Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-23 / 16. szám

2000. április 23. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 EMLÉKKÉPTÁR A Szekszárd Városi Televízió Naptár rovatában egy-egy percben idézi föl a megye és a város jeles, érdekes eseményeit, személyiségeit Itt a Tisztelt Olvasó ezeknek a filmeknek a szövegét kapja kézhez kedvcsinálóul, tovább gondolásra - némi toldalékkal, ami már nem fért a képbe és időbe. Mindehhez kellett Augusz tapintata is, amellyel az uralkodó előtt nemcsak tárgyalóképes félnek festette le Deákot, hanem az egyedülinek is.) A SlNZENDORF CSALÁD ClMERE SmflRflGD rflISKOLfl Szekszárd, az 56-os út mellett a Deltánál Tel.: 74/412-051 Gyümölcsfák Tuják, fenyők Diszfák Dióoltványok Borókák Kúszók Bogyósok Ciprusok Futók Díszcserjék Rózsák PARKTERVEZÉS - PARKOSÍTÁS Növfnyültetíi, füvenfté* garanciával. Kínálunk még ágyásszegélyeket, vadászkerítéseket, virágládákat, virágfóldet, egyéb kerti fatermékeket, fenyőkérget, kerámiaedényeket SWINTERSPORT Szekszárd, Fürdőház u. 1. • Nyitva: HP: 9-12 és 13-17 óráig • szabadidőruhák • szél-és esődzsekik • tavaszi kabátok stepelt mellények • női- férfi divatnadrágok rövidnadrágok, bermudák, nadrágszoknyák A Magyar Olimpikonokat támogató Klub kártyatulajdonosai üzletünkben 10% kedvezményben részesülnek ' Odon derű 69. Huszárcsíny (1883) Vannak olyan történetek, amelyeket újra és újra érdemes felidéznünk, mert aki ismeri, szívesen olvassa újra, aki pedig most találkozik vele először, örömmel fedezi föl. A Szekszárd Vidéke 1883. április 5-én adta közre A szentelt sunkára (!) éhezett közhuszár históriáját. „Szomorúan hallotta a huszár a menyecskétől, kinél kvártélyozva volt, hogy bizony az idén a menyecske nem szentelhetett sunkát, mert nincs. De a huszár ehhez nagyon is hozzá levén szokva, föltette magában, hogy ő okvetlen teremt. Még nagyszombaton kért a menyecskétől egy tiszta szakajtóruhát és tányért. Másnap reggel ő is elment a tányérral s ruhával a SzentHáromság felé, hol sok gyermek és asszony dideregve várta a papot. Némelyik gyermek már nem bírta tartani a megrakott tányért, letette a szobor körül levő kőkerítésre, s félre ment a piros tojással játszani. Ezalatt a mi huszárunk odament a kőkerítéshez, s mintha neki is nehezére esnék a szentelendő holmi, letette, de helyette egy másik, hasonló ruhával letakart tányért vett fel, mit ő már előre kiszemelt. Egyszerre csak jön a pap s a gyerekek kapkodják föl a tányérjaikat, megtörténvén a szentelés, ki-ki iparkodott haza. S íme az egyik fiúnak szülői felbontván a szakajtóruhát, a tányérban a sunka helyett egy pár szénával bélelt papucsot találtak. Most jött a haddelhadd. Délután a szomszédasszonyok összejöttek s mindegyik a papucsról beszélt. Köztük volt a huszár menyecskéje is, ki nevetve vallotta be, hogy az ő huszárja mint jutott sunkához. A károsult asszony férje is meghallotta a huszár leleményességét, kinek vesztesége dacára sem jutott eszébe a huszár megbüntettetése, hanem egy csutora bort küldött neki, gondolván,

; a szentelt sunkára ez való." Nem tudom, manapság szokás-e még a sonka szentelése, vagy egyszerűen megeszik a hívők, de a régi történet emberi íze alighanem négy emberöltő múltán is kedves nevetőizmainknak. Lanius Excubitor 135 éve, 1865. április 7-én báró Augusz Antal az uralkodó megbízásából Deák Ferenccel folytatott tárgyalást a kiegyezés lehetőségeiről. Az Angol Királyné Szállodában lakó Deák be- ^ """ látta, hogy a passzív ellenállás sehová . sem vezet, másrészt Ferenc Józsefet - a / festők és újságírók népszerűsítési szándéka ellenére - alig fogadták el. A tárgyalásokon a Pragmatica Sanctio jogalapján ismerték el a Habsburg-ház trónigényét. Deák a j^pbeszélés hatására tíz nap múltán Közzétette nevezetes húsvéti cikkét, amely a hamarosan létrejött kiegyezés politikai-filozófiai alapja lett, mindkét oldal politikusaiban a gyümölcsöző kompromisszum képzetét \ ^ keltette; 1867-ben lezajlott a várva várt \ ^ koronázás, amellyel a létrejött az Oszt- \ rák-Magyar Monarchia jelmondata szerint „együttesen és elválaszthatatlanul" kapcsolódott össze, I. Ferenc Józsefet pedig összbirodalmi tisztelet és megbecsülés övezte. 300 éve, 1700. április 17-én a győri káptalan előtt Botka Ferencné egyezséget kötött: a Sinzendorfcsaládnak eladta 28 Tolna megyei helységből álló birtokát. a törököt legyűrő felszabadító seregek között egyre-másra jelentek meg a tőkeerős vásárlók, Sinzendorf János Vencel a Német-római Császárság kincstárnoka és fősolymász mestere volt. Hallhatott a gazdagon termő magyar gabonaföldekről éppúgy, mint a jóhírű, hadsereg-élelmezésben is szerepet játszó itteni borokról, szőlőkről, vagy arról az idilli nyugalomról, ami itt a földesurat körülvette. Nem tudott róla, hogy igásállatban olyan hiány volt, ha ilyet rabolt valaki, halállal büntették. Mindenesetre Rácegresen birtokba is iktatták a nálunk sosem járt fősolymász mestert, akit a jövendő / kuruc-labanc harcok olyannyira elkedvetlenítettek, hogy 22 év múlva / Mercy Claudius Florimundnak adta el birtokait. (Várnagy Aucusz ANTAL (THAN MÓR FESTMÉNYE, 1867) (Régi igazság, hogy a hála nem történelmi kategória. A tízkötetes Magyarország történetében Szabad György elemzése fényesen igazolja, hogy Augusz Antal Deák Ferenc szemében nem lehetett áruló, ahogy azt levéltárunk egykori érdemes igazgatója oly előszeretettel hangoztatta. Éppen ellenkezőleg: jószerivel az egyetlen olyan személyiség volt, akiben mindkét oldal megbízott, s az uralkodó érdekeit •

úgy szem előtt tarthatta, mint lagyar nemesség, ezen keresztül pedig a nemzet reális igényeit. Az akkori rendszerváltás semmivel sem volt könnyebb, mint a 125 évvel későbbi, s a tétje sem volt kisebb, mert az ellenálló, fegyverrel és hivatalnokokkal zabolázott Magyarországon megakadt a kapitalizálódás, hiszen a külföldi tőke messze elkerülte. A kiegyezés után gyökeres fordulat következett, ami soha nem látott virágzást hozott. y Antal Hőgyészről szóló érdemes monográfiája nyomán eleveníthettük föl a Morvaországban honos család megyei epizódját. Nagy Iván kutatásai alapján az is kiderül, hogy a Sinzendorfok közül Kristóf 1655ben, János-Károly 1662-ben, másik öt fiú 1659-ben lett magyar honos, a mi Sinzendorfunk azonban éppen azért vette a birtokot, hogy szintén az lehessen: 1700. április 29-én meg is kapta a honosságot. Nem igazán lehetett kapkodó ember, mert honossági esküjét csupán 1708. május 2án tette le Bécsben. Hihetőleg nagyobb tervei • voltak, hiszen még 1717-ben is telepeseket akar hozatni megyénkbe, ahol tulajdonképpen azért vehetett könnyen birtokot, mert Botkáné tulajdonjoga bizonytalan volt, így áron alul, 10.850 forintért adta el az 1722-ben 15.000 forintért gazdát cserélt területet. Az utolsó Sinzendorf, aki történelmünkben feltűnt, Fülöp-Lajos bíboros, győri püspök 1729-ben.) Dr. Töttös Gábor