Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-02 / 13. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. április 2. 6 Érdekli? Bemutatjuk! Már nem n eg^ álmos eb", talán ébredezik J Két hete Póla Károly, az I. Béla Gimnázium és Informatikai Középiskola igazgatója - aki állandó résztvevője Szekszárd kulturális programjainak - beszélgetésünk befejezésekor a jelképes stafétabotot a magyar-történelem szakos tanárnak, dr. Csordás Jenőnének, mint a város kulturális rendezvényeinek egyik törzstagjának nyújtotta át a következő kérdés kíséretében: „... nyugodt, derűs arca mögül milyennek látja Babits Szekszárdját 2000-ben? - Gyermekkoromban nem sok művészeti élményben volt részem. Édesapám iparos volt, öten voltunk testvérek, úgyhogy a család helyzetéből adódóan nem nagyon értek ilyen hatások. Könyvtárba viszont egészen kicsi koromban kezdtem járni, az olvasás igénye egyszerűen bennem volt. Nem is tudom, hogy a művészet, az esztétikum tisztelete hogyan alakult ki bennem. Öröm, hogy fiaimban, Jenőben - ő mérnök a paksi atomerőműben és Gáborban - aki költő és a Jelenkor Kiadó igazgatója is kialakult a művészet szeretete. Igaz, ők másképpen indultak az életbe, rengeteg könyvünk és rengeteg lemezünk volt és van, nekik szintén. E mellett színházba, hangversenyekre járnak. Nagyon szerettem a színházat, már diák koromban. Rendszeres látogatója voltam a pécsi színháznak. Azon mosolyogtam, hogy abban az időben soha nem láttam előadást a színház földszintjéről, vagy az első emeletről. Mindig a harmadik emeleti állóhelyre mentem. Ott egy forintot adtunk a jegyszedőnek, aki ha volt hely, vagy olyan kedve volt, akkor leültetett bennünket, egyébként végig álltuk az előadásokat. Nagyon szerettem az operát, emlékszem, hogy a Tanhausert három egymást követő napon is megnéztem. - Hangszeren is tanult? - Tanultam, mert tanítóképzőt végeztem, úgyhogy zongorázni kellett. Harmóniumon gyakoroltam, ami többet ártott, mint használt. - Mégis a család természetes közege lett a zene az irodalom mellett. - Amikor kicsik voltak a fiaim, Nemes Nagy Ágnest, Zelk Zoltánt, Weöreös Sándort olvastam nekik. Az öt unokámnak szintén. - Póla Károly is megjegyezte, hogy férjével törzslátogatói a legkülönfélébb kulturális rendezvényeknek. Érdeklődésükben egymásra találtak, vagy valamelyikük hatott a másikra? - Amikor egyetemre jártunk, mindketten rendszeres látogatói voltunk az irodalmi esteknek, hangversenyeknek, színházi előadásoknak. Ez így volt Szegeden, majd Pécsen is, ahol sok éven át éltünk. Sajnos Szekszárd nagyon elmarad. Ez a füzet tartalmazza városunk millenniumi programjait. Mondjak valamit? Mivel történelem szakos is vagyok, nagyon örülök a történelmi előadásoknak, amiből 11 van, ám egyetlen millenáris magyar irodalmi előadás sem szerepel köztük Babits városában. Ezt kifogásolom, sőt megdöbbent. Ezzel szemben értékesnek tartom, hogy a Babits Mihály Művelődési Ház műsora jobb, színvonalasabb idén, mint amilyen a korábbi években volt. Mi korábban rendszeresen vásároltunk színházbérletet, de előfordult, hogy az öt előadásból csak egyet nézünk meg, szakítottunk a hagyományunkkal. Ma már jegyet vásárolunk az irodalmi értékű színházi előadásokra. - A város kulturális életével kapcsolatban vannak e még ötletei? - Hogyne. Régen az ünnepi könyvhéten húsz-harminc könyvsátort, szabályos kis könywárost állítottak a város központjába, ahol mindenki kedvére válogathatott. Mára ez is megszűnt. Úgy gondolom, hogy a könyvhétre a város legalább egy fabódét fölajánlhatna. Nézze meg a könyvesboltok kirakatait, hogy milyen művekkel szándékoznak olvasókat, illetve vásárolókat „csábítani". Nem egyszer nézem végig az üzletek polcait. S mit tapasztalok? A szemnek káprázatos könyvek, de a szellemnek egyáltalán nem. Elképesztő a sok aranyos és tarka-barka kötet. Viszont igazán remek a millenáris sorozat, s a diákkönyvtári sorozat, ezeket kellene kitenni a könyvhéten, hogy lássák az emberek az értékes, színvonalas könyveket is. - Ezek vonzanák a sokaságot? - Hát remélem. S azt is, hogy az alkalmat kihasználva kézbe vennék ezeket a könyveket, megnéznék, hogy mennyibe kerülnek. Mert bár elkeserítőek a könyvárak, de vannak szép, olcsó, ugyanakkor értékes kötetek is. Közel vagyok a könyvkiadáshoz, úgyhogy elmondhatom, hogy az írók és a kiadók igen szerényen részesülnek a könyvek árából, hiszen nagyon drága a nyomtatás, a papír, ezért nem tudják olcsóbban adni a könyveket. De azért érdemes eltűnődni