Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-22 / 36. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. október 22. T éfc it f AVüL&s.? T & * Spanyolokat, franciákat előzött meg Arató bravúros vébészereplése Végig „partiban" volt a Szekszárd a megasztár ellen VAN MIT KERESNI A KISEBBIK SOPRON ELLEN Cibálta a mérkőzés nagy részé­ben a hazai női kosárlabdázás egyik, a mezőnyt felfaló orosz­lánjának , a Soproni GYSEV­nek a bajuszát az Atomerőmű KSC Szekszárd a szerdai der­bin, de végülis jött a papírfor­ma, magabiztosan nyert a ven­dég. Persze ez a végeredmény­ből következtethető látszat, mert a nagynevű sztárcsapat csak az utolsó negyedben tudta biztosítani a győzelmet. Armaghani edzőnek ekkor kénytelen kelletlen,de be kellett vetnie Balogh Bubu nélküli legjobb csapatát, ismét együtt kellett szerepeltetnie a két klasszis légióst, Vilipicset és Kocovát, mert igencsak mele­gedett a helyzet. Rá kellett jön­niük a zöldeknek, hogy ez a Szekszárd már nem az a pi­pogya gárda, akiket éveken át úgy náspángolgtak el, ahogy csak akartak. A Bulatova által magas szinten vezérelt együttes a harmadik negyedben ráérezve az ellenfél védekezésének hibá­ira lábra kapott, és szépen be­játszott labdák, kigolyózott ak­ciókat követően szívósan ta­padt. Kajdacsi labdaszerzései, kiharcolt ziccerei, Nyírő mér­nöki precizitású „tempózásai", Kravcsuk kétkezes, különös stílusban elküldött triplái lázba hozták a közönséget. Örvende­tes volt látni, hogy ekkor, a kri­tikus pillanatokban, amikor kétszer is fölzárkózott öt pontra a végig nagy lelkesedéssel ját­szó szekszárdi csapat, a Sopron nem a csapatjáték legfőbb kom­ponenseiben, hanem a kinti dobópárbajban, az úgynevezett remekül célzó kisemberei révén múlta felül a hazai csapatot, amiben az ő részükről is hordo­zott magában kockázatot, de Donkó és Eördögh le tudta hűteni a már igencsak lázban égő szekszárdi publikumot. A látottak alapján joggal ki­jutott ki a dudaszó utáni elis­merésből az Atomerőmű KSC Szekszárdnak. Ez az európai elitbe készülő GYSEV, amely a nyáron Bajnokok Ligája győz­tes csapatból is erősített, 45-50 pontokkal gázol át a magyar középmezőny csapatain. Szánt szándékkal erre törekedett szerdán este is: minimum meg­dobni a százat, vagy ha még­sem, akkor ne dobjon ötvenet az ellenfél. A hazai ötödik-ha­todik helyet megcélzó KSC eb­ben nem volt partner, ellenben az első gárda a feltörekvő ki­csik közül, amely időnként meg tudta szorongatni a leg­rangosabb európai kupában is négy közé vágyó GYSEV-et. így a nagyon szoros meccs után kialakult mínusz 21 (91­70) nagyon is vállalható. A meccs egyes periódusaiban felvonultatott csapatmunka, benne a jó egyéni teljesít­ményekkel (Kajdacsi, Nyírő, Kravcsuk, Bulatova) biztató a vasárnapi, a másik, de nem sokkal rosszabb soproni gárda, a Postás, elleni találkozó előtt. Valljuk meg őszintén: itt már a szimpla tisztes helytállással nem nagyon étjük be. Kezdőd­jék el a hőn óhajtott skalpvadá­szat, kedves KSC Atomerőmű Szekszárd. B. Gy. Noha a helyi sajtóban - legalábbis egyelőre - nem kapott akkora publicitást, mint azt az el­ért eredmény okán megérdemelné,ettől függetlenül tény, hogy az olasz színekben verseny­ző, szekszárdi Arató Dávid a Tolna megyei kerékpársport évtizedekre visszamenőleg egyik legkiválóbb eredményét produkálta a napokban befejeződött franciországi országúti világ­bajnokságon. Az U23-as, majdnem felnőtt kategóriában induló exszekszárdi az országúti mezőnyversenyben a szokásosan óriási iramban zajló küzdelemben a szűkebben vett élme­zőny utáni üldözőbolyban érkezve az igen előkelő 37. helyet szerezte meg a másfélszázas mezőnyben. Nagyszerűen összedolgozva a szintén olasz-magyar „druszájával", Sipőcz Dáviddal, aminek eredményeképpen francia és spanyol bringásokat előzött meg, amire az utóbbi évek világversenyein egyáltalán nem volt példa. Ezt az U23-as világbajnoki 37. he­lyezést már azon a lapon lehet említeni a Tolna megyei kerékpársport eredményszegény di­csőségkönyvében, amelyen Halász Zoltánnak még a nyolcvanas években elért Békeverseny szakaszgyőzelmét, valamint Steig Csabának a barcelonai olimpián produkált 54. helyezése szerepel. Persze Aratónak - még a koránál fogva - módjában áll e tekintetben az élre tömi. Végülis felnőtt korszaka még csak most kezdődik igazán. Bálint