Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-09-24 / 32. szám

12 SZEKSZÁRDI 2000. szeptember 24. KÉNYES KÉRDÉSEK MENTÉN A FERROPATENT ELNÖKÉVEL Aki többet tud, viheti, veheti a csapatot Kisüthet még a Nap, akár már novemberben is! Pár hónapos befelé fordultság után a Ferropatent SE elnöke a tőle korábban megszokott módon kitárulkozott a nyilvánosság felé. Szembetűnő, hogy kézilabdás énjét tekintve nem érzi magát jól a saját bőrében, de hosszas vívódás után mégis úgy döntött, hogy nem adja fel, noha a klub manapság csaknem odajutott, ahonnét '91 őszén elindult, de akkor az NBI/B-ét a legújabbkori szekszárdi női kézilabdázás kibontakozása szimbólumaként fogta fel a közvélemény. Naná, hiszen akkor a fővárosból hazatérő Horváth Ferenc vezérletével olyan csapat alakult ki, amely mindjárt újoncként meg tudta nyerni az NBI/B-ét. Mozgalmas 9 év után megint az NBI/Bben a szekszárdi kézilabda, de a középcsapattá válás szerény elképzelésével. Aki nem is olyan nagyon régen még az NB I hatodik helyén állt és nem alaptalanul a további pénzügyi-szakmai előrelépésben reménykedett, az egy ilyen nehezen befolyásolható negatív zuhanórepüléstől óhatatlanul kicsit megroggyan. - Viszonylagos zárkózottságnak kétségtelen ez volt az oka. Utólag belátom, jobb lett volna, ha a gondjainkkal, problémáinkkal mindjárt májusban kimegyünk a közvélemény és a szurkolók elé - mondja Horváth Ferenc. - Mindent világosan elmagyarázva nem adtunk volna okot alaptalan feltételezéseknek, mende-mondáknak. De ez a hűvösségünk végülis nem volt tudatos. Azzal keltem fel minden nap, hogy talán sikerülhet, érdemes lesz nekivágni a kiharcolt élvonalnak. Hogy egyik júliusi napon tényleg arról tarthatunk tájékoztatót: kérem, itt vannak az új mecénások, megyünk tovább. Higgyék el. Öt helyen tárgyaltam, enynyi esélyem volt fő problémánk megoldására, de mindmáig mégsem sikerült! Persze, hogy kudarcként élem meg, hogy másfél év alatt nein sikerült legalább középtávon stabil támogatókra lelnem, de mégis úgy döntöttünk a klub tulajdonosának számító Szabó Sándorral, nem adjuk fel. Már csak azért sem, mert az elmúlt években azért valamit sikerült elérnünk, s ebbe ezidáig az intrikus rosszindulatú közhelyeldcel szemben nem pénzt vettünk ki ebből a sportágból, hanem a pénzünket fektettük bele. És még mindig hiszek benne, hogy a mostani helyzet egy múló átmeneti állapot lesz, és újra lesz értelme megcélozni az élvonalat. De addig valahogy ki kell bími, ki kell tartani. - A jelekből ítélve komoly felnőtt csapatot csak városon, megyén kívüli, országosan is ismert cégek, esetleg bankok segítségével lehet. - Ezzel tisztában vagyunk, s mint a mi korábbi példánk, és a kosárlabdázók mostani lehetősége is igazolja, hogy helyben Szekszárdon és vonzáskörzetében nem lelhető föl egy komolynak tűnhető NBf-es csapat működéséhez szükséges szponzori háttér. Persze akkor talán igen, ha a mindenkori képviselőtestület jobban szívügyének tekintené az élsportot, és esetleg letenné a voksát valamelyik klub mellett, de ne meditáljunk ezen, itt élünk Szekszárdon, itt ezek a kondíciók, lehetőségek. - Viszont arról hallani, hogy több kis szponzor a maga párszázezer forintjával beszállna a kézilabdába, de az Ön a klubnál létező teljhatalma, ezáltal kicsi beleszólási lehetősége visszatartja ettől. Pedig most, különösen a mai sanyarúnak mondható pénzügyi helyzetben több mindent is meg lehetne oldani ezekből a pénzekből, nem gondolja? - Először is, ezek az ajánlkozók valójában nem is léteznek, csak a laza fröccsözések, avagy sörözések során mondják az egyszerű embereket mintegy hergelendő, hogy én ennyit, annyit, amannyit adnék, ha a Horváth Feri nem lenne a klubnál. Azt a néhánynak is alig nevezhető feltehetően némi kis pénzzel rendelkezőt egyébiránt én magam szólítottam meg és tényleg barátian a klubszobába invitáltam és a lehető legőszintébben elmondtam neki, hogy mi mennyibe kerül, mit kell megoldani, működtetni és mi az, amiből évek hosszú során esetleg kivehető. De ezutóbbihoz menő csapat, komoly piaci értékű játékosok kellenek. Nos, az illető úriemberek a beszélgetés végén megköszönték, de az elhangzott számok alapján nem óhajtottak a sportágba beszállni. Még úgy sem, hogy felajánlottam, felajánlottuk távozásomat, a klub tulajdonos elnökével. Szabó Sándorral. Ez az ajánlat egyébiránt most is áll: amenynyiben valaki garantálhatóan, kész tényekkel előállva NBI-es garanciát ígér és meg tudni egyezni a csapat átvételét illetően, mert ez azért ingyen nem megy, alapvetően Magántulajdonú klubról van szó, akkor mi már akár holnap félreállunk. Tényleg csinálja az, aki többet, jobbat tud. -Aligha hiszem, hogy esetleg lenne tolongás, noha világosan, egyértelműen feladta a magas labdát Mennyi esélyt és mennyi időt ad magának a pénzügyi alapok előteremtésére? - A nyári melankólia után újból optimista vagyok. A mostani helyzetünk hónapró hónapra javulhat. Olyan pozitív változás is előállhat, hogy már novemberre olyan lehetőségünk lesz, hogy esetleg a bajnokság megnyerését célozzuk meg, de az is lehet, hogy lassú víz partot mos alapon csak a bajnokság végére körvonalazódik az a bíztató jövőkép. - Az UKSE-vel szemben folytatott hidegháborút eredményezhető struccpolitika a Ferropatentnek sem tehet jót sem rövid sem hosszútávon. - Tény, hogy egy bizonyos a tévében már szerintem egyoldalúan tárgyalt kérdésben, nevezetesen a játékosok át, illetve eligazolásában nem egyezik az álláspontunk, de ez nem azt jelenti, hogy megromlott volna a viszony és egyfajta értelmetlen háború kezdődne. Magam is alapító tagja voltam a remek munkát végző utánpótlásklubnak, és éves költségvetésük és az önkormányzati támogatás tíz százalékát oda is adtuk nekik minden évben. Talán részemről hiba volt nem foglalkozni a konkrét kérdéssel, illetve kérésükkel, d^^ fogunk ülni és biztosan megtalíB^ az említett kérdésben a mindenkinek megfelelő megoldást. -A szurkolói klubot - amely levele^^ is írt-nehéz komolyan venni, mert az általuk immáron már másodszor kért úgynevezett ankétra egyetlen egy emberük sem jött el. Levelük a játékosok elvándorlását nehezményezi. - Ennek fő oka a '99 elejére bekövetkezett pénzügyi összeomlás. Akiket azelőtt mi küldtünk el szakmai vagy más problémák miatt, azok meg lehet nézni - máshol semmi olyat nem mutattak, amicrt vissza kellene sírni őket bárkinek is. Mielőtt rákérdezne, hogy nem hiányzik innen egy Oravecz Erika? - azt kell, hogy mondjam, de igen. De az ő esetében egy konkrét ügyben van egy elvi megállapodásunk, amit nem rú'gunk