Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-07 / 18. szám

15 2000. május 21. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vendégem a Gemenc presszóban Nyirő Árpád a Hajléktalan Gondozási Központ vezetője, akivel a találkozást egy késő őszi időszakra terveztem, amikor is igazi aktualitása van beszélgetni a hajléktalanokról. Nyirő Árpádnak viszont „menedzsere" van, aki a társai kérésére megkeresett, miszerint ebben a rovatban és most szeretnének olvasni arról az emberről, akit tisztelnek és szeretnek. Mindig megtisztelő számomra ez a bizalom, amelynek örömmel teszek eleget. - Milyen múltra tekint vissza a hajléktalan ellátás Magyarországon? - A Szociális törvény, amely •

93-ban született, kötelezte a .000 lakosnál nagyobb településeket, hogy létrehozzák ezt az ellátást. Szekszárdon 1996. októbertől működik, jelenleg 30 férőhellyel. A hajléktalan szálló még kiegészül nappali melegedővel.és népkonyhával. A népkonyha naponta működik 12-14 óráig, a melegedő október 15-től április 15-ig, reggel 8-16 óráig. „Minden embert érhet tragédia" - Az Ön tapasztalatai szerint kik azok, akik igénybe veszik a hajléktalan szállót Honnan, milyen körülmények közül jöttek, s találtak „menedéket..." - Valóban az ő számukra ez az utolsó menedék. Többszörösen •

lváltak, súlyos alkoholproblétóval küzdenek, börtön viseltek, testi-szellemi fogyatékosak, családi kapcsolatuk teljesen leépült, s az előbbiekből adódik, hogy valamennyien munkanélküliek. A többségnél ez úgy van, hogy több „csapás" éri és nem találja a kiutat. Persze minden embert érhet tragédia, amit fel kell és fel is lehet dolgozni, ők viszont nem találják meg azt a szalmaszálat amibe belekapaszkodhatnak és kiutat találnának problémáikból. - Miért van az, hogy a férfiakat sújtja jobban ez a kiúttalanság, bevallom, szívszorító érzés látni az erösebbik nemet a leépülés stációiban... - A magyarázat nagyon egyszerű. A nők a válás után többnyire megkapják a lakást, a gyerekeket, s ez egy nagy felelősséget ró rájuk. Van miért tovább élni, dolgozni, küzdeni. A férfiak kiszorulFérfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala nak ebből a küzdésből, ha nincs rokoni segítség, akkor a lakáshelyzetük is kilátástalan lesz. Aztán jön az alkohol, vagy a munkanélküliség vagy mindkettő. A kör ördögi, nehéz kiszállni belőle. - Amennyiben bekerülnek a szállóra, ez milyen segítséget jelent számukra, s adhat-e végleges megoldást a gondjaikra? - Először is csak azok kerülhetnek be, akiknek végképp nincs hová menniük. A segítség viszont nem csak abból áll, hogy szállást és élelmet biztosítunk, hanem elvárjuk az ő együttműködésüket, saját gondjaik megoldásához. Ahhoz, hogy elindulhassunk legtöbbször az irataik pótlásával kell kezdeni. Aztán, amennyiben beteg az illető elkezdjük a leszázalékolásával kapcsolatos intézkedést. Aki munkaképes, annak próbálunk és szerencsére - itt a munkáltatók humánus hozzáállását szeretném hangsúlyozni - tudunk is munkát találni. Amennyiben reális igény van a családba való visszailleszkedéshez is segitséget nyújtunk. „A kitartással van baj" - Mennyire veszik igénybe a segítséget? - Egyet nem lehet mondani, azt hogy lusták, hogy nem szeretnek dolgozni. Az alkalmi munkát rögtön megtalálják, elvégzik, a gond az, hogy hosszú távra nem terveznek, pedig alkalmasak lennének rá. A kitartással van baj, nem hisznek saját erejükben, s az igazság az, hogy ha visszamegyünk a problémák gyökeréhez, akkor az alkohol mindig ott van a háttérben. A szociális munkások etikai kódexét ismerni és használni kell tudni, az ő érdekükben. - Kimondta, hogy szociális munkás. Ebből a szakból szerezte a diplomáját itt Szekszárdon. Ön, aki született veszprémi, hogy került Tolnába? - Az életem első harminc éve Veszprémhez kötődik, a sors döntött arról, hogy Szekszárdra kerültem. A Főiskolán 1995-ben diplomáztam, majd családgondozóként dolgoztam, s amikor 1996-ban megnyílt a hajléktalan szálló, kineveztek vezetőjének. Ha tíz évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy egyszer Szekszárdon fogok élni magam sem hiszem, ugyanis nem sokkal többet tudtam erről a városról mint azt, hogy Babits, Garay, és a finom borok városa. A döntés talán úgy született, hogy érettségi után hat évig voltam népművelő és mindig olyan hivatásra vágytam, ahol emberekkel foglalkozhatom. A Hajléktalan Gondozási Központ egy részintézménye a Családsegítő Központnak, amelynek igazgatója Papp Győző, s akinek szerepe van abban, hogy jól érzem magam ebben a hivatásban, s a. városban. - A beszélgetésünk alatt egyre arra gondolok, hogy Ön született pedagógus, ami bizonyára nagy előny a munkájában... Igen, bár most úgy gondoltam folytatom. Jelenleg III. éves vagyok a jogi egyetemen, s természetesen, ami a legjobban érdekel, az a szociális jog. „Türelem, szigorúság, kötelezettség" - Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki a szociális munka bármely területét választja, s Ön milyen vezetői tulajdonságokkal rendelkezik? - Az empátia, a türelem, a szigorúság, ugyanakkor a következetesség nagyon fontos. Tanultam és hasznosítom a mindennapi munkámba, hogy a sajnálkozó és a tárgyilagos ént sikeresen tudjam különválasztani. Azt hiszem ez a legfontosabb. Egyébként nagyon jónak tartom a szekszárdi Szociális munkás képzést, nagyon jó alapokat ad annak, aki ezt a hivatást választja életcélul. Kitűnő pedagógusok segítségével és irányításával mindent el lehet sajátítani, amit majd a gyakorlatban meg lehet valósítani. - Árpád! Kicsit felejtsük el a szociális munkát, s beszéljen magáról. Azt már tudjuk, hogy nagyon szeretik és tisztelik azok, akikért nap mint nap dolgozik, ezt viszont csak sok munkával és odaadással lehet elérni Mi jelent Önnek pihenést, feltöltődést, erőgyűjtést a munkához és a tanuláshoz? - Elsősorban amikor látom a munkám értelmét. Ha egy-egy ember sorsa, ha lassan is, de pozitív irányba elmozdul. Aztán, bár még csak egy évtizede élek Szekszárdon, nagyon megszerettem ezt a várost. Olyan nagyszerűnek tartom, hogy itt mindig történik valami. A kulturális rendezvények, a fesztiválok. Azok az intézmények, Művészetek Háza, Művelődési Ház s még sorolhatnám, amelyek a szórakozásért a művelődésért mindent megtesznek, méghozzá igényes, magas színvonalon. Összehozzák az embereket, ami óriási varázsa ennek a városnak. Fontos az is számomra, hogy harmonikus társkapcsolatban élek, amely megadja a feltöltődést, a harmóniát a mindennapokhoz. Nagyon szeretem a műveltségi vetélkedőket a televízióban, és a sportot, a másik hobbym pedig a rejtvényfejtés.