Györm^ „A Világ Labdarúgói A-tól Z-ig" Több száz neves külföldi és magyar futbal­lista fotója díszíti október 30-ig a Babits Művelődési Ház társalgóját A 70 ország focistáit felvonultató, „A Világ Labdarúgói A-tól Z-ig" című fotókiállítás olyannyira teljes, hogy a látogatónak nem sok esélye van arra, hogy tud mondani olyan neves játékost, akinek az arcképe nem található meg a falakon. A hétezer darabos kollekció tulajdonosa, a solti Molnár István 25 éves gyűjtőmunká­val állította össze az anyagot. - 13 éves ko­romban láttam a lányokat az isko­lában. hogy Roger Moore és Maros Gábor ké­peket gyűjtenek. Mivel a 1972-es olimpia alatt be­leszeretem a foci­ba, úgy gondol­tam, akkor én labdarugók képe­it kezdem el gyűj­teni. A kollekció teljessé tétele ren­geteg levelezést, utánjárást igényelt, de úgy érzem, most már teljes anyag van a kezemben. A kiállítást Dr. Freppán Miklós, a Tolna megyei Közigazgatási Hivatal vezetője nyi­totta meg, aki a '60-as években a magyar él­vonalban focizott. - Az én időmben a legtehetségesebb gye­A helyettes államtitkár és a sikeredző rekek futballisták lettek, hiszen ez egy ko­moly kiugrási lehetőséget jelentet. A focinak jóval nagyobb volt a bázisa, mint jelenleg és ez az eredményekben, a nézőszámban is meglátszott. A kiállítás-megnyitó után Tornyi Barna­bás, a Kispest-Honvéd egykor Szekszárdon élő trénere tartott szakmai fórumot. - A mai magyar labdarúgás siralmasnak nevezhető helyzete számtalan okra vezethető vissza. Nem lehet „ vegytisztán " a fociban tör­téntekről beszélni, csak a környezetével együtt. Beszélnünk kell az infrastruktúra változásáról, a stadio­nok, a létesítmények leromlott állapotáról. Fel kell figyelnünk az utánpótlás leszűkü­lésére, a pénzhiányra. Egyszerűen nem ködik a labdarú% mechanizmusa. A zárkózás lehetőségét a tömegbázis növekedé­sében látom, amire már megvannak a kedvező jelek. A mai gyerekekből nőhet ki az a nemzedék, akikért majd tömegek ülnek ki a lelátókra. Én már le­het, hogy olyan idős leszek, hogy úgy kell ki­vezetni a stadionba, de hiszem, hogy eljön még a magyar foci felemelkedésének ideje, hiszen Magyarország mindig is „Futbólia" volt. Fenyvesi iW A tolnaiak nagyon biztosak voltak a dolguk­ban, hogy az időmérést is felfüggesztő ellenőr hibázott, amikor a Ferropatent Szekszárd SE el­leni megyei rangadón nem engedték a második félidő elejére megérkező román illetőségű átlagai vőjüket, Ana Smetecet pályára <lépni. ÁllüálpP® szerint a játékos annak rendje és módja szerint be akart állni,de a zsűri nem engedie. Márpedig a szabályzat módot ad a jegyzőkönyvben szerep­lő, érvényes sportorvosi igazolvánnyal rendellek ző játékosnak a bármikori színre lépésre.Ez rendjén is van, de akkor az asztalnál történt úgy­mond műhiba miatt miért nem rendelt el a szö­vetség versenybizottsága újrajátszást? Merthogy a szövetség a hét közben meghozta döntését: minden marad a régiben,vagyis a pályán elért eredmény, a 24-20-as Ferropatent győzelem a jogerős. A meccs utáni óvást követően legalább tucat­nyi tolnai szimpatizánssal találkoztam, akik úgy­mond minden kétséget kizáró bizonyító erejük­ről győaködték a közvéleményt. Úgy tűnt igazuk lehet, noha a zsűnasztalnál jómagam sem láttam a cserére utaló jeleket, vagy az ezt elutasító vitá­Kata tornaiak és az asztal között,de ez nem jelent semmit. De amikor Mátrai Attila és némely asz­taltársa állította, hogy Smetec becserélésére uta­ló egyértelmű jel márpedig nem volt,akkor azért némiképpen hajlottam arra, hogy az elmeszelés­től tartp komiszár nem egyfajta önvédelemből mosakodik... Kétségeinket az abszolút igazság kiderítését illetően az is fokozta, amikor Smetec nem óhajtott egy árva szót sem ejteni az esetről a sajtóban, no és a klubvezetés sem különöseb­ben erőltette a dolgokat. Innétől már, ha úgy tet­szik kétesélyessé vált a zöld asztalnál folytatott küzdelem. Aztán mintegy varázsütésre, hogy, hogynem Mátíai Attilát, az amúgy tolnai illetőségű ellenőrt semmiképpen sem marasztal­ták el alíontnökök. Győzött az erkölcsös megol­dás, a pályán akkor a jobbik csapaté a két bajno­ki pont. Ám nálam azok a valamit az igazságról tudó sportvezetők és szurkolók is győztek, akik­ben az eset kapcsán talán a legjobbkor támadt fel a lelkiismeret. B.Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom