleket, vagy az ezt elutasító vitáKata tornaiak és az asztal között,de ez nem jelent semmit. De amikor Mátrai Attila és némely asztaltársa állította, hogy Smetec becserélésére utaló egyértelmű jel márpedig nem volt,akkor azért némiképpen hajlottam arra, hogy az elmeszeléstől tartp komiszár nem egyfajta önvédelemből mosakodik... Kétségeinket az abszolút igazság kiderítését illetően az is fokozta, amikor Smetec nem óhajtott egy árva szót sem ejteni az esetről a sajtóban, no és a klubvezetés sem különösebben erőltette a dolgokat. Innétől már, ha úgy tetszik kétesélyessé vált a zöld asztalnál folytatott küzdelem. Aztán mintegy varázsütésre, hogy, hogynem Mátíai Attilát, az amúgy tolnai illetőségű ellenőrt semmiképpen sem marasztalták el alíontnökök. Győzött az erkölcsös megoldás, a pályán akkor a jobbik csapaté a két bajnoki pont. Ám nálam azok a valamit az igazságról tudó sportvezetők és szurkolók is győztek, akikben az eset kapcsán talán a legjobbkor támadt fel a lelkiismeret. B.Gy.