arról, hogy Mészöly Miklós egyik napról a másikra él, noha a felesége is ír... s ugyanez mondható el a többi íróról is, akik annyit dolgoznak, hogy azt elmondani sem lehet. - Szekszárd művészeti életének színvonala változott-e az elmúlt évtizedek során? - A hetvenes években jobb volt az intézmények műsorválasztása, de lehet, hogy a lehetőségek is jobbak voltak. A Babits színházterme rendszerint megtelt közönséggel, de volt olyan Ruttkai est, hogy már senki nem fért volna be a nézőtérre. -A kilencvenes évek feszült rohanását talán oldaná, ha szakíthatnánk időt egy-egy hangversenyre, színházi előadásra? - Pont Szekszárdon rohanunk? A legutóbb több, mint fél házzal ment a Virágot Algernonnak. Remek előadás volt. Tehát mégis van igény. De volt egy időszak, amikor valóban kongtak a termek, nem volt érdeklődés. Hogy mi lehetett ennek az oka? Nem tudom. S nem is merek senkit vádolni, csak azt mondom, hogy abban az időben nagyon felhígult minden. - Mit lehetne tenni a műsorpolitika érdekében? - Erre látja van ötletem, mégpedig a tapasztalatom alapján. Példaként a televíziót említem. Rendre ugyanazok az arcok jelennek meg, pedig rajtuk kívül igen sok tehetséges színésze van az országnak, akiket nem foglalkoztatnak, miközben azokat sztárolják, akik nem komédiáznak. Úgy gondolom, hogy föl kellene kérni egy-egy előadásra azokat a tehetséges művészeket, akik - ki tudja mi okból - kiszorultak a színpadról, a tévéből. - Hogy telik egy napja? - Sokat vagyok egyedül, mert a féljem még dolgozik a csecsemőotthonban, ezen kívül számos társadalmi kötelezettsége van. A délelőttök elmennek a bevásárlással és a főzéssel, délután pedig olvasok, zenét hallgatok, s a Duna televízióban megnézek egy régi filmet. Esténként a tévé hírműsorai következnek, vagy ha van valamilyen jó program a városban, akkor az tölti ki az időnket. Most meg várjuk a jó időt, mert vettünk egy kis házikós kertet Kővágószőlősön, Gábor fiamékkal szemben, majd azon a gyönyörű vidéken töltjük a hétvégéket, illetve nyáron egy két hetet. - Póla Károly kérdését tolmácsolom: milyennek látja Babits városát 2000-ben? Egy alvó ebnek? - Ébredező ebnek, bár Szekszárd még ma is alvó város, esténként csend van, nincs mozgás az utcákon. Ez a véleményük az egyetemista unokáimnak is. - Két hét múlva kiről és miről olvasna szívesen? - Jó lenne, ha Halmai Gábomé, a Babits Mihály Művelődési Ház igazgatója beszélne arról, hogy mivel szeretné Szekszárd irodalmi életét felpezsdíteni? V. Horváth Mária TISZTELGŐ MONDAT lászló i ELŐTT Azoknak, akik újságírással foglalkoznak, azt hiszem, viszonylag ritkán jut eszükbe a más, hasonló tevékenységet űző, alkalmanként náluknál is sokkal inkább tiszteletre méltó személyek elismerése, vagy pedig ennek az alázatos, fejet hajtó, kalapot emelő, szívet boldogító elismerésnek a papírra vetése; és én most mégis olyasmire vetemedtem, amit a fentebb említettek, önnön magamat is, anélkül, hogy magunkat elítélném, persze, ebbe a „hordába" sorolva, meglehetősen kevés számú esetben szoktak, és attól tartok, hogy valamiféle öntömjénező szerénytelenség következtében tesznek, teszünk így, említeni q^fc megfogalmazni: vagyis olya^r személynek, név szerint, ahogy legalábbis a Szekszárdi Vasárnapban szokott egyes, színvonalukban a lap legtöbb írását (oly messze, hogy már-már kénytelen vagyok gyenge tollamat visszafektetni az asztalra) maguk mögé utasító cikkeket megjelentetni - tehát lászló »'nek muszáj teljes lelkemből adóznom, aki itt él mindannyiunk között, a mi érzéseinket és még csak nem is körvonalazott sejtelmeinket és rezdüléseinket írja le a legfelsőbb fokon, afféle csodálatos, ízes természetességgel, amilyet csupán romlatlan bensőjű, igaz emberek képesek másoknak átnyújtani, nem is szólva arról, hogy ugyanebben a lapban való jelenlétem kimondhatatlan magasságokba emel er^B gem egyidejűleg azzal, hogy si porba taszít, valamint arra utasít ellenállhatatlan, fájdító és boldogító erővel, hogy alacsony helyzetemben térdre boruljak fensőbbsége előtt, s megköszönjem neki, hogy melléírhatom néha csupasz megjelölésemet díszbe öltöztetett nevének..., hát köszönöm! Kosztolányi 8 ÉVES A SZEVILL Április 3-8-ig TELJES ÁRUKÉSZLETÜNKRE: villamos szerelési anyagokra, szerelvényekre, háztartási és ipari világítótestekre, csillárokra 8% KEDVEZMÉNYT ADUNK Várjuk kedves vásárlóinkat: 'hétköznap 7.30-17.00 óráig szombaton 7.30-12.00 óráig SZEVILL VILLAMOSSÁGI SZAKÜZLET 7100 Szekszárd, Mikes u. 5., Tel./fax: 74/312-224