Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)
2000-04-16 / 15. szám
2000. április 16. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 15 Férfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Vendégem a Gemenc presszóban Lönhárd Ferenc, a Tolnai Bárka Művészeti Szalon vezetője. Beszélgetésünk apropója az a figyelemre méltó tény, hogy egyre több kiállítás kerül megrendezésre Szekszárdon, a vezetése alatt álló képzőművészek munkáiból. - Minden kiállítás megnyitón ott vagy, tanácsokat osztogatsz, nyugtatgatsz, ösztönzői, s közben aki ismer, látja szemedben a büszkeséget, ami méltán jogos, még akkor is ha Te a dicséretet nem várod el. A kiállításról tudósítók sosem felejtik el megemlíteni a neved, hiszen ez „tanítványaid" kívánsága is... — Amit mindig rosszul ír le, még az-az újságíró is aki ismer, az-az igazság, hogy én egy elszékelyesedett magyar vagyok szász beütéssel. Somogy megyében Kopárpusztán születtem - ami lehet, hogy már a térképen sincs meg -, s amikor negyed százada ott jártam, a házak helyén már csak fák nőttek. Hatan va« i testvérek, s a szüleink nemszeretettel neveltek bennünket, hanem tiszteltek is. - Az első tanítóm, Halászy Mártára, aki emberséges ember volt, akitől nemcsak a 2x2-t lehetett megtanulni. Következetes volt, igazságos, s ha egyszer a pusztai tanító szobrát kívánná valaki megformázni, őt ajánlanám modellnek. Ha az emberség szóba jön, mindig ő jut eszembe. -A tanyasi iskola után hol folytattad a tanulmányaidat? - Mesztegnyőn fejeztem be az általános iskolát, majd Marcaliban érettségiztem 1965-ben. Mióta az eszemet tudom, humán pályára készültem, ezért magyar-történelem szakra jelentkeztem, sajnos akkora volt a túljelentkezés, hogy nem vettek fel. Egy jó dolog volt azonban, mégpedig, hogy az én korosztályom, ^dolgozni akart, akkor talált munfehérvári vízügyi igazgatóságnal helyezkedtem el, mint geodéta. Természetesen a tanulás továbbra is szerepelt a terveimben, s népművelőkönyvtár szakon szeretem diplomát Szombathelyen 1977-ben. - Előtte azonban Szekszárd „beleszólt" az életedbe... - Egy országos ifjúsági táborban ismerkedtem össze a feleségemmel, aki Szekszárdon született és a Fürdőház utcában lakott. Szerencsésen alakult az életünk kezdése, ugyanis Gyönkön 1975-ben meghirdettek két népművelői állást, lakással együtt, s így odaköltöztünk, s két évtizedet együtt dolgoztunk. A Művelődési Házban én voltam a főnök, otthon a feleségem. - Húsz év - s fájdalmas hónapok után - Tolnára kerültél a Művelődési Központ ós Könyvtár vezetőjének, ez az időszak három és fél évig tartott, s a legnagyobb „hozama" volt, hogy megalakítottad a Bárka Művészeti Szalont... - Még Gyönkön 1980-ban egy olyan helyre költözött a Művelődési Ház, amit az Isten is kiállító és hangverseny teremnek teremtett. Ott aztán elkezdtük a kiállítások rendezését. Komoly nevű, nemzetközileg elismert képzőművészeket állítottunk ki, s ehhez nagy segítséget kaptunk a szekszárdi Babits Művelődési Háztól, s név szerint Fertőszögi Bélánétól. A képzőművészeti gimnázium és főiskola több tanárának rendeztünk kiállítást, s évente a képzőművészeti világhét alkalmából mindig a Tolna megyéből elszármazott képzőművészek munkáiból állítottunk ki. Az egész újság kevés lenne felsorolni, hogy a kb. 60 kiállításon milyen kiváló képzőművészek, a kiállításokat megnyitó ismert, elismert szaktekintélyek, a kiállítás fényét emelő előadóművészek fordultak meg ez alatt az idő alatt ezeken az eseményeken. - Mindez már a múlté, mégis valami megmaradt az emlékeken kívül is... - Egy kb. 50 darabból álló gyűjtemény, amit a kiállító művészek ajándékba, vagy kis összegért otthagytak, ez maradt meg. S azpknak az irodalmi előadásoknak, kamara hangversenyeknek a hangulata, amelyek mind megszűntek - a költségek emelkedése, s a támogatások hiánya miatt. - Azt mondtad, hogy 1995-ben szerencsédre, vagy szerencsétlenségedre megnyerted a Tolna Művelődési Ház igazgatói állását... - Szerencsére, mert elnyertem, s szerencsétlenségemre, mert mégegyszer ott is át kellett élnem azt, amiért Gyönkről eljöttem. A pénzügyi nehézségek miatt a ház teljes kulturális leépülését, s ez a kiszolgáltatottság nagyon zavart, érdemben semmiben nem volt beleszólásom, s még az útiköltségemet sem tudták finanszírozni. Látszott, hogy értelmes tevékenységre nincs mód, s ez elviselhetetlen volt számomra. Aztán otthon Gyönkön, a Gyermekjóléti Szolgálatnál kerestem munkát, most egy éve újra érzem, hogy fontos amit csinálok. „Művészet, Bárka, Szalon" - Térjünk vissza az 1996-ban megalakított Bárka Művészeti Szalonhoz. Először is a név.. - A Bárkának két ,jelentése" is van. Az egyik Noé bárkája, ahová minden értéket felmentett. S mi most saját értékeinket próbáljuk felmenteni, hiszen senki más nem teszi meg ezt helyettünk. A másik, hogy Tolnának egy nagy kötődése van a bárkához. A Dunán mindig ott álltak a bárkák, amelyekből lehetett halat vásárolni. A Szalon szó úgy került ide, hogy az ide tartozó képzőművészek munkái felett nem egy zsűri ítélkezik, hanem saját maguk, illetve azok az emberek, akik megnézik a kiállításaikat. A megnyitókon zene, felolvasás, beszélgetés, meghitt együttlét a jellemző, ami felidézi a régi Szalonok hangulatát. - Imádod őket, azt mindenki tudja, úgy beszélsz róluk, mint a gyerekeidről, büszkén mégis kritikusan, ám nagy-nagy szeretettel.... - Szent őrülteknek hívom őket. Amatőrök, dilettánsok, naiv festők. Akik ebben az értékveszejtett világban próbáljak képviselni az értékes kultúrát. Senki által nem támogatva, sokszor a család által meg nem értve, saját álmaik és vágyaik által vezényelten. - Ösztönződ őket, utat mutatsz nekik... -Akit a sors ilyen tehetséggel áldott meg, annak meg kell adni a lehetőséget, hogy kipróbálhassa magát. Sajnos, ma a társadalom csak azzal foglalkozik, hogy ami rossz azt meg kell szüntetni, s semmi energiát - mást pedig végképp nem - nem fektet abba, hogy elismeije, megmutassa a jót. -Az utóbbi időben sokat hallattok magatokról. Új utat, új lehetőségeket kerestetek, s szerencsére meg is találtátok... - Egymásra találtunk a Tolna megyei Kórházzal. Már a negyedik kiállításunkat rendezhettük ott, s elmondhatom, hogy nagyon szép közönségsikerrel és látogatottsággal. A másik hely a volt ZUG, amely most Civil Ház lett, s ott állandó helyet kaptunk. Mindezek nagyon fontosak a számunkra, s tisztelet azoknak, akik felismerték ennek a fontosságát. Széchenyi mondta: „Senki sem lett tudós a szobája négy fala között". Szükségünk van a közönségre, s a közönségnek is ránk. A megmutatkozás természetesen azt is jelenti, hogy ezek az alkotások megvehetők - hiszen a képzőművészet művelése költséges -, azonban nem ez az elsőrendű cél. „Új díj Tolna megye művészetéért" - Nemrégiben írtad alá a Tm. Tollforgatók Egyesülete a Kézjegy és a Keresztény Értelmiségiek Tolnai Csoportja által létrehozott Alapítványt, amely egy díjról dönt.. - Ezek a díjak - ugyanis évente öt díj kerül átadásra - azoknak az alkotóknak, mecénásoknak lesznek megszavazva, akik Tolna megye művészetéért a legtöbbet teszik. Ez egy ezüst plakett, amelyet Mözsi-Szabó István festőművész tervezett, Barsi Péter ékszerész - ötvösművész formáz meg, és értéke 20.000.- Ft. - Első átadás? - Augusztus 15-én a Tolnai Búcsú napján. Szeretném elmondani, ezek a díjak nem függnek a hatalomtól, ebbe semmiféle hivatalos embernek nem lesz beleszólása, ezt a szakma adja, s éppen ezért lesz nagy az értéke. Véleményem szerint bőven van a megyének olyan értéke, amit lehet díjazni. - Feri! Térjünk vissza kicsit hozzád. A gyön ki kábeltévének vagy a vezetője immár 8 esztendeje. Képviselő vagy, most szerzed a másoddiplomádat, a Gyönki Horgász Egyesület elnöke vagy - csak tudnám mikor horgászol, munkálkodsz, a LOMB (Lakható Országért Munkálkodók Béketábora.) nevű szervezetben, ahol mint mondtad, Te a természetszennyezés mellett az emberi lélek szennyezésének megszűntetését tűzted ki célul. - A durvaságot, a gyűlölködést, az irigységet kiirtani, ez nem igényel beruházást, csak jó szándékot, kitartást. Hiszem, hogy ettől legalább annyit szenvedünk, mint a természet rombolásától. Apám erdész volt, így a természet közel áll hozzám, az emberekkel való foglalkozásról szól viszont az egész életem. „Az utókor számára megmenteni a mát" - Mikor vagy otthon, mikor pihensz, miből merítesz erőt? - Valamikor csak otthon voltam, mert sikerült két ugyancsak a humán terület iránt fogékony leányt felnevelni, akik a művészet valamennyi ága iránt fogékonyak. A feleségem változatlanul a Gyönki Művelődési Házban dolgozik, s a televízióban együtt munkálkodunk, ő a narrátor. Nagyobbik lányom, aki kommunikációs szakon végzett hírolvasó, s még egy kedves kollégám van abból a kezdő csapatból akikkel nyolc évvel ezelőtt nemcsak a mát kívánjuk megmutatni a falu lakosságának, hírt adni a történésekről, hanem az utókor számára ezeket a filmeket megőrizzük. - Mindenben amit csinálsz egy nagyon fontos dologra törekszel, s ez nem más mint a hitelesség... - Egy barátom mondta a következőt, s ezek a szavak sokat segítenek nekem: „Tudod, az ember ott kezdődik, amikor adni lehet a szavára." ,A pusztai tanító szobrát róla kellene megmintázni" „Egy kiállításra való gyűjtemény"