Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-09-24 / 32. szám

2000. szeptember 24. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Vesztergombi Ferenc, Szekszárd város kiváló borászainak egyike, akit a szüreti finisben hívtam ran­devúra, abból az apropóból, hogy éppen az idén három évtizede gya­korolja azt a szakmát, amely váro­sunknak immár nemcsak Európá­ban, de a világban is hírnevet szer­zett. A szekszárdi borok, az utóbbi évek egyre erősödő marketing munkájának köszönhetően immár felvehetik a versenyt a világ leg­jobb boraival. Vesztergombi Fe­renc az ezredfordulón egy arany és egy bronzéremmel járult hozzá a szekszárdi borok hírnevéhez, a Zü­richben megrendezett EXPO-VIN nemzetközi borversenyen. -A Vesztergombi név a szekszárdiak fülében igencsak ismerősen cseng... - Őseink, több száz évre visszame­^fe szekszárdiak, s földműveléssel SPalkoztak. S mint minden szek­Aszárdi természetesen borászattal is. ^Wgy nem volt kétséges, hogy a Garay Gimnázium után a Kecskeméti Ker­tészeti Főiskolát választottam, ahol 1970-ben szőlész-borász szakon sze­reztem diplomát. A kezdetekről szeretném elmonda­ni, hogy nagyon sokat tanultain édes­apámtól, s a szülők és a nagyszülők szőlőművelés és borkészítés iránti már-már alázatos hagyományőrzését valószínű a véremben hordom. A főiskola alatti hivatalos nyári gyakorlatomat pedig itthon Szekszár­don egy olyan kiváló a mai napig el­ismert szakember mellett tölthettem el, akit az egész város ismer, Horváth Józsefről, mindannyiunk tisztelt Jó­zsi bácsijáról van szó, aki akkor az őcsényi TSZ főkertésze volt. %- A diploma után mégsem itthon dted borász pályafutásodat.... „Az 1970-es esztendő számomra kettős ünnepet hozott" - Főiskolás koromban megismer­kedtem egy lánnyal, aki balassagyar­mati, s Kecskeméten járt óvónőképző­be. Az 1970-es esztendő nemcsak a diploma megszerzése miatt volt fontos számomra, hanem azért is, mert akkor tartottuk az esküvőnket. így a három évtized számomra kettős ünnepet hoz. A borász pályafutásomra visszatér­ve, szerettem volna hazajönni a dip­loma megszerzése után, s a szakmá­ban dolgozni, sajnos nem tudtak fo­gadni. Az Alföldön viszont egy kis TSZ hirdetett egy pincemesteri állást - Csemő községben - amit megpá­lyáztam, s most visszatekintve talán azért volt jó, mert mindjárt a mély­vízbe kerültem. Ebben az ötezer hek­tós pincében enyém volt minden döntés és a vele járó felelősség is. Aztán egyesült három termelőszö­vetkezet, ahová főagronómusnak hívtak, amit nem vállaltam, viszont a pincevezető állást igen, ami szintén nagy kihívás volt. Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala ISáy sültei raüdavü j^l \ - Véglegesnek tekintetted Szek­szárdtól való „elszakadásodat"? - Egy pillanatra sem! Bármennyire is jól éreztem magam, a cél mindig az volt, hogy haza, haza. Ezért mindig érdeklődtem, hogy milyen lehetősé­geim vannak, hogy ha adódik, élni tudjak vele. Aztán egy autóbalesetünk meggyorsította ezt a folyamatot, s 1978-ban hazaköltöztünk. A Szekszárdi Állami Gazdaságban főborászi állást kaptam, s 1983-ig eb­ben a beosztásban dolgoztam. - Az Aliscavin újabb, bár nem nagy változást hozott az életedbe... - Amikor megalakult, a termelési igazgatói poszton majdnem kerek tíz esztendőt töltöttem el, akkor már sok-sok szakmai tapasztalattal a há­tam mögött. A nagy változást az 1992-es eszten­dő hozta, amikor egy régóta dédelge­tett tervem kezdett megvalósulni, a saját kis „cégem", pincém kialakítása. - Ahogy mesélsz a saját terveid­ről, - amely most már tudjuk meg­valósult - mindig többes számban beszélsz... Ezek szerint nem voltál egyedül, amikor ezt a családi vállal­kozást létrehoztad? „A feleségem biztosította számomra a nyugodt hátteret" - Az öcsém, a feleségem és a fiam. A legnehezebb első 2-3 évben a fele­ségem nagyon sokat segített, s nem­csak azzal, hogy biztosította szá­momra a nyugodt hátteret, hanem te­vőlegesen is részt vett a munkában. Egyébként ő volt a vállalkozásunk első alkalmazottja. - Miközben a szakmai utadat „járjuk " végig, felnőttek a gyerekek, az 1973-ban született Csaba és az 1975-ben született Krisztina... - Csaba fiam, aki a vállalkozásunk­ban a marketing részt viszi, Mezőtúron a Mezőgazdasági Főiskola marketing­számviteli szakán szerzett diplomát, Krisztina lányunk már féijhez ment, Budapesten él, és férjével egy jól mű­ködő sajt- és borüzletet vezetnek. Fiam végzettségének azért örülök, mert így a vállalkozásunkban nem­csak a bor előállításához, hanem az értékesítéshez is „meglett" a szakem­ber. Ezen felül nagy örömmel látom, hogy komolyan foglalkozik a feldol­gozási és érlelési kísérleteivel. Úgy látom, és érzem, hogy egyre nagyobb szerepet vállal a borászkodáson túl az irányításban is. Az 1997-es Cabernet-France, Merlot (Turul) bo­rával szép piaci sikereket ért el. - Mint apa, gondolom az a leghőbb vágyad, hogy túlszárnyalja a Te sike­reidet, ami nem kis kihívás, hiszen az egész oldat kevés lenne arra, hogy hányszor és milyen versenyeken let­tek díjnyertesek kiváló boraid... - Voltam év borásza 1993-ban, Brüsszelben értem el az első nemzet­közi sikert 1995-ben, Franciaország­ban a bor világversenyéről egy arany és egy bronzéremmel tértem haza 1998-ban, tavaly Budapesten a VIN­AGORA borversenyen ezüstérmet kaptunk, s ugyancsak tavaly a már említett zürichi borversenyen arany­éremmel díjazták borainkat. A Magyar Borakadémia keretén belül működő Zászlós Borok Rendje a mi kadarkánkat találta az országban a legjobbnak, s a kadarkáért való munkálkodásomat díjjal is elismerte. A városi és megyei borversenyeken rendszeresen részt veszünk, díjazot­tak boraink, s mindig a nagydíjas ter­melők között vagyunk. „Szekszárd egyik büszkesége a Béla téri Borház" - Két évvel ezelőtt Szekszárdon a Béla téren egy olyan borüzletet nyi­tottál, amely a szekszárdiakat szívet melengető büszkeséggel tölti el, a vi­dékről illetve külföldről idelátogatók számára pedig a szekszárdi borvidék bemutatásának egy kézzel fogható, szemmel látható, szájjal ízlelhető gyöngyszeme... - Ezzel az üzlettel is egy régi álmom teljesült, s túl azon, hogy boldogok va­gyunk, ha a fentieket érzik és gondol­ják az emberek, számunkra ez az üzlet mint reklámhordozó és mint gazdasági egység beváltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. A célunk az volt, hogy a szek­szárdi karakterrel bíró, ugyanakkor nemzetközi igényeknek megfelelő kü­lönleges minőségű vörös borokkal ta­lálkozhasson az üzletbe belépő. - Több borász szakmával kapcso­latos szervezetnek vagy a tagja... A felsorolása bizonyára annyira lehe­tetlen, mint díjazott boraidnak... - Hegyközségi alelnök vagyok, a borászati bizottság elnöke. A Magyar Borakadémia tagja, a Pannonbor-mí­ves cég - öt borvidék tíz borásza alapí­totta meg azzal a céllal, hogy emeljék a magyar bor rangját a világban - ala­pító tagja vagyok, borrendi tag, ahol a fSpohámak tisztséget töltöm be. - A legaktuálisabb kérdést hagy­tam u végére. Milyen a szüret a Vesztergombi családban ? „Az idei év egészen különleges..." - A szüret a legkedvesebb, legizgal­masabb, legnagyobb munka, hiszen az egész évi munkánk gyümölcsét taka­rítjuk be. S ha már sikerült jó minősé­gű bort termelni, akkor folytatni lehet a technológiával. Az idei év egészen különleges, harminc éve borászkodom hivatásszerűen, de ilyen évvel még nem találkoztam. Szakmailag is kihí­vás, megmozgatja az embert. Várhatóan nagyon nagy minőség lesz a 2000. év szüretéből. Mennyisé­gi növekedést ez nálunk a tudatos ter­melésszabályozás miatt nem jelent. Ennek ellenére fokozottabb figyelmet érdemel ez az év, éppen az időjárás okozta különleges termés miatt. Ami a szüret hangulatát illeti, már leszoktunk a klasszikus szüretről, hi­szen ilyen nagy mennyiségű munka esetében erről nem is lehetne szó, vi­szont minden évben egyszer összejö­vünk, mindazok az emberek, akikkel egész évben együtt dolgozunk, s egy évet záró szüreti vacsorát rendezünk. -A Szekszárdi Szüreti Fesztiválon hol találkozhatunk veled? -A diplomata szüreten, majd a bor bemutatón részt veszek saját boraim­mal, és természetesen, mint borrendi tag a borrend szokásos minden évben megrendezett programján. -Amikor nem borászkodsz, akkor mit csinálsz? - Akkor is borászkodom. A felesé­gem szokta mondani, hogy „könnyű" helyzetben vagyok, mert nekem a munkám a hobbim is. Valamikor nagyon szerettem ol­vasni, ma is egész könyvhegyek so­rakoznak, s nagyon remélem, hogy eljön egyszer az idő, amikor jó ke­zekben tudva a vállalkozást sor kerül arra, hogy kézbe vegyem őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom