Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-23 / 3. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. január 30. Elméletileg háborús helyzetet is vonhat maga után ama múltheti bejelentés, miszerint Schneider Konrád, a kerékpáros Klub edzője a Formálódó, alakulófél­ben lévő, hovatovább gigantikus terveket szövögető pécsiekhez szerződik. Úgy tűnik, hogy csak elméletileg. Merthogy a párbe­széd a régi, a búcsúzó edző annak rendje-módja szerint elment a legutóbbi elnökségi ülésre, le­mondott a tagságáról és nem csu­pán illemből jó munkát, mégjobb folytatást kívánt a volt klubjá­nak. Negyedszázad hangzatos korszakalkotó sikerei után nem lehet csak úgy pókerarccal lelép­ni, mégha a mostani állapotok nem éppen idillikusak is számá­ra. A trénerlegenda nem tudta, de nem is akarta titkolni érzel­meit, amikor a Pécsre történő el­igazolása okán az aláírást köve­tően néhány órával nyilatkozott. - Nem költözöm el, mint ahogy szövetségi kapitánykodásom idején sem hagytam el Szekszárdot ­mondta. - Az lesz a feladatom az olasz tulajdonú pécsi székhelyű klubban, hogy az ide igazolt ver­senyzők felkészülését, szakmai mun­káját és versenyeztetését irányítsam, mint az egyik edző, a másik tréner Varjas István lesz. A klub neve Comix kerékpáros Klub, úgy tudom, hogy többek között Eisenkrammer Károly is ideigazol. Azt mondják a bennfentesek, hogy még külföldi versenyzőink is lesznek. Egyéb konkrétumokat még nem tudok. - Azt azért a saját szerződéséből is sejti, hogy az anyagi körülmé­nyek magyar viszonyok közepette felettébb jók lesznek... - Igen erre vonatkozóan számta­lan jel van, lesz értelme dolgozni. Most úgy érzem magam, mint az év­tized elején, amikor Gálék, a Bici Tour tulajdonosai megjelentek Szek­szárdon. Az sajnos rövid életű Kána­án volt, kíváncsian várom, hogy mi­ként alakulnak a dolgok Pécsett. - Lehet-e békés egymás mellett élés, hovatovább jó kapcsolat to­vábbra is a szekszárdiakkal? Itt van mindjárt ez az átigazolási ügy: Csomor Zoltán Pécsre tart. - Ebbe nagyon nem kívánok be­lefolyni. Arról meg nem tehetek, hogy a fiú annak idején Izsákról miattam igazolt Szekszárdra és most utánam akar jönni... A szekszárdi klub vezetése pró­bálja respektálni ama tényt, hogy a tehetséges versenyző valóban nem tekinthető szekszárdinak, nem kel­lett fizetni érte, nem volt szerződé­se és így tovább... - Mindent összegezve egy jelké­pes, száz és kétszázezer forintos díjra tartunk igényt, aminek kifize­tése nem jelenthet gondot a pécsi­eknek, nekünk viszont nagy szüksé­günk lenne erre a pénzre is, amiről nem szívesen mondunk le. Külön­ben senkit nem tartóztatunk vissza, aki akar mehet bárhová. Am úgy tudom, hogy Csomor kivételével mindenki marad, így tíz versenyző­vel vágunk neki a következő idény­nek - mondta Liska Pál. A szekszárdiak óhatatlanul újfent az utánpótlás-nevelésre helyezik majd a hangsúlyt, ezen a téren pró­bálnak minőségi változásokat kicsi­kami, ami alatt a gyerekekkel az eddigieknél szorosabb kapcsolatot, a minőségibb edzésmunkát értik. A feltűnt tehetségekre minden bizon­nyal a pécsiek is felfigyelnek, no és edzőjük éppen szekszárdi, aki mint hírlik egy saját klubot is létrehoz a közeli napokban. Schneider Konrád: - Nem za­varjuk egymás vizeit, nyílt lapok­kal játszva ezt én elmondtam Liska Palinak és Halász Lacinak is. Az én klubom szabadidős kerékpárklub lesz, mégpedig versenysport-irá­nyultság nélkül. Ha mégis felbuk­kan egy-egy ügyes gyerek, akkor az itteni klubhoz irányítom. Nekem pécsi felnőtt edzőként nem az lesz a feladatom, mint itt volt évtizede­ken át, szóval ilyen szempontból senkinek sem kell aggódnia. A múltheti számunkban a Szek­szárdi kerékpáros Klub ideiglei^s edzője Liska Pál elmondta, hflB keresik és már közel is jutottak ahhoz a férfihoz, aki hosszútávú megoldást jelenthet az edzői posz­ton. Még várnak a bejelentéssel, ám e sorok írójának mértékadó körökből származó információja szerint Istlstekker János a meg­célzott, akinek sokat ígérő pálya­futása ért ideje korán véget egy sajnálatos sérülés miatt. A felfede­zésnek mi külön örülünk, mivel lapunk néhány hónappal ezelőtt arról cikkezett, hogy „Jana" le­hetne a már visszavonulás gondo­latával foglalkozó Schneider Kon­rád utóda. S ha az illetékesek is így gondolják... Amíg az olimpiai egyéni sportága­kat a Montrealtól Atlantáig terjedő két évtizedes periódusban - előző számunkban részletesen ezt az idő­szakot taglaltuk - a fokozatos elő­relépés, majd a '96 utáni visszaesés jellemezte, addig a labdás sport­ágakban látványos konjunktúrák nem következtek be, ám a futball a kilencvenes évek elejétől elvesztette vezető szerepét, ahogy mondani szokás zuhanórepülésbe ment át Szekszárdon. Mindent egybevetve a labdás sportokban egy fokozatos lassú fejlődést figyelhetünk meg. Nevezetesen, a KSC Szekszárd a fentebb említett időszakban stabili­zálta helyét a sportág tágabban vett élmezőnyében, az NBI felsőházá­ban. Aztán a kilencvenes évek elejé­re, mintegy a halotti hamvaiból fel­támadva megjelent a palettán a mi­nőségi női kézilabda, felélesztvén a bőrdíszműves, spartacusos korsza­kot, áttörve annak korlátait. Nagy­jából ezidőtájt jelenik meg a helyi palettán gyors karriert befutva a minőségi pinpong. Igen, ezek a sportágak a bennük rejlő szórakoz­tató-, olykor bosszantó elemek kompenzálták a valamikori Numero I, a futball visszaesését, ám a kö­zépgenerációknak, de különösen a Ferreppánékon felnőtt idősebb nemzedéknek permanensen megvan a hiányérzete emiatt. Ám tudomásul kell venniük, hogy a mai helyzeten csak egy magára még országos szinten is várató gazdasági fellen­dülés segíthet, ami mondjuk az ipa­rilag momentán hazai átlagnál is fejletlenebb Szekszárdot sem kerüli el. Máskülönben nincs realitása a második vonalban, ahol évtizede­ken át törzsgárdistának számított a Dózsa. Kétségtelen voltak objektív okai a zuhanórepülésnek. így pél­dául a BM gyors kiszállása, az an­nak idején pártállamilag kijelölt sok kis szponzor eltűnése, megszű­nése, a rendszerváltozás utáni ke­zelhetetlenül felgyülemlett adósság, ám utólag azt is látni kell, hogy a futballban a nyolcvanas évek köze­pétől datálódó permanens vezetői válság, az e tekintetben csak kény­szerű átmeneti megoldások, utóha­tásaként a futball felkészületlenül érkezett a rendszerváltozás okozta robbanáshoz. Az új szponzori viszo­nyok alakulásába nem tudott bele­szólni, nem tudott versenyre kelni feltörekvő helyi riválisaival, nem tudta érvényesíteni abbéli helyzeti előnyét, hogy 92-ig azért még min­dig a legnépszerűbb sportágnak számított Szekszárdon. A hőn óhaj­tott külső tőkeinjekciózó megmentő pedig a mai napig nem kopogtatott be. A küszöbön levő átszervezések utáni harmadik vonalbeli tagság, illetve annak megtartása sem ígér­kezik könnyűnek az új évezredben. Különösen annak függvényében, ha az utánpótlásnevelés prioritását is meg akarják tartani. Persze nem ígérkezik teadélutá­nosan könnyűnek a női kosárlabda és a kézilabda élvonalban tartása. KOMOLY szponzorokat vesztett mindkét alakulat, de nadrágszíjhú­zással, minőségi utánpótlásnevelés­sel, újsütetű politikai és gazdasági kapcsolatokat forintosítva megtör­tént a negatív folyamatokat kom­penzálandó intézkedéssorozat, és a karaván halad, de legalábbis nem zuhan vissza. A szurkolók, szimpati­zánsok egy része örülne neki, ha a mai szekszárdi labdás struktúra, a mai utánpótlás hátterével évtizedek­re megcsontosodna. A másik tábor pedig azt mondja, óhajtja, hogy meg kéne kísérelni a pillanatnyilag talán lehetetlent, vagyis egy valami­lyen szűkebb elitbe betörni képes szekszárdi csapat érdekében szpon­zori egységet létrehozni, valamiféle önkormányzati prioritásokat is ki­csikarni. Ebbéli vágyálmok akkam lobbannak lángra, amikor a közq^ szerűség vagy a kisstílűség szürke gúnyájából kibújva valamelyik szekszárdi alakulat fővárosi avagy vidéki nagyvadat ejt, vagy éppen megszorítja. De melyik legyen a fa­vorizált, ami kétségtelenül a másik kettő felnőtt szintű sorvadásához vezet. Erdekek, sportági kötődések, a tradíciók nagyon erősek, no és az úgymond szponzoráció is nem egy esetben az illető sportvezető szemé­lyének, az eddigi kapcsolatuknak, mintsem az ügynek szól. Ily módon sem a letűnt, sem az új korban nem jött létre konszenzus a magyar sportéletben. Minden sokszor iri­gyelt kisvárosi kibontakozás hátte­rében az állt, hogy egy időben egy vagy több szakosztály működött a magyar élvonaltól távol állva, így a nagy kibontakozás szekerét abban a sporttörténelmi helyzetben - külö­nösen a pártállamban - jóval köny­nyebb volt egy irányba terelni. S az akkor favorizált sportág helyzeti előnybe került. S a történelem kere­két, mint azt a nagy politikából tud­juk, bajos visszafordítani... B.Gy. Kulissza BRINGÁS FORRÓDRÓT CSOMOR ÜGYÉBEN Schneider Pécsre szerződött - Liskáék jelöltje: Istlstekker (?) Mindkét fél békét és együttműködést hirdet

Next

/
Oldalképek
Tartalom