Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-07-16 / 26. szám

2000. július 16. • , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Antus Gyula, okleveles könyvvizs­gáló, az A és A Könyvvizsgáló Kft ügyvezetője, - egyébként nyugdí­jas -, akit azért hívtam randevúra, mert egy olyan alapítvány letéte­ményese, amely - sajnos - egyre több embert érint. Az alapítvány­nak és Antus Gyula eddigi és mos­tani munkásságának semmi köze nincs egymáshoz, így még nagyobb öröm bemutatni őt, aki belső kész­tetésre - már nem első esetben ­állt egy jó ügy élére úgy, hogy azért anyagi áldozatot is kész volt hozni. - Mielőtt rátérnénk beszélgetésünk igazi témájára el kell mondanom Ön­nek, hogy akinek megemlítettem, hogy következő vendégem Antus Gyula lesz, kivétel nélkül azt mond­ták, hiteles, szakmáját magas színvo­nalon művelő, igazi humánus ember­ként ismerik Önt. Szeretném, ha ve­^em együtt azok is bepillanthatnának ^K Ön életébe, akik nem ismerik... - Dunakisvarsányban születtem, ^édesapám szövetkezeti boltvezető ^^olt, édesanyám harmadmagammal nevelt bennünket, s vezette a háztar­tást. Tolna megyébe, Bogyiszlóra 1947-ben költözött a család, oda hív­ták édesapámat boltvezetőnek. Ka­posvárott jártam kereskedelmibe, . sajnos egy hirtelen jött betegség után magán úton érettségiztem le. - Érdeklődése a számok „világa" iránt honnan ered? - Már egész kicsi koromban nagy kíváncsisággal figyeltem a boltban a könyveléssel járó munkákat, s ez az érdeklődés egyre fokozódott bennem. Az a szerencse ért, hogy egész éle­temben azzal foglalkozhattam, ami számomra fontos volt, ami érdekelt. „A számok nem hazudnak" - Mindig nagy tisztelettel adóztam jdióknak, akik kiismerik magukat a ^ám ok világában, ilyen volt Édes­apám is, aki pénzügyes volt, s akinek a mai napig őrzöm azt a mondását: „tanuld meg, a számok nem hazud­nak". Önnek egész életét a „számok" határozták meg, hiszen munkakörei­ben, vezetői posztján, tanulmányai, majd tanításai során ugyanezt a gondolatot vallhatta magáénak.. - Könyvelőként kezdtem dolgoz­ni, Kalocsán, majd Faddon, később Bogyiszlón. Közben mérlegképes könyvelői tanfolyamot végeztem, s ennek sikeressége hozta meg a kö­vetkező állást, a Tolna megyei Ta­nácsnál. Tanácsi Vállalatok, majd Szövetkezetek, később egyéni vállal­kozók ellenőrzése volt a feladatom. Amikor 1968-ban az megalakult a Vállalati Adóhivatal a feladatokkal együtt odakerültem. Később 1971­ben PM. Btevételi Főigazgatóság lett, még több feladat és hatáskörrel, ami­kor is a megye összes nagyvállalata, szövetkezete, s 1988-ban az egyéni vállalkozók is odakerültek. így fordulhatott elő az az érdekes szituáció, hogy bár újabb és újabb hi­vatal neveivel, de ugyanabban a szék­Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala ben voltam vezető 24 esztendeig, s mint a Tolna megyei Adóhivatal ve­zetője mentem nyugdíjba, 1992-ben. Természetesen közben nemcsak a hivatal struktúrája változott, jóma­gam is "követtem" ezeket a változá­sokat, adótanácsadói szakvizsgákat tettem le, okleveles könyvvizsgáló lettem, s még folytathatnám a szak­mai képzések sorát. „Jó légkörben hatékonyabb a munka" - Azt mondják a jó vezető példa­kép a dolgozói előtt. Önt nemcsak mint jó szakembert, hanem mint embert is nagyra tartották kollégái... - Jó érzés ezt hallani, hogy így em­lékeznek rám. A vezetői elvem na­gyon egyszerű volt: az emberek éle­tük nagy részét a munkahelyükön töltik, s nem mindegy, hogy ott mi váij a őket. Nyugodt, kiegyensúlyo­zott, kiszámítható légkör, vagy éppen a kapun már gyomorgörccsel lépnek be. Persze maga a munka senkinek sem szórakozás, mégis létfontossá­gúak a körülmények. A legtöbb veze­tő ott téved, hogy nem veszi tudomá­sul, jó légkörben sokkal hatékonyabb a munka. Azt hiszem nekem sikerült ezt megvalósítanom. Az a vélemé­nyem, egy vezetőnek ne az adja meg a tekintélyét, hogy ő a vezető, hanem a szakmai hitelessége. Természetesen egy szerteágazó területen, amelyen én is dolgoztam, nem lehet minden­hez egyformán érinteni, de az fontos, hogy a vezető egyvalamiben a leg­jobb legyen, nálam ez volt a számvi­tel. Nagyon szerettem, s éppen ezért oktattam is 30 éven keresztül. - Az oktatást ma sem hagyta ab­ba, hiszen amikor randevúra hívtam éppen egy előadást tartott... - A Számviteli Szakemberek Egyesületének már második ciklus­ban vagyok az elnöke, s ez a Tolna megyei szervezet egyre több taggal rendelkezik. Előadásokat, tanácsadá­sokat, tanfolyamokat szervezünk, s büszkék vagyunk arra, hogy a tör­vényalkotók már többször kikérték véleményünket. Ugyanúgy azok a régi kollégák, vagy tanfolyamhallgatók is, akiket tanítottam, vagy akikkel együtt dol­goztam, a mai napig megkeresnek, s ez nemcsak jólesik, de azt is bizo­nyítja számomra, hogy érdemes volt jól csinálni ezt a szakmát. - Saját fiaiban is sikerült „elültet­ni" a számok szeretetét... - Mindkét fiam pénzügyes lett, a nagyobbik fiam a Siófoki Tsz. főköny­velője, a kisebbik itt dolgozik Szek­szárdon, mint könyvvizsgáló. A vállal­kozásunkba pedig mind a négyen - a feleségemmel együtt - dolgozunk. „Harc korunk rettegett betegsége ellen v - Eddig az Ön sikeres szakmai élete, ami természetesen - mint nyugdíjas - vállalkozóként is folyta­tódik, most azonban térjünk át az Alapítványra. Mi indította ennek létrehozására, s mi a cél? - A Számviteli Szakemberek Egye­sületében találkoztam egy emberrel, aki példaértékű akaraterővel néz szembe korunk rettegett betegségé­vel, a rákkal. Számomra ami nagyon fantasztikus volt az az, hogy ez az ember súlyos betegsége mellett még képes arra, hogy másoknak segítsen, hogy másoknak erőt adjon, hogy re­ményt keltsen, s saját betegségét vi­lággá kiáltva - ami bizony nagyon nagy lelkierőre vall - próbálja az em­bereket arra ösztönözni, hogy min­dent meg kell tenni a gyógyulásukért. - Az ötlet tehát ettől a betegtől származott, s Ön, azonnal reagált a segélykérésre... - Már mindenki tudja, hallotta, ol­vasta, vagy látta a televízióban azt a gépet, amelyet egy magyar feltaláló Szász András tervezett, s amely re­ményt nyújthat a rákos betegeknek. Megkerestük a Tolna megyei Kórház főigazató-főorvosát, dr. Muth Lajost, valamint azokat az orvosokat, dr. Tornóczky János főorvost, dr. Tóth Antal főorvost, dr. Sziládi Erzsébet főorvos asszonyt, akik osztályán e súlyos betegséget kezelik, hogy a Kórház tudna-e fogadni egy ilyen gé­pet, amennyiben a vásárlását meg tudnánk valósítani. A fent említett ki­váló orvosok fogadnák a gépet, s vál­lalnák a kezeléseket. Ez volt ebben a kérdésben a legfon­tosabb. Aztán létrehoztuk az alapít­ványt, három tagú kuratóriumi taggal, az alapítvány neve Thermokezeléssel a rák ellen. - Az Alapítványt Ön hozta létre, 100.000.- Ft-tal. A szóban forgó gép­ből összesen öt van Budapesten, s egy Kecskeméten. A gép ára 50 mil­lió forint. Az Alapítvány mindent megtesz, hogy a lehető legtöbb úton felhívja az emberek figyelmét arra, hogy járuljanak hozzá ennek a gép­nek a megvételéhez, hiszen ez csak társadalmi összefogással lehetséges. Ön megtette az első és nagyon nagy lépési, ugyanakkor nem ül a „babér­jain " szervezkedik, a nagyobb és ki­sebb vállalatoknál, magánszemé­lyeknél... S ebben - betegsége ellené­re - legnagyobb segítőtársa az az ember, akinek köszönhető ez az ötlet. „A cél nem elérhetetlen" - Minden terv, cél annyit ér ameny­nyit sikerül belőle megvalósítani. Azt hiszem a cél elég nemes ahhoz, hogy eljusson az emberek lelkéhez, s áttör­je a mai világot annyira behálózó anyagi létünket. A legjobb szakember, a legkivá­lóbb orvos sem mondja azt, hogy ez­zel a géppel minden rákos beteget meg lehet menteni. Az viszont igen, hogy kevesebb mellékhatással, jobb életminőségei* több esélyt nyújthat. Tudom, hogy kicsi megye a miénk. Viszont azt is tudom, hogy sok kiváló és sikeres ember lakik itt. Ha minden­ki csak a saját környezetében tenne valamit, akkor nem elérhetetlen a cél. Amikor jómagam letettem az első forintokat, arra gondoltam, amire minden egészséges lelkületű, humá­nus ember gondol: kegyes a sors hoz­zám, hogy nem én... Viszont kétszere­sen kegyes, hogy segíthetek azoknak, akiknek szükségük van erre a gépre. - Antus Gyula nagyon szerényen fogalmazott, amikor azt mondta, az első forintokat, hiszen 100.000.- Ft­ot tett le. Tudom most sokan legyin­tenek, s azt mondják: biztos volt mi­ből. Nekünk is van kedves olvasóim! Kinek mennyi, 100 Ft, vagy több, ki­nek mit enged meg a pénztárcája, a család költségvetése, mit diktál a lel­kiismerete. A legkevesebb összeg is hozzájárul ahhoz, hogy összejöjjön a gépre való, amit oly sokan re­ménykedve várnak. Sok pénzt ad­tunk már ki, amiről fogalmunk sem volt hová kerül. Most tudjuk, a mi kis megyénk, Tolna megye rákbete­geinek gyógyítására. THERMOKEZELÉSSEL A RÁK ELLEN ALAPÍTVÁNY SZEK­SZÁRD Bankszámlája: 11746005-20010087.

Next

/
Oldalképek
Tartalom