Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-23 / 16. szám

6 , szekszárdi tas4rnap 2000. április 23. ÉLETFORMA A minap szereztem tudomást egy történetről, amely igaz. Teljesen meglepődtem, hisz eddig meg voltam győződve róla, hogy ilyen csak a mesében létezik, vagy a forgatókönyvírók agyában szerepel „igaz történetként". Nem is csigázom tovább az érdeklődést. Az esemény főszereplői egy házaspár. A helyszín: az Amerikai Egyesült Államok, Minneapolis. Kathy P. - nevezzük így a hölgyet több diplomát szerzett az egyetemen. Szociálpolitikai munkásságot folyatott, majd férjhez ment. Ez eddig még semmi különös, ugye? Férjéről csak anynyit, hogy ő is diplomával rendelkező egyed, ami csak még lebilincselőbbé teszi történetüket. Megesett egy alkalommal, hogy elegük lett a nagyvárosi rohanó életmódból és a férj szervezete kissé különös módon reagált a szűnni nem akaró stresszre. Majd megszületett az orvosi utasítás: csakis friss levegő a természet lágy ölén, máskülönben soha nem gyógyul meg R. P. (a férj). Pont ezzel egy időben fogyott el csekélyke megtakarított vagyonuk is. Üj munkahelyet, ami megfelel a nyugalom nevezetű kritériumnak, pedig sehol nem találtak. Sem lehetőséget ahhoz, hogy élelemhez jussanak. (Hiába, olykor megesik ez az értelmiségiekkel is...) Ám Kathy és R.P. nem tartoztak az aggodalmaskodók kategóriájába. (Nahát, ezek szerint mégis kell lennie valaminek az amerikaiak KEEP SMILE elméletében!) Elhatározták, hogy a nyugalmat, élelmet és új lakásukat a vadonban találják meg. Kenuval végigjárták az ontarioi tavak vidékét és kunyhót építettek maguknak. Az elemózsiát pedig a hal, gyümölcsök, és természetesen az alapvető élelmiszerek jelentették. Öt évig élték napjaikat így módon, közben persze elsajátították a halászat, favágás, vadászat, a gyűjtögető életmód alapjait, no, meg barátságot kötöttek az ott élő bennszülöttekkel. Az államokba való visszatértükkor megírták kalandjaikat. Belegondolva tényleg a legegyszerűbb módját választották a létfenntartásnak. Á szükséges fizikai erőnlétet innentől már szinte formaságnak is lehet tekintetni. Nagy bátorság és öntudat kell ahhoz, hogy két ember, hipp-hopp feladjon mindent, ami eddig az életüket jelentette. A próbát kiállták. Mind a gúnyolódó emberek megjegyzéseit - mert volt benne részük bőven -, mind a természet tréfáit a mínusz fokokkal éjszakánként. A leckét pedig feladták. Egyrészt a természetbarátoknak, másfelől pedig a társadalomnak... Mert, kérem szépen mily szívet melengető dolog, hogy erdőlakóvá kell válnunk ahhoz, hogy békére leljünk, hogy hozzájussunk egy nyomorult fedélhez ami a fejünk fölött van, vagy meg tudjuk venni az élelmiszereket, vagy ha mind nem is, akkor a legegyszerűbb formában jussunk hozzájuk.... „ARCATLAN" TITKAINK TUDÓJA Áz arc ismeretének tudománya: a fiziognómia Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy valakiről, aki szembejött velünk az utcán, azt gondoltuk: „O nyilván jó ember, ilyen arccal nem is lehet más." Vagy éppen azt: „Hű, milyen bűnözőképe van!" Nem más történik ilyenkor, mint hogy tudat alatt elemezzük embertársaink arcát, külsejét. Létezik egy tudomány is, amely a fej és arc formájából, az arc vonásaiból és különböző jegyeiből, illetve ezek összességéből von le következtetéseket az egyén jellemére, belső tulajdonságaira vonatkozóan. Ennek a tudománynak a neve: firiognómia. Kunsztmann Nikoletta a bátaszéki II. Géza Gimnázium negyedik évfolyamának tanulója. Hobbija, a ftziognómia (magyarul talán az arcismeret szó fejezi ki tartalmát a legjobban) tölti ki mindennapjait - persze tanulmányai mellett. Amellett, hogy érdeklődik a téma iránt, próbálja minél szélesebb körben megismertetni is. A közelmúltban például Szekszárdon és Pakson tartott a fiziognómiáról előadást. Mégsem annyira elfogult Nikoletta az arcismeret iránt, hogy ne hangsúlyozná: a ftziognómia alapján senkit nem szabad beskatulyázni. Első benyomásként persze ő is az arcuk alapján ítéli meg az embereket, de mélyreható következtetéseket csak egy igazi beszélgetés után von le. Egyébként is úgy gondolja, hogy bármely tudományról legyen szó, csak évek, esetleg évtizedek rutinja szükséges ahhoz, hogy igazán kiválóan elsajátíthassuk; ő pedig túl fiatal, hogy ilyen gyakorlattal rendelkezhessen. A ftziognómia alaptétele, hogy: „Amilyen kívül, olyan belül." Viszont azt sem szabad túlzottan „szorosan" értelmeznünk. Attól, hogy valakinek például szép az arca, nem feltétlenül rendelkezik értékes belső tulajdonságokkal. Manapság egyre gyakoribbak a külsőt megváltoztató, a jellemet azonban kevéssé befolyásoló plasztikai műtétek, egy mesterségesen kialakított arc pedig nem árul el, csupán hamis, hazug titkokat. Ha valakit a természet formált, és kerek, úgynevezett holdarccal sétál a világban, valószínűsíthetjük, hogy ő lusta, flegmatikus, csapongó képzeletű jellem. Orrunk formája pedig elárulhatja, menynyire vagyunk kitartóak célunk elér^^ ért. Ugyanígy mesél a hozzáértőkn^B szem, a szemöldök, a száj, az áll, és meg sorolhatnánk. A jegyeket azonban öszszességükben kell vizsgálnunk, csakis ekkor következtethetünk helyesen. Hogy van-e okunk tanulmányozni a fiziognómiát? Természetesen, érdekességén kívül fontos lehet a bűnüldözésben, segítséget nyújthat a pszichológia terén, de akár irányt mutathat annak a rendezőnek is, aki filmjéhez meghatározott jellemvonásokkal rendelkező szereplőket keres... Továbbá a lélektanhoz és az asztrológiához való kapcsolódása révén más izgalmas utakra vezethet. Aki hasznosan kívánja eltölteni szabadidejét, és az egész órát úgy betölteni, hogy benne érték (ahogy Kipling javasolja) hatvan percnyi legyen - nos, neki itt a legújabb tanács: tanulmányozza a fiziognómiát! Megéri. Kosztolányi <Hú$oéttól - húsvétra Rcgóta sokan -^szinte mindenki - ün- ^ ^^ ^ mégis a tavasz legjelesebb ünnepé- ^^^^^^ jj í a húsvéthétfőnek a locsolás. Legendája a következő: régen Jeruzsálemben a ^^fc^r^g^^iS&iTOlffiSBB^B Jézus feltámadását hirdető asszonyo- |I||p2L ^íJMr^A^I kat a sírt őrző katonák vízzel öntöz- B^^HvMjP* ték. Húsvéthétfőt vízöntő vagy vízbe- tt^B^SL/jfcat^:*** vető hétfőnek is szokták nevezni. 'l^^lBlf iV

4- A " # Különösen faluhelyeken volt szo- /• kás, hogy a lányokat egy vödör vízzel j j öntötték le, de ma már locsolókölni- HMj^VHHH* ! LlMJá vei, parfümmel, ill. szódásszifonnal ***** * * közlekednek a legények házról-házra. Cserébe a lányok piros tojást, kalácsot és egy pohár italt adtak nekik, ám ma inkább pénzt nyomnak a locsolók kezébe. Nos, fiúk „harcra fel" , de ügyeljetek rá, hogy egy hölgy ismerősötök se hervadjon el... Kathy