fel azért, mert momentán nagy szükségünk lenne rá. - Károly Tímeára is?! A szülés^ után lassan újra játékra jelentkez - Már beszéltünk a Timivel, óf szükség lenne rá. Ha ő is úgy gona ja és elfogadja a feltételeinket, tőlem már a tavaszi idényben is pályára lép. - Ha év végig marad alapvetően ez a keret, hol végezhet ez a tényleg rutintalan, de lelkes tinicsapat? - Én reálisnak tartom a középmezőny egyik helyét, oda is várom az együttets, azzal együtt, hogy a beállóban és szélen még az NBI/B-ben is foghíjas a csapat. B.Gy. zutes J^ki Wr níWr Több minden lenyűgöző az évezred utolsó olimpiáján. Kezdjük mindjárt az olimpiai centrumhoz tartozó sportarénákkal, a hozzá kapcsolódó zöldes szabadidőparkokkal. No és a versenyek is nagyon szervezetten, ha úgy tetszik olajozottan zajlanak. Hogy miért kell ilyen magától értetődő evidenciákat kicsit rácsodálkozva pozitívumként felemlegetni? Meri olimpiát, amit ugye a világ legnag)>obb showjaként emlegetnek, borzasztóan nehéz rendezm-Mnó/Kl nyugati világ gazdagabb, gyakorlottabb féltekélyén is a Földnek. Másodszor pedig azért említem meg. mert az atlantai olimpia körül sok szempontból nem j volt minden rendben. Panaszkodtak is a sportági nemzetközi szakszövetségek tisztségviselői, hogy az amerikai szervezők újítottak, eltértek a konvencióktól, aminek különösen az Európában menő sportágak itták meg a levét. Nos Svdneyröl e tekintetben mindenki szuperlatívuszokban beszél. Mi tagadás, átsüt a képernyőn is. Persze kit érdekelnek a fentiek, ha nem abban a tempóban gyűlnek a medáliák, ahogy az össznépi szurkolgatás közepette eltervezgettük. Ne türelmetlenkedjünk, azokban a számok, amelyekben igazán jók vagyunk, még zömmel visszavannak, hisz amikor e sorokat rovom még csak öt nap telt el az olimpiából. Még nem volt öttusa, kajak, nem <*rolt az atlétikán belürTalapácsvetés döntő, nem indyfe. be a vízilabda, 4s a franciáklegyőzésével, bátran dobogós &lmo%szövögetneti^i^F ntö kézilabdázóinkkal kapcsolatban, Aj-ö&zeredm én^Ksségben kujeskérdes. hogy el tudjuk viselni a döntő ' pillanatok ide^meg^obáltáíásait^íulanWtoKkak tudunk-e a művészei lenni. Ebben mintha gyengébbek lennénk, vívóink, sportlövőink, bár a sok jó képességű versenyzőink közül valakinek még jó napot kell kifognia, mert ha csak ennyi lenne a két sportág produktuma, ami öt nap után az csalódással érne fel. .. Nem nagyon látni, nem nagyon hallani helyszínen tartózkodó szurkolókról. Igen, a napi kétszáz ausztrál dollár jolé szökő személyenkénti szálláslehetőségek behatárolták az utazási lehetőségeket, nem beszélve a cirka háromszázezer forintra ríigó í repülőjegyről. Am azok, akik ezutóbbi összeget még egy ötvenessel meg tudták fejelni és volt ausztrál kapcsolatuk, avagy internethozzáféréssel bírtak, nagyon akartak ott lehettek a helyszínen, ilhattak az olimpiai légkörébe. far származású családok ugyanis kínáltak 'fató szállást személyenként húsz-harminc ril dollárért. Sőt!: az olimpia idejére Sydneyből elköltöző család hét személy elhelyezésére alkalmas lakását, napi 250 dollárért kínálta. S mint hírlik azt a pár tucat turistát, aki jélkerekedett a Magyar Olimpiai Bizottság a neki szánt jegyekből segíti. Mert a magyar sikersportágak nem mindegyike zajlik majd telt ház előtt. B. Gy.