Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-08 / 34. szám

2000. október 15. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Balogh Zoltán biztonsági őr, akinek szolgálati helye Szekszárd bankjainak egyike. Foglalkozását, hivatását az utóbbi évtized hozta „divatba", ha úgy tetszik: tette szükségszerűvé, s a fiatal generáció sok férfi és hölgy tagja találja vonzónak. Kevés ismeretünk van erről a hivatásról, leginkább akkor figyelünk csak fel rá, ha a televízióban, rádióban, újságban, egy-egy betörésről, bankrablásról hallunk, látunk, olvasunk. Munkájukat a nyugatról beáramló kommandósfilmek teszik kicsit misztikussá, így mi, hétköznapi emberek nem csoda, hogy kíváncsiak vagyunk rájuk. „Szeretem a rendet, a fegyelmet" - Zoli! Bevallom őszintén, a bizottsági örök számomra nem csak a ^Bt(onságot jelentik, hanem a férfinem egyfajta pozitív megjelenési formáját, akár az öltözködésről, akár a viselkedésről van szó... No, de kezdjük az elején, bizonyára ön sem egyenruhában született, ilyen „kidolgozott" külsővel... - Pécsett születtem, a Halak jegyében, amelyről azt hallottam, hogy nagy az empatikus készségük, a tűrőképességük és szeretnek segíteni embertársaikon. A horoszkópokban, jóslatokban, babonákban nem hiszek, viszont a fenti tulajdonságok, úgy gondolom nagyon is szükségszerűek ebben a hivatásban. Egyébként decsi származású vagyok, onnan járok be naponta, ott élek édesanyámmal, öcsémmel, Tamással, aki az I. Bélában érettségi «

i, informatika szakon tanul. Ön hol és milyen iskolákba járt? - Az általánost a faluban jártam, az 5,,05-ösben érettségiztem, majd magasépítő technikusi oklevelet szereztem. Igazából a szüleim tanácsára szereztem ezeket a bizonyítványokat, mert bár szerettem rajzolni, igazi elképzelésem nem volt arról, hogy mi szeretnék lenni. Az iskola helyett inkább a katonaság volt számomra meghatározó. Pécsett voltam katona, mégpedig tüzér rajparancsnok, amely rangot egy féléves aktív kiképzés után kaptam meg. - A leszerelés után sem ért még meg a gondolat, hogyan tovább? - Először munkanélküli voltam, de úgy látszik mégis „dolgozott" bennem a katonaságnál megszokott fegyelem, rendszer és rendszeretet, így történt, hogy a vagyonőri hivatás felé kezdtem el kacsingatni. Visszagondolva, igazából már a katonaság előtt vonzott a gondolat, milyen lehet egy bankban dolgozni. Akkor ez még csak számomra a külsőségeket jelentette - jól néznek ki, kisportoltak, egyenruhában járnak, mindenki felnéz rájuk - ám a katonaság megérlelte ezt a gondolatot. Férfiakról nemcsak férfiaknak - Milyen végzettség kellett, hogy ilyen munkakörben állást vállalhasson ? - Pont fordítva történt, először kaptam munkát, a Csapó Dániel Szakközépiskolában - egy ismerősöm révén - biztonsági őrként dolgoztam. Közben egy vagyonvédelmi kft.-nél beiratkoztam egy féléves intenzív tanfolyamra. - Mi mindent kellett ott megtanulnia? - Széleskörű ismereteket szereztem, pszichológiából, kriminológiából, a büntető törvénykönyvből. Aztán egy külön tanfolyamon fegyverelméletet és -gyakorlatot is tanultunk, ez megint egy másik vizsgát jelentett. Egyébként az előző tanfolyam szóbelivel, írásbelivel, gyakorlati önvédelemmel kapcsolatos vizsgával ért véget. „A legfontosabb az emberi élet" - A jelek szerint átment ezen a közel sem könnyűnek mondható vizsgán, hiszen jelenleg egy bankban biztonsági őr... - A vizsga után beléptem a Securitas Hungária Rt. nevű svédmagyar céghez, s a Tolna Megyei Kórház főportáján kezdtem el dolgozni. Közben volt két banki állásajánlatom, amihez viszont le kellett tennem egy pszichológiai vizsgát, ami a fegyverviseléshez volt szükséges. Ez egy alkalmassági vizsga, amely Pécsett volt, s ezt követően már fegyveres szolgálatot is vállalhattam. - Mi a feladata egy biztonsági őrnek? Az ember azt gondolná, hogy mi más lehetne, mint a pénzre vigyázni így van ez? - Közel sem. A legfontosabb feladat a megelőzés, amit csak állandó figyelemmel lehet elérni. Látunk-e gyanús egyént a bank közelében, esetleg többször elmenni, nézelődni, stb. Egyébként ez egy érdekes dolog, hogy az emberben az évek során kialakul egyfajta megérzés, mintha „látnánk', hogy ki az, aki rosszban sántikál. Egyébként a legfontosabb, amit védeni kell még egy bankban is, az az emberi élet. Azt nem szabad kockáztatni semmiért. - Mi a teendő, ha támadás éri a bankot, hiszen mostanában léptennyomon álarcos támadóknak vannak kitéve, s az sem vigasztaló, hogy az ország másik felében volt, mert valószínű ők sem gondoltak rá, így aztán az esély mindenhol fenn áll... - Ha támadás éri a bankot, csak akkor lehet ellentámadásba kezdeni, ha 100%-osan biztosak vagyunk abban, hogy meg tudjuk oldani, le tudjuk fegyverezni, megállítani az akciót. Mégpedig úgy, hogy elsősorban az ügyfelek, a banki dolgozók és a saját életünk biztonságát kell szem előtt tartani. Ugyanis a pénz pótolható, de az emberi élet nem. - Gondol arra, hogy mi lenne, ha... - Az esély mindig megvan, szerencsére a mi bankunkban, a Citibankban ketten a társammal tökéletes biztonságot tudunk nyújtani mindenkinek, aki a bankban tartózkodik. „Konditerem és bicikli" - A biztonsági őrnél is vonzóbb talán a mai fiatalok körében a testőrség. Önnek nem fordult meg a fejében. Magas, jóképű, edzett, intelligens... - Számomra is nagyon vonzó, de ilyen kis városban ezt a hivatást nem lehet gyakorolni, elmenni pedig nem szeretnék. Nagyon szeretem az ezzel kapcsolatos filmeket, most visszagondolva már gyermekkoromban is szerettem, lehet, hogy onnan indult az egész vonzódásom. Iskolás koromban légpuskával még versenyt is nyertem, a katonaságnál úgyszintén, egy országos versenyen 50 versenyző közül Hatodik lettem gépkarabéllyal. A fegyverek iránti vonzalmamat biztos apukámtól „örököltem", aki lövészklubot vezetett, s fiatal korában katonai iskolába járt. - Ebben a hivatásban vannak-e előrelépési, kiugrási lehetőségei? - Nagyon becsülöm a Köztársasági őrezredben lévő embereket, vonzó számomra a kommandósok élete is, csakhogy mindehhez nagyon sokat kellene tanulni, s csak a rendőrség kötelékéből lehetne odakerülni. - Mesélt arról, hogy az állandó figyelem is, tud nagyon fárasztó lenni, még akkor is ha a kívülálló szemében az semmittevésnek látszik... - Éppen ezért igyekszem a munkaidőn kívüli életemet úgy rendezni, hogy minél több mozgás legyen benne. Rendszeresen edzek, kisgyermekkoromban duci voltam, aztán egy fogyókúrás táborban rávezettek az egészséges étkezés és mozgás örömére. Konditerembe járok heti 3-4 alkalommal, alkalmanként 1 -2 órára. Aztán nagyon szeretek biciklizni, 40-50 kilométereket, akár naponta is, barátokhoz, ismerősökhöz, barátnőhöz. Ez kicsit öszszefügg azzal is, hogy szeretem a természetet, a mozgást. Szeretem az embereket, a közösséget, gyermekkoromban nyolc évig voltam a Decsi Néptánccsoport tagja, úgyhogy mindig csináltam valamit, ami a mozgással kapcsolatban van. Azt hiszem egyébként, hogy ez mindenkinek nagyon fontos lenne. - Hát ez bizony nagyon igaz. Valamiről még nem mesélt. Fiatal ember, nyilván szeret szórakozni, társaságba járni... - Van egy másodállásom, ami a szórakozással kapcsolatos, csakhogy nem az enyémmel, hanem másokéval. A konditeremben „fedeztek" fel, s hétvégeken diszkókban dolgozom, Zombán, Decsen, s ahová hívnak. - Igénybe kell venni a testi erejét, vagy inkább ilyenkor a szóbeli meggyőzést válassza? - A helyzet hozza magával, mégis úgy gondolom, hogy már a szórakozó közönség sem a „nagydarab kopasz és üt' kategóriába sorol, sokkal fontosabb, hogy megelőzzük a bajt, s ehhez nem feltétlenül ököl kell. Tudni kell velük „beszélni", de az az igazság, hogy ezt is meg kellett tanulni. Azt még elmondanám, hogy a rendbontók között egyáltalán nem az oly sokat emlegetett „ezek a mai fiatalok" viszik a pálmát, sokkal inkább az a középkorosztály, aki azt hiszi, hogy koránál fogva ő mindent megengedhet magának. -A hivatása, az edzések, a hétvégi diszkók után nem valószínű, hogy sok szabadideje marad, azért kívánom, hogy egyszer mégis gondolja meg magát, s váltsa valóra azt az álmát, amikor a Köztársasági Őrezredről mesélt. Legfeljebb szegényebbek leszünk egy biztonsági őrrel... Sas Erzsébet oldala Mry-iMM iraiijwáliswfi