Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)
2000-08-27 / 29. szám
2000. augusztus 27. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Jobbágy Valér karnagy, aki sok elfoglaltsága egyikeként két évtizede vezeti az idén 35 esztendős Madrigálkórust. Tavaly augusztus 20-án kiemelkedő karnagyi tevékenységéért a Közjóért címmel tüntették ki, s az újabb elismeréshez is nagyon sok köze van. A Madrigálkórus PRO URBE Szekszárdért kitüntetést kapta 2000. augusztus 20-án. Jobbágy Valérral beszélgetve az embernek olyan érzése van, hogy a karnagy urat egyetlen dolog érdekli ezen a világon, s az a zene. Hullámos, kissé őszülő hajával, férfiaknál szokatlan tiszta fehér öltözékében, halk hangjával, a zenéről, a kórusokról, a tanításról, elgondolkodva, szívesen mesél, míg magánéletímjl azt tartja, az a magánélete, lehallgatva az embernek azaz — érzése Jobbágy Valérnak csak Hbgyféle élete van, s az a zenéé. - Karnagy úr! Aki Önt ismeri, látta már vezényelni, az nem tud másra gondolni, mint arra, hogy önt az Isten is karmesternek teremtette, vagy ahogy mondani szokták, karmesternek született... - Nagyapám zenei érdeklődését örököltem és folytattam, aki jogász létére kiválóan zongorázott. „Három évtized tanítás, négy évtized kórusvezetés" - A továbbtanulás ezek szerint nem volt kérdéses? - Általános és középiskoláimat ^Jécsett végeztem, az utóbbit klari^j^zakon. Majd következett a Zermrcadémia, klarinét és karvezetés szakon szereztem diplomát. Három évtizede folyamatosan tanítok, s ha már a kerek számoknál tartok, hamarosan négy évtizede, hogy kórust vezetek, amely lehetőség nagyon korán jött az életemben, 14 éves koromban, amikor is egy ifjúsági együttest vezettem, azon tanultam meg a szakma jelentős részét. - Mi jelenti ennek a szakmának, hivatásnak a jelentős részét? -Amit az ember szinte öntudatlanul, gyermekfejjel elsajátít, azt már felnőtt fejjel nehéz megtanulni, pótolhatatlan a közte lévő idő alatt szerzett tudás és tapasztalat. Az ember a hangszer manuális részét 6-8 éves korban tanulja meg, és a vezénylésnek is van ilyen része, amit a többség csak 20 éves kora körül, vagy inkább után tanul meg. A dirigálásnak az emberi részén túl van technikai és elméleti háttere, viszont, hogy valaki képes leFérfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala JIMI gyen évtizedeken keresztül tanulni, szüksége van arra a nyitottságra, amit csak fiatalon tud magáévá tenni, a különböző stílusok iránt. „Számomra az utazás pihenés" - Három város határozza meg már jó ideje az életét Állandóan úton van.... - Tíz esztendeig Szekszárdon, a főiskolán is tanítottam, most Pécsett és Budapesten, a Zeneakadémián. A tanításon kívül négy kórussal dolgozom. Bármennyire is igyekszem ritkítani az elfoglaltságaimat, azok egyre gyarapodnak. Szerencsére számomra az utazás pihenés. Pécs és Szekszárd között autóval járok, nagyon szeretek vezetni, s a vezetés is pihentet a megfeszített munka után. Szekszárd és Budapest között vonattal utazom, ez pedig lehetőséget ad arra, hogy közben dolgozzam. - A kórusokkal való munka krémje a versenyeken, találkozókon, fesztiválokon való részvétel, az igazi munkát a próbák jelentik... - A négy kórusból csak a Madrigálkórussal próbálok hetente két alkalommal, a többire sokkal kevesebb idő jut. -Az ünnepek egy kis megállót is jelentenek. Milyen volt az elmúlt két évtizedben a Madrigálkórussal együtt dolgozni? - Az első tíz év egyfajta idomulás volt egymáshoz, a kórus és én. Kemény évek voltak mindenki számára, olyan dolgokról volt szó, amelyek alapvetően kialakították az együttes hangzását, s olyanná tették, hogy ma már nagy részét tudom vállalni annak, amit „művelünk", s ma már kevesebb időráfordítással tudunk elsajátítani egy-egy darabot. Az első időben rengeteg kompromisszumot kellett kötni. Számomra már akkor világossá vált, hogy a saját elképzelésemet akkor tudom megvalósítani, ha egy teljesen új repertoárt tudunk létrehozni, ami egy új éneklési módot eredményezett. A második tíz év ebben a vonatkozásban már zökkenőmentesebb volt. A folyamatos konfrontáció az együttes és a karnagy között - ami a továbblépés alapja - még ma is fennáll. De ez nem is baj. Nem lenne jó, ha csupa olyan ötlettel állnék elő, amit az együttes egy emberként támogat. „A Madrigálkórus bármikor, bárhol kiállhat" - Heti két próba, versenyekre utazások, ott próbák, izgalmak. Soksok munka, s a kórus összetételét ismerve sok kórustag mégis kitart.. - Kényszerből nem lehet énekelni. Aki annak érzi, az elmegy. Nehéz egy ilyen csapatban teljes egészében alávetai magát mások elképzeléseinek. Vannak, akik az egy „lendülettel", egy „lélegzetvétellel" dallamos műveket szeretnek énekelni, s ők azok, akik azt gondolják, hogy az ilyen társaságnak csak egy célja lehet, hogy az együttes jól é&zze magát. - A Madrigálkórus Szekszárd város egyik büszkesége.... - Az elmúlt két évtized alatt Szekszárdon megszólalt egy'igen méltó - Európa bármelyik városában figyelmet felkeltő repertoár ami a kórusban kialakított egy igényt, a hasonló szinten megszólaltató repertoárok iránt. Ez lehetővé teszi, hogy bármikor bárhol kiállhat a kórus a városban, a megyében, az országban, hiszen színvonalas előadásra vagyunk képesek. - Tavaly ön kapta az egyik Közjóért kitüntetést, az idén a Madrigálkórus PRO URBE Szekszárdért dijat kapott... - Borzasztóan örülök, hogy a városnak, a képviselőtestületnek eszébe jutott, hogy itt van egy olyan együttes, amely három évtizede igen jelentős kulturális missziót teljesít. Hangsúlyozni szeretném, hogy azaz egészen különleges áldozat, amit ezek az emberek hoznak annak érdekében, hogy ennek a városnak zenei vonatkozásban különleges élményt nyújtsanak, semmivel sem mérhető. A kórustagok, valamint akik a betanításban részt vesznek, vagy azok, akik a kórus szervezési feladatait végzik, amely a folyamatos működéshez nélkülözhetetlen - nagy terhet vállalnak. Amit a város lát a kórus működéséből, az a nagy ünnepi fellépések, s időnként a híradások, hazai és külföldi sikerekről. „Van egy harmadik út is" - Más feladat a tanítás, mása kórusvezetés, viszont mindkettőt három városban gyakorolja. Mennyire jelent mást a helységek váltása? - Azért izgalmas, mert a két tevékenység teljesen más irányú, más feladatokat ró rám, s nagyon érdekes, mert mindhárom városban mást csinálok, még akkor is, ha ugyanazt csinálom. Ha a Zeneakadémián tanítok, akkor a legmagasabb szintű képzésben veszek részt, s természetesen a kórusok is mind más és más feladatot hoznak. Az idén két versenyen vettem részt, egy fesztiválon, s még egy amerikai fellépés előttem van. Mindez olyan mérhetetlenül sok feladatot jelent, amelyek napi 16 órai állandó elfoglaltságot jelentenek, viszont elmondhatom, hogy a hivatásom a hobbym, s azzal foglalkozom, ami a legjobban érdekel. - Ez a legszebb és legnagyobb dolog, amit az ember elmondhat magáról, mégis, ha mindkét tevékenységből kicsit ki akar kapcsolódni van-e egy harmadik „út"? - Az irodalomból mindig annyi jutott el hozzám, ami ennyi szakmai munka mellett eljuthatott. Az elméleti érdeklődés, ami valamikor a 80-as években az ELTE-n a filo 1zófia tanulmányok felé ösztönözött, az ma is megvan bennem, csak bizonyos határterületre korlátozódik. Ha nagyon elegem van a szakmából, akkor ez egy biztos menekülési út. Fontos, hogy az ember időnként tudjon hátat fordítani olyán dolgoknak, amelyek feleslegesen emésztenék, s erre nagyon jó ez a biztos út.
