Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-23 / 16. szám

6 , szekszárdi tas4rnap 2000. április 23. ÉLETFORMA A minap szereztem tudomást egy történetről, amely igaz. Tel­jesen meglepődtem, hisz eddig meg voltam győződve róla, hogy ilyen csak a mesében létezik, vagy a forgatókönyvírók agyában szerepel „igaz történetként". Nem is csigázom to­vább az érdeklődést. Az esemény főszereplői egy házaspár. A helyszín: az Amerikai Egyesült Államok, Minneapolis. Kathy P. - nevezzük így a hölgyet több diplomát szerzett az egye­temen. Szociálpolitikai munkásságot folyatott, majd férjhez ment. Ez eddig még semmi különös, ugye? Férjéről csak any­nyit, hogy ő is diplomával rendelkező egyed, ami csak még lebilincselőbbé teszi történetüket. Megesett egy alkalommal, hogy elegük lett a nagyvárosi rohanó életmódból és a férj szervezete kissé különös módon reagált a szűnni nem akaró stresszre. Majd megszületett az orvosi utasítás: csakis friss le­vegő a természet lágy ölén, máskülönben soha nem gyógyul meg R. P. (a férj). Pont ezzel egy időben fogyott el csekélyke megtakarított va­gyonuk is. Üj munkahelyet, ami megfelel a nyuga­lom nevezetű kri­tériumnak, pedig sehol nem talál­tak. Sem lehetősé­get ahhoz, hogy élelemhez jussa­nak. (Hiába, oly­kor megesik ez az értelmiségiekkel is...) Ám Kathy és R.P. nem tar­toztak az aggodal­maskodók kategó­riájába. (Nahát, ezek szerint mégis kell lennie vala­minek az amerikaiak KEEP SMILE elméletében!) Elhatároz­ták, hogy a nyugalmat, élelmet és új lakásukat a vadonban ta­lálják meg. Kenuval végigjárták az ontarioi tavak vidékét és kunyhót építettek maguknak. Az elemózsiát pedig a hal, gyü­mölcsök, és természetesen az alapvető élelmiszerek jelentet­ték. Öt évig élték napjaikat így módon, közben persze elsajá­tították a halászat, favágás, vadászat, a gyűjtögető életmód alapjait, no, meg barátságot kötöttek az ott élő bennszülöttek­kel. Az államokba való visszatértükkor megírták kalandjaikat. Belegondolva tényleg a legegyszerűbb módját választották a létfenntartásnak. Á szükséges fizikai erőnlétet innentől már szinte formaságnak is lehet tekintetni. Nagy bátorság és öntu­dat kell ahhoz, hogy két ember, hipp-hopp feladjon mindent, ami eddig az életüket jelentette. A próbát kiállták. Mind a gú­nyolódó emberek megjegyzéseit - mert volt benne részük bő­ven -, mind a természet tréfáit a mínusz fokokkal éjszakán­ként. A leckét pedig feladták. Egyrészt a természetbarátoknak, másfelől pedig a társadalomnak... Mert, kérem szépen mily szívet melengető dolog, hogy erdőlakóvá kell válnunk ahhoz, hogy békére leljünk, hogy hozzájussunk egy nyomorult fedél­hez ami a fejünk fölött van, vagy meg tudjuk venni az élelmi­szereket, vagy ha mind nem is, akkor a legegyszerűbb formá­ban jussunk hozzájuk.... „ARCATLAN" TITKAINK TUDÓJA Áz arc ismeretének tudománya: a fiziognómia Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy valakiről, aki szembejött ve­lünk az utcán, azt gondoltuk: „O nyil­ván jó ember, ilyen arccal nem is lehet más." Vagy éppen azt: „Hű, milyen bű­nözőképe van!" Nem más történik ilyenkor, mint hogy tudat alatt elemez­zük embertársaink arcát, külsejét. Léte­zik egy tudomány is, amely a fej és arc formájából, az arc vonásaiból és külön­böző jegyeiből, illetve ezek összességé­ből von le következtetéseket az egyén jellemére, belső tulajdonságaira vonat­kozóan. Ennek a tudománynak a neve: firiognómia. Kunsztmann Nikoletta a bátaszéki II. Géza Gimnázium negyedik évfolyamá­nak tanulója. Hobbija, a ftziognómia (magyarul talán az arcismeret szó fejezi ki tartalmát a legjobban) tölti ki min­dennapjait - persze tanulmányai mel­lett. Amellett, hogy érdeklődik a téma iránt, próbálja minél szélesebb körben megismertetni is. A közelmúltban pél­dául Szekszárdon és Pakson tartott a fi­ziognómiáról előadást. Mégsem annyira elfogult Nikoletta az arcismeret iránt, hogy ne hangsúlyozná: a ftziognómia alapján senkit nem sza­bad beskatulyázni. Első benyomásként persze ő is az arcuk alapján ítéli meg az embereket, de mélyreható következteté­seket csak egy igazi beszélgetés után von le. Egyébként is úgy gondolja, hogy bármely tudományról legyen szó, csak évek, esetleg évtizedek rutinja szükséges ahhoz, hogy igazán kiválóan elsajátíthassuk; ő pedig túl fiatal, hogy ilyen gyakorlattal rendelkezhessen. A ftziognómia alaptétele, hogy: „Amilyen kívül, olyan belül." Viszont azt sem szabad túlzottan „szorosan" ér­telmeznünk. Attól, hogy valakinek pél­dául szép az arca, nem feltétlenül ren­delkezik értékes belső tulajdonságokkal. Manapság egyre gyakoribbak a külsőt megváltoztató, a jellemet azonban ke­véssé befolyásoló plasztikai műtétek, egy mesterségesen kialakított arc pedig nem árul el, csupán hamis, hazug titko­kat. Ha valakit a természet formált, és kerek, úgynevezett holdarccal sétál a vi­lágban, valószínűsíthetjük, hogy ő lusta, flegmatikus, csapongó képzeletű jellem. Orrunk formája pedig elárulhatja, meny­nyire vagyunk kitartóak célunk elér^^ ért. Ugyanígy mesél a hozzáértőkn^B szem, a szemöldök, a száj, az áll, és meg sorolhatnánk. A jegyeket azonban ösz­szességükben kell vizsgálnunk, csakis ekkor következtethetünk helyesen. Hogy van-e okunk tanulmányozni a fiziognómiát? Természetesen, érdekes­ségén kívül fontos lehet a bűnüldözés­ben, segítséget nyújthat a pszichológia terén, de akár irányt mutathat annak a rendezőnek is, aki filmjéhez meghatáro­zott jellemvonásokkal rendelkező sze­replőket keres... Továbbá a lélektanhoz és az asztrológiához való kapcsolódása révén más izgalmas utakra vezethet. Aki hasznosan kívánja eltölteni szabad­idejét, és az egész órát úgy betölteni, hogy benne érték (ahogy Kipling java­solja) hatvan percnyi legyen - nos, neki itt a legújabb tanács: tanulmányozza a fiziognómiát! Megéri. Kosztolányi <Hú$oéttól - húsvétra Rcgóta sokan -^szinte mindenki - ün- ^ ^^ ^ mégis a tavasz legjelesebb ünnepé- ^^^^^^ jj í a húsvéthétfőnek a locsolás. Legendá­ja a következő: régen Jeruzsálemben a ^^fc^r^g^^iS&iTOlffiSBB^B Jézus feltámadását hirdető asszonyo- |I||p2L ^íJMr^A^I kat a sírt őrző katonák vízzel öntöz- B^^HvMjP* ték. Húsvéthétfőt vízöntő vagy vízbe- tt^B^SL/jfcat^:*** vető hétfőnek is szokták nevezni. 'l^^lBlf iV 4- A " # Különösen faluhelyeken volt szo- /• kás, hogy a lányokat egy vödör vízzel j j öntötték le, de ma már locsolókölni- HMj^VHHH* ! LlMJá vei, parfümmel, ill. szódásszifonnal ***** * * közlekednek a legények házról-házra. Cserébe a lányok piros tojást, kalácsot és egy pohár italt adtak nekik, ám ma inkább pénzt nyomnak a locsolók kezébe. Nos, fiúk „harcra fel" , de ügyeljetek rá, hogy egy hölgy ismerősötök se hervad­jon el... Kathy

Next

/
Oldalképek
Tartalom