Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-06-04 / 22. szám

15 2000. június 4. ' , szekszárdi TAS4RNAP Vendégem a Gemenc presszóban, Dr. Győri Gábor gyermekorvos, akivel a gyermeknap alkalmából mi másról is beszélgethetnénk, mint gyönyörű hivatásának szépségeiről, nehézségeiről, az édesanyák szívszorító döntéseiről - a beteg gyermekemet ápolom vagy megtartom az állásom - valamint arról, hogy döntötte el Dr. Győri Gábor egyetlen pillanat alatt, hogy gyermekorvos lesz. „Királynők és kapitányok" - Doktor úr! A kisgyermekes szülőktől tudom, hogy Ont imádják kis betegei Azt viszont a saját tapasztalatomból, hogy a gyerekek megérzik, hogy ki szereti őket... Fehér köpenyben nem nagyon találkoznak önnel... - Valóban nem szeretem, és nem is használom a fehér köpenyt - bár ez nem szabályos - úgy hiszem azokhoz a vizsgálatokhoz, amelyeket egy körzetijen lévő gyermekorvos végez, nem ^Alenül szükséges, s így azok a g^rmekek sem ijednek meg, akiknek esetleg már előzőleg rossz emlékeik voltak a fehér köpenyről. Számomra ők nem kis felnőttek, hanem gyerekek, akiket úgy hívok, hogy kis kapitány, vagy királynőm, kis hercegnő. - A szülők szerint ön született gyermekorvos... - Mióta az eszemet tudom, orvos szerettem volna lenni. Bátaszéki származású vagyok, Szekszárdon a Garayban érettségiztem, már azért jelentkeztem fizika szakra, mert tudtam, az orvosira megyek tovább. Pécsett jártam egyetemre, s az első időkben komoly elhatározásom volt, hogy ortopéd sebész leszek. Miután általános iskolás korom óta sportoltam, s egy sérülésem után műtötték, ez a szak nagyon tetszett számomra. Aztán negyedéves koromban, a gyermekgyógyászatot kezdtük tasÁú, s egy alkalommal a kórházban •^Blgatva az előadót - nekitámaszkodtam egy gyerekágynak, ahonnan egy kisfiú feje kandikált ki. Megsimogattam, s ő felkacagott. Az ápolónők mesélték, hogy ezt megelőzően már két hete semmilyen kontaktusuk nem volt a gyerekkel. Akkor, abban a pillanatban elhatároztam, hogy csak gyermekorvos lehetek, amit azóta sem bántam meg. - Az egyetem után a szekszárdi kórház gyermekosztályán kezdett... - öt évet dolgoztam a gyermekosztályon, ahol mindig gyereksereg „követett", talán a méretem miatt, mindenesetre azt mindig éreztem s ma is érzem, hogy a gyerekek biztonságban érzik magukat a „kezemben." -öt év kórház után körzetben dolgozik már hét esztendeje... - Egészen más a kórház és más a körzet. A kórházban pár napig, súlyosabb esetben pár hétig volt enyém a beteg gyerek. Egészen más az, - sokkal könnyebb - amikor egy Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala gyerek nekem „születik". Tudom róla, hogy nem szereti a banánt, tudom, hogy mitől fél, hogy mivel lehet megvigasztalni. Talán ezért van az, hogy a szülő csak akkor viszi ügyeletre a gyereket, ha nem találja a körzeti orvosát. - Könnyebb, vagy nehezebb beteg a gyermek, mint a felnőtt? - Amivel könnyebb, azaz, hogy a gyerek őszinte, csak azt mondja el, ami valóban fáj. A csecsemőnél, aki még nem tud beszélni, természetesen megint más a helyzet. Mégis azt hiszem, hogy nekem sokkal nehezebb lenne ma már egy felnőtt betegnél sikert elérni a gyógyításában, mert mindent elhinnék neki, amit mond, fel sem merülne bennem, hogy félre akar vezetni. - Éppen egy tucat éve gyakorolja a hivatását. Milyen változásokat hoztak ezek az évek? - Rengeteg olyan betegség van, amelyet nem kell már kórházi befektetéssel kezelni, a körzetben is megvannak azok a gyógyászati eszközök, valamint a gyógyszerek hatóanyagainak skálája annyira növekedett, hogy lehetővé teszi a gyermekek otthoni gyógykezelését. A tüdő-gégegyulladások közül már csak a súlyosabbak kerülnek kórházba, s sok-sok vizsgálatot ambulánsan lehet elvégezni. Ebben nagyon jó partner a Schultz főorvos úr által vezetett gyermekosztály. „Fontos, hogy szoptassanak az édesanyák" - Melyek azok a gyermekbetegségek, amelyek több gyereket érintenek? - Az allergiás betegségek sajnos a civilizációval együtt terjednek, ilyenek az asztmás megbetegedések, a szénanátha, ekcéma. A kullancs által terjedő betegségek talán régebben is voltak, azonban akkor még nem volt ilyen ismert az ok. Az egyre több allergiás betegségnek oka az, hogy sok idegen anyag kerül a gyermekek szervezetébe már egészen újszülött koruktól kezdve. Ezért nagyon fontos, hogy szoptassanak az édesanyák, ezzel is védve és erősítve a gyermek immunrendszerét. Bármennyire is hihetetlen, de egy szakember, egy gyermekorvos, ha felsorakoztatnak elé tíz kisgyermeket, meg tudja mondani közülük, melyik szopik és melyik tápszeres. - Bizonyára sok anya hiúsági okokból sem szoptat, azonban a statisztikák azt mutatják - hála a védőnők munkájának - egyre többen érzik a felelősséget Csakhogy most egy másik probléma jelentkezett A munkahelyek nem szívesen veszik, ha az édesanya otthon marad beteg gyermekével S akkor még finoman fogalmaztam, hiszen vannak olyan munkáltatók, akik felvétel előtt megkérdezik, hogy van e kisgyermeke, s ha igen, már szóba sem jöhet... „Felelősség minden gyerekkel szemben" - Ez egy óriási nagy problémakör. Néha közelharcot kell vívnom a szülőkkel, hogy muszáj táppénzre vennem, a gyermek érdeke ezt kívánja, viszont sok anya könnyezve mondja, hogy ha nem megy dolgozni, veszélyezteti az állását. Néha úgy érzem egy feloldhatatlan ellentét van a két dolog között. Egészséges felnőtteket szeretnénk nevelni, ösztönözni a fiatal szülőket a gyermekvállalásra, ugyanakkor lelkiismeret-furdalást, megélhetési \eszélyt hozunk rájuk, hiszen az anyák szívesen ápolnák beteg gyermeküket, ha közben nem kellene félniük állásuk elvesztésétől. Ajjipl nem beszélve, hogy bekúpozva, gyógyszerelve elviszik a bölcsődébe, óvodába és sajnos más gyereket is megfertőznek. Minden munkahelynek, minden szülőnek, a társadalom valamennyi tagjának felelősséget kellene éreznie nemcsak a saját, hanem minden gyerekkel szemben. Bevallom sajnálom a mai gyerekeket, hiszen a nagyobbak már meg is értik a szülők aggodalmát, s betegségükben nem egy ideges, munkahelyéért aggódó anyára, hanem egy nyugodt, szeretetteljes légkörre lenne szükségük a gyógyuláshoz. Ami nekem és az én korosztályomnak még megvolt, az én édesanyám mindig otthon maradt, ha az öcsém vagy én betegek voltunk. - Szülői örökség az orvosi hivatás? - Érdekesen alakult ez nálunk. Édesanyánk pedagógus, édesapánk a kereskedelemben dolgozott, s mi mindketten orvosok lettünk. Az öcsém a kórház sebészeti osztályán dolgozik. S a véletlen úgy hozta, hogy a feleségem is a kórházban dolgozik. A fertőző osztályon főnővér, s akkor ismerkedtünk meg, amikor ott voltam gyakorlaton. Nagyon jó ez, hiszen nagyon sok közös témára ad lehetőséget. „Ha ezerszer születnék, akkor is ezt a hivatást választanám" - Áldott Ön a lányok között... - Két lányom, Adrienn 7 éves, Eszter 6 éves, még óvodások, amikor csak lehet, együtt vagyunk. Kirándulunk, strandolunk, biciklizünk. Mióta a család minden tagjának van kerékpárja, ez a legnagyobb hobbink. A lányoknak pedig azaz igazi boldogság, amikor kimegyünk Izménybe, a feleségem szüleihez, s ott - kiszakadva a bérházból - a családi ház és a kert minden szabadságát élvezhetik. A biciklizésről még annyit, hogy újabban azzal járok dolgozni is, s ezáltal annyi szépet fedezek fel a természetben, a házakban, az emberekkel való találkozásban, amit autóval eddig nem élhettem meg. -A sport szerepet játszik még életében? - Változatlanul szeretem, konditerembe járok, futkározok a városi sporttelepen, igyekszem a nehezen leadott kilóimat nem visszaszedni. - Bizonyára sok álma, terve van, kívánom sikerüljön őket megvalósítania, mégis talán egyről meséljen... - Nagy kutyaőrült vagyok, ahhoz azonban túlzottan szeretem őket, hogy bérházban tartsak egy kutyát, ezért az első és legnagyobb vágyam egy családi ház, s ha ez megvalósul, abban biztos lesz kutya is. A legnagyobb álmomat, és vágyamat pedig folyamatosan élem. El sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak, mint gyerekeket gyógyítsak. Ha ezerszer születnék, akkor is ezt a hivatást választanám. Amikor sétálok a családommal és 100 méteren belül, három gyerek is rám köszön, számomra az a legnagyobb boldogság. Hálából hozott kis rajzaik ott díszítik a rendelőm falát, és az ő szeretetük az, ami ebben a hivatásban a legszebb és a legfontosabb.