Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-09 / 14. szám

2000. április 9. 15 Vendégem a Gemenc presszóban Darvas Ferenc, akinek megjelent 17. kötete, s aki éppen tíz esztendővel ezelőtt jelentette meg első kötetét. Az „Elrendeltetés" című verseskötet szinte valamennyi példánya „megtalálta" már gazdáját, hiszen a szerző maga ajánFérfiakról nemcsak férfiaknak Sas Erzsébet oldala Heti könyvajánlat Darvas Ferenc: Elrendeltetés „Az „ELRENDELTETÉS" valóság-e, vagy hipotézis? Sok kérdés válaszra vár. Ne siettessünk semmit, mert úgyis eljön, akarva-akaratlanul a Sorsnak nevezett beteljesülés. Az „Elrendeltetés" célja egy olyan elgondolkodtatás, amelynek síkja átszeli a földi élet horizontját és elvezet a Határtalan Lét felé." Ezekkel a szavakkal ajánlja a szerző, legújabb, sorrendben a 18. kötetét. (50-es melletti könyvpavilon) - Mondhatjuk azt is, hogy egy jubileumi esztendő az idei, hiszen első köteted 1990-ben jelent meg. Kérlek sorold fel az eddig megjelenteket? - Korallszínű ég 1990-ben, Fekete-fehér körök 1991-ben, Sirályfiak 1992-ben, A lélek csendje 1993ban, Gondolat-Lét 1994-ben Csillagtérítő 1995-ben, Vásárlatolgatás IMÉ-ban, Pírral szegzett égbolt l^Pl Katicabogár, zsiráf és a többiek 1997, Fintor 1997, Portyázások az osztály környékén 1998, Tarka fellegek 1998, Írisz megjelen 1998, Zöldáglesen 1999, Képzőművészek, alkotók kiállítások fényében 1999, Árnyak és fények 1999, s most 2000-ben a 17. kötetem az „Elrendeltetés." „Megálmodom" a címeket - Hat éven keresztül évente egyegy kötettel jelentkeztél, aztán 1997-ben már három, 1998-ban három, 1999-ben szintén három kötettel S elmesélésedből tudom, hogy az idei évben is még két kötet kiadása előtt állsz... - Ez az év valóban egy jubileumi esztendő. Magam is elcsodálkozom, hogy hány kötet van mögöttem, s még mennyire van tervem és célom. ^Kost megjelent kötetemet tanítN^Pomnak Molnár Tündének ajánlom, a 18. kötetem pedig, amely a Könyvnapra fog megjelenni, s amelynek az „Ösvényen át" címet adtam, az életemnek és a költészetemnek az összegzése lesz. Akinek ajánlom az maradjon titok, annyit elárulok, hogy annak az embernek, akinek a legtöbbet köszönhetem. A címekre válaszolva, semmi ördöngösség nincs benne, egyszerűen megvannak a hasonló érzelmeket hordozó versek, amelyekhez, ha úgy tetszik „megálmodom" a címet. - Aki régebbről ismer, az egy igazi műszaki beállítottságú embert ismert meg benned, aztán egyszer csak elkezdtél írni... - Jó negyven esztendőt töltöttem el a műszaki pályán, 28 éven keresztül állandóan tanultam, ebből 12 esztendő műszaki irányultságú tanulás volt. A híradástechnika, amely állandóan változik, ezt megkövetelte. Voltak aztán évek, amikor társadalom tudományt és filozófiát is tanultam. Eredetileg vegyésznek készültem, kutatómérnöki ambícióim voltak. Ezen a területen felvételiztem is, amikor átirányítottak a Jogtudományi Egyetemre. Bevallom, nem az én világom volt, s ezek után kezdtem el műszaki iskoláimat, amelyeket Nagykanizsán, Pécsett, Budapesten és Szekszárdon végeztem. Később az érdeklődési köröm ahogy változott, szerettem volna népművelői-könyvár szakot végezni, addigra azonban már teljesen elköteleztem magam a műszaki pálya irányában. Az írással egyébként nem felnőtt korban ismerkedtem meg, már negyedikes elemistaként írogattam, aztán a felsőbb osztályokban két kisregényt is írtam, amelyikből az akkori Magyar Ifjúság is közölt részleteket. Erre, mint az első sikerre emlékezem vissza. Ezek után jött a négy évtizednyi műszaki élet, amely szép és különösen érdekes világ volt, s amelynek rabja lettem. Újításaim voltak, s több kitüntetéssel ismerték el munkámat. „Más utat kellett választanom" - Még mindig nem tartunk annál a pillanatnál, amikor igazán elkezdtél írni... - Egy országos pályázaton vettem részt 1987-ben egy novellámmal, ahol díjazott lettem, s ahol személyesen Jókai Annától vehettem át a díjat. Ezt követően volt egy időszak, amikor a helyi megyei lapban jelentek meg verseim, tudósításaim, kisebb írásaim. Aztán megjelentem a Dátumban, valamint a Délvidékben is, s még sorolhatnám. Igazából kerestem a helyemet, s miután minden szerkesztőségben megszokott, befutott szerzői gárda uralta a területet, más utat kellett választanom. így készültek sorra a köteteim. Évente egy, majd a nyugdíjba vonulásom után, amikor senki sem szabta ki az időmet, már három-három kötet évente. Sokat dolgoztam és dolgozom. -Azt mondod, sokat dolgozol.... Mikor írsz? Lehet ezt évszakhoz, napszakhoz kötni? - Mindig télen írom a köteteimet, ilyenkor elvonulok a külvilágtól, s az egész évben összegyűjtött élmény anyagomat papírra vetem. A nyár nálam mozgalmas, nagy a mozgásigényem, akkor szervezem a köteteim kiadását, a szerkesztés, az illusztrációk megbeszélése, ezek mind sok időt vesznek igénybe. - Óriási ütemet diktálsz magadnak, nem érzed úgy, hogy már kiírtad magad? - Van amikor kiírja magát az ember, de az tán egy bizonyos idő után újra feltöltődöm. Amikor már nem tudok írni, akkor válogatásokat szeretnék kiadni, az eddigi köteteimből, például jó lenne együtt látni a szerelmes verseimet, vagy az istenes verseimet. „Csányi László nem csak mesterem volt" - Illik megkérdeznem, hogy kit tartasz tanítódnak példaképednek? - Csányi Lászlót nemcsak mesteremnek, de barátomnak is tudhattam, ami számomra egy egész életre meghatározó kapcsolat volt. Ő mondta: „Hasznos költő Darvas Ferenc". Azt hiszem ennél nagyobb elismerés nem kell. - Nagyon sok helyen megfordulsz a városban, ahol valami történik, Darvas Ferenc ott van. - A fiatalokkal és az idősekkel nagyon jó a kapcsolatom. Csodálatos élményekkel gazdagodok a velük való találkozásimkor, amelyek sok esetben valamilyen ünnep előtt történnek. Ilyenkor feleségemmel együtt megyünk el ezekre a rendezvényekre egy kis műsort adunk a hallgatóságnak. Jómagam felolvasok, feleségem pedig megzenésített írásaimat adja elő elektromos orgonán. - A tíz éves jubileumon az elkövetkezendő terveidről kérdezlek... - A 18. kötetemről, ami a könyvnaprajelenik meg már szó esett. Áztán a Szüreti Fesztiválra készülök egy könyvvel, ez lesz a 19. Jövőre a 65. születésnapomra szeretném kiadni a 20. kötetemet, amely egy regény lesz. Aztán még két verses kötet van kész a fiókomban, s szeretnék megjelentetni egy kötetet, amely az eddigiekről készült recenziókat foglalná össze. A közeli terveim között szerepel még egy mesés könyv megjelentetése is. „Versküldetésem van..." - Talán felesleges is feltennem a kérdést, mégis megteszem. Boldog vagy? - Igen, elmondhatom, boldog ember vagyok. Amit érzek az-az, hogy sok ember szívében és gondolatában élek, s ez nem adatik meg mindenkinek. Nekem versküldetésem van, s ha csak egy embert nyerek meg a széphez és az üdvösséghez vezető úton, akkor már nem éltem hiába. - Ez az óriási munka, amit elvégeztél a tíz esztendő alatt, - ahogy a reklámok mondják nem jöhetett volna létre, ha nincs... - Igen! Nagyon fontos volt és fontos ma is számomra az a biztos, nyugodt háttér, amit a feleségem biztosít a számomra. Ő igazán a társam, aki ismeri már és megbocsátja az én életritmusomat, megértő és segítőkész. Ugyanakkor alkotó társ is, hiszen már hét írásomat megzenésítette. Együtt járjuk azokat a helyeket, ahol - mi így hívjuk - szeretet csokrainkat várják azok az emberek, akiknek sok esetben már nincs kapcsolatuk sem a külvilággal, de még áhítoznak a szépre, a jóra. - Jövőre megjelenik a 20. köteted. Tíz év alatt ez bizony nagy teljesítmény. A születésnapi köszöntővel még várunk egy kicsit, addig is jó egészséget kívánunk.