Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-16 / 2. szám

15 2000. január 16. SZEKSZÁRDI Vendégem a Gemenc presszóban Kovács József, az OTP Dél-Du­nántúli Régió Szekszárdi Igazga­tóságának igazgatója. Beszélgeté­sünk apropójának azt a címet is adhatnánk, amit az OTP az évti­zedek alatt akár szlogennek is vá­laszthatna: „Ha van erőd a meg­újuláshoz, nyertél." Csakhogy ma nem elsősorban az OTP-ről lesz szó, sokkal inkább szekszárdi vezetőjéről, Kovács József igaz­gató úrról, akinek nyitottságát, őszinteségét nem a kölcsönök, a kamatok, a tőzsdei árfolyamok tudakolására, sokkal inkább sa­ját életének elmesélésére kértem. - Nagyon messziről és hosszú úton érkezett Szekszárdra... - Heves megyei származású va­gyok, egy kis faluban Dormándon éltem 18 éves koromig. Egerben, a Közgazdasági Szakközépiskolában ^Kttségiztem, s ezt követően kerül­Tem a fővárosba. A Közgazdasági Egyetemen szereztem diplomát, s az egyetem, valamint az ott töltött évek számomra azért is nagyon fontosak és meghatározóak, mert ott ismertem meg a feleségemet. - Két fiatal diplomás közgaz­dász, hogy tervezte meg életének következő lépését? - Már gyermekkoromban nagy vonzódást éreztem a mezőgazdaság iránt ami talán abból is adódott, hogy édesapám tsz-elnök volt. Tol­na megyét néztem ki, mint a mező gazdasági vonalon sikeres területét, mégis az első munkahelyet Baján, az ország második legnagyobb MG Kombinátjában sikerült megtalálni. Igazán nem tudtunk ott meg­szokni, így amikor a Szekszárdi • G Kombinát akkori igazgatója Jött bennünket nem sokat gon­dolkodtunk. Egy nagyon tapasztalt idős gárdába kerültünk, ahol azért nem találtuk a helyünket, mert az első pillanattól éreztük, itt nem sok babér terem nekünk. Aztán mint a mesében a harmadik próbálkozás már igazi volt... - Ehhez itt kellett hagyni Szek­szárdot, és egy jóval kisebb helyre költözni... - Viszont nagy előnyt jelentett, hogy nemcsak hívtak bennünket, mint az előző két helyen, hanem vártak is. Gschcidt Mátyás az ak­kor 36 éves igazgató szolgálati la­kást adott és lehetőséget. Ez a hely Hőgyész volt, ahol először alig ér­tettem az utcán járó emberek sza­vát, hiszen sváb község lévén né­metül beszélt a lakosság, évekkel később pedig már azt vettem észre, hogy nagyon sokat tanultam ezek­től az emberektől. A végtelen szor­galmat, a gyarapodás vágyát, ami jellemző volt ebben a faluban. Ez Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala az asszimilálódás egész_ életünkre kihatott, megtanultuk a spórolást, a beosztást, s azóta is így élünk. - Olyan szeretettel beszél Hö­gyészről, mintha a szülőfaluja len­ne... - Mindenesetre a felnőttéválásom helyszíne, ahol megkaptam azt a szükséges indíttatást, amivel egész életemben gazdálkodhatok. Az AG­ban 50-60 diplomás ember dolgo­zott, nagyon jól ment a gazdálko­dás, s Hőgyész nem túlzás, annak a környéknek a gyöngyszeme volt. - S Ön egy véletlen folytán az AG igazgatója... - Megpályáztatták az igazgatói állást, s az-az igazgató, aki odahí­vott bennünket újra elnyerte a pá­lyázatot. Több minden közrejátsz­hatott, többek között a rengeteg stressz, s az előző nehéz pénzügyi év, ami miatt hirtelen elment közü­lünk 47 évesen. Akkor már a he­lyettese voltam, végigjárva előtte a lépcsőfokokat, így 1985-ben 35 évesen kineveztek igazgatónak. Az ország legfiatalabb ÁG igazgatója voltam, mégis úgy éreztem, hogy a két év a gyakorlat, a kollégák bizal­ma, ösztönzése elég erő, hogy meg­álljain a helyemet. A hét éves veze­tésem alatt szép sikereket értünk el, amire a mai napig büszke vagyok. - Azt szokták mondani, a fény után jön az árnyék. Ön azt mond­ja siker után a megpróbáltatás... - Szembesülnöm kellett azzal, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság, amiben azt hittem, hogy megtalá­lom az