Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-23 / 3. szám

6 SZEKSZÁRDI 2000. január 16. Érdekli? Bemutatjuk! „Az anyukák a lehető legtovább szoptassák a babákat! Két héttel ezelőtt Hegyi Lászlóval, a 608. számú Schola Caritatis Cserkészcsapat parancsnokával a mozgalomról, a gyerekekről, s a gye­rekek lelkéről beszélgettünk. Hegyi úr kérésére most is szó lesz a gyermekekről, mégpedig a testükről. Ugyanis dr. Tomóczky János, a Tolna Megyei Önkormányzat szekszárdi kórháza IV. számú belgyógyászati osztályának vezető főorvosa a cukorbetegségről, s annak meg­előzéséről tájékoztatott, s természetesen kifejtette azt is, hogy miként lehet a g)>ermekeket e betegségtől megóvni. 1971 óta vezeti az osztályt, ahol többféle betegséget gyógyítanak, közöttük a cukorbajt. Húsz éve tagja a Magyar Diabetes Társaság ve­zetőségének, régóta részt vesz az európai társaság munkájában is. Tehát az európai és a magyar cukorbeteg-helyzetre rálátása van. Ké­rem, hogy a szigorú számokat sem mellőzve adjon helyzetismertetést. - Magyarországon félmillióan szenvednek cukorbetegségben. Eb­ből 450 ezren tartoznak a II. típusú­hoz, ötvenezren pedig az l-es típu­súhoz. Hogy melyik mit jelent, ar­ra később térek rá. Még egy rémítő adat: nálunk a veszélyeztetettek száma valamivel több, mint a meg­betegedetteké, vagyis 600-700 ezer. Ha közülük „csak" százezren lépnek át a már betegséget jelentő küszöbön, az óriási feladatot jelent az egészségügynek. És sajnos na­gyon sokan kerülnek át ebből az „előszobából" a betegek közé. A cukorbetegségnek két fő típusa van. Az egyik a gyermekkori és a fiatal-felnőttkori, azaz az I. típus. Jellemző rá az inzulin hiánya, mert a hasnyálmirigy inzulintermelése megszűnt. A második típus a felnőtt kori a 35 év felett kialakuló cukor­betegség, ami azért jön létre, mert nő a szervezet inzulinszükséglete, vagyis ezeknek a betegeknek jelen­tősen megnőtt a testsúlyuk. A cu­korbetegség lényege, hogy a szer­vezet a táplálékkal bevitt cukrot csak részben, vagy egyáltalán nem tudja értékesíteni, vagyis a szövetek nem tudják a cukrot felhasználni, így az felszaporodik a vérben, ma­gas lesz a vércukorszint. - Vannak olyanok, akik legyin­tenek a figyelmeztetésre, igaz? Hány százalékukat jellemzi ez? - Egyharmaduk az úgynevezett halogató típus. Ez a hozzáállás az­zal magyarázható, hogy a cukorbe­tegség nem okoz fájdalmat. - A cukorbetegséghez általában magas vérnyomás társul. Annak viszont vannak tünetei, például a fejfájás. - Igen, társulhat, de nem tör­vényszerűen. Persze, sokszor ép­pen a cukorbetegség mellett „futó" magas vérnyomás révén derül ki a cukorbaj. Ugyanis a páciens gya­kori fejfájással fordul az orvoshoz, s kiderül a magas vérnyomás, mel­lette pedig a cukorbetegség. De fel­hívom a figyelmet, hogy egy influ­enzás megbetegedés, hosszabban tartó lázas állapot következménye is lehet heveny anyagcserezavar. Ismét hangsúlyozom, hogy a fel­nőttkori cukorbetegség jellemzően a nagyobb testsúlyúaknái alakul ki, s náluk gyakran jelentkeznek ér­problémák és a zsíranyagcseréjük­kel is gond van. Ezek a betegségek egymást gerjesztik, egymásnak ár­tanak. Ezeknek a betegeknek kicsi a sanszuk a hosszú életre. - A gyermekkori cukorbetegség száma növekszik? - Sajnos, igen. Kérdés, hogy mi ennek a magyarázata? A kromoszó­ma-anomáliákat nem magyarázom el, mert igen bonyolult, s nem is köz­érthető. Dc vannak az úgynevezett genetikai károsodások és a környeze­ti tényezők. Talán emlékszik arra az időre, amikor a rózsahimlős terhessé- • geket meg is szakították, ha magas volt a vérben a titer, hiszen a fertőzés a magzatot károsíthatta, mert azokat a béta sejteket is tönkreteheti®, ame­lyek az inzulint termelik. A gyerme­keknél részben azzal magyarázták a cukorbetegség kialakulását, hogy az anyát olyan vírusfertőzés érte, ami a magzati inzulintermelő szige­tek károsodását okozta. De a gyer­meknél a különböző vírusfertőzé­sek később is okozhatnak a sziget­sejtekben gyulladást, károsodást, ami nyomán megszűnik az inzulin­termelés. - Kérem, hogy a környezeti té­nyekről is szóljon. - Itt a táplálkozást emelem ki. Voltak olyan évtizedek, amikor az anyának úgymond nem illett szop­tatni a kisbabáját. Arra törekedtek, hogy minél előbb elválasszák a gyermeküket, s az anyatej helyett tehéntejjel táplálták őket. Jó pár év­nek el kellett telnie, mire kiderült, hogy azoknál a gyerekeknél, akiket