Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-01 / 33. szám

5 2000. október 15. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A 35. EURÓPA NAP SZEKSZÁRDON Messze van még Európa(?) És Amerika? Ússzál csak, kisfiam, ússzál... Na azért nem ennyire vészes a helyzet az EU-csatlakozást illetően, bár már több mint 10 éve gyalogolunk Európa közepéből Európába. Sokak véleménye szerint szerencsére helyben járunk, mert máskülönben azóta már régen vagy Ázsiában vagy Amerikában lennénk. De félre a tréfával. A szekszárdi és a megyei közgyűlés, a Külügyminisztérium és az Európai Bizottság anyagi támogatásával a Szekszárdi Szüreti Napok ideje alatt rendezték meg a 35. Európa Napot Szekszárdon. A Művészetek Házában megtartott fórumnak szűkebb té^fca a fogharmonitKió volt, de nem^.sak erről esett szó. megjelenteket Tímár László, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntötte, majd a házigazda, dr. Braun Márton felszólalásában egy saját személyével kapcsolatos összeférhetetlenségi ügyről lebbentette fel a fátylat. Nevezetesen arról van szó, hogy ő országgyűlési képviselőként egyszerű részese a csatlakozási folyamatnak, viszont integrációs bizottsági tagként ellenőrzője annak, és büszkén jelentette ki, hogy nagyon meg van elégedve a saját munkájával. Érdekes módon ezen a súlyos összeférhetetlenségi ügyön mindenki csak mosolygott, ^^jogharmonizációról szólva elmond^Biogy az uniós joganyag átvételével jolhaladunk, mármint azon szabályok átvételével, amelyek megegyeznek nemzeti érdekeinkkel, amelyek valamilyen szempontból ellentétesek, azokkal megvárjuk a csatlakozást, aztán majd meglátjuk... Dávid Ibolya igazságügyi miniszter, a téma felelőse (az Igazságügyi Minisztérium feladata és tiszte a jogharmonizációs folyamatok „elvégzése") a feladatokról és azok végrehajtásának a folyamatairól beszélt színesen, érzékletesen, kedvenc költőjét, Babits Mihályt is idézve. (Dávid Ibolya Szekszárd iránti „elfogultsága" közismert.) A jövőről szólva annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Magyarország egyenrangú tagja lehet majd az Európai Uniónak, bár hazánk nem gazdasági, hanem szellemi nagyhatalom, de ez inkább előny, mint hátrány lesz egy reményei szerinti tudás alapú világban. (Úgy legyen.) Paul Poudade, Franciaország budapesti nagykövete történelmi visszapillantásában felidézte a kezdeteket, azt, hogy ősi, szinte kibékíthetetlen ellentéteken nevelődött nagy nemzetek miért látták szükségesnek először a Közös Piac, aztán Az Európai Információs Központ avatása az Európai Unió létrehozását. Közismertek az angol-francia-német történelmi (szinte 1000 éves) ellentétek, mára már ott tartanak a megbékélésben, hogy szinte már csak kupadöntőkön kapnak hajba egymással a szurkolóik. Mindezeket vélhetően reményt keltő biztatásnak szánta a kelet-középeurópai csatlakozásra váró országok számára, és azt is, hogy a kezdeti 6-ról az unió először 20, majd aztán nem ??? 30 tagra bővül. Eckhard Jaedtke, az Európa Bizottság magyarországi delegációjának helyettes vezetője elmondta, nincs példa eddig még a történelemben arra, hogy ilyen sok ország fogjon össze, és nem hagyott kétséget afelől, hogy biztos Magyarország mielőbbi uniós csatlakozásában: „az Európai Uniónak éppen olyan nagy szüksége van Magyarországra, mint Magyarországnak az Únióra." De természetesen addig még mindkét fél részéről vannak megoldásra váró feladatok, hiszen nemcsak Magyarországnak kell készen állnia a csatlakozásra, hanem az Európai Uniónak is a bővítésre. (A helsinki tanácskozás úgy határozott, hogy 2003. január elsejére az Európai Uniónak készen kell állnia a bővítésre.) Eckhard Jadke szerint Magyarországnak addig főként a környezetvédelem és a szociális vívmányok átvételének területén van elég sok tennivalója. Szombati Béla, a Külügyminisztérium Integrációs Bizottságának helyettes államtitkára emlékeztetett Dávid Ibolya nemrég elhangzott előadására, amelyben többek között szó volt arról is, hogy az Európa Tanácsi tagsághoz milyen nehéz dolog volt 2 év alatt megteremteni a feltételeket. Szombati Béla inkább az Európai Unió „illetékeseinek" üzent, mint