életem célját, s amely a kör­nyezetemben ezer-ezerötszáz em­bernek munkát, hitet erőt otthont adott, szertefoszlott 1992-ben. Minden ami gazdaggá, teljessé tet­te ezt a közösséget egyik pillanat­ról a másikra megsemmisült. Ahol 22 évet leéltem, ma jóindulattal 200 embernek ad megélhetést. Egy darabig még ott maradtam főköny­velőnek, aztán voltam alpolgár­mester, amely munkában szintén szép sikereket értem el, mégis tu­dom már az az idő arra szolgált, hogy átgondoljam a jövőmet. Ak­kor döntöttem el, hogy csak olyan helyre megyek, ahol csakis a mun­kám értéke számít, csak az eredmé­nyek, amit letehetek az asztalra. - Bár megbeszéltük, hogy nem az OTP-é a főszerep ebben a be­szélgetésben, most mégis életének olyan szakaszához érkeztünk, ahol nem tudjuk ezt kikerülni... - Valóban mert 1995-től az OTP lett az életem főszereplője. Tamási­ban másfél évig dolgoztam, mielőtt 1996 májusában a Szekszárdi Igaz­gatóságra neveztek ki helyettesnek, ahol a vállalkozói és önkormányza­ti üzletág tartozott hozzám Tolna megyében. - A legjobbkor... szokták mon­dani, ha egy viszonylag stabil álla­pot szinte egyik napról a másikra mobillá változik... - Abban az időben nagy változá­son ment át az OTP privatizáció, a Bank tőzsdei bevezetése, a banki ügyvitel technikai fejlesztése, és sajnos az ezzel járó létszámleépí­tés, újabb bankok megjelenése, s minden egy két éves intervallum­ban zajlott le. - Egy régebbi beszélgetésünk­ből tudom, hogy Önnek nagy lelki terhet jelentett a létszámleépítés.... -Az OTP létszáma 1996-ban 380 fő volt, most 170 fő. Ebből szek­szárdi 80 fő. Ezt a leépítést rendkí­vül nehezen élték meg az emberek, aki elment, annak a munkanélküli­séggel, aki maradt, annak egy minő­ségileg nagyságrendekkel maga­sabb hatékonysággal kell dolgoznia. - Említette, hogy a változtatáso­kat a piacon megjelent újabb és újabb bankok is sürgették. Melyek azok a tényezők, amelyek miatt fiz újabb bankok ellenére a lakossá­got mégis az OTP-nél tartották? - Először is mert az OTP mindig - s reméljük ezután is - a lakosság bankja volt. Aztán a sok új bank megjelenésén'túl az OTP a fejlő­désnek egy olyan szakaszába érke­zett, amikor a nagyságrend egyút­tal minőséget is jelentett, más szó­val: biztonságot. Harmadszor, a bank élete nyitott könyv a lakosság számára, semmi váratlan fordulat­tól nem kell tartania. - Önnek viszont igen, mert egy szót sem többet az OTP-ről, inkább arról, hol, mikor és hogyan piheni ki magát egy bankigazgató? - Feleségemmel, aki az APEH­nál dolgozik egy családi házban élünk, nagyfiunk, Balázs már fel­nőtt, saját lakásában tanulja a páros élet és a felnőtté válás nem könnyű tantárgyát. Számomra a pihenést több minden jelenti. Kezdem a kertnél. Minden növényi ritkaság­gal beültetem, gyümölcsfa, virá­gok, kísérletezem és gyönyörkö­döm bennük. A méretemből talán látszik is, hogy a másik hobbym a főzés. Hétvégén, amit a család el­döntött, azt főzöm, s ilyenkor el­mélyülten „alkotok". Előveszem a fűszervarázsaimat és elkezdem cif­rázni. Disznóhúst nem eszünk, ba­romfit és marhahúst igen. Mindezt édesanyámnak köszönhetem... - O tanította meg főzni? - Hatodik gyermeknek szület­tem, előttem, öt lány volt, s kései gyermekként. A lányok már elke­rültek szinte a háztól, így édes­anyám mindig maga mellett tartott bármit csinált. A sütés-főzés tudo­mányát úgy sajátítottam cl, hogy észre sem vettem. -Az azért látszik, hogy nemcsak főzni szeret... - Bizony enni is. Igyekszem ugyan ledolgozni, hétvégeken uszodába já­runk, s ha jön a jó idő akkor kerékpá­rozunk, Keselyűsbe járunk, ott teke­rünk le 20 kilómétert egy-egy alka­lommal. Nyáron a Balatonra me­gyünk, s ha tudunk időt szakítani rá ősszel vagy tavasszal felkeresünk egy gyógyvizes fürdőt. Kávéházi randevú

Next

/
Oldalképek
Tartalom