Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-14 / 19. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. május 14. Érdekli? Bemutatjuk! Ha nem volnának fellépések, akkor is együtt lennénk Andor Ágnest, a szekszárdi Garay János Gimnázium végzős hallgatóját mutattuk be legutóbb e hasábokon. Beszélgetésünk végén Ágnes megemlítette, hogy ötödikes kora óta alapító tagként játszik a Szekszárdi Ifjúsági Gitárzenekarban. Azt kérte, hogy a zenekar vezetője, Erősné Szőr Márta tanárnő a kis csapat sikereiről és szélesedő külföldi kapcsolatairól számoljon be. - A Liszt Ferenc Zeneiskola az első munkahelyem. Érettségi után, 1976-ban itt kezdtem dolgozni, mint képesítés nélküli tanár. - Előtte tíz éven át tanult zongorázni. Mellette a gitárral is foglalkozott? - Nem. Egyszerűen gitárt kellett oktatnom, mert nem volt gitártanár az iskolában. Úgyhogy én magam is akkor kezdtem gitárórákra járni Magyaregregyre Forkli Valéria nénihez. Közben fölvettek a főiskolára, s levelezős hallgatóként végeztem el a népművelés-ének szakot. Ezután elérkezett az az időszak, amikor már nem engedélyezték a szakképesítés nélküli tanítást. Ekkor felvételiztem a Zeneművészeti Főiskolára, s elvégeztem a gitár szakot. - Közben pedig megszületett két lánya, Edina és Andrea. - Rettenetesen nehéz időszak volt. Tanítottam és főiskolára jártam, reggel nyolctól délig gyakoroltam a két gyerek mellett. Hogy sikerült megszerezni a második diplomámat, abban nagyon sokat segítet Varga Józsefné Margitka néni. O volt az is, aki annak idején ránevelt bennünket, hogy aktív zenehallgatók legyünk. Középiskolás korunkban szinte minden hangversenyre elmentünk. Akkoriban sokkal több fiatal járt rendszeresen hangversenyre, mint most. - Hogy látja, mi az oka ennek? - Egyrészt azzal magyarázom, hogy akkoriban közvetlen hangulat és szeretetteljes légkör uralkodott a zeneiskolában, ami meghatározott utat is jelentett az ott tanuló diákoknak a hangversenyterem felé. Másrészt pedig úgy látom, hogy húsz-huszonöt évvel ezelőtt másként álltak hozzá az emberek a kultúrához. Nálunk otthon nagy becsülete volt annak, hogy én zongorázom. Szüleim örömmel hallgatták a játékomat. Családi indíttatásból ered az az igény, hogy az ember hangversenylátogató legyen, de az is, hogy az életünk része legyen a kultúra. Szóval az otthoni kis család és a zeneiskolai nagy család igazán jól hatott ránk, diákokra. Ma is szívesen emlékezem azokra a kellemes ifjúkori évekre, amikor számos nagy koncert - Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Fischer Annié - volt, s ezért is örülök különösen, hogy ismét vannak filharmóniai hangversenyek. - Az érdeklődés irántuk nem olyan, mint annak idején. - így igaz, mert ma már más az értékrend. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az emberek örülnek, ha a megterhelő munka után este pihenhetnek otthon, s a pihenésnek erre a formájára meg is találják a magyarázatot. Bár az utóbbi években Szekszárdon föllendült a kulturális élet, s egyre többen járnak hangversenyre, színházba, kiállításra. Hétfőn a Szekszárdi Millenniumi Léleképítőben halgattuk meg többen dr. Rókusfalvy Pál pszichológiai előadását, amelynek egy Berzsenyi-idézet - „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet" - volt a címe. Gondolatokat ébresztő előadás volt. - Lényege? - Hogy hit és szeretet nélkül nem lehet, pontosabban nem érdemes élni, mert nélkülük nincs az embernek fogódzkodója. Jelképesen azt mondta, hogy az embernek van egy origója, amitől nem nagyon lehet eltémi, mert ez egyben meghatározza az értékrendünket is, azaz helyükön vannak az értékek. a becsület, az igazságérzet, szeretet, segítőkészség, tolerancia... így lehet úgy élni egymás mellett, hogy az ember jól érzi magát a bőrében. Ám probléma, hogy sok családban elcsúszott az origó. - Elfogadom, hogy az ember életét határozza meg a szeretet, a becsületesség... és így tovább. De ez úgy van jól, ha oda-vissza működik. Nem? - Ha az ember mindehhez alázatosan áll - nem úgy, hogy ő az INDIVIDUUM és ennyi - és semmi más nem számít, akkor életében jól alakul a fontossági sorrend, s ettől kezdve helyén lesznek a dolgok. Kajsza Béláné, Klárika barátnőm mondta sokszor, hogy az ember ne várjon el semmit, akkor nem csalódik. Ugye, így van. Nekem különben is alapelvem, hogy adni önzetlenül kell, amiért nem szabad elvárni semmit. Klárika mondta azt is, hogy minél többet adsz, annál többet kapsz, s ez így van! - Térjünk át az Ágnes ajánlotta témára, a zenekarra. - A Szekszárdi Ifjúsági Gitárzenekar 1993-ban alakult, meglehetősen érdekesen. Valamikor az ősz folyamán Bietigheim Bissingenből érkezett hozzánk egy gitárzenekar. Őszintén mondom, hogy előtte még nem hallottam gitárcsapatról. Mivel az együttessel kapcsolatban szerettünk volna maradni, így mi is alakítottunk egy zenekart, ami a következő év februárjában történt meg. Áprilisban pedig már Németországba utaztunk, s koncertünkkel akkora sikert arattunk, hogy hihetetlen. - Milyen darabokat adtak elő? - Ugyanazokat, amiket a német csapat, hiszen tőlük kaptuk a kottákat, hiszen máshonnan lehetetlennek tűnt szerezni. - Kik lehettek tagjai a zenekarnak? - Tizenöt zeneiskolás gyerek, akik már négy éve gitároztak, s van két állandó besegítőnk, egy csellista és egy fuvolista kislány. Most pedig találtunk egy nagyszerű basszusgitáros fiatalembert, aki szívesen játszik a zenekarunkban, pedig ő már felnőtt! - Gondolom, azóta már sikerül itthon is hozzájutni megfelelő darabokhoz. Ezekben cselló és fuvola is van? - Igen, vannak hazai művek, de cselló és fuvola nélkül. Úgyhogy ezeket átíratom Fűzi János zongora szakos kollegámmal. A napokban készül el egy nagyszerű darab átiratával. - Kik a szerzői a zenekar által játszott müveknek? - Repertoárunk ma már nagyon színes. A kottákat innen-onnan szedjük össze, s van köztük eredetileg is gitárzenekarra írt darab, de a többségük átirat. Éppen most tanulunk egy eredetileg is gitárzenekarra komponált darabot, amit az egyik zenekari tagunk szerzett Várpalotán. - Magyarországon hány gitárzenekar lehet? - Tudomásom szerint a mienken kívül még egy van, egy budapesti csapat. - Hol lép fel a zenekar? - Külföldön és a városi rendezvényeken. Megjegyzem, hogy olyan remek a csapatunk, hogyha nem is volnának fellépések, mi akkor is együtt lennénk. Persze, a fellépések éltetőereje nagyon fontos, s szerencsére jut nekünk belőle. - Nemzetközi kapcsolataik? - Mint már említettem, először a Bietigheim-Bissingen-i zeneiskolával vettük fel a kapcsolatot, több éves a linzi gitárzenekarral a barátságunk, igen aktív a kapcsolatunk egy holland együttessel, akik nem régen utaztak vissza Meppelbe. - Hogyan alakulnak ki ezek a kapcsolatok? ^fe - Különbözően. Általában wmvérvárosi kapcsolat keretében jönnek létre ezek a barátságok, például a zeneiskola delegációja tesz látogatást valamelyik külföldi városba, s meghívjuk az adott zenekart. A többi pedig megy a maga útján. - Tanárnő a külföldi kollegával barátságba kerül? - Hogyne, ez a lényege az egésznek. A gyerekek családoknál vannak elhelyezve, a tanárokat pedig az ottani kollegák látják vendégül. Komolyan mondom, hogy ennek okán a családok között is barátság alakul ki. - Mi a helyzet az osztrák és a holland kapcsolattal? - Az osztrák kapcsolatunkat Szegediné Bodó Ágnesnek, a polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok referensének köszönhetjük, mivel ő Linzben tanított ^KÍ magánkézben levő zeneiskoláWJ s ő hívott meg bennünket. A meppeliek először a vonószenekarral működtek együtt, majd mi is bekapcsolódtunk, s a két kis létszámú zenekar - például, hogy kihasználjuk az autóbuszban levő helyeket együtt látogat Hollandiába. - Mennyibe kerül egy hollandiai út a gyerekeknek? - A felét fizetik ők. Most nyolcszázezer forint lesz az út, aminek a felét a szponzorok - Tolnatej Rt., a szülők munkahelyei - finanszírozzák. Sajnos, egyre nehezebben gyűlik össze pénz. - A sorok viszont egyre gyorsabban. Úgyhogy kérem, nevezze meg azt, aki ön után következzen. - Örülnék, ha Nagy Csaba, a Trófea Vadászat-Szervező és Vadászat-Elszámoló Kft. ügyvezetője a társaság munkájáról és a vadászlélek titkáról szólna. V.Horváth Mária