nagyon hamar, egy-két hónap után elválasztottak, sokkal gyakoribb a cukorbetegség, mint azoknál, akiket három hónapon túl is szoptatott az édesanyjuk. Ennek az a magyaráza­ta, hogy a tehéntejben olyan fehér­jék vannak, ami ellen a baba szerve­zete ellenanyagokat termel, s ezek az ellenanyagok érdekes módon vonzódnak a hasnyálmirigy sziget­sejtjeihez, s tönkreteszik azokat. - Ha ezek tönkremennek, nincs mód a gyógyításukra? - Nincs. Gyulladás, vagy az imént említett úgynevezett autoim­mun folyamat - a saját szervezet sejtjeit a saját szervezet sejtjei te­szik tönkre - révén az inzulint ter­melő szigetek helyét kötőszövet foglalja el, s örökre működőképte­lcnek lesznek. Mindezek okán vilá­gossá vált, hogy az a helyes megol­dás, ha az anyukák a lehető legto­vább szoptatják a babákat. Ám, ha valamilyen oknál fogva nem lehet szoptatni, akkor a ma már kapható megfelelő tápszerekkel (hipoal­lergén) kell etetni a kicsinyeket. Ezekre a tápszerekre az jellemző, hogy nem késztetik a gyerek szer­vezetét ellenanyag termelésre. - De kik és miért nem szoptattak? Hiszen ha a cukorbetegség kialaku­lását nem is ismerték a kismamák, azt tudták, hogy az anyatej a fehér­jéken, zsírokon... kívül vitaminokat és immunanyagot tartalmaz. - Egyes társadalmi rétegeknél az volt a jellemző, hogy a babát hamar elválasztották, hogy az anyag mi­nél előbb nyerje vissza saját morfo­lógiáját, s maradjon továbbra is vonzó. Ez a mentalitás különösen fontos volt az északi országokban. 1995-ös finn adatokkal (a svédeké sem tér el) hasonlítom össze a mi­énket és más országokét: százezer finn közül 35-en szenvednek gyer­mekkori cukorbetegségben, nálunk tízen, Romániában ez a szám 3,5 a japánoknál még alacsonyabb. • - Mikor kaphat a kisgyermek te­héntejet? - Egy éves kor után lehet csak beszélni a tehéntej beviteléről. Amikor én fiatal orvos voltam, ezt jóval korábban meg lehetett enged­ni. De már változott a helyzet: mi­nél később, annál jobb! - A cukorbetegséget kimutató általános szűrés nincs? - Nincs... bár visszatérve a felnőt­tekre - szórványszűrések vannak. Mi is végzünk bizonyos szűréseket a nagyobb súlyúaknái, akiknek ma­gas a vérnyomásuk, illetve infarktu­suk volt, vagy nagy babát szült. Van lehetőségünk annak a kiderítésére, hogy az említetteknek jelen pilla­natban hol áll a cukor-anyagcseré­jük. Diabeteszes az illető? Nem az. Akkor ellátjuk tanácsokkal: mit te­gyen, hogy ne is legyen az. -És mit kell tenni? - Lefogyni, korszerűen táplál­kozni és mozogni. - Milyen étrendet ajánl? - El kell mozdulni vegetáriánus irányba, s a rostdús, növényi ételek kerüljenek előtérbe. Erre általábar^ azt mondják, hogy ez drága! Ped^B nem így van. Volt egy munkacso­port, amelyik ezzel foglalkozott, s feketén fehéren kimutatta, hogy ez az olcsóbb, mivel .a növényi anya­gok bevonása a táplálkozásba, csökkenti a kiadásokat. Gondol­junk csak a sárgarépára, a karalábé­ra, a karfiolra, a káposztára, a brok­kolira és így tovább. Megemlítem egy sióagárdi megfigyelésemet: ott egyre kevesebben vágnak disznót, nagyon helyesen. S nem csak azért, mert nem használják föl a zsírt, mi­vel olajjal főznek, hanem bizonyá­ra terjed a korszerű táplálkozás, amibe sertéshús nem tartozik bele. Helyette halat, baromfit és marha­húst kell fogyasztani. - A szülő hogyan veszi észre a gyermekén, hogy cukorbeteg? - Hogy a gyermek megáll a fej­lődésben, hányingere lesz, gyenge, fáradékony. Már az első tünet JU^t lentkezésénél a szülők orvoshoz vl^P szik a kicsit, hiszen aggasztó a szá­mukra. Ebben nem látok problé­mát. Ilyenkor a gyerekgyógyászok kis adag inzulinnal kezdenek, s megtanítják a gyereket a beadásá­ra. Ma már ez korszerű módszer. Töltőtollra hasonlít a szerkezet, amiben benne van az inzulin pat­ron, a végén pedig igen finom tű ta­lálható, nem is érzi a szúrást. - Nagyon sokszor találkoztam főorvos úrral, de eddig csak dol­gozni láttam. Van hobbija? - Szívesen megnézem a tévében a politikai műsorokat, és rendszere­sen szakítok időt az olvasásra. Na­gyon szeretem a vizet, hetenként több alkalommal úszom. így meg­kímélem a kérdéstől: szeretném a jelképes stafétabotot egyik úszótár­samnak átadni, akit Sióvölgyi Jó­zsefnek hívnak és agrármérnök. Úgy tudom, már négyszer járt Izra­elben. Néha beszélgetünk az uszo­dában, s felkeltette érdeklődésemet az érdekes egyéniségű férfiú. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom