Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-06-18 / 24. szám

2000. június 18. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Dr. Freppán Miklós, a Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetője, akit a közelgő köztisztviselői nap alkalmából hívtam randevúra. Az erről szóló beszélgetés annál is inkább érdekes lehet az érintettek számára, mert ez a nap éppen csakhogy „meghonosodott", - az utóbbi két évben elég nagy ünnepségekre került sor - máris elcsendesedett. Ennek okáról, a Közigazgatási Hivatal Vezetőjének első féléves tevékenységéről, tapasztalatairól, valamint arról beszélgettünk Dr. Freppán Miklóssal, hogyan válhat valaki igazi Szekszárdivá, aki nem itt született, ám a város életében három évtizeden keresztül - igaz más-más területen - tevékenyen részt vállalt. „A labda körül forgott az életem" - Ha valaki meghallja az Ön nevét, még akik nem kedvelik a sportot, •

zoknak is először a népszerű focisi jut eszébe, akiért - s természetesen társaiért - annak idején érdemes volt É

ím enni Szekszárdon a meccsekre, fosszú volt az út Csikériától (Bács megye) Szekszárdig... - Nemzetiségi családból származom, anyai ágon bunyevác, apai ágon sváb vagyok. Otthon horvátul beszéltünk, ezért ezt a nyelvet valóban anyanyelvi szinten bírom, hiszen 5-6 éves koromban, az iskolakezdéskor tanultam meg magyarul. Az általános iskola után egy óriási szerencsének köszönhetően a Pécsi Széchenyi Gimnáziumban folytathattam a tanulást. Ez a szerencse pedig egy tehetségkutatás révén ért, a Pécsi Dózsa keresett utánpótlást, rámtaláltak, s szerencsére fizették a tanulásommaljáró összes költséget. Ez azért volt nagyon fontos, mert négyen voltunk testvérek, a család szegény volt, így jól jött, hogy én nem jelentettem kiadást. Egyébként a testvéreim is «

'nd felsőfokú végzettségűek, ma(mak és szüleinknek köszönhetően. - Tanulás és foci... - Erről szólt az életem. A labda körül forgott minden. Végigjártam a szamárlétrát, a serdülőben, az ifjúsági csapatban, majd a NB-I-es csapat következett, természetesen Pécsett. Nagyon fiatal voltam harmadokos gimnazista, amikor ebbe a rendkívül jó csapatba először bekerültem. A gimnáziumi évekről még annyit, hogy Póla Károly volt az osztályfőnököm, s amikor Szekszárdra kerültem, boldog voltam, hogy őt már ismertem. Az érettségi után a Baranya Megyei Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán kezdtem el dolgozni, egy év múlva hivatásos állományú rendőr lettem, s természetesen futballoztam. „Kitűnő gárda jött össze" . - Sikeres volt Pécsett, állása volt, ml volt az, ami mégis Szekszárdra vonzotta? - Nagyon fontos, de prózai oka volt. Szekszárdon tudtak számomra megfelelő lakást biztosítani, ugyanakkor megfelelő állást is. Akkor már másodéves voltam a jogi egyetemen, s a Tolna Megyei RendőrkapitánysáFérfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala GSfiwlliifiaíl ira©^®^® gon a Bűnügyi Alosztályra kerültem. A másik, hogy abban az időben Szekszárdon jól ment a futball, egy aranycsapat volt, a játékosok rendőrök voltak, s olyan kitűnő játékosgárda jött össze, akik 1968-tól sikerre vitték itt a futballt. Szeretnék közülük öt nevet megemlíteni, akik azon túl, hogy meghatározói voltak a csapatnak, barátaim is. Büszke vagyok arra, hogy mindannyian i futball utáni évtizedeken saját hivatásukban, szakterületükön is kiválóan megállták a helyüket, és komoly és szép eredményeket értek el. Ők: Kalász János, Lipovszky József, Miskó Mihály, Szűcs László, Török Bálint. - Milyen volt az akkori meccsek hangulata? „ - 4-5 ezer néző volt kint vasárnaponként, s a szurkolók a mai napig emlékeznek azokra a meccsekre. A hangulat mindig fantasztikus volt, a győzelem pillanatai pedig felejthetetlenek. Ma már minden más, ez viszont nemcsak a helyi futballra értendő. „Jólestek az őszinte gratulációk" -A sikeres tíz esztendő után mi következett? - A futball abbahagyásával egyidejűleg megkaptam a jogi diplomámat, majd 1979-ben leszereltem a Rendőrségtől, s a Tolna Megyei Földhivatalnál dolgoztam, először csoport,majd osztályvezetőként, később hivatalvezetőként. A Közigazgatási Hivatalba 1995-ben kerültem, ahol törvényességi ellenőr voltam. Az önkormányzathoz 1999-ben kerültem, s innen pályáztam meg a Közigazgatási Hivatal vezetői posztot. -A pályázat sikeres volt, Önt 2000. január 1-gyel kinevezték a Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal élére. Mikor tudta meg a döntést? - Érdekes időpontban és érdekes szituációban. Éppen Pécsre készültük a feleségemmel szilveszterezni, indulófélben voltunk már, amikor a szomszédasszonyunk - aki egyébként postás - hozta a táviratot és gratulált. S ha" már kimondtam ezt a szót, elmondom azt is, hogy nagyon jólesett az a sok telefon, távirat, levél, amit kaptam, s ezek azért estek jól, mert legnagyobb részük olyan embertől jött, akiről tudom, hogy őszinte volt az öröme, semmi érdeke nem fűződött a gratulációhoz. „Politika- és vitamentes hivatalt szeretnék" - Perceken belül letelik az első fél év a kinevezés óta. Mi az ön vezetői ars poeticája? - Két vesszőparipám van, az egyik a nagycsaládosok támogatása, illetve akik egyedül nevelik a gyermekeiket. Rajtuk szeretnék segíteni, a lehetőségekhez képest. A másik, a fiatalok továbbtanulása. Amikor idejöttem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy egyeseknek járt továbbtanulási támogatás, egyeseknek nem. Az a véleményem, ha egy fiatal vállalja, hogy munka és család mellett továbbtanul, az tegye meg, annak én minden segítséget megadok, s ez így lesz, amíg én leszek ennek az intézménynek a vezetője. A szakmai oldalt illetően, az volt és ma is az az elképzelésem és a vágyam, hogy egy politika- és vitamentes hivatal működjön, s azt már a beiktatásomkor elmondtam, hogy miattam senkinek sem kell elmennie. A szakmai vezetést sikerült megerősítenem, a Szervezési Főosztályra új vezetőt, Zöldné Kéri Gizellát, a Törvényességi Főosztályra egy fiatal, jó szakembert, Dr. Baksa Csabát neveztem ki. Úgy gondolom, hogy ez egy erős szakmai stáb, amely a hivatalban működik, akikkel jól tudok majd együtt dolgozni, akikkel megtudom valósítani a hivatal feladatait. Az egyre bővülő feladatok miatt hamarosan egy új főosztályt hozunk létre, ez az Informatikai Főosztály lesz. Ami számomra még nagyon fontos, azaz, hogy úgy érzem, a hivatal, annak dolgozói elfogadtak mint vezetőt, hiszen ez a záloga a jó együttműködésünknek. Kiemelten fontosnak tartom még a kisebbségek felé a nyitottságot, kineveztem egy referenst, s már érezhető a pozitív visszajelzésekből, hogy jó úton haladunk. - Június 29-e köztisztviselők napja... Az idén kicsit másképp... - A döntés úgy gondolom érthető. Itt nem arról van szó, hogy nem ünnepeljük meg ezt a napot. Minden önkormányzat a saját dolgozói körében tart valamilyen szintű ünnepséget, azonban az a sok pénzt felemésztő központi megyei ünnepség nem lesz ami eddig,volt. A döntés háttere a következő: Úgy gondolom, ma, amikor az ország különböző területein az emberek sokasága az otthonáért, a mindennapi kenyérért küzd, akkor nekünk, akik a köz tisztviselői vagyunk - nevünkhöz méltóan - nem illik nagyszabású ünnepséget szerveznünk. Arról nem beszélve, hogy kollégáink is vannak azokon a területeken, s a jó érzés azt diktálja, a bajban fejezzük ki így is szolidaritásunkat. Ami viszont nem marad el, mert ahhoz nem kell pénz, az a sportvetélkedő, amit 29-30-án megtartunk a sporttelepen. A Közigazgatási Hivatal dolgozói egy majálison vesznek részt, ahol lesz egy kis meglepetés, amit még nem árulhatok el. Egyszóval visszafogottabban ünnepelünk az idén, s tudom az igazi köztisztviselők tudják és értik is ennek a hátterét. "Nagyon megszerettem Szekszárdot"... - Freppán úr! A foci, a hivatal, a köztisztviselői nap volt beszélgetésünk jő témája. Önről mindenki tudja, aki ismeri, hogy csendes, visszafogott, megfontolt, nyugodt ember. Ritkán beszél magáról, a magánéletéről... - Fiam, aki szintén Miklós, San Franciscóban él már nyolc éve. Most fejezi be az egyetemet, informatikai szakon tanult. Éjszaka dolgozik, napközben tanul, büszke vagyok rá. Mindig is nagyon jó volt a kapcsolatunk, s már nagyon készülök hozzá, várom az újabb találkozást karácsonykor. Feleségem Dr. Kovács Rozália bíró, akivel egy nagyon jól sikerült házasságban élek, azonos hullámhosszon vagyunk, ami úgy gondolom a legfontosabb egy házaséletben. Elfogadta a barátaimat, akikkel minden kedden találkozunk - „régi harcosokkal" - egy kis nosztalgiázásra, focizásra, beszélgetésre. - Mennyiben változott meg az élete, amióta ebben a pozícióban van? - Rengeteg helyre kapok meghívást, s bizony ezek többsége hétvégén van. Szívesen el is megyek sok helyre a feleségemmel, így legalább együtt vagyunk. Ami „megsínyli" ezeket a meghívásokat, az a szőlőm, ugyanis arra egyre kevesebb időm jut. Azt sajnálom csak, amikor egyegy meghívásnak azért nem tudok eleget tenni, mert egyszerre több helyen kellene lennem. Nagyon megszerettem Szekszárdot, a várost, az embereket, akiknek szeretete már három évtizede végigkíséri az életemet. Sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen vezetői állásba kerülök, viszont amikoí elfogadtam, tudtam, nem okozhatok csalódást. Akik eddig bíztak bennem, akik eddig „szurkoltak" nekem, azoknak semmiképpen nem.