Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-16 / 2. szám

2000. január 16. 25 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Báloztak az újságírók A diszvendegek Rózsa B. György az est házigazdája^/ A MOUSZ védnöksége alatt és szervezésében a báli szezon nyitányaként báloztak a megye újságírói. Minden kezdet nehéz. A bálon úgy tűnt, mintha a szerkesztőségek munkatársai a saját kollégáikat ismernék legkevésbé, az asztaltársaságok kialakítása és a kevés „mozgás" (átülés, elvegyűlés) legalábbis ezt mutatta. Kevés alkalmat adott a mozgásra a zenekar is, hiszen gyakorta tartott szünetet, ücsörgésre késztetve a már éppen táncbamelegedett tollforgatókat. A szervezők a bál kiegészítésének szánták, de szinte főszereplővé lépett elő, és egész éjszaka dolgoznia kellett annak a fotósnak, aki a boldog békeidőkre emlékeztető jelmezbe bújtatta az újságírókat és a korra jellemző fotót készített róluk. A vendégek szinte mindegyike „kivetkőzött" önmagából, és papnak, bárónak, bírónak, mágnásnak öltözve örökíttette magát a képre. Újságírónak senki sem öltözött, talán azért nem, mert mint tudjuk, akkor sem volt könnyű e mesterséget űzni. Azok, akik ott voltak jól érezték magukat, és ha lesz következő újságíróbál, már talán egymással is szóba állnak a különböző szerkesztőségekben dolgozók. Reflektorfényben: Póth Gábor A Szekszárdi Városi Televízió munkatársait bemutató sorozat a vége felé ^közeledik. Póth Gábor operatőr a mai pjeszélgetőtársam. - Gábor! Elég nagy vargabetűt tettél, a végzettséged ugyanis messze áll az operatőrködéstöl... - Palánkon a Csapó Dánielben érettségiztem, sőt utána még elvégeztem az egyéves gazdaképzőt is. Majd a katonaság következett Baján és Tapolcán. Leszerelés után pedig a munkahelykeresés... Szívesen emlékezem a kezdetekre, s azokra akiktől tanultam. Egyrészt szerencsére megvolt bennem az érdeklődés a szakma iránt, másrészt ők olyan emberek voltak, akik szívesen átadták tudásukat, s nem utolsó sorban olyan szinten művelték a szakmát, hogy érdemes volt és lehetett is tőlük mit tanulni. - Visszatérve arra, hogy egészen más foglalkozásod lett mint amit tanultál, most így utólag sem fedeztél fel semmit, hogy honnan ered a képek iránti vonzatom? - Úgy látszik, mégsincsenek véletlenek, mert igen, felfedeztem. Gyermekkoromban nagyon szerettem rajzolni, minden játéknál jobban vonzottak a képek, az, hogy egy egész történetet el lehet rajzban mondani. Azt gondolom, az operatőr munkája is erről szól. - Egyszóval más szemmel nézi a világot... - Már a hétköznapi életben is úgy közlekedem, hogy operatőri szemmel nézek meg egy templomot, egy virágot, egy jelenséget. Azt latolgatom, hogy ha meg kellene mutatnom, milyen szögből milyen fények mellett venném fel. - Mennyire van idő arra, hogy egy-egy felvétel közben az operatör művészi képeket „lophasson " mondjuk egy hétköznapi riportba? - Ahogy az élet minden területén itt is érvényes, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Hiszen ma mindennap van híradó, rengeteg műsor, ami azelőtt nem volt. Naprakésznek kell lenni, s ez nemcsak a városi, hanem a nagy televíziókra is vonatkozik, hiszen nekünk is az a kötelességünk, hogy a lakosságnak minél több információval szolgáljunk a helyi eseményekről. - Minden operatörnek ott van a szíve csücskében valami, amit a legszívesebben visz képernyőre... Neked melyik ez a terület? - Miután az egész életemet végigkísérte a sport, ez áll hozzám a legközelebb. Szeretem a híradózást is, a sok helyszínen, sok témában készített rövid filmeket. Aztán nagyon közel áll a szívemhez a természet, vagy ha valami olyan eseményt forgathatok, ami a természetben játszódik. - Milyen szerkesztővel szeretsz együtt dolgozni: aki rád bízza a felvételt, vagy megszabja, hogy mi legyen a képeken ? - Az operatőrnek és a szerkesztőnekjói kell együttdolgozni, akkor lesz igazán jó a riport. Mindig megkérdezem a szerkesztőt, hogy mit kíván, s szeretem ha elmondja az elképzelését, hiszen a témát ő ismeri, s a képnek meg kell erősítenie a szöveget. - Milyen terveid, esetleg álmaid vannak a jövőre vonatkozóan? - Mostanában többször megfordult a fejemben, hogy milyen lehet egy nagyobb stábbal együtt dolgozni, egy nagyobb eseményt közvetíteni. Ez azonban csak mint kihívás érdekel, mert azt tudom magamról, hogy nem tudnék innen elmenni, sem a városból, sem a városi televízióból. Azért egy nagyobb sporteseményen, vagy egy nagyszabású showban kameramanként részt venni... Hát talán majd egyszer.... A jelenlegi tervem a közeljövőre vonatkozóan, hogy a legjobb tudásom szerint csinálhassam azt a munkát, amit szeretek itt a Városi televízióban. Jól érzem magam ebben a csapatban, szeretem a vidámságot, s akkor tudok igazán jól dolgozni, ha vidám emberek vannak körülöttem. Talán azért is vagyok minden kollégámmal jó viszonyban, mert kerülöm a konfliktusokat, s szeretem jókedvre deríteni, megérteni az embereket. Sas Erzsébet „Fénykép készül fortt^ , filmre, raita te meg én" Senki sem öltözött újságírónak AMI TÉVÉNK