a jelenlévőknek, amikor kijelentette: „ha ma 2 évet kapnánk a csatlakozás feltételeinek a megteremtésére, nem kérnénk határidő módosítást. Végezetül a magam részéről bibliai szövegrészletet idéznék: „Rendelt ideje van mindennek" - ahogy az egyik illusztris résztvevő négyszemközt mondta nekem, lehet időpontokat mondani, aztán az időpontok eljönnek, elmúlnak és újabb időpontok jönnek. Lám, a világvégét is hányszor megjósolták, de szerencsére eddig még mindig elmaradt. Ne siettessünk semmit: az európai uniós csatlakozás ideje is időben eljön... Bálint György Lajos PAUL POUDADE NAGYKÖVET: A francia-magyar kapcsolatok kiválóak Dávid Ibolya az EU konferencián Paul Poudade, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete nagyon rokonszenvesen és diplomatikusan beszélt Magyarország helyzetéről, esélyeiről, lehetőségeiről, de hát ez természetes dolog is egy magas rangú diplomata esetében. Ámde a kötelező protokolláris udvariaskodás után a nagykövet úr nem rejtette véka alá véleményét „Achilles - sarkainkat" illetően sem, mert - sajnos - szép számmal vannak sebezhető pontjaink is. Magyarországnak meg kell erősítenie a közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszerét, de hasonló helyzetben van a közlekedés és az állami támogatás rendszere is. A környezetvédelem is hasonló „cipőben jár", és az a bizonyos cipő leginkább a hulladékkezelés és a szennyvíztisztítás területén szorít. Viszont jól halad a jogharmonizáció és az úgynevezett közösségi vívmányok átvétele. Ez idáig senkire sem hatott a meglepetés erejével, ámde annál inkább meglepetést okozott a nagykövet úr elégedettsége a vám- és pénzügyek és a mezőgazdaság területén elért komoly fejlődés láttán. Szerencsére nem volt éppen akkor jelen egyetlen egy olyan rosszindulatú egyén sem, aki megpróbálta volna a nagykövet úr elégedettségét megingatni, egyébként is a slágertéma az EU-csatlakozás időpontjának a kérdése volt, és most a franciák az Európai Unió soros elnökei, és egyáltalán nem mellékes dolog az, hogy a francia elnökség a bővítéssel kapcsolatosan milyen álláspontot alakított ki. Van egy diplomatikus válasz erre a kérdésre, és van egy kevésbé diplomatikus, mondhatni realistább változat is. Kezdjük a diplomatikusabb változattal. Franciaországban megvan az a politikai szándék/elhatározás, hogy felgyorsítsa a folyamatokat, vagyis a politikai lendületadás szándéka, és az az álláspontja a francia diplomáciának, hogy a legjobban felkészült országoknak kell legelőször csatlakozni. (Csak emlékeztetőül: 10 ország van jelenleg a várólistán, és egyáltalán nem mindegy, hogy melyik ország mikor és milyen feltételekkel tud csatlakozni az Európai Unióhoz). Következzék a kevésbé diplomatikus válasz röviden összefoglalva. A bővítésről már megszületett a döntés. A helsinki tanácskozás úgy döntött, hogy 2003. január elsejére az Európai Uniónak készen kell állnia bővítésre, de a bővítés mikéntjéről nem született határozat. A bővítés komoly kihívást jelent az EU-nak és a csatlakozni kívánó országoknak egyaránt. Ezen a téren csak akkor történhet érdemi előbbre lépés, ha előzőleg sikerül rendezni az EU intézményi reformjának kérdését, ami a nizzai csúcstalálkozó elsődleges feladata. Ilyen körülmények között nem könnyű feladat pontosan megmondani, hogy Magyarország mikor csatlakozhat az Európai Unióhoz. (Ebből is látható, hogy az Európai Uniónak sem „könnyű", és csak zárójelben jegyzem meg azt a kevésbé ismert/ismertetett tényt, hogy hiába adják jelenleg a franciák a EU soros elnökségét, a csatlakozáshoz az összes tagország beleegyezése szükséges. Durvábban fogalmazva: egy ország vétója megakadályozhatja a csatlakozásunkat, és még csak meg sem kell különösképpen magyarázni azt, hogy miért. De ne fessük az ördögöt a falra...) A szekszárdi (magyarországi) Európa Napokhoz hasonló tájékoztató/ismeretterjesztő rendezvények az EU tagországaiban-is vannak, hiszen nemcsak a magyar lakosságot kell felkészíteni az EU-csatlakozásra, hanem az EU tagországainak a lakosságát is meg kell győzni az EU-bővítés szükségességéről, és arról, hogy nem az ő rovásukra Folytatás a 10. oldalon.