Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-21 / 20. szám

2000. május 14. 21 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Határtalan magyarság Idén április 25-től május l-ig rendezték meg-immár kilencedik alkalommal - a Ha­tártalan Tantárgyversenyt. Ezúttal Galánta adott otthont a rendezvénysorozatnak. A Garay János Általános Iskola két pedagógusával: Dr. Babina Ferencnével és Gaálné Jáger Ágnessel beszélgettem a tantárgyversenyt illetően, ám mint az tomar kiderült, nem pusztán a tanulmányi verseny adja az esemény fő irányvonalat Dr. Babina Ferencné - A tantárgy­verseny 1992-ben kezdődött és az­óta töretlen ked­veltségnek ör­vend. A gyerek­csoportok folya­matosan bővül­tek, így mára kö­zel 300-350 tanu­ló mérheti össze tudását. Az idei versenyen a résztvevők szá­ma összesen 646 volt. Ide beletar­toznak a hazai valamint külföldi versenyzők és pedagógusok is. A gyerekek különféle kategó­riákba nevezhettek: versmondás, prózamon­dás, szövegalkotás, anyanyelvi vetélkedő, ma­tematika végül pedig fizika. Ez utóbbi „fifikás" formában is... - Ha jól tudom itt nemcsak tanulásról van szó. - Pontosan. A rendezvény tantárgyi vonat­kozásán túl számos kirándulásra sor került. Jobbára azon községeket, falvakat látogattuk meg, ahol a családoknál elszállásoltuk „gyer­mekeinket". Konkrétan: Hidaskürt, Deáki, Tallós, Nagymácséd, Farkasd. Lehetetlen len­ne az összes helyet felsorolni, hisz egyik szebb mint a másik. Hogy csak a legszebb és emlé­kezetesebb programokat említsük, volt koszo­rúzási ünnepség a Kodály Zoltán Emlékműnél Galántán, Énekkari Hangverseny Deákin a ka­^Bikus templomban: a Magyar Országgyűlés TZENÁTOROK kórusának elő­adásában. S ha már kiránduláso­kat említettük, szót kell ejteni a jókai vízimalom­ról, szenckirályfai méhészeti skan­zenről, a galántai reneszánsz kas­télyról, melyet meglátogattunk. - Bizonyára szá-mos említés­re méltó ered­mény született, amikre büszkék a gyerekek. - A legnépszerűbb a matematika és az anya­nyelvi vetélkedők voltak. Ez utóbbi során 5-6. évfolyamon Kohút Ágnes, 7-8. évfolyamon Bitai Tamás a Szekszárdi Dienes Valéria Általá­nos Iskola tanulója lett első helyezett. Matema­tikából Ságvári Kinga Fanny, Patrubány Anna könyvelhet el magának első dobogós helyezést. Mindez persze a teljesség igénye nélkül. - Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol úgy ér­Gaálné Jáger Ágnes zem: itt már az emberség, az ösz­szetartozás kerül előtérbe. A be­szélgetés folya­mán többször is említették, a gye­rekek milyen ha­mar alkalmaz­kodtak a megvál­tozott-néhol sze­gényesebb körül­ményekhez. De ami a fó: a hatá­ron túl lehetett csak igazán érez­ni a magyarságtudatot Mennyire képes ezt egy általános iskolás a maga egészében értéknek te­kinteni? - Definiálni nem lehet az érzéseket. Hitelt érdemlően úgyis csak az beszélhet róla, aki ott volt és a bőrén tapasztalta a hangulatot. Min­denki szinte azonnal családot alkotott. Szere­tettel várnak vissza minket, és természetesen ez fordítva is áll. Kint sokkal inkább megőrzik a hagyományokat, szokásokat és nem számíta­nak „cikinek" mint számos fiatal gondolkodá­sában manapság. A mi tanulóink érezhetően gazdagodtak a kinn töltött idő alatt és ebből a toleranciából, nyitottságból - a más irányába ­hazahoztak magukkal egy jó adagot, ha lehet így fogalmazni. Tényleg csodálatos, ha ezt át tudják adni társaiknak. Az talán bizonyos szempontból hatásosabb, mintha a felnőttektől hallanák a főtanácsokat, hegyibeszédet". Ott egyáltalán nem az volt a fontos, hogy kinek milyen cipő van a lábán, milyen ruhában jár. Telje­sen más az érték­rend, mint nálunk Magyarországon. Lehet hogy öltöz­ködésben mások ám rendkívül gyö­nyörű és régi búto­raik vannak példá­ul. Hogy kinek mi számít értéknek, az amúgy is relatív. -Azt hiszem a lényeg benne van ezekben a mondatokban. Befejezésül a jövőbeni terveik felöl szeretnénk hallani. - 2001-ben Szekszárdon rendezzük meg a X., tehát a jubileumi Határtalan Tantárgyver­senyt. Reméljük, a hangulat, a szellem és nem utolsó sorban az érdeklődés a régi lesz. A szer­vezést már el is kezdtük. Szeretettel várunk minden érdeklődőt. Kicsit és nagyot egyaránt. Panyi Zita Villámlátogatók Német­és Görögországból Külföldi tanár-barátságok a Dienes Iskolában Az utóbbi években nagy lépést tettek a magyar általá­nos- és középiskolák Európa felé. Amíg a politika és a gazdaság igyekszik felzárkózni és nyugati „barátokra" lelni, addig az iskolák is azon vannak, hogy minél több ismeretséget szerezzenek a határon túlról. A testvér- és partnervárosokkal való ilyetén kapcsolat szépen fejlő­dik, néhány esetben már szoros barátságok is szövőd­tek. Külföldi delegációk látogatják egymást, a gyere­kek ismerkednek a másik nemzet nyelvével és kultúrá­jával, miközben a sajátjukat is elmélyítik. Az Európai Unió támogatja tagállamai és a csatlakozásra váró or­szágok közötti jó viszony kialakítását, többek között a gyermekek révén. Az EU Socrates Comenius 1 prog­ramja keretében lépett kapcsolatba a szekszárdi 4-es Számú Általános Iskola a Bittigheim Bissingen-i Hillerschule, valamint az athéni Agios Dimitrios Álta­lános Iskolákkal. A német iskola koordinálásával im­már egy év óta tart az egyre inkább elmélyülő barátság a három intézmény között. A kiállítás megnyitója Az elmúlt héten német és görög pedagógus vendégei voltak a Dienes Iskolának, fontos állomáshoz érkezett a programmegvalósítás. A szekszárdi iskolában kiállí­tás nyílott a három iskola diákjainak munkáiból, me­lyek később bemutatásra kerülnek Görög- és Németor­szágban is. A program címe „Gyerekek Európában ­így ünnepelünk" volt, s az ismerkedés fő motívumát az ünnepek adták. A különböző nemzetek gyermekei meg­mutatják egymásnak önmagukat, büszkén vállalva mi­voltukat, hagyományaikat. A négy tanár a kirándulások és a kollégák megismerése mellett a közoktatásban fel­lelhető különbségeket és hasonlóságokat is tanulmá­nyozták. Az Uniós projekt célja ugyanis, hogy a mód­szerek „ellesésével" tanuljanak a pedagógusok, és ké­sőbb a tapasztaltakat beépítsék saját programjukba. A két német tanárnő elsőként azt jegyezte meg, hogy a magyar gyerekek igen jólneveltek, tetszett nekik a napközis rendszer, ami náluk nem létezik. Ami a peda­gógusok megbecsülését illeti, mind a görög, mind a né­met tanárok méltatlankodásukat fejezték ki: mindkét országban sokkal nagyobb a társadalmi elismertségük, mint Magyarországon és ez igaz a fizetésükre is. Az athéni iskolából érkezett vendégek már egy tanárcsere­pályázat keretében jöttek Szekszárdra, a következő lé­pés a gyerekek találkozója lesz. Ez ügyben is történt előremozdulás: a diákok már leveleznek angol és né­met nyelven. A kapcsolat kialakult és egyre inkább tű­nik emberek közötti barátságnak, mint intézmények projekt- kapcsolatának. N.M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom