Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)
2000-05-14 / 19. szám
2000. május 14. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Vendégem a Gemenc presszóban Csötönyi László, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola harmadéves tanulója, aki nemrégiben megkapta a szép magyar beszédért járó második Kazinczy-díjat, ezzel nemcsak magának, hanem felkészítő tanárának és iskolájának is dicsőséget szerezve. - Laci! Sokat vagy pódiumon, rendezvényeken, különböző kulturális eseményeken szerepelsz, már ránézésre is egy ízig-vérig lelkes alkat vagy, tudod-e, hogy a hátad mögött „kis Petőfinek" hívnak? - Természetesen eljutott hozzám a hír. Mit mondjak csak büszke, lehetek erre, s amennyiben van hasonlatosság, az talán a külső mellett az, hogy imádom a verseket, persze Petőfi írta őket, jómagam pedig ^pk" lemondom. „Jó tanáraim voltak" - Mikortól érzed az elkötelezettséget a költészet, az irodalom iránt? -Már általános iskolában, Decsen, ahová való vagyok, jó magyar tanárom volt Egle Anikó személyében. Aztán Bátaszéken, a II. Géza Gimnáziumban László János volt az osztályfőnököm, aki tiszta, becsületes, lelkiismeretes, józan, erdélyi származású ember, s aki a versmondás és a magyar beszéd felé elindította pályámat. Talán azt látta, hogy az orgánumom mellett lelkem is van a versmondáshoz. Ettől kezdve az olvasási mániám a versekre koncentrálódott, s ez azóta is tart. - Milyen verseket s milyen költőket szeretsz olvasni, van kedvenc költöd? f^Ha csak pár percem van, verset olvasok. Azt, ami jut. Sajnos, aki csak az iskolában kötelező verseket olvassa, az a költőket beskatulyázza. Szerencsére én kíváncsi vagyok József Attila, Baka István - és még sorolhatnám, kevésbé ismert verseire is. Kedvenc költőm nincs, kedves költőim vannak. Babits, József Attila, Baka István, Dzsida Jenő, őket bármikor szívesen olvasom, és mondom is verseiket. Természetesen más költőket is szeretek még, de ők a legkedvesebbek. - Mikor szerettél bele a versmondásba? - Elsős gimnazista koromban egy iskolai ünnepségen kipróbálhattam magam Radnótival, s miután ez egy verseny is volt, mindjárt megosztott I. helyezést értem el. Másodikos voltam, amikor II. helyezést, és harmadikos, amikor I. helyezett lettem. Negyedikes koromban már nem indultam, szerettem volna, ha más is kipróbálhatja magát. - Aztán jöttek a versmondó versenyek egymás után... - Az 1996-os Nemzetközi Versmondó versenyen 40 induló közül II. helyezést értem el, s még ugyanabban az évben volt a középiskolások „Szép magyar beszéd" versenye Győrben, ahol Kazinczy érmet kaptam. A mintegy félszáz induló között voltak Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből s természetesen az ország minden tájáról. „Szeretek gyerekekkel foglalkozni" - Aztán érettségi után felvételi nélkül - magas pontszámaid alapján - bekerültél a Főiskolára... - Mindenképpen ez volt a vágyam, mert tanítani szeretnék, gyerekekkel foglalkozni, ez nekem már szinte gyermekkori álmom. Azt gondolom ebben az álomban az is benne volt, hogy mindig olyan tanáraim voltak, akik mint pedagógusok is példaképeim lettek. - Már harmadéves vagy, kis tanító bácsi, nemrégiben még tanultál, és most is tanulsz, de ma már a tanítást is tanulod. Milyen érzés? - Nemrégiben voltam egy hetes gyakorlaton, ami számomra mindent jelentett. Valószínű, hogy a Főiskola elvégzése után tovább tanulok, de a tanítást sosem hagyom már abba. - Rajongásig szeretheted a gyerekeket, mert csak az tud így mesélni a csillogó szemekről, a felkeltett érdeklődésről, ahogy Te mesélszKívánom, hogy sose múljon el belőled ez a lelkesedés, mert nagy kincs van a kezedben és pályatársaid kezében is. Térjünk vissza beszélgetésünk apropójához, a nemrégiben megnyert Kazinczydíjhoz... - Szegeden hirdették meg a „Szép magyar beszéd" versenyt pedagógusok számára, országos verseny, ahol 54 egyetemi hallgató vett részt, s mindenki, aki jelentkezett, megérkezett. A véletlen úgy hozta, hogy az utolsó, azaz az 54-es sorszámmal indultam. Délelőtt volt az első forduló, akkor egy Móra szöveget, egy novellát kellett elmondani mindenkinek, egymástól elkülönítve. Ez egy szegedies nyelvjárású párbeszéd volt. Ereztem, hogy jól sikerült. Délután került sor a szabadon választott szövegre, ez Bóka László egy Tóth Árpád versmagyarázata volt. Már az előadás közben láttam, hogy tetszett a zsűrinek. A verseny eredménye, hogy az első 15 helyezett lett Kazinczy-díjas, s ami még nagyon boldoggá tett, hogy az összpontszámom alapján II. helyezett lettem a kötelező és a szabadon választott előadásban. „Második Kazinczy díj" - Ez a második Kazinczy díjad, amivel nem sokan dicsekedhetnek az országban... - S ez még nem minden, ugyanis megkaptam a különdíjat a szabadon választott szövegre, valamint a legjobb tanító szakos hallgatók különdíját. - Három díj, s ami a legértékesebb, hogy a Főiskola több mint két évtizedes fennállása óta neked sikerült megszerezned a Kazinczydíjat, ami azt jelenti, hogy jövőre az iskoládból már két ember nevezhet be erre a versenyre. - Talán ez az utóbbi a legfontosabb, hiszen jómagam már elértem szinte mindent, amit ebben a kategóriában el lehet érni. Ami számomra még nagyon fontos volt, azaz, hogy a zsűri még két különdíjat adott ki a felkészítőknek, amelyből az egyiket az én tanárom, Dr. Töttős Gábor kapta. Ezzel a díjjal aztán mindkettőnk öröme teljes lett. -Amikor kerestelek, hogy randevúra hívjalak, azt mondták, megtalállak a Főiskola könyvtárában... - Ösztöndíj kiegészítésként kisegítő könyvtáros vagyok, ami nekem nem is munka, hanem boldogság, könyvek között lenni... Aztán van még egy elfoglaltságom az iskola mellett. Decsen, a szülőfalumban 20 gyereknek - 710 éves korúak - tartok immár másfél éve vers és játékszakkört, ugyanis nagyon fontosnak tartom a gyerekek életében a játék szerepét. „A versmondás életem szerves része" - Diploma utáni terveid? - A versmondás mindenképpen marad, hiszen ez már életem szerves része lett. Ami az évek során beszédművelésből rám ragadt, megértette velem, hogy milyen fontos a beszéd, az egymással való kommunikáció legfelsőbb foka. - Laci! Nagyon fiatal vagy még, s irigylésre méltó eredményeket értél eL Biztos vagyok abban, hogy büszkék Rád szüleid, húgaid, barátaid, iskolatársaid, tanáraid, s mindannyian, akik ismerünk és szeretünk Téged. Volt egy álmod, amely megvalósulni látszik, kitűzted a célt, s egyenesen haladsz felé. Van valami vezércsillagod? - Kosztolányi Dezsőt idézném: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom és írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Ebben az egyedülálló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán." - Mit gondolsz, mikor fogod érezni pályád során, hogy jól választottál, hogy jó úton jársz, hogy megérte... - Ha nekem is úgy törhetne ' könnycsepp a szemembe egy tanítványom sikere után, ahogy azt Töttős tanár úr szemében láttam az eredményhirdetés után. Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala