Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-23 / 3. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. január 30. Elméletileg háborús helyzetet is vonhat maga után ama múltheti bejelentés, miszerint Schneider Konrád, a kerékpáros Klub edzője a Formálódó, alakulófélben lévő, hovatovább gigantikus terveket szövögető pécsiekhez szerződik. Úgy tűnik, hogy csak elméletileg. Merthogy a párbeszéd a régi, a búcsúzó edző annak rendje-módja szerint elment a legutóbbi elnökségi ülésre, lemondott a tagságáról és nem csupán illemből jó munkát, mégjobb folytatást kívánt a volt klubjának. Negyedszázad hangzatos korszakalkotó sikerei után nem lehet csak úgy pókerarccal lelépni, mégha a mostani állapotok nem éppen idillikusak is számára. A trénerlegenda nem tudta, de nem is akarta titkolni érzelmeit, amikor a Pécsre történő eligazolása okán az aláírást követően néhány órával nyilatkozott. - Nem költözöm el, mint ahogy szövetségi kapitánykodásom idején sem hagytam el Szekszárdot mondta. - Az lesz a feladatom az olasz tulajdonú pécsi székhelyű klubban, hogy az ide igazolt versenyzők felkészülését, szakmai munkáját és versenyeztetését irányítsam, mint az egyik edző, a másik tréner Varjas István lesz. A klub neve Comix kerékpáros Klub, úgy tudom, hogy többek között Eisenkrammer Károly is ideigazol. Azt mondják a bennfentesek, hogy még külföldi versenyzőink is lesznek. Egyéb konkrétumokat még nem tudok. - Azt azért a saját szerződéséből is sejti, hogy az anyagi körülmények magyar viszonyok közepette felettébb jók lesznek... - Igen erre vonatkozóan számtalan jel van, lesz értelme dolgozni. Most úgy érzem magam, mint az évtized elején, amikor Gálék, a Bici Tour tulajdonosai megjelentek Szekszárdon. Az sajnos rövid életű Kánaán volt, kíváncsian várom, hogy miként alakulnak a dolgok Pécsett. - Lehet-e békés egymás mellett élés, hovatovább jó kapcsolat továbbra is a szekszárdiakkal? Itt van mindjárt ez az átigazolási ügy: Csomor Zoltán Pécsre tart. - Ebbe nagyon nem kívánok belefolyni. Arról meg nem tehetek, hogy a fiú annak idején Izsákról miattam igazolt Szekszárdra és most utánam akar jönni... A szekszárdi klub vezetése próbálja respektálni ama tényt, hogy a tehetséges versenyző valóban nem tekinthető szekszárdinak, nem kellett fizetni érte, nem volt szerződése és így tovább... - Mindent összegezve egy jelképes, száz és kétszázezer forintos díjra tartunk igényt, aminek kifizetése nem jelenthet gondot a pécsieknek, nekünk viszont nagy szükségünk lenne erre a pénzre is, amiről nem szívesen mondunk le. Különben senkit nem tartóztatunk vissza, aki akar mehet bárhová. Am úgy tudom, hogy Csomor kivételével mindenki marad, így tíz versenyzővel vágunk neki a következő idénynek - mondta Liska Pál. A szekszárdiak óhatatlanul újfent az utánpótlás-nevelésre helyezik majd a hangsúlyt, ezen a téren próbálnak minőségi változásokat kicsikami, ami alatt a gyerekekkel az eddigieknél szorosabb kapcsolatot, a minőségibb edzésmunkát értik. A feltűnt tehetségekre minden bizonnyal a pécsiek is felfigyelnek, no és edzőjük éppen szekszárdi, aki mint hírlik egy saját klubot is létrehoz a közeli napokban. Schneider Konrád: - Nem zavarjuk egymás vizeit, nyílt lapokkal játszva ezt én elmondtam Liska Palinak és Halász Lacinak is. Az én klubom szabadidős kerékpárklub lesz, mégpedig versenysport-irányultság nélkül. Ha mégis felbukkan egy-egy ügyes gyerek, akkor az itteni klubhoz irányítom. Nekem pécsi felnőtt edzőként nem az lesz a feladatom, mint itt volt évtizedeken át, szóval ilyen szempontból senkinek sem kell aggódnia. A múltheti számunkban a Szekszárdi kerékpáros Klub ideiglei^s edzője Liska Pál elmondta, hflB keresik és már közel is jutottak ahhoz a férfihoz, aki hosszútávú megoldást jelenthet az edzői poszton. Még várnak a bejelentéssel, ám e sorok írójának mértékadó körökből származó információja szerint Istlstekker János a megcélzott, akinek sokat ígérő pályafutása ért ideje korán véget egy sajnálatos sérülés miatt. A felfedezésnek mi külön örülünk, mivel lapunk néhány hónappal ezelőtt arról cikkezett, hogy „Jana" lehetne a már visszavonulás gondolatával foglalkozó Schneider Konrád utóda. S ha az illetékesek is így gondolják... Amíg az olimpiai egyéni sportágakat a Montrealtól Atlantáig terjedő két évtizedes periódusban - előző számunkban részletesen ezt az időszakot taglaltuk - a fokozatos előrelépés, majd a '96 utáni visszaesés jellemezte, addig a labdás sportágakban látványos konjunktúrák nem következtek be, ám a futball a kilencvenes évek elejétől elvesztette vezető szerepét, ahogy mondani szokás zuhanórepülésbe ment át Szekszárdon. Mindent egybevetve a labdás sportokban egy fokozatos lassú fejlődést figyelhetünk meg. Nevezetesen, a KSC Szekszárd a fentebb említett időszakban stabilizálta helyét a sportág tágabban vett élmezőnyében, az NBI felsőházában. Aztán a kilencvenes évek elejére, mintegy a halotti hamvaiból feltámadva megjelent a palettán a minőségi női kézilabda, felélesztvén a bőrdíszműves, spartacusos korszakot, áttörve annak korlátait. Nagyjából ezidőtájt jelenik meg a helyi palettán gyors karriert befutva a minőségi pinpong. Igen, ezek a sportágak a bennük rejlő szórakoztató-, olykor bosszantó elemek kompenzálták a valamikori Numero I, a futball visszaesését, ám a középgenerációknak, de különösen a Ferreppánékon felnőtt idősebb nemzedéknek permanensen megvan a hiányérzete emiatt. Ám tudomásul kell venniük, hogy a mai helyzeten csak egy magára még országos szinten is várató gazdasági fellendülés segíthet, ami mondjuk az iparilag momentán hazai átlagnál is fejletlenebb Szekszárdot sem kerüli el. Máskülönben nincs realitása a második vonalban, ahol évtizedeken át törzsgárdistának számított a Dózsa. Kétségtelen voltak objektív okai a zuhanórepülésnek. így például a BM gyors kiszállása, az annak idején pártállamilag kijelölt sok kis szponzor eltűnése, megszűnése, a rendszerváltozás utáni kezelhetetlenül felgyülemlett adósság, ám utólag azt is látni kell, hogy a futballban a nyolcvanas évek közepétől datálódó permanens vezetői válság, az e tekintetben csak kényszerű átmeneti megoldások, utóhatásaként a futball felkészületlenül érkezett a rendszerváltozás okozta robbanáshoz. Az új szponzori viszonyok alakulásába nem tudott beleszólni, nem tudott versenyre kelni feltörekvő helyi riválisaival, nem tudta érvényesíteni abbéli helyzeti előnyét, hogy 92-ig azért még mindig a legnépszerűbb sportágnak számított Szekszárdon. A hőn óhajtott külső tőkeinjekciózó megmentő pedig a mai napig nem kopogtatott be. A küszöbön levő átszervezések utáni harmadik vonalbeli tagság, illetve annak megtartása sem ígérkezik könnyűnek az új évezredben. Különösen annak függvényében, ha az utánpótlásnevelés prioritását is meg akarják tartani. Persze nem ígérkezik teadélutánosan könnyűnek a női kosárlabda és a kézilabda élvonalban tartása. KOMOLY szponzorokat vesztett mindkét alakulat, de nadrágszíjhúzással, minőségi utánpótlásneveléssel, újsütetű politikai és gazdasági kapcsolatokat forintosítva megtörtént a negatív folyamatokat kompenzálandó intézkedéssorozat, és a karaván halad, de legalábbis nem zuhan vissza. A szurkolók, szimpatizánsok egy része örülne neki, ha a mai szekszárdi labdás struktúra, a mai utánpótlás hátterével évtizedekre megcsontosodna. A másik tábor pedig azt mondja, óhajtja, hogy meg kéne kísérelni a pillanatnyilag talán lehetetlent, vagyis egy valamilyen szűkebb elitbe betörni képes szekszárdi csapat érdekében szponzori egységet létrehozni, valamiféle önkormányzati prioritásokat is kicsikarni. Ebbéli vágyálmok akkam lobbannak lángra, amikor a közq^ szerűség vagy a kisstílűség szürke gúnyájából kibújva valamelyik szekszárdi alakulat fővárosi avagy vidéki nagyvadat ejt, vagy éppen megszorítja. De melyik legyen a favorizált, ami kétségtelenül a másik kettő felnőtt szintű sorvadásához vezet. Erdekek, sportági kötődések, a tradíciók nagyon erősek, no és az úgymond szponzoráció is nem egy esetben az illető sportvezető személyének, az eddigi kapcsolatuknak, mintsem az ügynek szól. Ily módon sem a letűnt, sem az új korban nem jött létre konszenzus a magyar sportéletben. Minden sokszor irigyelt kisvárosi kibontakozás hátterében az állt, hogy egy időben egy vagy több szakosztály működött a magyar élvonaltól távol állva, így a nagy kibontakozás szekerét abban a sporttörténelmi helyzetben - különösen a pártállamban - jóval könynyebb volt egy irányba terelni. S az akkor favorizált sportág helyzeti előnybe került. S a történelem kerekét, mint azt a nagy politikából tudjuk, bajos visszafordítani... B.Gy. Kulissza BRINGÁS FORRÓDRÓT CSOMOR ÜGYÉBEN Schneider Pécsre szerződött - Liskáék jelöltje: Istlstekker (?) Mindkét fél békét és együttműködést hirdet