Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-07-02 / 25. szám

2000. július 2. , SZEKSZÁRD! VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc "presszóban Gyalus Zoltán, akit egy országos verseny első helyezettjeként hívtam randevúra, s akiről kiderül, hogy bár egészen mást tanult, új szakmájában kiválóan megállja helyét, s akinek elve, hogy mindegy, mit csinál az ember, csak azt tökéletesen csinálja. - Zoltán! A bevezető elég talányos lesz a kedves olvasóknak, szeretném ezt még azzal fokozni, hogy valószínű Ön az egyetlen fiatalember, akit minden nő nagyon szívesen látna „vendégül" a lakásában, s lenne Önnel kettesben, méghozzá úgy, hogy nem kellene félnie attól, hogy férje féltékeny lesz. Sőt! - Ami azt illeti már sok lakásban megfordultam, s nyugodtan elmondhatom, hogy valóban a férjek legalább annyira örültek a jelenlétemnek és a ténykedésemnek, mint a fek leségek. Bár ez a feleségemre is voB^tkozik, őt is szívesen látja vendé^Phl férj és feleség egyaránt. Továbbmegyek, nagy cégek, intézmények vezetői is szívesen látnak „vendégül" bennünket. „Az álmok, s ami valóság lett" - Mielőtt ebben az óriási hőségben tovább fokoznánk a feszültséget, és mindenféle találgatásokra adnánk okot, elárulom, hogy vendégem nem más, mint a Magyarországon megrendezett ablaktisztító verseny első helyezettje. S mint ilyen, minden háziasszony - s férj - álma is egyben. Az álmokról jut eszembe, gyermekkori álma volt, hogy ebben a „sportágban" egyszer országos bajnok legyen? - Sok álmom volt gyermekkoromig, ez azonban nem szerepelt köztük. j^Rán a Kertészeti Szakközépiskolában érettségiztem szőlő- és gyümölcstermesztő szakon. Akkor már Paks és Várdomb után Szekszárdon laktunk, s a Mezőgazdasági Kombinátnál kezdtem el dolgozni. Akkor kezdtek el foglalkozni a bioborral, s ez nagyon megmozgatta a fantáziámat. A kezdeti lelkesedés után egy helyben topogtam, s otthagytam a munkahelyemet, hogy megtaláljam azt, ami igazán érdekel. Több mindennel próbálkoztam, - a teljesség igénye nélkül - a kertészkedéstől az autóbusz-vifeetésig. Sőt dolgoztam egy biofarmon is Fornádpusztán. - Mikor következett be az igazi nagy váltás? - Beálltam egy takarító vállalkozóhoz, nagy közintézményeket takarítottunk, s egy idő után annyira megszerettem és megtanultam ezt a munkát, hogy már nem csak dolgoztam, hanem ellenőriztem a többiek munkáját. Akkor kezdtem el hallani arról, hogy mi is az iparszerű takarítás. - Elmondaná akkor, hogy mi is az iparszerü takarítás? - A legmodernebb gépekkel, eszközökkel és technológiával megvalósítani az állagmegóvási, egészségügyi, közérzeti, környezetvédelmi és Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala 'Aűvéhű-zl Püsato® > biztonságtechnikai feltételeket abban az intézményben, amelynek takarítása ránk van bízva. „Az azonnali visszajelzés jó iskola" - Ezen az úton nem egyedül indult el... - Szerencsés találkozás volt a feleségemmel, aki abban az időben családoknál takarított. Ez az állomás azért volt fontos a szakmai életünkben, mert az ember ott tanulja meg az igazi precizitást, ott azonnal kap visszajelzést, s ott még egy hajszálnak sem szabad maradnia. Jó iskola volt, ahonnan szerencsésen tudtunk továbblépni. Spóroltunk, s az első szerzeményünk egy egytárcsás súrológép volt, amelynek értéke 250.000.- Ft. Ezzel kezdődött a mai 18 millió forintos gépparkunk, amelyre nagyon büszkék vagyunk, hiszen ezek mind kimondottan professzionális gépek, s nem kevésbé azért, mert saját szorgalmunknak és tisztességesen végzett munkáik eredményének köszönhetjük. - Azért a biokertészettől egy kicsit messze esik a takarítás, még ha oly professzionális szinten végzik is... - Mindketten jól elkanyarodtunk a szakmától, a feleségem, Anikó cukrász, mégis ebben találta meg az életcélt. Sajnos Magyarországon az van a köztudatban, hogy takarítani mindenki tud. A gond az, hogy ha valaki azért takarít, mert nincs más munkalehetősége az baj, mi viszont már a kezdetektől azért csináljuk, mert nagyon élvezzük, mert megtanultuk időközben, hogy a legkorszerűbb eszközök, a legkorszerűbb technológia mellé szükséges a szaktudás is, amit folyamatosan sajátítunk el. - Már nem családoknál takarítanak... - Kimondottan nagy ipari cégeknél, ott ahol ezt a professzionális gépparkunkat ki tudjuk használni, amellyel olyan dolgokat tudunk csinálni, amit a megyében senki sem tud. A sikerek előrevisznek bei műnket, s a harminc legális alkalrrazottunkra nagyon büszke vagyok, f iatal, értelmes csapat jött össze, töbl isége érettségizett, ami azért fontos, mert jó tudni, és látni, hogy ezek a £ épek értelmes emberek kezében vannak, akik tudják, hogy érdemes jól dolgozniuk, s a munkában nem csak a pénzt, de a szépséget is megtalá ták. - Említette, hogy ezek a gépe fc mi mindent tudnak csinálni.. - Divat lett a nagyobb cégeki léi a parafa linóleum, ami nagyon szé >, de nagyon kényes. Az alaptisztitáí a, a védőréteggel való kezelése o yan anyagokat igényel, ahol már nem :sak a gép, de a dolgozó szakmai tudá ;a is vizsgázik. A dolgozóim mind öt álló vállalkozói igazolvánnyal rendel teznek, folyamatos szakmai képzést 1 :apnak, amely a piacon megjeleni új anyagok és technológiák miatt e engedhetetlen. Egyébként jómagam elsőként tí nulok meg mindent, a kíváncsiság ol yan erős bennem, hogy sokszor elébe negyek egy-egy új dolognak. A másik divatos burkolat mar apság a márvány, aminek a kezelése szintén szaktudást igényel. „Először mindent magam próbálok ki" - A kezemben tartok egy cso nó oklevelet, meghívásokat, szakmai lapokat, és egy olyan „jogosítványt", amelyet a Nemzetközi Epülettiszi 'tó Szakma szervezett, s ahol ön jele, re vizsgázott... - Enélkül már nem lehet nagy multinacionális cégeknél dolgoz íi, ez az egyik, a másik pedig a sa át szakmai továbblépésem miatt is k illett, hogy megszerezzem. -Az apropó, amiért randevúra h vtam, az mégiscsak az a bizonyos vi rseny, ahol ablaktisztításból első l 'tt Magyarországon. Az ember a fenti eket olvasva azt gondolná, hogy e y harminc főt foglalkoztató vállalkozó már csak tárgyal, ellenőriz, de nem gyakorolja a szakmát.. - Amint már említettem, minden új gépet magam próbálok ki, s tanulok meg vele dolgozni, s ezt követően tanítom meg a kollégáimat. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a legkisebb részeltekig tisztában legyek minden munkafolyamattal. így tudok segíteni, felelősséget vállalni, profi munkát végezni, végeztetni. A verseny a következőképpen zajlott. Budapesten a Nemzetközi Tisztítástechnikai és Technológiai Szakkiállításon meghirdettek egy versenyt, amelynek egy amerikai cég volt a főszponzora, miután ők a legjobbak az ablaktisztításban. Egy hétig gyakoroltunk a versenyre, s aki az edzés után 3 ablakfelületet 45 mp alatt meg tudott tisztítani, az indulhatott a versenyen. A több száz versenyzőből 35-en maradtunk a döntőbe, ők viszont már évek óta ott vannak a szakmai élmezőnyben a világon. „Szeretni kell azt, amit csinál az ember"... - Aztán elkezdődött a verseny... - Időeredmény volt, abból jöttek le a büntetőpontok, a zsűri nagyon szigorú volt, s nagy boldogságomra a 18 mp időmmel első lettem. Kaptam egy csodaszép serleget, egy százezer forintos ablaktisztító felszerelést, s egy újabb lehetőséget, meghívást Franciaországba, az Európa-versenyre, ahol a három első helyezettből álló csapattal indulok. - Zoltán, mi kell ehhez a szakmához Ön szerint, hogy ilyen magas színvonalon lehessen művelni, mint Ön és munkatársai? - Elsősorban kitartás, lelkesedés, szakmai tudás, és mint minden szakmához: szeretni kell azt, amit csinál az ember. Egyébként is szeretem a rendet, a tisztaságot, a fegyelmet magam körül, s büszke vagyok szakmai sikereimre, kollégáim szakmai és emberi hozzáállására. - A Franciaországi versenyen kívül mi a következő cél? - A mestervizsga, amely egy másfél éves iskolai tanulást jelent, már nagyon készülök rá, s remélem ez az újabb jogosítvány újabb sikereket hoz számomra és kis csapatom számára. - Gergő, aki a beszélgetésünk alatt itt fészkelődött az apu vagy az anyu ölében, két éves. Munka, család, versenyek, iskola... nem sok ez egy kicsit Mire jut még idő? - Valóban sok, azonban úgy gondoljuk a feleségemmel, hogy most vagyunk fiatalok, sokat bírunk, a gyerekkel felváltva foglalkozunk, s hogy magunkat is karban tartsuk, felváltva járunk edzésre. Anikó aerobikozik, jómagam úszók, kondizok, futok. Mindkettőnk számára ez kikapcsolódást és erőgyűjtést is jelent. - Gratulálunk a győzelemhez, hasonlót kívánunk az őszi versenyen Franciaországban.