Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-07-16 / 26. szám

2000. július 16. • , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Antus Gyula, okleveles könyvvizsgáló, az A és A Könyvvizsgáló Kft ügyvezetője, - egyébként nyugdíjas -, akit azért hívtam randevúra, mert egy olyan alapítvány letéteményese, amely - sajnos - egyre több embert érint. Az alapítványnak és Antus Gyula eddigi és mostani munkásságának semmi köze nincs egymáshoz, így még nagyobb öröm bemutatni őt, aki belső késztetésre - már nem első esetben állt egy jó ügy élére úgy, hogy azért anyagi áldozatot is kész volt hozni. - Mielőtt rátérnénk beszélgetésünk igazi témájára el kell mondanom Önnek, hogy akinek megemlítettem, hogy következő vendégem Antus Gyula lesz, kivétel nélkül azt mondták, hiteles, szakmáját magas színvonalon művelő, igazi humánus emberként ismerik Önt. Szeretném, ha ve^em együtt azok is bepillanthatnának ^K Ön életébe, akik nem ismerik... - Dunakisvarsányban születtem, ^édesapám szövetkezeti boltvezető ^^olt, édesanyám harmadmagammal nevelt bennünket, s vezette a háztartást. Tolna megyébe, Bogyiszlóra 1947-ben költözött a család, oda hívták édesapámat boltvezetőnek. Kaposvárott jártam kereskedelmibe, . sajnos egy hirtelen jött betegség után magán úton érettségiztem le. - Érdeklődése a számok „világa" iránt honnan ered? - Már egész kicsi koromban nagy kíváncsisággal figyeltem a boltban a könyveléssel járó munkákat, s ez az érdeklődés egyre fokozódott bennem. Az a szerencse ért, hogy egész életemben azzal foglalkozhattam, ami számomra fontos volt, ami érdekelt. „A számok nem hazudnak" - Mindig nagy tisztelettel adóztam jdióknak, akik kiismerik magukat a ^ám ok világában, ilyen volt Édesapám is, aki pénzügyes volt, s akinek a mai napig őrzöm azt a mondását: „tanuld meg, a számok nem hazudnak". Önnek egész életét a „számok" határozták meg, hiszen munkaköreiben, vezetői posztján, tanulmányai, majd tanításai során ugyanezt a gondolatot vallhatta magáénak.. - Könyvelőként kezdtem dolgozni, Kalocsán, majd Faddon, később Bogyiszlón. Közben mérlegképes könyvelői tanfolyamot végeztem, s ennek sikeressége hozta meg a következő állást, a Tolna megyei Tanácsnál. Tanácsi Vállalatok, majd Szövetkezetek, később egyéni vállalkozók ellenőrzése volt a feladatom. Amikor 1968-ban az megalakult a Vállalati Adóhivatal a feladatokkal együtt odakerültem. Később 1971ben PM. Btevételi Főigazgatóság lett, még több feladat és hatáskörrel, amikor is a megye összes nagyvállalata, szövetkezete, s 1988-ban az egyéni vállalkozók is odakerültek. így fordulhatott elő az az érdekes szituáció, hogy bár újabb és újabb hivatal neveivel, de ugyanabban a székFérfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala ben voltam vezető 24 esztendeig, s mint a Tolna megyei Adóhivatal vezetője mentem nyugdíjba, 1992-ben. Természetesen közben nemcsak a hivatal struktúrája változott, jómagam is "követtem" ezeket a változásokat, adótanácsadói szakvizsgákat tettem le, okleveles könyvvizsgáló lettem, s még folytathatnám a szakmai képzések sorát. „Jó légkörben hatékonyabb a munka" - Azt mondják a jó vezető példakép a dolgozói előtt. Önt nemcsak mint jó szakembert, hanem mint embert is nagyra tartották kollégái... - Jó érzés ezt hallani, hogy így emlékeznek rám. A vezetői elvem nagyon egyszerű volt: az emberek életük nagy részét a munkahelyükön töltik, s nem mindegy, hogy ott mi váij a őket. Nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható légkör, vagy éppen a kapun már gyomorgörccsel lépnek be. Persze maga a munka senkinek sem szórakozás, mégis létfontosságúak a körülmények. A legtöbb vezető ott téved, hogy nem veszi tudomásul, jó légkörben sokkal hatékonyabb a munka. Azt hiszem nekem sikerült ezt megvalósítanom. Az a véleményem, egy vezetőnek ne az adja meg a tekintélyét, hogy ő a vezető, hanem a szakmai hitelessége. Természetesen egy szerteágazó területen, amelyen én is dolgoztam, nem lehet mindenhez egyformán érinteni, de az fontos, hogy a vezető egyvalamiben a legjobb legyen, nálam ez volt a számvitel. Nagyon szerettem, s éppen ezért oktattam is 30 éven keresztül. - Az oktatást ma sem hagyta abba, hiszen amikor randevúra hívtam éppen egy előadást tartott... - A Számviteli Szakemberek Egyesületének már második ciklusban vagyok az elnöke, s ez a Tolna megyei szervezet egyre több taggal rendelkezik. Előadásokat, tanácsadásokat, tanfolyamokat szervezünk, s büszkék vagyunk arra, hogy a törvényalkotók már többször kikérték véleményünket. Ugyanúgy azok a régi kollégák, vagy tanfolyamhallgatók is, akiket tanítottam, vagy akikkel együtt dolgoztam, a mai napig megkeresnek, s ez nemcsak jólesik, de azt is bizonyítja számomra, hogy érdemes volt jól csinálni ezt a szakmát. - Saját fiaiban is sikerült „elültetni" a számok szeretetét... - Mindkét fiam pénzügyes lett, a nagyobbik fiam a Siófoki Tsz. főkönyvelője, a kisebbik itt dolgozik Szekszárdon, mint könyvvizsgáló. A vállalkozásunkba pedig mind a négyen - a feleségemmel együtt - dolgozunk. „Harc korunk rettegett betegsége ellen

v - Eddig az Ön sikeres szakmai élete, ami természetesen - mint nyugdíjas - vállalkozóként is folytatódik, most azonban térjünk át az Alapítványra. Mi indította ennek létrehozására, s mi a cél? - A Számviteli Szakemberek Egyesületében találkoztam egy emberrel, aki példaértékű akaraterővel néz szembe korunk rettegett betegségével, a rákkal. Számomra ami nagyon fantasztikus volt az az, hogy ez az ember súlyos betegsége mellett még képes arra, hogy másoknak segítsen, hogy másoknak erőt adjon, hogy reményt keltsen, s saját betegségét világgá kiáltva - ami bizony nagyon nagy lelkierőre vall - próbálja az embereket arra ösztönözni, hogy mindent meg kell tenni a gyógyulásukért. - Az ötlet tehát ettől a betegtől származott, s Ön, azonnal reagált a segélykérésre... - Már mindenki tudja, hallotta, olvasta, vagy látta a televízióban azt a gépet, amelyet egy magyar feltaláló Szász András tervezett, s amely reményt nyújthat a rákos betegeknek. Megkerestük a Tolna megyei Kórház főigazató-főorvosát, dr. Muth Lajost, valamint azokat az orvosokat, dr. Tornóczky János főorvost, dr. Tóth Antal főorvost, dr. Sziládi Erzsébet főorvos asszonyt, akik osztályán e súlyos betegséget kezelik, hogy a Kórház tudna-e fogadni egy ilyen gépet, amennyiben a vásárlását meg tudnánk valósítani. A fent említett kiváló orvosok fogadnák a gépet, s vállalnák a kezeléseket. Ez volt ebben a kérdésben a legfontosabb. Aztán létrehoztuk az alapítványt, három tagú kuratóriumi taggal, az alapítvány neve Thermokezeléssel a rák ellen. - Az Alapítványt Ön hozta létre, 100.000.- Ft-tal. A szóban forgó gépből összesen öt van Budapesten, s egy Kecskeméten. A gép ára 50 millió forint. Az Alapítvány mindent megtesz, hogy a lehető legtöbb úton felhívja az emberek figyelmét arra, hogy járuljanak hozzá ennek a gépnek a megvételéhez, hiszen ez csak társadalmi összefogással lehetséges. Ön megtette az első és nagyon nagy lépési, ugyanakkor nem ül a „babérjain " szervezkedik, a nagyobb és kisebb vállalatoknál, magánszemélyeknél... S ebben - betegsége ellenére - legnagyobb segítőtársa az az ember, akinek köszönhető ez az ötlet. „A cél nem elérhetetlen" - Minden terv, cél annyit ér amenynyit sikerül belőle megvalósítani. Azt hiszem a cél elég nemes ahhoz, hogy eljusson az emberek lelkéhez, s áttörje a mai világot annyira behálózó anyagi létünket. A legjobb szakember, a legkiválóbb orvos sem mondja azt, hogy ezzel a géppel minden rákos beteget meg lehet menteni. Az viszont igen, hogy kevesebb mellékhatással, jobb életminőségei* több esélyt nyújthat. Tudom, hogy kicsi megye a miénk. Viszont azt is tudom, hogy sok kiváló és sikeres ember lakik itt. Ha mindenki csak a saját környezetében tenne valamit, akkor nem elérhetetlen a cél. Amikor jómagam letettem az első forintokat, arra gondoltam, amire minden egészséges lelkületű, humánus ember gondol: kegyes a sors hozzám, hogy nem én... Viszont kétszeresen kegyes, hogy segíthetek azoknak, akiknek szükségük van erre a gépre. - Antus Gyula nagyon szerényen fogalmazott, amikor azt mondta, az első forintokat, hiszen 100.000.- Ftot tett le. Tudom most sokan legyintenek, s azt mondják: biztos volt miből. Nekünk is van kedves olvasóim! Kinek mennyi, 100 Ft, vagy több, kinek mit enged meg a pénztárcája, a család költségvetése, mit diktál a lelkiismerete. A legkevesebb összeg is hozzájárul ahhoz, hogy összejöjjön a gépre való, amit oly sokan reménykedve várnak. Sok pénzt adtunk már ki, amiről fogalmunk sem volt hová kerül. Most tudjuk, a mi kis megyénk, Tolna megye rákbetegeinek gyógyítására. THERMOKEZELÉSSEL A RÁK ELLEN ALAPÍTVÁNY SZEKSZÁRD Bankszámlája: 11746005-20010087.