Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-07-16 / 26. szám

2000. július 16. • , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 E

lfeledett emlékk

épek Mint könnyű fecske suhant el Szekszárd a tény fölött: 1905. Június 17-én Tisza István miniszterelnök s egyben belügyminiszter utóbbi funkciójában aláírta Szekszárd egyéves kérvényét, s ezzel engedélyezte, hogy az addig nagyközségként éldegélő megyeszékhely rendezett tanácsú várossá alakuljon. (Hamis ráfogás az, miszerint másnap Tisza István rájött szörnyű tévedésére, s ezért mondott le, de azért a tény tény marad: június 18-án valóban lemondott...) így tulajdonképpen városi születésnap lehetne június 17-e, mert ami egy évig utána következett, az a •

magyar jogfelfogás szerint nem volt törvényes, a Fejérváry-kormány egyetlen A lépését sem ismerték el annak, így tehát az alája tartozó egységek, vagyis például Szekszárd várossá alakulása sem tekinthető annak. Az akkori helyi sajtó - annak ellenére, hogy Tiszát szívből utálta - kitörő lelkesedéssel fogadta a hírt. A Tolnavármegyében Földvári Mihály (akinek nevét a legutóbbi időkig a tolnai gimnázium viselte, mígnem szemet szúrt, hogy baloldali volt) e gondolatokat találta a legmegfelelőbbnek június 25-én: „Szekszárd nagyközség egy határkőhöz érkezett, melyet bátran a civilizáció kapujának nevezhetünk. E határkövön innen hosszú és kínos golgotháját futottuk be a kisszerű»

égnek és maradiságnak, az ósdi és ezdetleges patriarchializmusnak, melynek vasnál is erősebb korlátai, hagyományai és félszegségei bénító súllyal sorvasztották anyagi és szellemi erőinket. E határkövön túl pedig egy szép jövő tágas és tetszetős szemhatára nyílik meg előttünk, tele reménységgel, tetterővel és alkotásvággyal, melyek mind egy közös nagy célban fútnak össze, és e közös nagy cél: Szekszárdot jelentőségéhez és hivatásához méltó várossá fejleszteni." Ennek érdekében épült a 110 méter homlokzatú kaszinó bazár 1970-ben lebontott üzletsora, amely az Augusz-háztól keleti irányban húzódott s éppen 1905 nyarán serénykedtek rajta a pallérok és kőműves legények. Ugyancsak ekkor, július 10-én „a közigazgatási bizottság szombati ülésén határozatba ment, hogy a Szekszárdon áthaladó állami úttól a vasútig vezető országútrészt kis kockával kiköveztetik. A költség mintegy 34 ezer korona." A legelőnyösebb ajánlatot - nyílt, országos pályázat után - a kissebesi gránitkőbánya-részvénytársaság adta, ezért vele szerződtek. A kiskockák ellen már első alkalmazásuktól sokat zúgolódtak, de a lovaskocsik esetében bevált, manapság pedig sűrű szitkok közepette használják a Béla térről a központ felé igyekvők, illetve széltében hosszában dicsérik, akiknek otthoni használatra jutott belőle... Tisza Istvánról mindössze egyetlen helybeli vonatkozású anekdota maradt fenn, legalábbis húsz év alatt én nem találtam többet. Az eset a Tolnavármegye és a Közérdek 1910. Július 4-i számában rejtőzködött. „Kedves kis dolog jutott most nyilvánosságra. A képviselő-választás után egy szekszárdi iskolás lányka gondolt egy nagyot és a következő levelet írta gróf Tisza Istvánnak: Nagyméltóságú Uram! Az újságban olvastam, hogy nagyméltóságodat két helyen választották meg. Most, hogy a mi szeretett jó, régi képviselőnket, Szabó Károlyt kibuktatta gróf Batthyány Tivadar, nagyon kérem, hogy az egyik fölösJE

E leges mandátumot engedni je át neki. Tiszteletteljes üdvözlettel: Mattioni Lidike. Postafordultával a geszti kastély látképével ellátott levelezőlap a következő választ hozta: Kedves Lidike! Végtelenül sajnálom, hogy kedves kívánságának nem felelhetek meg, de lássa, ha szabad volna is, amit kér, Szabó Károly úgy sem fogadhatná el az én mandátumomat, mert ő Kossuthpárti, engem pedig munkapárti programmal választottak meg. Ezt belátja úgy-e? Én is nagyon sajnálom őt, de másrészt irigylem, hogy ilyen ked- p ves kis pártfogója van. Üdvözli: gróf Tisza István." A hímeskőművész Mattioni Eszter testvéréről ez az egyetlen emlékünk maradt fenn, de azért belegondolhatunk: milyen régen is volt az, amikor komoly államférfiak iskoláslányokkal leveleztek?! Bár csak ez maradt volna Tiszáról az utolsó emlékünk, ne az I. világháború megindítása és szomorú vége... Dr. Töttös Gábor TOVÁBBKÉPZŐ KFT. TOLNA MEGYEI KÉPVISELETE KEDVEZMÉNYES TANFOLYAMAI: Munkanélküliek részére MUNKAÜGYI KÖZPONTI TÁMOGATÁS - ÖNKÖLTSÉGESEK részére RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNY DEGENFORGAIOM TERÜLETÉN: idegenvezető és hostess, idegenforgalmi menedzser, idegenforgalmi ügyintéző, fizetővendéglátás és falusi turizmus, valutapénztáros és ügyintéző (ERESKEDELEM TERÜLETÉN: kereskedelmi menedzser, marketing- és reklámmenedzser NYELVTANFOLYAMOK: kezdő és haladószinten: angol, német, francia, olasz, spanyol ÜJDONSÁGOK: - vezetés és szervezés • nemzetkőzi pénzügyek JELENTKEZÉS ÉS RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁS: KIT TOLNA MEGYEI KÉPVISELETE 7100 SZEKSZÁRD, ARANY JÁNOS U. 17-21. (tejárat a Találka tér felől!)™ TelVFax: 74/418-779 ÉMu a 7100 Szekszárd, Mártírok tere 11-13. 7101 Szekszárd, Pf.:421. sí^ij}/ Tel.: (74) 411-211/204 Képzési ajánlataink | A Munkaügyi Központtól a munkanélküliek támogatást kérhetnek iPEffm mnó A szakmai kapcsolat Ódon derű 74. Fiákermizéri A ma élők többsége már csak hírből, a filmek aggastyánjai révén legföljebb látásból ismeri dédapáink taxiját, a fiákért. Mostanság időről időre szapulják a fővárosi zsebvágó járműveket és goromba vezetőiket, a Tolnamegyei Közlöny 1880. július 11-i száma Nincsen rózsa tövis nélkül című cikkének tanúsága szerint ugyanezt tették egykor a fiákerokkal. „Pompás út vezet a szegzárdi gőzhajó állomáshoz, az ember lelke csak úgy örül, mikor a gyönyörű ligetbe ér. Hja, de a kedélyes Grószok gondoskodnak arról, hogy az ember öröme teljes ne legyen. Sok panasz volt már eddig is a nevezett fikerosokra, és úgy látszik, méltán. Most e sorok írója szem- és fültanúja volt, miképp szokott az érkező vendégekkel, vagyis a pasasérokkal elbánni. Legelőször is tudtára adja az illetőnek, aki kocsiját alázatosan bátorkodik igénybe venni, hogy ő úr, s ha az idegen ezen állításon mosolyog vagy pláne kételkedni mer: hatalmas szózatával megreszketteti a levegőt, rendeletileg meghagyván, hogy senki haza ne vigye ezt az... embert. Természetes, hogy az ilyen bátor fellépések nagy részben a bor hatásának eredményei. Hátha a gazda egy kissé pityizál, csak megjáija, de mikor aztán a kocsislegény is berúg éspedig úgy, mint csak lehet, s a túlságos jókedélyhullámzás következtében az utazókat folytonosan szekírozza, rémítgeti, a városban összevissza hurcolja, poggyászaikkal elhajt, hogyha le nem emelik hamaijában, mert ő az istennek sem vár, küldjenek érte holnap, ha teszik stb., ez már menthetetlen eljárás. Nem volt szíves Grósz uram a tanácsos - Grósz uramat és társait - a fiakerosokat - egy kis tisztességre tanítani? Vagy tán jobb lenne, úgy-e, a szolgabíró úr figyelmébe ajánlani kigyelmeteket kocsisostól együtt, avagy kigyelmeteknek még a szolgabíró se parancsol?" Egy hét múlva megjelent némi cáfolat, ami azért a részegséget és összevisszahurcolást elismerte, de a durva hangot nem. A lényegen persze ez nem sokat változtatott... Lanius Excubitor