Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-21 / 20. szám

2000. május 14. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 7 A Hunyadiak és koruk Az ÚJ DUNATÁJ ETNIKÁI ÉS KULTURÁLIS MOZAIKJA Pomogáts Béla nevezi térségünket így: „változatos közép-európai etnikai és kuturális mozaik". Ez a trianoni szablyával körbevágott, ám lelki értelemben szétválaszthatatlan vidék Mohács óta nyugtalan, s tulajdonképp ennek a létnek vázlatrajzára vállalkozott az Új Dunatáj idei első száma. Igényes szerzőgárda gondolkodik az elviharzott történelem és a jelen elvarratlan szálait vizsgálva. Fried István megidézi a hamvába holt nagy páros kísérletet, amit Ady és Goga indított útjára. A Duna meg az Olt azonban sok évtizede hömpölyget kérdéseket, melyek közös körüljárása feltétlen üdvös lenne. A szerző is ezekre keres választ. Hogyan őrződik meg idegen keretben a kultúra? Szükség van-e erre? A „basic-English" meddig terjedhet, a globalizálódást jelenti-e vagy a sokszínűséget? A sokszínűség milyen mélysége kívánatos? Ehhez mely alakváltozataival járulhat a kultúra? Hogy szólhat bele a dolgokba a folklór, a művészet? Egyáltalán, mit jelent ezen a tájon a „hagyomány, a nemzet, a kulturális kapcsolat, a régió, a szubrégió és a nemzeti történelem" fogalma? Csupa-csupa kérdésfelvetés Fried István Erdély: Kultúrák találkozása című írása, melyekre lehet választ adni, de bármilyen megállapítás további kérdéseket szül. Pomogáts Béla más aspektusból szemlélődik ezen a tájon, ő egyetlen, nagy - s nem tudni, reális vagy romantikus - gondolat jegyében ír. Mit mondhat Erdélynek Svájc, Brassónak St.Gallen. A népesség tarkasági adatai hasonlítanak, s mégis mik azok a történeti tények, amelyek a kelet-európai Svájc létrejöttét meghiúsították? Bodó Bama tanulmánya „a régiójukra roppant büszke, túlzott szerénységgel aligha vádolható bánságiak" életéről ad képet. A Bánság és Temesvár mai létét, művelődési formáit, intézményeit, mozgalmait, lehetőségeit és gondjait tárja föl az anyaországiak számára rengeteg újdonsággal. írásának címe is sokat mond: Együtt, de külön. Kovács Sándor Iván irodalomtörténeti munkája Listius Lászlót, „Zrínyi legkorábbi eposzíró követőjének" szinte feledésbe merült alakját mutatja be. A Költő a mohácsi csatatéren című írás egy izgalmas kor nem mindennapi emberéről szól. Két megrendítő portré alkotja a folyóirat e számának második felét. Főszereplőik már nincsenek közöttünk. Heilmann József a korán eltávozott Koch Valériáról ad egész életét és munkásságát átfogó képet. A két nyelven - németül és magyarul — alkotó költőnőt Baka Istvánnal állítja párhuzamba sorsuk közös és tragikus vonásai kapcsán. A felejthetetlen történészről formált, 1999-ben készült tudósportrét Dr. Várady Zoltán így indítja: „Március végétől Szakály Ferencnél maradt ennek a beszélgetésnek a kézirata, amelynek áttekintését nyári szabadsága végére ígérte. Ám a szöveg átfésülésére már nem kerülhetett sor. Szakály Ferenc július elején elhunyt." Á szekszárdi ŰJ DUNÁM kötődésű akadémikus, a törökkor talán legrangosabb ismerője életéről, a történelemről és a világ dolgairól beszél az interjúban a rá jellemző bölcsességgel és tartalmas könnyedséggel. A „Műközelben'' járó kísérőlapok Bakony István kistanulmányát tartalmazzák Németh László Iszony című regényéről. A borítóról és a műmellékletről, amelyeket Szávai Géza fotózott, külön is kell ejteni néhány szót. A szombatosok szentélyig elárasztott Székely Jeruzsálemét láthatjuk megrázó képeken: Isten és ember házát a semmire sem használható duzzasztógát vizében. Vajon mikor lelnek biztos talajra az elsüllyesztett vidékek magyarjai? Gacsályi JózsefJ A magyar történelem kiemelkedő álhimférfiait bemutató Szekszárdi Fórum előadássorozatnak ezúttal Font Sándor professzor volt a vendége. Az előadássorozat szervezőit igazán megilleti a dicséret, hiszen az előadók meghívásában is törekszenek a teljességre. A Hunyadiakat (Jánost és Mátyást) stílszerűen egy Erdélyből érkezett történész mutatta be, hiszen a család ősi fészke is e régióban van. Font Sándor az Erdélyi Református Egyetem és Bolyai Egyetem tanára. Font Sándor szerint Hunyadi János élettörténete tipikusnak mondható K

ibban az értelemben, hogy hozzá íasonlóan a középkorban nagyon sok bizonyíthatóan román szármaHunyadi János közel egykorú - nem hiteles - képi ábrázolása a Thuróczykrónika brünni kiadásából (1488). Isrheretlen német mester fametszete. zású család telepedik meg Erdélyben, és „csinál karriert" Magyarországon. Természetesen ezekhez a karrierekhez elengedhetetlen az a személyes tehetség és akarat, amelyekkel Hunyadi János is rendelkezett. Hunyadi János a kora katonai pályáján ér el óriási sikert, hiszen a török harcokban szerzett ismeretségével és diadalaival eléri, hogy Magyarország kormányzója lesz. Legfényesebb katonai sikere a nándorfehérvári diadal, amellyel sikerül megállítani a török előrenyomulását, a győzelem súlyát mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy pápai rendeletre a győzelem emlékére azóta is minden délben megszólalnak a harangok Európa katolikus templomaiban. Mátyás királyi kinevezését a Szilágyi Mihály vezette bárói, főúri csoportnak és a köznemesi rétegnek köszönheti. Céltudatosságát, uralkodói rátermettségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az őt támogató főurakat is „megtöri", hatalma megszilárdítása érdekében kincstári és bírósági reformokat hajt végre. A török veszéllyel Mátyás nem foglalkozik, kisebb csatákat vív ugyan délen, de mivel tudja, hogy igazán sikeres harcot csak összeurópai szövetségben lehet viselni a török ellen, nem bocsátkozik nagyobb ütközetekbe. Inkább a nyugati szövetségért vívott küzdelemre koncentrál. Nagy ellenfele III. Frigyes német-római császár, aki Zsigmond császárságát akarja visszaállítani, és ehhez a magyar koronára is szüksége lenne. Mátyás szeme előtt szintén Zsigmond „állama" áll, ő is a császári trónt szeretné. A küzdelem „eredménye" Mátyás bécsi hódítása, de igazi sikert ezen a téren nem sikerül elérnie. Mátyás rendkívül következetes és szigorú uralkodó volt, az adóztatási politikája révén a magyar jobbágyság terhei rendkívüli módon megnövekedtek, azonban az uralkodását követő kaotikus állapotok, a török betörése már a halála utáni évtizedekben a Mátyás-kép idealizálásához szinte törvényszerűen hozzájárult. Ekkor születtek azok a történetek és közmondások, amelyekben az uralkodó, mint népmesei hős jelenik meg. Gál A reneszánsz uralkodó. Mátyás 1485-1490 közt készült domborműve, lombard mester munkája.